Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-05-05 / 18. szám

1900. május 5.

II. Melléklet a „Zemplén'* 18. számához

Egyesületi élet.

Szövetkezeti közgyűlés Sárospatakon/

A sárospataki „Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet“ f. évi ápr. hó 20-án, a főiskolai küldöttségi szálláson, Szívós Mihály elnöklete alatt közgyűlést tartott, melyen az igazgatóság és a felügyelő-bizottság előterjesztette a szövetkezet üzleti évéről szóló jelentését.

E jelentésből kiemeljük a következőket: A „sárospataki fogyasztási és értékesítő szövetkezet“ 1899. aug. 30-án alakult meg 30 taggal, 34 üzletrészszel s működését ugyanazon év október 5-én kezdette meg. Az 1889. október 5-ről 1900. dec. 31-ig terjedő idő alatt a tagok száma 81-re, az üzletrészek száma 90-re emelkedett; kilépett 4 tag 4 üzletrészszel. A szövetkezet pártolása hónapról-hönapra erősbödött, s az iránta való bizalom hónapról-hónapra erősebb gyökeret vert a közönség körében; az első hónap alatt (1899* október) árukért befolyt 1582 kor. 25 fillér, a harmadik hónap alatt (1869- dec.) 2783 kor. 56 fillér, a hetedik hónap alatt (1900. ápril.) 3072 kor. 38 fillér, a tizenkettedik hónap alatt (1900. szept.) 5197 kor. 17 fillér, a tizenötödik hónap alatt 7077 kor. 27 fillér, — a tizenöt hónap alatt összesen 52,497 korona 81 fillér, azaz az átlagos havi forgalom kitesz 3499 kor. 86 fillért. A nagyobbodó forgalomnak megfelelően a szövetkezet több ízben volt kénytelen helyiségeit bővíteni s a boltkezelő mellé egy segédet béállitani.

A szövetkezet bruttó-nyeresége volt e 15 hó alatt 6587 korona 45 fillér, kiadása 2755 kor. 96 fillér, ehhez adva még 816 kor. 36 fill, leírást a berendezésekről: összes kiadás 3572 K. 82 fillér s igy a tiszta jövedelem 8016 korona 38 fillér. E jövedelem felosztására nézve az igazgatóság azt javasolta a közgyűlésnek, hogy abból 25% (754 K. 09 fill.) for- dittassék a tartalék-alapra, 4°/o (128 kor. 36 fill.) a befizetett üzletrészekre osztalékul, s a többi összeg (2133 kor. 89 fill) részint az igazgatóság tiszteletdijára, részint külön tartalék- alapra. Az igazgatóság tiszteletdijára történő vo natkozással Trsztyánszky Károly szövetkezeti tag írásban azt a javaslatot tette a közgyűlésnek, hogy Szívós Mihály igazgatósági elnöknek adassék tiszteletdijul 150 korona, Szabó Sándor igazgatósági ügyvivőnek 600 korona, Tüdős István pénztárosnak 300 korona és Szenics József boltkezelőnek 70 korona. A közgyűlés e javaslatot a tiszteletdijak kiosztására nézve csaknem egyakarattal elfogadta; csupán Bo- gyay Zsigmond a szövetkezet megteremtője tett ellene észrevételeket, de a közgyűlés nem volt hajlandó nyomós ellenérveit figyelembe venni. Az igazgatóság és felügyelőbizottság kétségkívül sokat fáradozott a szövetkezet megteremtése, megszilárdítása, kiterjesztése érdekében s kivált az ügyvivő igazgatósági tag a legteljesebb elismerésre méltó, odaadó munkásságot fejtette ki, — de a tiszta jövedelemnek több mint V3-adáf részökre liszteletdijál adni, ez a munkának teljes megfizetése, — s ez az eljárás aligha összhangzik az igazgatóság beszámolójában hangoztatott „nemes emberbaráti törek- vés“-ekkel.

