Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-24 / 12. szám

kincs az idő! mégis ezzel bánunk legpazarab- ban. Nem mondom, hogy az idővel fukarkod­junk, mert ez épen oly kár lehet mind önma­gunkra, mind célunk elérésére, mintha az idővel pazarul bánunk. Használjuk az időt alkalomszerüleg, te­gyünk mindent a maga idején, legyünk követ­kezetesek mint munkánk beosztásánál,, úgy az időnek alkalomszerű felhasználásánál is: mun­kánkat siker fogja koronázni. Célod gazdagnak lenni, hogy fény és pompa környezzen ? hasz­náld az időt alkalomszerüleg! Célod tudósnak lenni? hogy ismereteiddei emberlársaidnak s a közjónak használj ? használd az időt alkalom­szerüleg 1 Tanulj, gyüjts ismereteket annak ide­jében ! Célod a romlott társadalom javítása ? használd az időt alkalomszerüleg! Szőlj bölcs tanácsoddal, midőn ideje elérkezett, és nem fogsz süket fülekre találni és berzéded nem lesz kiáltó szó a pusztában. Használd az időt alkalomszerüleg, „mert könnyen megeshetik, hogy a kinálkozó jó alka­lom, melyet áron is megvennél, többé nem jő elő.“ Használd az időt célod kivitelére alkalom­szerüleg, mert időd rövid, erőd fogy, akaratod csügged, mely pedig célod kivitelére oly igen szükséges. Sokszor hallani: nincs időm! nem érek rá! sietek ! Pedig az idő mindenkinek: egyfor­mán adatik, és épen azoktól hallani, kik az időt vagy elpazarolják, vagy szűkmarkúak vele. És ha alkalomszerüleg használja az ilyen ember az időt, kérdem: vájjon van-e oka panaszra az idő rövidsége ellen? Vannak ismét emberek, kik — hogy úgy szólljak — alusznak, s nem hallják a hivó szót, mely minden oldalról hangzik feléjök, melyet leghangosabban saját énjök kiált: munkára! s azt mondják, rá érek! van még idő! hosszú az élet! Vannak viszont olyanok, kik folyton siet­nek, kik igy sóhajtoznak : hogy im az idő rövid ! és halad gyors léptekkel! s már mindjárt el­múlik ! s én még semmit sem csináltam mun­kámból! Pedig az idő sem amannak kedvéért nem fog várni, sem emennek kedvéért gyorsab­ban lefolyni. Használd az időt alkalomszerüleg, akkor várni is fog és sietni is fog, épen a mint kívá­nod; igy mintegy az időt kényszerited, hogy szolgálatodra legyen. Neveljünk az idő alkalom­szerű felhasználására a munkában ! (Vége köv.) Szalay Béla. A sztropkai állami elemi iskola uj épületének felavatása méltó fénynyel ápril. 21-én fog véghez menni, melyre az előkészületek már is serényen folynak. A most sajtó alá került meghívó műsora oly érdekesen van összeállítva, hogy annak révén bátran számot tarthat a gond­nokság arra, hogy ezen ünnepély sikere bizto­sítva lészen. Az ünnepélyen a kir. tanfelügyelő is részt vesz, kinek és a nagy közönségnek lesz alkalma meggyőződni, hogy minő missiót telje­sít a sztropkai állami elemi iskola. Az ünnepély istentisztelet után az áll. iskolában fog le­folyni. Ennek folytatása este lesz, éspedig gyer- mekszinház és tombolával összekötött tánc- mulatsággal, melyre a legjobb zenekar lesz szer­ződtetve. Szóval a rendezőség mindent elfog kö­vetni, hogy az igények minden tekintetben ki­elégítést nyerjenek. Ezen ünnepélyre vármegyénk előkelőségei sorából már is többen bejelentették részvétüket. A meghívók rövid idő múlva már szét küldetnek. Március 15. az iskolákban és egye­sületeknél. A nagymihályi állami iskolának egyes osztályaiban, az osztálytanítók méltatták a nagy nap