Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-05-12 / 19. szám
kizárólagos uralmát e területeken, a melyen lakunk, diadalra akarjuk juttatni; ha azt akarjuk, hogy e haza szent földje a Kár- pátoktól-Adriáig a magyart uralja: akkor mint nemzetnek élnünk kell saját erőnkkel, hatalmuukkal, akaratunkkal s ezeknek kétségtelen jogait kell érvényesítenünk minden terén a napi életnek, de kell kiválók, képp e téren, a közművelődés terén, s nem szabad visszarettennünk az annyiak tetterejét megzsibbasztó sovinizmus vádjától sem. Hisz’ II. Vilmos német császár élete és tettei előttünk a biztató, útmutató, világitó fáklya: a testté, vérré, csonttá vált sovinizmus ! Nem is bűn ez, főképp nekünk magyaroknak — hanem erény; mert mi más a magyar sovinizmus, mint egy éltető, eleven ereje a magyar ember lelkének, hajtó és lángoló tüze a szívnek, a faj- és haza- szeretet megszentült legerősebb egoizmusa, fellengős hevülete és láza a nemzeti öntudatnak s mélyen gyökerező indulata a nemzeti ideál jelen és jövő kultuszának! Azért alakítsuk meg, létesítsük az .Északkeleti áfagyar ATözmivelődési Egyesületet — ezt az uj Émké-t •— s legyünk rajta, hogy a legszentebb, legnemesebb missiónak — a Kárpátok alján egy erős, szívós, erkölcsi fajsulyára, nyelvében és érzésében magyar nemzet megteremtése — a haza és nemzet Géniusza örömére mielőbb megfelelhessen! Akkor unokáink hálásan, örökké áldva fogják említeni áldozatra kész stettekben megnyilatkozó igaz, mert nemzetfenntartó hazafiságunkat! (Falkus.) Demeter János, lelkész. Tűzrendészet ZemplénYármegyében. Rendkívül elhanyagolt egy állapotra akarnám a közfigyelmet fölhívni, a melyen egy kis érdeklődéssel igen sokat lehetne változtatni és javítani. Vármegyénkben a tűzoltósági intézmény még eddig nem részesült oly pártfogásban, mint a milyet megérdemelt volna. Pedig tekintve azt, hogy évente sok százezer korona érték pusztul el, több figyelmet és támogatást érdemelne. Az országos aggódás e kérdést újra felszínre hozza, a mennyiben a száraz tavaszi és nyári idő közeledésével napirenden lesznek ismét a tüzesetekről szóló tudósítások. A hol hivatásuk magaslatán álló testületek védik a vagyont a tüzveszedelem ellen, ott legtöbbnyire elkerülhető a súlyosabb csapás, — és arról nem is tétetik említés. Az országos .költségvetés múlt évi tárgyalása alkalmával Óváry Ferenc dr. orsz. képviselő, mint az országos tűzoltó-szövetség elnöke, igen alapos beszédet tartott a Képviselőházban ; az ő sürgetésére a belügyminiszter ekkor el is sokat kopiroztak, mint mostanában tenni szokás, művészi igazságnak, még csak felszínes értelemben sem tekinthető! A mostanában készült képes ábrázolásoknak .’csak ezredrésze foly olyan egyéni müvészérzelemből, — a többi és a legtöbb rendszerint olyan alkotás, hogy a képiró csak arra törekedett, hogy élénkek legyenek a színei, jólesők a szemnek, szóval, hogy tessenek a néző és vevő laikus nagy közönségnek. Pedig mi az értéke az ilyen képnek? A vászon, meg a festék 1 Igenis. Az ihletett lelkű szemlélő ne azt nézze, milyen szép az a ruha, vagy az a virág, vagy az a táj; nem ez a fődolog; hanem ha érzi is azt, a mit lát, bármily