Hosszas vitára adott alkalmat a fennmaradó 1015 korona hovaforditása ? Az alapszabályok szeriut csak a tiszta jövedelem 25%-a fordítandó a tartalékalap javára; de az igazgatóság és a közgyűlés is belátta, hogy e fiatal intézetnek erősbödésre, mentői nagyobb tartalékalap gyűjtésére van szüksége — s ezért ez összeget egy külön tartalékalap céljára óhajtotta fordítani, s ez iránt megkeresi a „Hangya“ központi szövetkezetei.

A jelentés elfogadása, a fölmentmény meg- megadása s a jövedelem felosztása után a közgyűlés a hiányzó igazgatósági és felügyelőbizottsági tagokat választotta meg. Az igazgatóságból Bogyay Zsigmond már korábban kilépett, Bálint Dezső lemondott, — helyeikre megválasztották igazg. tagoknak Kiss Sándor és Pásztor Samu szövetk. tagokat; a felügyelőbizottság tagjai közül Szekerák Kálmán meghalt, Végh Bertalan lemondott, Kiss Sándor ig. taggá választatott, — e 3 megüresedett helyre megválasztatott Gruska Lajos, Csontos József és Hodossy Béla szövetkezeti tag.

A varannó-vidóki hitelszövetkezet

Varannón a f. évi ápr. hó 28-án tartotta közgyűlését. A tagok szép számmal jelentek meg. Elnök felolvasta az igazgató tanács évi jelentését. E szerint a lefolyt csonka évben az egyesület már is hallatlan nagy jótékonyságot gyakorolt, mert olcsó kamatra valami 26 ezer koronát adott ki tagjainak. A gyűlés hálás szavakban adott kifejezést Werner Gyula elnökkel szemben legforróbb köszönetének, ki odaadó ügybuzgósággal vezeti a szövetkezet

* Ma egy hetes számról lekésett. Szerk.

ügyeit. Az egyesület a folyó évben már több más községre is kiterjeszti áldásos munkálkodását. r. 1.

Nyilvános számadás,

a sztropkai állami elemi iskola uj épületének felavatása alkalmából a gondnokság által rendezett ünnepség bevételeiről és kiadásairól.

Bevétel: 429 K. 80 f.

Kiadás: 366 K. 94 f.

Tiszta jövedelem; 62 K. 86 f.

mely összeget a gondnokság oly célból gyümölcsöztél, hogy azt alkalmak adtával gyarapítani fogja a felszaporodott tőke kamatait pedig magyarosító célokra fordítja majd.

Felülfizettek; Andrássy Sándor gr. 50 K., Bodor Gábor, Kapisinsky Emil, Unghváry Ede 5—5 K., Droppa Miklós 4 K., Machovics Ferenc, Lutsvak Sámuel, Sróth Péter 3—3 K., Dropp Kornél, Lantos János, Zaborovszky Kornél, Beregszászy István, Sosztek János, Winkler Ádám 2—2 K., Zima György, Fida János, Hodemrarsky Chrisant, Martényi Endre 1—1 K.

Jegyek megváltása elmén beérkezett pénzek: Kovács Árpád, Mandel Herman 4—4 K., Makaza Mariska, Engel N., Vásárhelyi Dániel 3—3 K., Hudák Mihály, Degró Péter 2—2 korona.

E nyilvános számadás közzétételével kötelességemnek tartom, hogy a jelen volt díszes közönségnek, úgy az erkölcsiek, mint az anyagiak terén tanúsított szives támogatásáért, a gondnokság nevében hálás köszönetét mondjak ; egyben pedig kérem, hogy iskolánk intézői nemes törekvéseit sziveskedjenek a mostanihoz hasonló meleg érdeklődésben részesíteni a jövőben is !

Sztropkó, 1901. máj 1.

Unghváry Ede,

isk. gondn elnök.

*

F. évi ápr. hó 28-án a sztropkai polgárság részére megismételt gyermek-szini előadás — mely egyszersmint a kis színészek jutalomjátéka is volt — szépen sikerült és 40 (negyven) koronát jövedelmezett.

TAN ÜGY.

