Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-04-14 / 15. szám

gimnáziomban és áll. elemi iskolábau külön-külön tartották meg az ünnepet.— Homorúidról jelen­tik lapunknak: Igen sikerült ünnepséggel ülte meg ápril 11-ét a homonn&i m. kir. áll. faipari szakiskola. Az igazgató Mendly Károly megnyi­tója után Lengyel Samu, a magyar nyelv tanára, mondott hazafias érzéstől áthatott ünnepi be­szédet. Ezt megelőzték és követték a tanulóknak sikerült szavalatai. Az izraelita ifjúsági istentisz­teleten Lengyel Samu igazgató mondott a frigy­láda előtt megható imát a Királyért és a Ha­záért. — Mádról Írja tudósítónk : Ápril 11-dikén, délelőtt, a 48-diki dicső törvények szentesítésé­nek évfordulója alkalmából, a mádi állami isko­lában iskolai ünnepség tartatott. Kiss Károly igazg.-tanitó alkalmi beszéde után a gyermekek hazafias dalok éneklésével és szavalatokkal mű­ködtek közre az ünneplés folyamán. — Vame­nőről Írja levelezőnk: A 48-iki országos törvé­nyek szentesítésének emlékét, a helyi hivatalnoki kar ünnepies isten tiszteleten való részvétellel az áll. elemi iskola pedig alkalmi ünnepséggel ülte meg. Diószeghy főszolgabíró diszmagyarban ve­zette a hivatalnoki kart templomba. Ott voltak a járásbiróság hivatalnokai is Antalóczy Antal vezetése mellett, továbbá az adóhivatal, az erdő­mesteri és takarékpénztári hivatalok, a csend­őrség és a pénzügyőrség. rl. — Gyula-napja. Tegnapelőtt tartották a kalendárjomilag egyesült római katolikus és protestáns Gyulák névnapjokat Sátoralja-Újhely­ien annyi a Gyula, hogy számok egész légió. Legnagyobb látogatottságnak örvendett a kies „Gyulaiak“ ura, Dókus Gyula csász. és kir. ka­marás, ki egész délelőtt alig győzte fogadni és viszonozni „köszönöm szépen“-ekkel a jónál jobb és legjobb kivánatokat gratulánsaival szemben. — Mi a magunk részéről ő neki is, mint Sáto- ralja-Ujhely és a vármegye többi neves Gyulái­nak is, ezen az úton kívánjuk a legeslegjobbakat! — UJ »serkesztő. A Sátoralja-Ujhelyben megjelenő „Zempléni Hírlap“ szerkesztését e mai naptól kezdve Székely Áron vette át. Munkatársunkat, most már szerkesztő-kollegán­kat, uj munkakörében örömmel köszöntjük. — A fecskemadár, e héten megérkezett ugyan Zemplén ege alá is, hanem biz a napok óta borongós idő miatt viszont nem igen láthatja, mit viszontlátni remélt, Zemplén derűs egét. A man- dola-, barack-, és körtefa imitt-amott már kezdi ugyan kibontani virágdiszét, ennek dacára azon­ban a fűtött szoba reggelenként s estenként még elkél. — Égi háború. A múlt csütörtökön, ápr. ll-én, d. u. nagy villámlás és dörgés közt olyan égi háború vonult el Sátoralja-Ujhely felett hogy kicsiben nyári zivatarnak is beillett volna 1 Vagy háromszor megújult csatában zajlott le az ápri­lisi égi háborúság, mi közben borsó nagyságú jég is esett. — Sajtóhiba Ma egy hetes számnnk „Csarnok“ ában a „Krajnyai tótjaink forron­gása" c. közleménybe boszantó sajtóhibák van­nak az évszámokban, mert a forrongás éve nem 1849, de 1850, a mit úgy a garmond, mint a petitszedésben a történeti igazság kedvéért sietünk ezennel helyreigazítani. — Művész-est. K. Helmeczről Írja alkalmi tudósítónk: A „Bodrogközi kaszinó" művészestéje, értesülésünk szerint, Fedák Sári művésznőnek akadályoztatása miatt maradt el május első napjainak valamelyikére; jelenthetjük azonban, hogy a művészestére — a melyen Rákosi Szidi, a nemzeti színház tagja, Fedák Sári a népszínház tagja, Szírmay Imre a népszínház tagja, úgy­szintén Kitka Ernő zongoraművész és a Rákosi Szidi sziniskolájának nagytehetségü tagja fog közreműködni — a meghívók e héten már szét­küldetnek, s pedig azzal a megjegyzéssel, hogy a hangverseny megtartásának napja annak idején nyolc nappal előbb a fővárosi