színnel legyen az megfestve, bátran rámondhatja: ez a kép jó 1 Most pedig jöjjön velem a nyájas olvasó a termekbe és az ott lévő képek közül válogassuk ki azokat, melyek arra a különös figyelemre (hogy t. i. nemcsak megértetik velünk az eszmét, de át is éreztetik velünk a művészih- lettséget) méltók. Az I. teremben vagyunk. — Közepén, derékban gyászfátyollal átkötött bronz szobor áll. (Troubetzky Paulo szobormüve.) Vájjon kit ábrázol ez a szobor? A tudatlan nép gyermeke keresztet.vetve magára áll meg előtte. Istennek képzeli. És csakugyan félistennek a szobra ez! Mily kifejezésü rajta az arc, mily szelídség, jóság tükröződik róla! Hosszú bozontos szakái, bajusz, nagy hullámos haj, szabad homlok. Ott áll büszke stellungban és fenséggel néz le miránk. És mily egyéni megelégedéssel! Mintha jmondaná : Én vagyok — én, Segantini Giovanni. rendelte az ország tűzrendészed viszonyainak szakértő megvizsgálását. A vizsgálatok vezetésével megbízta a képviselőházban felszólalt Óváry Ferencet; szakközegül felkérte az országos tűzoltó-szövetség elnökségét; a belügyministe- riumot Adorján Antal min. segédtitkár képviselte. A vizsgáló-bizottság magát kiegészítve, április 17-étől aug. 30-ig 18 vármegyében 258 községet vizsgált meg — és bizony igen kevés helyen találta a tűzrendészed állapotokat megnyugtatóknak. Olvasva e bizottságnak a mi vármegyénkre vonatkozó jelentését — tudva hozzá még azt is, hogy Zemplénvármegyében a múlt évben csak 9 (mondd: kilenc!) községben volt tűzoltóság — némi lehangoltság fogott el, hogy miért is legyen a hires Zemplénvármegye e téren az országban csaknem a legutolsó, mikor Pozsony- vármegyében 111, Sopronban 190, Torontóiban 106, Vasban 115, Zalavármegyének pedig 70 községében van rendes tűzoltóság, mindenik vármegyei és községi szigorú szabályrendeletekkel rendszeresítve, holott vármegyénkben —• melynek csak az Isten tudja, hogy mi-mindenről is van már szabályrendelete — olyat a milyet keresett, a kiküldött bizottság nem talált* A főszolgabirák ugyan szigorúan utána vannak, hogy a községeket ebben a tekintetben is ébren tartsák és mégis a bizottság, bár 37 községet vizsgált meg, csak 8 helyen talált használható tüzfecskendőt, 9 községben egyáltalában semmi, 18 községben pedig teljesen hasz- nálhatlan volt az összesen 14 ezer koronáért vett tűzoltó szer és fecskendő. Ha vármegyénket szeretik minden alkalom adtán a nagy hazafiak vármegyéjének nevezni: akkor ezt a hagyományos vezérszerepet a tűzrendészet terén is igyekezzék kivívni, a mi nem is ütközik valami nagyobbszerű nehézségekbe. Ismerem az ország vármegyéinek rendelkezéseit a tűzoltóság és védelem terén, — mondhatom hát, hogy könnyen is rendezhető, csak akarat kell hozzá, meg aztán a szegény nép iránt érzett kis jóindulat. A rendezett vármegyékben három féle tűzrendészed szervezet van: u. m. vármegyei, járási és községi. Élén áll egy vármegyei tűz- felügyelő, mig a járásokat a járási tüzfelügyelők szervezik. Mert ne gondolja talán valaki, hogy a legkisebb faluban is nem lehetne rendes tűzoltóságot szervezni ? Sőt inkább igen is lehet! Minden faluban van a fiatalabb nemzedék között néhány