A Zemplén-v»p Tanító-Egyesület hivatalos rovata

— Rovatvezető: Molnár Gyula. —

Kéziratok rovatvezetőhöz Sátoralja-Ujhelybe küldendők.

9271/1901. Tf. sz.

Zemplénvdrmegye kir. tanfehiyyelőségétől.

Vallás és közoktatási m. kir. Minister Úr Onagyméltócága a vakoknak önérzetes és keresetképes egyénekké való kiképeztetése céljából már évekkel azelőtt foglalkoztató műhelyeket létesített. E műhelyekben azok kiváló iparosmesterek vezetése mellett kiváló minőségű áruk készítésére képezhettek. A műhelyek kezelését a Minister Ur Őnagyméltósága a „Vakokat gyámolitó országos egyesület“ nek adta át, mely műhelyekben a vakok különösen kefekötésben, kosár és nádszék fonásban gyakoroltattak be annyira, hogy készítményeik bármely más készítményekkel nemcsak, hogy kiállják a versenyt, hanem minőség és tartósság dolgában felül is múlják azokat. Í5e e legszentebb intencióval biró s a legnagyobb lelkiismereteséggel vezetett emez egyesület sem képes fentartani magát, céljait szolgálni, ha az s annak produktumai kellő pártfogásban nem részesittetnek. S ez emberbaráti intézménynek e nemes egyesületnek érdekében s érdekeinek előmozdítása céljából van szerencsém fölhívni a Zemplénmegyei tekintetes tanítói Kart, iskolai-gondnokságokat, iskolaszékeket s mindazokat — kik a szóban levő intézményt s annak fölvirágzását szivökön viselik. — hogy esetleges és ebbeli szükségleteiket a „Vakokat gyámolitó országos egyesület“ utján a szóban levő műhelyek készítményeiből sziveskedjenek beszerezni

Sátóralja-Ujhelyben, 1901. május 2-án.

Beregszászy István. kir. s. taníelügyelő.

34/1901. szám.

A zemplénmegyei tanitó-egyesület elnökétől.

Nyilvános nyugtató és számadás.

Nemes Lajos kir. tanácsos, ny. kir. tan- felügyelő ur egy drb. 100 kor. névértékű sárospataki takarékpénztári részvényt volt kegyes a „Zemplénmegyei Tanítók Háza“ javára adományozni. A részvény ezidőszerinti tényleges értéke 260 k. s 1900-ik évi osztaléka 16 korona volt. Egyesületünk választmánya legközelebb tartott ülésén elhatározta, hogy a részvény osztalékai s kamatai a „Nemes Lajos-alapitvány“hoz csatolva kezeltessenek. Az alap állása következő : legutőbb kimutatott összeg 266 k. 20 f.; 1900-ik év decz. 31-ig tőkésített kamat: 6 k. 10 f.; fönnebb jelzett részvény névértéke 100 k.; 1900. évi osztalék: 16 k. Összesee 388 k. 30 f. a saujhelyi takarékpénztárban kamatozik. Nemes Lajos iránt Zemplénvármegye tanítósága, tanito-egyesülete soha le nem róható hálával tartozik; ezen újabb nagylelkű adományáért is fogadja a Zemplénmegyei Tanító egyesület legmélyebb hálás köszönetét.

Á Zemplén vármegyei Tanítók Házára a 35. sz. gyüjtőiven (gyűjtő : Jakab András Lasztócz) adakozni szívesek voltak : Jakab András 2 k., Jakovics Sándor, Hresko Elek 1—1 k., N. N. 60 f., F. J., G. M. 50-50 f., M. M., N. N. 25— 25 f., N. N., N. N. 20—20 f., Kovácsik János, Koscsák 10—10 f. Összesen 6 k. 90 f.; legutóbb kimutatott összeggel együtt 794 k. 36 f., mely a sárospataki takarékpénztárban kamatozik. Hozzá adva a „Nemes Lajos-alapitványt“, begyült 1182 kor. 66 fillér.