eseményeit, a növendékek pedig hazafias költeményeket szavaltak és énekeltek. — Március hó 17-én iartotta László E. Flóris a tél folyamán minden vasárnap este rendezni szokott fölolvasását; jelen alkalommal gondosan összeállított beszédben méltatta a dicső nap em­lékét s fölolvasta Rákosi Jenőnek „Az egyen­lőség“ cimü s a nagy nap egyik vívmányáról irt tanulmányát. A fölolvasó estén 200-nál több iparos volt jelen, — emelte az ünnepséget, hogy most először lépett nyilvánosság elé a nemrég alakult „iparos ifjak dalárdája“ s Reuter Rezső karnagy vezetése mellett elénekelte a Himnuszt. * A szabadság hajnalpirkadásának napját a homonnai izr. hitk. népiskola ez évben is meg­ünnepelte. A Himnusz eléneklése után a tanulók értelmi fokához mérten, Lengyel Samu, igaz- gató-tanitó magyarázta e nap jelentőségét. — A homonnai izr. leányegyesület pedig vasárnap f. hó 17-én tartott ünnepi gyűlésében hazafias tárgyú alkalmi szavalatokkal és fölolvasásokkal adózott március 15-ike emlékének. Itt Lengyel Samu „A magyar nők honszerelméről“ olva­sott fel. 993. sz. T. Zemplén-vármegyekir. tanfelügyelőségétöl. A »Néptanítók Lapja* szerkesztőségében a tanítókra nézve föltétlenül szükséges és hasznos, az iskolai szervezettan anyagát is magában fog­laló könyv jelent meg Tanítók Tanácsadója címmel. A tanítóság közóhajának tett eleget Göőz József dr. midőn ily nagybecsű munka megírására vállalkozott, s a tanítók ügyeinek jóakaratu fel­karolásával őket e műben hatáskörük, jogaik és kötelességeik felől tájékoztatni kívánta. Útbaiga­zítást ad e könyvben a tanítók jogviszonyai, ka­tonai, fizetés, nyugdíj-, adóügyei stb felől, Midőn tehát Zemplén-vármegye tanítósá­gának e kiváló és páratlan mű beszerzését, saját jól felfogott érdekükben is, melegen aján­lom, egyúttal tudatom az érdekeltekkel, hogy a 248 oldalra terjedő könyv fűzve 2 k. 60 fill., kötve 3 korona árban a »Néptanítók Lapja* szerkesztő­ségében kapható. Kelt Sátoralja-Ujhely, 1901. március 15 én. Á nagymélt. Vkm, 16,276/1901. sz. rendeletével hivatalvezetésre kirendelt: Adamovich Pál, székesfővárosi kir. s.-tanfelügyelő. CSARNOK Sváb telepesek a zempléni Krajnyán* (Vadnay György egykorú kézirati naplójából.) Zemplénnek felsőbb vidékén két falu volt eladó: Körtvélyes és Papina Isten megverte helyek. Bétsbe’ bizonyos Ehrenreich válalta ma­gára a’ colonisatiót, roppant dolgokat Ígérvén a hazánknak németek telepítésével foglalkozó Kormány némely embereinek. Sikerült neki Alsó- Ausztriából több családokat elbolonditani, kik a magok odavaló vagyonaikat eladván, a két község vétel pénzét Ehrenreichnak kezébe te­vék le, ’s megindultak az Ígért paradicsom föl­dére, mely, mint nékik mondatott, Tokaj vidé­kén fekszik. A’ Tokaj nevezet kedvező kilátást nyújtott a szegény sváboknak, s megindultak 1851-ik év tavaszán számos családjukkal, gazda­sági szereket is hozván magokkal. Minden családnak az útra 300 írtjának kellett kész­pénzbe lenni. Láttam őket Űjhelyen keresztül vándorolni. Némelyik szeker tele volt apró gyermekekkel, ’s eljutottak az ígéret helyére, de nem azon Tokaj mellé, mely a’ világ legnemesebb borának kútja, hanem Orosz-Tokaj (Tokajik) mellé, mely a’ tótság legsivatagabb helyén fekszik** melyhez, mint szokták mondani, az Ur Isten háttal fordúl. Szegény begontinák (igy hívták őket) el­kezdtek dolgozni... De minden