értelmes katonaviselt ember, a ki tud maga mellé 10—12 embert állítani. Po- zsonyvármegyében pl. a vármegye minden évben rendez tanfolyamot egy-egy járási, illetve községi tűzoltóság részére, melyen még a legújabb gépek kezelésére is kitanitják a községek részéről kiküldött tűzoltókat. Csak egy ehez értő találtassák egy-egy fe- luban, azok összeszedődve a járási tüzfelügyelő vezetése alatt, nehány vasárnap délután a többieket is betanítják, sőt ma már egész rendes tűzoltó-csapatokat, mondhatnám egy-egy kis hadsereget képeznek a félelmetes ellenség, vagyis a tüzveszedelem ellen. Zemplénvármegye tavaszi rendes közgyűlése f. hó 14-én kezdődik. Népünk érdekében igen óhajtandó, hogy akadjon ott vagy egy „bízott * Pedig ott van a vármegyei Szabályrendeletek II. kötetének 416—426. lapjain maga a »Tűzrendészet! kormányrendelet.« S zerk. Igen Segantini áll ott „a természet gyermeke.“ Azért nevezem őt igy, mert a természetnek és a természetes tanulmányozásának szentelte életét, egész művészetét. És nem is hiába, mert az tette rá homlokára a hervadhatatlan művészbabért. Sokan, legtöbben nem értik meg őt, sőt kinevetik. Kinevetik Segantinit, mert azt mondják: micsoda kezelés? Az a csík csík mellé téve olyan, mint egy gobelin. Bizony szegények, — hogy igy fejezzem ki magamat — nem értetek ti ahoz, a kik igy beszéltek. Ne azt nézzék, hogy milyen a kezelés, hanem azt érezzék, hogy milyen a hatás. Az pedig isteni. Ott együtt érez a művelt szemlélő a művészszel, együtt száll föl lelke vele, egyszóval megérti őt. Én megértettem. — Ott van még három óriási méretű hármas kép: Természet — Élet — Halál. Micsoda képek! Mily közvetetlen a hatás! — A Természet: ez a legszebb a három közül. A nap leáldozott már a havasok mögé, de éltető sugaraival még utoljára bearanyozza a természetet ; a hegyi lakók, kifáradva napi munkáikban, hajtják haza kint legelészett marháikat. Szinté érzi az ember a kellemes esti levegő illatát, oly jóleső érzés fogja el. Mennyi a képben a levegő, szinte látni, hogyan hull a harmat, hogy éled tőle a fű, a virág.,— Hasonlók ehhez, művészi hatás dolgában, az Élet és Halál. — Ezek mellett van a „Reggeli mise.“ Egy öreg, a világ zajától elvonult és csak az Istennek, az imádkozásnak élő jó képű jezsuita atya ez, ki lehorgasztott fővel, hátratett kézzel, melyben imádságos könyvét tartja, megy fokról-fokra sági tag“, aki szóvá tegye, hogy a tüzveszedelem ellen szervezett falusi tűzoltóság érdekét nemcsak, de kezébe is venné a más vármegyékben már kipróbált, u. n. falusi tűzoltó intézmény szervezését. A nyár folyamán fogjuk olvasni — quod Deus a nobis avertat — hogy itt is, ott is a tüzelem milyen pusztítást tett a magán vagyonban. Hát azt megelőzni, vagy legalább korlátozni nem-e mindnyájunknak szent kötelességünk ? A mely vármegyék ezen a téren már jó példával előttünk járnak, ott a községekben a magán vagyon kellő védelmet talál; mert ma már a legkisebb község is tud e címen valami áldozatot hozni, a melylyel a szükséges szerek és eszközök beszerezhetők, a lakosság pedig, saját jóvolta érdekében, könnyen kényszeríthető, hogy udvarán az előirt védelmi anyagokat és eszközöket állandóan készletben tartsa. Szegénységgel küzdő vármegyénk lakossága bizony igen sok anyagi kártól lenne ily módon megkímélhető. Nem szeretnék pusztába kiáltó lenni! Persenszky Károly, okleveles tűzoltó tiszt. Vármegyei ügyek. Kinevezés. Főispánunk Öméltósága Bessenyei Zénó dr.