Árvay-alapra a 35-ik sz gyüjtőiven (gyűjtő : Jakab András, Lasztócz.) Adakoztak: Jakab András, Hreskó Elek 1—1 k.; M. Gy. 75 f., F. J. G M 50—50 f., Jakovics Sándor, N. N. 40-40 f., N. N. 25 f., N. N. 20 f., N. N., N. O. N. N., Koscsák 10—10 f. Összesen; 5 k. 40 f. Tőkésített kamat 1900. decz. 31-ig 10 k. 89 f. s a legutóbb kimutatott összeggel együtt: 295 k. 35. f. a sárospataki takarékpénztárban kamatozik. Nemes szivü adakozók fogadják a Zemplénmegyei Tanitó-egyesület őszinte köszönetét.

Hodossy Béla,

a gyűjtő-bizottság elnöke.

rovatvezető póstája.

Zs. B. urnák. Varannó. Kiszedve várja jövő szá- számunkat.

Közgazdaság.

Újabb irányelvek a szölőoltások terén.

Tarczal, április 30.

Az a kedv, mi birtokosainkat a szőlők újraépítésére buzdította, az utóbbi időben igen megcsappant. Ha okát keresi az ember: azt a gazdák két körülményre t. i. a telepítés nagy költségére és a borok rossz értékesítésére vezetik vissza. Mindkét ok méltányos is egy bizonyos fokig; mert tény, hogy a borok értékesítése egy és más körülmény folytán manapság sok nehézséggel jár, különösen az olyan birtokosoknál, a kik még ma sem akarnak belétörődni abba, hogy a Hegyalján sem volt minden évben 100—150 koronás ár. De másrészt a régi szőlősgazdák — kivéve a kisgazdákat a kik maguk dolgozták be szőlejüket — nem tisztán a szőlő jövedelmére támaszkodtak ; mig ma számos esetben látjuk azt, hogy egyesek a szőlőmivelést mint vállalatot űzik, teljes vagyonukat a szőlőbe fektették, melyről csak anyit tudtak, hogy — nagy jövedelemmel jár.

És most a túlcsigázott igények kielégithe- tésére soh’ sem elég nagy a termés, soh’ sem elég magas a bor ára, hogy abból mindent fedezni bírjon, különösen nem akkor, ha a telepítés is elhibázva történt, ha t. i. a cél elérése végett egy munkát kétszer, esetleg háromszor kelletett teljesíteni, mi csak a telepítés költségét emelte.

Mert csak az ilyen esetben lehet mondani, hogy a telepítés drága. Az eltagadhatatlan tény, hogy az uj szőlők telepítése többe kerül a régieknél ; de ha az rendesen és rendszeresen történik akkor soh’sem olyan nagy, a minek az elvárható kamatját és törlesztését meg ne hozná, ha, mit mondám, a telepítés rendesen és rendszeresen történik.

De sajnos épp e körül látunk sok hibát és az ezekkel a hibákkal készített szőlők azután a drága szőlők.

Hány esetben látjuk pl. azt, hogy egyesek, ott a hol a talaj egyedül oltvány alá való szén- kéneggel gyárités alá telepit csupán azért, mert az oltványok iránt bizalmatlan, — de mert a talaj kötöttsége miatt a szénkéneg hatását kifejteni nem bírja, a szőlő 2—3 év alatt visszaesik, elpusztul és gazdája kénytelen azt újból telepíteni, — de most már oltványnyal. Mások viszont oltványt ültetnek oda, a hová gyérítés alá kelletett volna telepíteni és mikor látják, hogy messzes talajukon az oltvány nem megy, akkor ledöntik, hogy áttérjenek a szénkénege- zésre.

Persze mindezideig a szőlő nem terem, jövedelmet nem ad, de sőt költség van reá, mi mind a befektetés rovására megy, azt emeli és a termés jövő értékesítését nehezebbé teszi.

De eltekintve ezektől a rendkívüli állapotoktól, gyakori az az eset is, hogy oltvány alá való talajba oltványt ültet a birtokos és mert nem akar két évig várni, mig t. i. az elültetett ripáriát zölden beolthatja, azután pedig nem akarja ma-