fáradságuk, igye­kezetük semmibe dűlt, egy év alatt annyira el­szegényedtek, hogy csak hamar ezután éhség miatt halni kezdettek. Ott hagyták számtala­nok a’ paradicsomot, hazájokba visszazarándo- koskodni igyekeztek, de a’ nagy rész Uj helynél tovább haladni nem tudott. Itt a’ Vásártéren ál ó fabódékba*** vonúltak, ott egy telet ki­húztak, közülök számtalanok elhalván. Én a kórházba láttam kettőt kikoplalva, senyvedve. Soha ennél rémítőbb kisértetet nem láttam. A kormánynak ezek iránt jelentés tétetett ’s meg­érkezett a’ rendelet, hogy naponta 10 pxr. fize- tessék minden családfőnek. Quid hoc ad tantam sitim !**** Irtózatos helyhezet 1 Már 1854-ben a’ megyében nem volt 50 ily colonista. A’ kormány azokat, kik még éhen el nem haltak, a’ Banátusba szálitatta, ’s addig telyesen kipusztúltak közzülönk . . . * Körtvélyesen egy igen szép eset for- dúlt elő. A tótbiró tanácsbeliejivel együtt a’ korcs­mába ült. A szinte ott mulató németek fenn­héjázva beszélték, hogy ők fogják majd meg inu tatni, mint kell gazdálkodni. E’ beszedet a’ ’sidó korcsmáros megmagyarázta a’ Tótoknak, mire a’ biró leköti lábáról bocskorát és azt a’ mesterge­rendára féltévé. Kérdezők a’ németek a’ sidót hogy mit jelentsen e’ tette a’ bírónak, — és a biró egész hidegvérüséggel hagyta megmagyarázni a’ néme­teknek miképp ő, „a’ bocskorát azért tette „fel a’ gerendára, hogy mikor bekövetkezik az „idő, melyben a’ németeknek pusztúlni kell, „legyen legalább mibe hazájukba menni.“ — A’ tót biró jövendölése a’ szó telyes értelmében be- telyesedett és a’ colonisatiós systemának egy nehány száz család gyászos áldozatjává lön. Körtvélyesen és Papinán elpusztúlt minden Szirmay és Ocskay, kik e’ két községet elad­ták, temérdeket veszejtettek. Ehrenreich pedig, * Mutató az „Adalékok Zemplónvármegye Történe­téhez“ c. havi folyóiratunknak most megjelent márciusi füzetéből. ** Ma a sztropkai járásban, a minyóczi körjegyző­ségben. *** Azaz: vásáros bódékba, melyek közül még ma is ott disztelenkedik egy-két rongyos deszkaalkotmány. **** Száz éhesnek egy keszeg; vagyis egy Ínséges svábnak 10 pengő krajcár napontal Szerk. ki eleinte Bétsbe a’ kormány legfőbb emberei­nek még soire-kat is adott, a’ megyei hatóság sok sürgetésére, végre elfogattatott. Ilyen volt a’ Zempléni colonisatio. A’ német itt nem élhet meg — a’ tót tájon a’ szegénység más, a’ magyar vidékeken az Isten nem akarja. És én úgy tapasztalom, hogy azon német tisztviselők, kik ide küldettek sub spe1 hogy niinket megnémesitsenek, szinte elvesz­nek. Ők is magyarok lesznek, gyermekeik pe­dig bizonyosan. En most is esmérok már egy nehány családos németet, kinek gyermeke, ha azt mondja neki az ember tréfából ,,te német 1“ megtagadólag felel, ’s magát magyarnak valja. —- Erre a’ cselédek is sokat tesznek, kik a’ gyer­mekeket, ha megharagszanak „azt a k . . . . né­met teremtésed 1“ és még egy pár különös epithetont adva hozzá, szidják. A gyermek maga megutálja végre a’ mit a’ pesztonkája dajkája szid. 1 Olyan számítással. Városi és községi ügyek. Városi közgyűlés. Sátoralja Ujhely rt. város képviselő testü­lete f. hó 22-én. d. u. 2 órakor Székely Elek polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Napi rend előtt a polgármester bejelentette, hogy a földmivelésügyi minister a város részére nagyobb mennyiségű gyümö'csfaojtványt ajándé­kozott, a mi