-t vármegyei törvényhatóságunkhoz közig, joggyakorlóvá végleges minőségben kinevezte az alispán pedig szolgálattételre a központban a rendszerinti főjegyzőhöz osztotta be. Elismerés. Unghváry Ede sztropkai kir. postamesternek, mint az ottani állami elemi iskola gondnoksági elnökének abból az alkalomból, hogy az iskola új épületének felavató ünnepét a „legmelegebb hazaszeretettől ösztö- nöztetve“ oly szép siker elé vezette, mint az a „Zemplén“ közelebbi számaiban olvasható volt, a t. vármegye közig, bizottsága elösmerését nyilvánította s erről a kir. tanfelügyelőség utján a kitüntetett gondnoksági elnököt, t. munkatársunkat, jegyzőkönyvön értesítette. Gratulálunk! Az idei fősorozás vármegyeszerte ápr. 29-én befejeztetvén, köztudomásul adjuk, hogy besoroztatott: 1. a szerencsi járásban 236 vagyis a felhívottaknak 31o/o-je. 2. a tokaji j.-ban 95 vagyis: (18<>/o) 3. az újhelyi j.-ban 110 „ (16o/o) 4. a bodrogközi j.-ban 250 „ (23o/o) 5. a gálszócsi j.-ban 91 „ (10o/o) 6. a nagymihályi j. ban 107 „ (llo/o) 7. a varannai j.-ban 58 „ (8«/o) 8. a homonnai j.-ban 105 „ (13o/o) 9. a szinnai j.-ban 79 „ (14o/o) 10. a sztropka j.-ban 63 „ (13o/o) 11. Sátoralja-Ujhelyben: 58 „ (21o/0) A közegészség állapota vármegyénk területén az elmúlt hónapban annyiból javult, hogy a Bodrogköz megszabadult a járványoktól. Közutaink, kivált pedig az államiak, jó karban vannak, a törvényhatósági közutakon helyreállítási munkálatok folynak. Folytatás az I. mellékleten. feljebb a Bazilika lépcsőjén, közben gondolkozva a reggeli homilián. Szinte hallani a jó öreg páternek vontatott lélegzetét, midőn meg-meg- állva pihenteti tüdejét a neki fárasztó utón. Mély áhítattal nézem a képet. Úgy szeretnék én is vele menni: a templomba imádkozni és meghallgatni szent beszédét, kenettel teljes ho- miliáját a világnak hivságos voltáról . . . Menjünk tovább, de csak pár lépést, újra meg kell állapodnunk egy kis szénrajz előtt.'„Hazatérés az erdőből“ a cime. A férj és feleség egymáshoz közel, a hátukon visznek két nagy zajda fát a lejtős hegyi ösvényen lefelé, hogy legyen majd télére való, mert nagyon hideg van ám az Alpesekben, különösen télen. Látom, hogy el vannak fáradva szegények, alig várják, hogy haza érjenek már és azután lenyugodhassanak. Hisz’ munka után édes a nyugalom . .. Különösen figyelemre méltó képei még a „Birkanyírás“ (szénrajz) a „Liba“, „Pulyka“. Mily könnyű azon a libán a talu és az egész oly plasztikus, hogy szinte szeretné egy jó háziasszony megnézni — elég kövér-e ? Huszonhat képe van a „nagy“ Segantini-nak ezen a tárlaton, csodás, remek müvek cgytől-egyig, Csak a legfigyelemremóltóbbakat említettem itt. — De azt hiszem elegendő lett volna egyről szóla- nom, abból is meg lehet érteni, ki volt ő. — Óh boldog Segantini! Nagy és halhatatlan marad a te neved a képzőművészet történetében 1 (Vége köv.)
