Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-03-10 / 10. szám
1901. március 10. I. Melléklet a „Zemplén** 10. számához A pénzviszonyokon remélhetőleg kedvezően változtatand e vidéken a sztropkai hitelszövetkezet, melynek megalakításánál ez érdem oroszlánrésze a Bodor Gábor királyi főerdószé, ki annak rendeltetését, előnyeit a néppel való gyakori érintkezései alkalmával fel-felderitvén, a lakosság érdeklődését a szövetkezet iránt már is felköltötte. Ennek a járásnak az útai tekintetében a következőket jegyeztem meg : Nagy fontosságú a lomna—krucsói vicinális ut. Ezen útvonal azon okból, mert az On- dava folyón egy nagyobb hid lenne építendő, a vármegye által a községeknek adatott át, természetesen azzal az Ígérettel, hogy a községek az ut fentartása tekintetéből kellő segélyezésben részesittetnek. Az egész járási kereskedelem tekintetéből ez az ut köti össze Eperjessel s azért mondható az, hogy e vonal a vidékre nagyobb fontossággal bir a főútvonalnál is. De rajta az előbbi időben épült hidak már mind rósz karban vannak, az ut mentében levő Lomna és Orosz-Krucsó községeknek erdejük nincs s mert ez a legszegényebb két község, az útvonal érdekében anyagi áldozatot nem hozhat Az ezen útvonalon szükséges munkálatok Ínséges erővel az Ondava túloldalán fekvő jégkárosult községek lakossága által lennének célszerűen teljesíthetők. Kívánatos a havaj—sztropkó—polenai vicinális közút kiépítése is, mert a sztropkai járás központját és a közelebb fekvő községeket a vasúttal ez a vonal köti össze és az ulvonal mentén és közelében fekvő községek azok, a hol a nyomor a legszembeötlőbb. Ha a járás területen levő többi vicinális utak építésére egyes érdekelt községek pénzbeli segélyért folyamodnának, ebbeli kérelmök figyelembe veendő nem lenne; de mert némely helyen a községek összeköttetése az ily utak kiépítését feltétlenül kívánja, a segélyezés természetbeli megyei és községi közmunkával teljesen indokolt lenne. A varannó—sztropkó—szvidniki törvény- hatósági utón Nagy-Brezsnyicze és Sztropkó közt, a 43. és 46 kilométer között az állandó vadvíz miatt az útvonal vagy 60 centiméterrel felemelendő lenne s a Sitnyik puszta mellett két oly csatorna volna létesítendő, mely az útvonal baloldalán lévő tavakból a vizet levezetné, a hasznavehetetlen, itt tekintélyes területet használhatóvá tenné s az útvonalat állandóan száraz állapotban tartaná. Ezzel általános közérdek és az utvonalmenti birtokosok nagy előnye éretnék el. A havaj-krasznibródi törvényhatósági útvonalon a vármegyének nagyobb áldozatot kellene hoznia; mert maga az útvonal teljesen jó karban van ugyan, de a műtárgyak — három kisebb faáteresz, két kőhíd és a bukóczi nagy fahíd kivételével — nagyon roszak. Ha tehát elegendő államsegély állana rendelkezésre — eltekintve a havaj—olykai úton szükséges munkáktól — a segély ezen útak érdekében lenne felhasználandó. Ezeket a megfigyeléseimet azzal ajánlom Méltóságod bölcs figyelmébe, hogy — ha a körülmények úgy alakulnának, miszerint szegény felvidéki népünk jobblételének érdekében a jebekukucskáló messzeségben rózsás pírral virrad fel a hajnal. Bíbora rohamosan hódítja el az égbolt keleti részét és élénk rózsaszínben játszik. Aztán, mintha alulról hevítenék, lassan futva meg a sötét bíborig minden szint, vibrál, ragyog, tündöklik. Mig végre ott, hol a legharagosabb a pir, mintegy óriási darab izzásban lévő zsarántnok, a hideg fénylő sugaraknak egész raját szórva szerteszéjjel, felbukik a nap. A hajnalhasadást kisérő szellő gyönge ló- dulásokban suhan át a lombok között és szelíd ringásba hozva a dúsan termő mogyoróbokrok, erdei málnák vékony ga'yait, nesztelen vész el a hegyek mögött. A dúsan hullott harmat, nedves lepellel borit be mindent és a hol az apró szemek egy nagy cseppbe futottak össze, himbálózva függnek alá a bokrok hajlós gályáiról, a páfrányok magas szárú, fésűs leveleiről. A felkelő nap sugarai ,egy pillanat alatt befutják az egész környéket. Elénk vörösben játszó aranyos fénynyel vonják be a sárguló lombokat és teljes szinpompában játszva törnek meg a barmat- cseppek kristálytiszta gyöngyein. Az erdő csöndes. A hegyoldalakat frisen hullott sárguló levelek fedik. Lilinkázva egyen- kint perdülnek le fáikról és lassan újítják fel az erdő tavaly óta korhadásnak indult szemfedőjét. A fonnyadt fű között nem moszatolnak a bogarak ezrei. A hűvös hajnali levegőt nem tölti be az énekeseknek fütyülő koncertje. A fülemilék epedő csattogását nem licitálják túl az apró pintyőkék, aranyos stiglincek szerelmes gerjedelmökben költött dalaikkal. A szakadékok nem visszhangzanak a kakuk kiabálásától, a szajkó eleselósétőh lenlegi mostoha viszonyokat gyökeresen javító intézkedések vétetnének célba, mint a mily intézkedések a nagyméltóságu kormány rendeletéből más helyen már tétettek is — vármegyénk javát kiváló jó szivével és bölcseségével előmozdítani méltóztassék. Eddig a jelentés. * Még csak azt jegyezzük meg, hogy az Ínséges állapotról szóló, imént minden kommentár nélkül közreadott Jelentést főispánunk f. hó 5-én áttette az alispánhoz, mint a vármegyei inség- ügyi bizottság elnökéhez, ki is e Jelentést már a legközelebb tartandó ülésen tárgyaltatni fogja. Azt már tudják a „Zemplén“ olvasói, hogy a kereskedelemügyi kir. ministertől érkezett 15,000 korona állami segedelem — quid hoc ad tantam sitim — ínséges közmunka fejében sztropkai járásnak rendelkezésére bocsáttatott. Levelezés. i. Ungvár, márc 4. Igen tiszteit szerkesztő úr! Kedves barátom ! Félve ülök íróasztalomhoz. Nem tudom, lát nak-e napvilágot sor.im, vagy pedig a pap rko- sár fenekére kerülnek, mivel igen érzem, hogy nagyon gyakran veszem igé.iybe és teszem próbára a »Zemplén* t. olvasóközönségét* megkísérlem mindazonáltal és követem szivem sugallatát, kitárom határtalan örömöm benső érzéseit, melyek megfogamzottak akkor, midőn b. lapod utolsó számában olvastam a homonnai polg. és felső-keresk. iskola »Onképző-, dalos- és zene- kör«-ének annyira sikerült hangversenyről. Egészen uj csillagok ragyognak már a jelenben. A látóhatáron uj erők lépnek homloktérbe. Ez a világ rendes folyása, ennek úgy kell lennie. Mindamellett az újak nem homá'yositják el a régieket, ezek is megtartották fényüket és tündöklésüket továbbra is és működnek folyton áldást- hozóan! Hogy mi szüli nagy örömemet, hogy miért emelem ki Homonna, e kis város működését: megértheti kiki, a ki visszapillantást vet ennek múltjára és tapasztalja kulturális haladását, fejlődését ! A 70-cs évek második felében született meg az akkoron csekély számú értelmiség kebelében az a nagy jelentőségű eszme, hogy ezen az elhagyatott vidéken, ebben a Kárpátok tövén fekvő városkában kultúrintézményt kell létesíteni és ezt a szép eszmét Homonnán és egész környékén óriási örömmel fogadták. Lelkes rokonérzés fogadta az eszmét mindenüt és lön világosság: o o o Lön polgári fiiskola! Ez ügy buzgó héroszai élén az éles eszü, nagy műveltségű, a szépért és hasznosért lelkesülő, Istenben boldogult Matolay Viktor állott és az ő vezetése alatt az a kis, maroknyi intelligencia ember fölötti munkát végze t! Néhány hónap alatt — a kormány kívánságához képest — 24 ezernyi tőkét szerzett, mely ösz* Csak monnól gyakrabban 1 Szerk. A lehullott levelek közt egy-egy vörhe- nyeges bundájú erdei egér surrau el alig hallható csörtetéssel. A ritkuló lombok között, mint a suhanó árnyék, egy mókus villan át. Ugrás közben meg-meglibbenti bozontos farkát és az egymásba hajló ágakon merész légtorna gyakorlatokkal kap át egyik fáról a másikra Mozdulatai gondolatgyorsak és alig követhetők szemmel. Néha megül egy vastagabb ágon, pama- csos füleit hátra huzza, fekete gránáthoz hasonló szemeit hihetetlen gyorsan jártatja ide- oda és a csomóban függő makkból egyet-kettőt megropogtatva, hirtelen szökéssel megint feljebb libben. Pár pillanat múlva már a fa tetején hintázza magát egy vékony oldalgalyon. Beljebb, a hol legsűrűbb a bozót, a hol egyoldalról az egymásba nőtt bokrok képeznek szúrós áttörhetetlen bástyafalat, mig másik oldalról meredek szakadékok és a hegyoldalát számtalan cikkelyre osztó vízmosások teszik járhatatlanná az oda vezető utat, egy róka baktat. Minden neszre lapulva húzódik meg. Füleit hegyezi, hallgatózik ... aztán, ha gyanúja megszűnt., folytatja útját. A bokrok tövises ágai alatt kígyó hajlékonyságával hihetetlen kis helyen hason csúszva húzódik át, aztán a csalit közepén lévő, alig pár lépés tisztáson leül vakarózni. Hátulsó lábával tokáját kaparja, sürü éles fogaival irháját borzolja át és, ha némiképp enyhítette az élős- diek okozták