a szegényebb sorsú birtokosok között fog kiosztatni ; bejelentette továbbá, hogy a Diáná­kért és Tornacsarnok körül fekvő terület parkíro­zásához Vladár Emil, Ferenczy Elek dr. és Szentiványi László urak diszcserjéket és egyéb ültetvényeket voltak szívesek adományozni. A kép­viselő-testület mind háromuknak jegyzőkönyvi kö­szönetét szavazott. A Windisch-Grátz Lajos hg. részé: ő! aján­dékozott földterület ügyében kelt szerződés elfo­gadására, mivel a képv. tagok elegendő számban meg nem jelentek, újabb közgyűlést tűztek ki. A vármegye törvényhatósági bizottságának a Kossuthszobor ügyében leküldött határozatát örömmel vették tudomásul, s a gyűjtés eredményét közölni fogják a vármegyei bizottsággal s annak, ha a szobor létesítése a megvalósulás stádiumába lép, az eddig gyűjtött összeget készséggel bocsájtják rendelkezésre azzal a kikötéssel azonban, hogy a szobor Sátoralja-Ujhely főtéren állíttassák fel. És ha a vármegye a szobor felállítását soká késlel­tetné, a varos fentartja ahoz való jogát, hogy legnagyobb fiának méltó szobrot önerejéből emel. Közölte a polgármester, hogy a belügymi- nister a tisztviselők fizetésének emelését tár- gyazó szervezési szabályrendelettől a jóváhagyást megtagadja, illetőleg a vármegyének megrendelte, hogy a jóváhagyást tagadja meg. Minthogy a vár­megye törvényhatósága a jóváhagyás, vagy jóvá nem hagyás kérdésében a ministernek szóban levő leirat után még nem határozott: ez a kérdés a város közgyűlésén érdemlegesen még most tár­gyalható nem lévén, a napirendről levették. Ez­zel a tisztviselőknek * drágasági pótlék iránt» be­nyújtott folyamodása is egyelőre tárgytalannak mondatott ki. A Korona-vendéglő bérletére a Frisch Her- mannal kötött szerződést jóváhagyták. A közös temetőre vonatkozó szabályrendelet némely szakaszainak módosítása ügyében a pénz­ügyi bizottság vélemónyes előteijesztését beható tanácskozás után elfogadták s a módosított sza­bályrendeletet a törvényhatósághoz bemutatni határozták. A «Chevra Kadischa» izr. temetkező egyesület ajánlatát, melyszerint a közös temetőből részükre kihasított területért cserébe, a közkórház és apolgári leányiskola között fekvő belsőséget és bizonyos pénzösszeget, ennek el nem fogadása esetén 16000 kor. vételárt felajánlanak: kiadták a polgármester­nek, hogy a cserébe kínált belsőség becslése és hasznosithatása tekintetében véleményes előter­jesztést tegyen. Kapás Lajos Aurélné volt v. főjegyző öz­vegyének nyugdija ügyében a vármegye határozatát, mely a városnak a volt főjegyző özvegye részére járó nyugdíj folyósítását tárgyazó határozatát jóváhagyta, tudomásul vették. A közgyűlés berekesztése előtt Staut József képv tag szép beszéd kíséretében tett indítvá­nyára egy szívvel és lelkesedéssel elhatározták, hogy Bubics Zsigmond püspököt kassai egyházmegyé­nek hazafias fenkölt szel emü s mindég a békét és türelmet hirdető főpásztorát, születésének 80-ik évfordulója alkalmából ieliratban üdvözlik.* Referens. * Adókivetés, Az 1901 évre érvényes tőke-kamat-adó, továbbá az I. és II. oszt. kere- setiadókivető-lajstrom a városnak megküldetvén, közszemlére van kitéve. Aki a kivetéssel nem lenne megelégedve, 15 nap alatt felszólalhat. • Itt említjük meg, hogy a püspök urnák számos üd­vözlői között főispánunk távirattal gratulált. Szerk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom