Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-04-14 / 15. szám
tességtudó modorral is találkozunk a közművelődés sáncaiba terelt köznépnél. És ez jól van igy, mert csak az igazi műveltség és fölvilágosultság úgy jelen, mint jövő boldogulásunk feltétele; mert miként a műveletlenül, parlagon hagyott földön buján és szabadon terem a gaz: úgy az emberi lélekben, mely nincs elfoglalva és betöltve hasznos és nemes dologgal, gazdagon teuyészik a gonosz. A műveltség, a művelődés pedig mi másban áll, mint az ember lelki tehetségeinek tökéletesítésében. vagyis igazabban: az értelem fejlesztésében, ismeretekkel való gazdagításában, az érzelem és akarat nemesítésében. És ha az elmúlt ezer év alatt fegyverrel kellett kivívnunk nemzetünk fönnmaradását, ebben az újabb ezer évben összes akaraterőnkkel azon kell munkálnunk, arra kell törekednünk, hogy magyar nemzeti létünk, önállóságunk és függetlenségünk egyedül való biztosítékát, az édes haza nyelvét, a magyar nyelvet, az ezen alapuló nemzeti közművelődést, általánossá, egyetemessé s mindenütt széles e hazában uralkodóvá tegyük. Mert soha ne feledjük, de mindig emlékezetükben tartjuk a „haza bölcséinek következő szavait: „Korunkban csak annak a nemzetnek van biztos politikai jövendője, mely komolyan törekszik az általános nemzeti műveltség színvonalára emelkedni s azon előre haladni“. . . A történelem, az életnek ez a nagy tanítómesterre s legjobb életfilozófiája pedig lecáfolhatatlanul arra tanit, hogy: nyelvével él, nyelvével uralkodik, de nyelvével hal is minden nemzet! Fel tehát a munkára! Őseink kötelessége volt a létért folytatott harc s e haza megalapítása. A mi kötelességünk, s a jövő történelmének itélöszéke előtt óriási felelőségünk: a haza, a nemzeti nyelv hiztositositása időtlen- időkre ! (Faikus.) Demeter János, lelkész. Tanügyi gyűlés Sárospatakon. A magyarországi ev. ref. egyház legfőbb tanügyi hatósága, az egyetemes tanügyi bizottság, f. hó 12—13. napjain tartá Sárospatakon ez évi rendes üléseit és tanácskozásait. A bizottság tagjai 11-én délután a személyvonattal és este a gyorsvonattal érkeztek Sárospatakra. Megjelentek a dunántúli ev. ref. egyházkerületből : Antal Gábor komáromi lelkész és püspök, Czike Lajos esperes, Szekeres Mihály esperes, Antal Géza pápai teol. tanár; a dunamelléki ref. egyházkerületből: Adám Kálmán esperes, Petri Elek budapesti teol. tanár, Molnár Sándor budapesti főgimn. igazgató; az erdélyi ref. egyházkerületből: Bartók György dr. kolozs— Szégyenlené talán ? Hisz a felesége vagyok. — Édes kis feleségem I — Akkor csókoljon meg — s átfonta szerelmesen a férjeira nyakát. Az első csók kicsalta a többit, az első ölelést követte a másik. A férfi mámorosán tartotta karjában a remegő asszonykát; nem hallott, nem látott semmit. Pedig megmozdult a bokor, Nem is szél rázta, nem zefir lengette a kopasz orgonafát ; két emberi alak kúszott lopvást a bokrok közt a hátnk mögé. Egyszer elébök ugrottak. — Kövessen, uram ! — tette a férfi vállára a kezét az egyik — Megvannak, — toppan a nő elé a másik. — Kövessenek I — hangzott aztán mind a kettő szava egyszerre. — városi rendőrök voltak. A nő remegve csimpaszkodott a férje karjába : — Meghalok, segítsen ! A férfi segített. Előszedte minden irásá’t amit a zsebében talált. Igazolta magát, bemondta a nevét és lakását s azzal elmehettek — Mi lesz velünk ? — sopánkodott a didergő asszönyk. — Elitéinek szemérem elleni kihágásért. — bosszankodott a férj. vári lelkész és püspök, Bedöházy János hm.-vá- sárhelyi tanár és orsz. gyűlési képviselő, Varó Ferenc nagyenyedi tanár; a tiszántúli ref. egyházkerületből : Dóczi Imre tiszántúli középiskolai felügyelő, Sass Béla debreczeni teol. tanár, Baczoni Lajos dr. debreczeni jogtanár, Futó Mihály lim.