és vármegyei ösz- szes lapokban közöltetni fog. — Eljegyzés. Belánecz Ferenc oki. jegyző, Zemplén vármegye jegyzői karának egyik agilis és kedvelt tagja, folyó hó 7-én váltott jegyet Korchma Menyhért agárdi körjegyző kedves és müveit leányával, Emmuskávai. Sok boldogságot az ifjú jegyeseknek! — A temető tolvaja. Mók Jánosné sátor- alja-újbelyi illetőségű elzüllött korhely napszá­mos asszony a minap arra vetemedett, hogy a ref. temetőben egy sírkeresztről a fémkoszorut lelopta s egy cselédnek egy koronáért eladta. A cseléd ugyan kegyeletes dolgot miveit a koszo­rúval, mert a sárospataki temetőben nyugvó atyja sírjára tette, ámde ezért a fura kegyeletért meglakol, mert Móknéval együtt a fenyitő bíró­ság elé kerül. — Elfogott betörő. A rendőrség a múlt héten razziát tartott, a mikor több foglalkozás nélkül való csavargót fogtak el. Ezek között volt Brauer Sándor széphalmi származású 31 éves volt fűszeres, a kiről kiderült, hogy a főváros területéről örökre kitiltott országos hirü betörő tolvaj, a ki fiatal kora dacára már kilenc esztendőt töltött börtönben és most is körözik Mosonban elkövetett lopás miatt. Átadták a kir ügyész­ségnek, — Egy közrendőr túlkapása. Sátoralja­újhelyben a f. évi u. n. Apollonia-vásárkor tör­tént, hogy Hrenyó András kir. fogházőr a Rá- kóczi-utcai egyik korcsma előtt egy véresre vert embert látott a földön fetrengni. Áz érdekes lát­ványra összecsődült tömeg között egy pár ren­dőr is ténfergett, kikhez Hrenyó András azon kérdést intézte, hogy ki hagyta helyben ez atya­fit oly alaposan ? — A rend éber őrei erre neki estek a kiváncsi fogházőrnek, s egy kis — nem éppen barátságos „meglegyintés“ után behurcol­ták a rendőrségi épületbe, hol Vas István nevű rendőrőrmesterközépkori inkvisitornak is becsüle­tére való brutalitással, oly alaposan helybenhagyta Hrenyó Andrást, hogy ez bizony néhány napig nem igen merte feldagadt s összemart arcát az utcán mutogatni. Orvosi látlelettel a testi sertés beigazolást nyervén, a sátoralja-ujhelyi kir. törvényszék Vas István et. Comp. urak ellen hi­vatalos hatalommal való visszaélés és könnyű testi sertés miatt a bűnvádi eljárást elrendelte, s erről a rendőrségi közegek felettes hatóságát, a városi polgármestert értesítette. — A bün­tető vizsgálat lesz hivatva kideríteni, mily mér­tékben éltek vissza hivatalos hatalmukkal a ren­dőrség emberei; de hogy baj van Köpecen, arra vall ama körülmény is, hogy a mulatságban részt vett egyik rendőr, Bazsó Antal, már „tisz­telettel lemondott állásáról." — Mindebből pe­dig az a tanúlság : óvakodjunk András bácsiékat még csak meg is szólítani! C. — Stilisztika — ködmönben. A sátor- alja-újhelyi kir. fogháznak egy rabja a következő épületes stílusban szerkesztett levelet menesztette kint maradt, azonban bent is szeretett oldalbor­dájához : Kelt e levelem hejbe, itt uhejbe, ebbe a hónapba, áprilisba. Mint az egyes veréb csiri­pel a zágon, — mint az száraz talyiga nyekeg az vásáron lelkem úgy óhajtoz hozzád galambom — mert, hogy tűled el kellett válnom, — búsú- lók érted virágszálom — és ird meg hogy hány malac döglött meg, meg hogy édes apám jobban van-e már ? Tisztelem a tanító urat, meg oszt hogy a kesely bőrit mennyiért adtátok el ? A kis bornyúnak gongját viseld, meg a gyerek jár-e iskolába? Ezzel bézárom levelem, maradok szeretett férjed mind az méj sírig. Tisztelem a komáékat is, csak Írjál mentül elébb meg egy kis pakoMs kűgyél X. F.