-vásárbelyi főgimn. igazgató; a ti- száninneni ref. egyházkerületből: Fejes István sátoralja-ujhelyi lelkész és főiskolai algondnok, Radácsi György, Ballagí Géza dr. és Búza János sárospataki főiskolai tanárok. A bizottság tagjai közül mindössze ketten maradtak el: Szász Károly dunamelléki püspök és Kenessei Béla kolozsvári teol. igazgató-tanár, kiket az idő rövidsége miatt már nem lehetett póttagokkal helyettesíteni. Á bizottság tagjai részint a főiskola vendégei s a küldöttségi szálláson vannak, elszállásolva, részint a városban magánbásaknál. A főiskola Rákóczi-utcai homlokzatáról nemzeti- szinü lobogó leng a vendégek üdvözletére. Á gyűlés reggel 8 órakor istentisztelettel kezdődött; a bizottság tagjai testületileg vonultak a városi templomba, hol Danyi József s. lelkész imádkozott. Istentisztelet végeztével a vendégek megtekintették a pár óv előtt díszesen restaurált templomot, s az egyház régi, nagy műbecsü úrasztali edényeit. A templomban a városi közönség is nagy számmal volt jelen. A bizottság üléseit a főiskola tanácskozótermében d. e. 9 órakor nyitotta meg Antal Gábor püspök bizottsági elnök. Elősorolta azon fontos kérdéseket és feladatokat, a melyek a gyűlés tanácskozásának tárgyát képezni fogják s melyek közt főhelyet foglal el a revideált gimnáziomi tanterv; majd ismertette azon szellemet és irányelveket, a melyek ref. egyházunkat kezdettől fogva mindig áthatották, tanügyi működésének irányát megszabták, s a melyeket e három szóval lehet jellemezni: vallásosság, tudományosság és hazaszeretet, s a melyek a jövő haladás útját is kijelölik, — s miután a bizottság megjelent tagjait szívesen üdvözölte s munkálkodásukra áldást kívánt, a gyűlést meg- nyitottnak nyilvánította. Fejes István algondnok az egyházkerület és a főiskolai elöljáróság, Zsindely István dr. akad. igazgató a főiskolai tanárság nevében üdvözölte a tanügyi bizottságot Sárospatakon, hol sok száz évre visszatekintő kulturális és tudományos munkásság hirdeti a reformáció eszméinek dicsőségét. Az elnök meleg szavakkal felelt az üdvözletekre; örömét fejezte ki, hogy a szives meghívásnak engedve ide helyezhette a bizottság üléseit, hol Comenius és Kövy, Somossy és Erdélyi János szelleme leng és serkenti nagy tettekre az utódokat Isten, a haza, a szabadság és felvilágosodás ügyének előbbvitele iránt. — Ezek után a bizottság megkezdte tanácskozásait s első sorban a gimn. tanterv javaslatot vette tárgyalás alá. A gyűlés szombat estig bizonynyal meg fog tartani; péntek estére Ballagí Géza dr. jogtanár hívta meg a bizottság tagjait vendégszerető házához, — szombat délben pedig a fősko- lai tanárokkal együttesen volt számokra közebéd a főiskolában. Reméljük, az egyetemes tanügyi bizottság sárospataki ülései is közelebb fogják vinni hazai s közelebbről egyetemes ref. tanügyünket felvirágzásához, s kellemes emlékeket fognak a bizottság tagjainak szivében hátrahagyni 1 — Honnan tndja ? — Honnan? Tudom és megvan. Többet nem is szóltak, Másnap ott szorongtak a kapitányságon csirkefogók, bérkocsisok között, amig sorra kerültekl — Ón megint itt van, — fogadta fejcsóválva a rendőrkapitányi tollnok a íérjet. — Bocsánat . . . — Nos, talán most sem tudta hogy nem szabad nyilvános helyen csókolózni? — De kérem . . . — Mit kér? — E őször történik. — Azt hiszi. A nagyságos asszony talán jobban emlékszik. — Én ? — Igen — Volt már büntetve ? — Soha. — Tavaly a férjével ? — Én ? Miért ? — Tagadom. Soha nem történt velem. — Tavaly augusztusban a férje s ön . . . — Augusztusban itthon sem voltam. — És én mégis ítélkeztem önök felett. Az akták is itt vannak. Ön irta alá ezt a jegyzőkönyvet? — fordul a férjhez a rendőrkapitányi tollnok. — Igen, — hangzott a megtört felelet. Levél Dél-Magyarországból. Kras ó Szörény vm. Facset, ápr. 10. Tek. szerkesztő ur! Zempléni pátriámban úgy tanultam önt ismerni, ki érdeklődik sorsom felől. Két éve és pár hónapja már, hogy elkerültem önök közül, mely rövid idő alatt bejártam Pannóniát és most már Dácia tőszomszédságában vagyok. A legelső, a mi velem történt s a mi érdekes számba mehet, az : hogy is jutottam én be a „baranyai ált. tanitógyülés“-re ? Mint Baranyában egyetlen, tehát első állami tanító — ki már is elkényeztetett, s itt még inkább kényeztettek s mint a tót mondja: „jedi- nácsek sibenyácsek“-kel nem is tudták, miként bánjanak — hát igy esett meg, hogy a t. egyesület elnöksége nyomtatott meghívót küldött,a kir. tan- felügyelő meg levélben hivott meg, a gondnokság pedig utasittatott, hogy e napra az iskolámnak szünetet adjak, a községi biró pláne felhivatott, hogy a vasutig fogatot rendeljen, a pénztárost pedig utasította, hogy elszámolás terhe mellett nekem 10 koronát előlegezzen, a kör elnöke meg pláne bizalmas levélben keresett meg, azonfelül a rendező-bizottság levelezőlapon értesített, hogy utólagos beleegyezésem mellett a hivatalos ebédre már is előjegyzett 2 K. 50 fii. erejéig! Ennyi aktába beburkoltan végre Vr órai szokásos késéssel mégis bejutottam a pécsi vármegyeháza nagytermébe, hol már javában folyt az „egységes tanterv“ elleni szabad előadás. A szép nemből jelen volt vagy 57 (bár nékem egy sem tetszett), azon kivül az ország utolsó vármegyéjének legkvalifikálatlanabb — t. i. sváb — iskola- mesterei nagy számban. (Itt minden tanítót „mes- ter“-nek címeznek, talán annál a régi jognál fogva, hogy a létszám 60%-je kaptafáját elhajított mesteremberekből kerül ki !* A főtanfelügyelőnéi jelentkezve karonfogott és bemutatott az elnöknek, a ki e szavakkal mutatott be az egyesületnek: „íme van szerencsém X. Y. urat, mint egyetlen köztünk élő állami tanítót, tisztelt kartársaimnak bemutatni. A jámborok megéljeneztek! Meg voltam lepetve. Az ülés 5 percre felfüggesztve, én pedig megostromolva, nem annyira a kollégák 100 kérdéseitől, mint inkább a szép szemek kereszttüzétől! Fogva valék! Itt székfoglalót kell tartanom, ez elől ki nem térhetek. Segítségemre volt a segédtanfelügyelő, ki épp a „Földrajzi elő (alap)-fogalmak“ szemléltető eszközét — domborművét — ösmer- tette felolvasásként, Megkönyebbültem. Kezdtem magam Baranyában otthon találni. (Heuner barátom, gondoltam magamban, ez az én szakmám, ehez nekem több jussom van, mint néked!) A felolvasás véget ért, a miből senki egy szót se értett. Ezt azért állíthatom, hogy a zöld asztalon heverő, 13 forintot képviselő domborművet körülfogók egymást kérdezték : Mi ez és mire való ? Az, elnök hozzászólásra hívja fel a tagokat. Senki, senki — se mellette, se ellene----------Hát hogy is — a kir. segédtanfelügyelőt bírálat alá venni! Ez már mégis csak udvariatlanság. Az elnök már a dicséret és elismerés kinyilat* Pl. a „Pécsi Figyolő“-ben az íszön a sásdi járás 42 tanítójának 27-jóröl lett bebizonyítva, hogy pedagógiát sohase hallgatott s egyenesen a csirizes tál mellől lépett a „mester-katedrá*-ra. Az én utódom is Goriczán, mivel a tanitói állást a minister csekély (14) tankötoles miatt beszüntette, az én inasomat mint kántort 100 ft. fizetéssel alkalmazták. L. Folytatás az I. mellékleten. — Ezt pedig ön irta, — mutatott a másik névre a rendőrkapitányi tollnok. — Csalás! Gyalázat, tollnok ur, visszaéltek a nevemmel. De kicsoda ? — zokogott az aszszonyl-a. — Azt talán a tisztelt férje tudja megmondani. Az eset éppen úgy történt, mint a mostani. — Akkor fürdőn voltam . O . . , mással . csókolodzott. Oh 1 . . . Áz asszonyka aléltan rogyott le a székre. Mire magához tért, a kapitány az Ítéletnél tartott. — Ötven korona pénzbüntetésre Ítélem, a férje ellen pedig a hatóság félrevezetése miatt folytatjuk a vizsgálatot. — Megnyugszik ? — Nem nyugszom addig, mig meg nem iudom, ki volt az a . . . Megint elájult, majd magához térve, egyenesen a törvényszékre ment, Most válik az urától. S mindez >a gonda'lan pajkos kis istenke miatt, aki sok ezer év alatt annyi fáradságot sem vett magának, hogy egy ködös téli este, mikor nem volt hivatalos sem bálra, sem zsúrra, belétekintett volna a kihágási törvény szürke paragrafusaiba.