“ — Őrült mint apagyilkos. Sírocliman János zétónyi lakost egy fiúval áldotta meg az Isten, de kezdettől fogva nem volt benne gyö­nyörűsége. Hat évi iskolába járása alatt irni-ol- vasni alig tanult meg, hanem már suhanc korá­ban neki adta magát a pálinkaivásnak. így aztán a butaság, ennek nyomán a csendes téboly kerítette hatalmába a szálas, ép testű fiút. A múlt nyáron együtt kaszáltak atyja meg a fia a zétényi réten. Ebéd idején, hogy az öreg vala­mivel több pálinkát húzott be az üvegből, mint amennyi a fiú szemmértéke szerint az ő részére maradt, egyszerre kitört benne a vad állati düh és a kaszával menten agyon vágta az édes atyját. A megvadult legényt aztán a büntető törvényszék vette pártfogása alá; de úgy a tör­vényszéki orvosok, mint a budapesti igazságügyi 'orvosi tanács szakértőinek vizsgálata megálla­pította, hogy a kegyetlen ember „csendes őrült“ igy hát az a rémes tett neki be nem számiható. Á kir. törvényszék ez alapon Sirochman János ellen a büntetőeljárást megszüntette és elmegyó- gyitó-intézetbe való elszállítás végett átadta a rendőrségnek. Hej 1 az a pálinka gonosz itall — Szekula — meg Pikula. Zemplén- vármegye N, községében becsületes gazdálkodó ember Pikula Mátyás, sehogy sem tudott ki­békülni a gondolattal, hogy miért emlegeti a plébános ur sűrűn mise közben az ő Szekula komájának a nevét, aki pedig nem is olyan kifogástalan erkölcsű emberként ismeretes. Meg is kérte illő tisztelettel a plébános urat, hogy a „per omnia saecula saeculorum“ helyett jó fizetésért, legalább a nagyobb ünnepeken „per omnia pikulát“ mondjon. A plébános mihamar észrevette, hogy kificamodott eszü hívét szép szóval úgy sem győzheti meg kívánságának teljesithetlensége és ostoba mivolta felől s egye­lőre olyaténképpen oldotta meg a kérdést, hogy Szekula komáért azért imádkozik oly gyakran, mert ez igen nagy bűnös, mig Pikula uram közönségesen ismert, becsületes, jámbor ember. A hízelgés többet ért Pikula uramnak mintha nyúlhájjal kenték volna meg a hátát, s nyu­godt lelkiismerettel távozott. Nem sok idő telt belé, hogy Szekula komát a sátoralja-ujhelyi büntető törvényszék vonta felelőségre, a VI. parancs ellen elkövetett bűncselekményért, s érdekes és pikantériákban bővelkedő tárgyalás után egy évi börtönt sózott a nyakába. A kir. Curia 1901. április 10-én kihirdetett ítéletével helyben hagyta a törvényszék Ítéletét, s Szekula komát itt meg nem nevezhető cselekmény miatt szintén egy évi rabkosztra érdemesitette. Hogy ezen Ítéletnek a plébános ur örül legjobban, az kétségtelen, mert a Pikula uramat megnyugtató kijelentése fényesen beigazolást nyert s most már egész nyugodtan emlegetheti a szegény bű­nös Szekulát továbbra is miseközben. C­— Nem bi-, de trigamia! „Két feleség — nincsen férj“ címmel már megemlékeztünk lapunkban Graffi Antal t'első-csebinyei volt jegyző-segéd viselt dolgairól; de úgy látszik, hogy ez a jeles ur még sokat fog magáról be­széltetni. Roppant elzszeretete a nők iránt rnesz- sze földre el vitte liirét, mert Beregvármeggéből tegnapelőtt ismét jelentkezett egy szemrevaló hölgy a sátoralja-ujhelyi kir. törvényszék előtt, s magának vindikálta a jogot, hogy a „Toncsi“- nak ő a legelső felesége. így tehát eddig már három nő ösmeretes, kikkel a s. jegyző ur an­nak rendje és módja szerint elmondotta a „hol­tomiglan — holtáiglan“-t, mégpedig szép Magyar- országnak egymástól jó messze eső ege alatt. Még megérjük, hogy bebizonyosodik erről a Graffyról, hogy grófi ágon rokona a „Kéksza- kálu herceginek, a ki nem tehet a véralkatáról, hogy t. i. házasodó mániában szenved. Annyi bizonyos, hogy ő graffisága olyan dühvei gyűj­tötte a feleségeket, mint egy-egy műbarát gyűjti pl. a festményeket, szobrokat stb. C. — Sztropkó ünnepe.. Lapunk mai szá­mának nyomtatása közben hosszabb levelet kap­tunk Unghváry Ede t. munkatársunktól. Saj­náljuk, hogy a szép levélből, elkésése miatt, most már csak a következőket hozhatjuk tudomá­sára t. olvasóinknak: „ .... 16 évvel ezelőtt vármegyénk tanügyi fő kormányzója kisded város­kánk elhanyagolt népoktatás ügyének lelkes felkarolását hazafias gondjai közé sorolván, a nemzeti kultúrának helyi ügybuzgó apostolaival kezet fogva, elhatározta, hogy városunk elhanya­golt népoktatásügyót a kor színvonalára emelik. Hazafias felbuzdulásuk nem bizonyult hagyo­mányos „szalmatűz“-nek, mert már másfél év­tizeddel ezelőtt városunk állami elemi iskolát kapott. Már akkor hazafias örömmel jövendői gettük, hogy Sztropkó népe nemcsak volt, de lesz is magyar és iesz olyan, mint volt a IIu- nyady-korban s épp s nagy király birtokában. .. A nemzeti népoktatásnak 15 esztendővel ezelőtt Sztropkó ege alatt letett plántája a hü kertészek, derék tanítóink gondos ápolása mellett a jól előkészített talajban nemcsak hogy meg gyöke­resedett, de immáron terebélyes fává nőtte ki magát. Egyszerű, mondhatunk szegényes külsejű épület nyújtott 15 évvel ezelőtt édes otthont városkánkban a magyar nemzeti nepnevelés vete­ményes melegágyának, az állami népiskolának... Ma pedig egy palotaszerü remek szép állami iskola, melyet országunknak közoktatásügyi kor­mánya nem kevesebb mint harminckétezer korona költséggel emeltett, várja, a f. hó 21-ikót, a midőn ünnepies módon felavattatik kulturális szent hivatásának szolgálatába . . . hogy itt a határ­szélen erős vára legyen a magyar uemzeti szel­lem hódoltató szupremáciájáaak 1 Egész Sztrop- kónak és nagy környékének büszkesége ez a díszes épület, az állami elemi iskola, a magyar népoktatás érdekének ez a hatalmas tomploma. És az a szent tűz, a magyar nemzeti szellem „örök égő tüze“, mely abban a templomban f. hó 21-én felgyulad, nem fog kialudni soha és égni fog mindétig, hogy a magyar hazának ezen a mostoha környékén bevilágítsa a nép minden gyermeke előtt a jólét és a boldogulás útját ép­pen úgy, mint ahogy a fényes meteor bevilá­gítja a sötét éjszakát. . . . — Köztudomású, hogy a Zoltán-féle csuz és köszvény elleni kenőcsben egy oly ki­próbált szert ösmernek orvosok és betegek, mely­től még azok is, kik 15—20 év óta szenvednek, s fürdőket és különféle szereket eredménytele­nül használtak, néhányszori bedörzsölés után meggyógyulnak. Üvegje 2 k. Zoltán B. pyógy- tárában Bpest, V. Sétatér-utca. (Btt.) — „Vox populi.“ A nép szava, a miről pedig azt mondja a példabeszéd, hogy az a szó „Isten szava.“ lm hallják a „Zemplén“ olvasói a szegény nagy-brezsnyiczei nép kiáltó szavát, mely, sietünk megjegyezni, hogy ott, a hová szólott, Darányi ininisternél, nem talált siket fülekre. Hallják betüről-betüre hű nagy-brezs­nyiczei magyarsággal, a mint következik: Fo­hászkodás ! Alázattal alúl írunk Nagy Brezs- nyiczai néhány lakosok, magokról megjelölést akarunk a miénk Miniszter színe éllé elő adni. — Mink Nagy-Brezsnyiczai lakosok a sztrop- kói elöljáróságnak illetők vagyunk arról is tu­domást alázattal Miniszter Darányi színe elé teszünk. Hogy múlt évben a miénk termelést jég eső mindent tönykre tette, és pedig a miat nagy szegénység történt közötünk. — Ahoz még a nagy szegénységhez, mostan Közötünk néha- nyoknak van görög katholikus nejök a miat Minyóczi görög katholikus Pap minket egzekólt, és pedig gazdatol kívánja 36 koronát, és pedig Gornály János 70 kor. Novotnyak Anna 70 ko­ronát, hogy fizesse meg a görög katholikus Papnak. Papsági bért. Mink nagy Brezsnyiczai lakosok a sztropkói elöljáróságnak illetők va­gyunk, Tehát Sztropkoi parochiahoz tartozunk. Mi romai Katholikusok vagyunk, Tehát Sztrop­koi Plébanusnak, kötelező bért és tökéletes na­pokat munkálkodunk. De azért is megint tőlünk akarja Minyóczi Pap Papsági bért a kinek van görög kát. neje. — Alázattal azt is Miniszter Folytatás a XI. meUokleten,

Next

/
Oldalképek
Tartalom