kellemetlen viszketést, megint tovább kullog. Beveszi magát rabló várának utr vésztőjébe, a szakadékos vízmosások közé. Ő ismeri ott jól a járást. Nem téved el a minduntalan keresztező vízmosások útvesztőjében. Nem szeghez maga Homonna 5000 fttal járult, sőt még az épület fenntartását is magára vállalta! Istenben boldogult Ujfalussy Mihály, a homonnai járásnak akkor volt főszolpabirájáról is kegyelettel kell megemlékeznünk, ő volt, ki az eszmét egész járásában terjesztette, a népet buzdította és anyagi hozzájárulásra serkentette. Szóval ő volt az eszmének egyik lelkes apostola! A fráncia közmondás — hogy evés közben jő meg az étvágy — itt is bebizonyult. A polgári fiiskola már szűk terrénomnak látszott, magasabb vágyak támadtak, a nagy környék szellemi érdekeinek kielégítésére. A polgári iskola kibővítése szükségessé vált és a mi jóságos főurunk, Andrássy Aladár gróf ur ő excellenciája hozzájárulásával és közbenjárása révén a felső kereskedelmi iskola nem sokára folytathatta áldásos működését a csinosan kibővített, kényelmesen berendezett épületben.** íme k. szerkesztő barátom ezekből megértheted te is és a tisztelt olvasóközönség is megtudhatja, hogy miért merítettem én annak a hangversenynek referádájából annyi örömet. Fel- elevenedett előttem a múlt, melynek élőtanuja voltam és melyben én is szerencsés voltam részesülni és láttam a folytonos haladást, az ügye- kezetet. Most látom, hogy az elve'ett mag nem csak csírázik, hanem terebélyes, lombos fává fej- lődik. Mondom : mindezt látva magam előtt, nem maradhatok néma, nem lehetek közömbös és valami boldogító érzés ösztönöz, hogy benső örömemnek kifejezést adjak. Ilyen alkalommal mindég eszembe jut a mi kedves volt tanfelügyelőnknek, Nemes Lajosunknak, az a nyilatkozata, hogy nagy örömmel jön mindég Zemplénvármegye felvidékére, mivel itten találja az igazi buzgósígot és ügyekezetet a kulturális intézmények fejlesztésére. Nagy haladásra mutat az is, hogy iskolánk falai közt ma már a zenét is szépen kultiválják. Nem csekély tehetség kell ahoz, hogy egy Bee- thowen-szooátát eljátszathassanak. És szívből gratulálok ezen a téren Jakubovics Elza kisasszony sikeréhez Igyekezzék zenei szép tehetségét mennél szélesebb körben, mennél gyakrabban érvényesíteni és mennél magasabb nívóra emelni! Midőn még az ottani vezető tényezőknek azt kívánom, hogy ne lankadjanak, sőt hozzanak továbbra is dicsőséget és árasszanak továbbra is fényt ez iskolára Maradtam kedves szerkesztő barátomnak igaz hive: Thomán Dávid dr. II. Sárospatak, márc. 1. — Gazdasági előadás Sárospatakon. — A zemplénvármegyei gazdasági egyesületnek a »Gazdasági Egyesületek Országos Szövetség«-ével karöltve s a kassai m. kir, gazdasági tanintézet tanárainak közreműködése mellett Sárospatakon f. évi március 1-re és 2-ra tervezett gazdasági előadásaiból a mai, első nap', előadás fényes sikert eredményezett, a mennyiben nem** Kényelmesnek ma már nem az, mert igen is szűknek bizonyult. Szerk. hátrál meg az útjába eső szakadékok feneketlen mélysége előtt. Tudja hol kell jobbra, vagy balra fordulnia. Ismeri a patakokon átvezető gázlókat, bidul használva fel az öles hasa- dékok felett keresztül dőlt fák mohos törzseit. Végre sok zeg-zugos oldalgás után egy bozóttal legsűrűbben benőtt szakadéknál eltűnik a föld színéről. Letér az éjjeli kalandozás fáradalmait kipihenni föld alá vájt barlangjába. A szakadék alján hegyi patak szalad. A hosszú száraz ősz alatt majdnem minden táplálékát vesztett vizér keskeny szalagban fut tova. Néhol egy ledöntött fatörzs, vagy alágurult sziklatuskó állja útját; ott egy kicsit kiszélesedik. A kristálytiszta viz egy kicsit meggyül, olyan miniatűr tavacskát képez ; aztán, ha elérte az akadály magasságát, apró Ívben vágódva, szökik tovább A patak túlsó partja menedékesen emelkedik a sötét bükkös rengetegei felé. A hatalmas törzsek majdnem egymás mellett törnek az ég felé, mig szerte nyúló ágaikkal elválaszthatatlanul fonódnak egymás koronájába. A fák közt maradt hézagokat sűrűn tenyésző erdei bokrok bélelik ki, a melyeknek tüskés ágai egybeforrva a szúrós futószedrek, élősdi folyondárok, iszalagok, borostyánok szívós indáival, az őserdő benyomását gyakorolják az emberre. Elszórtan egy-egy természetalkotta apró tisztás váltja fel a rengeteget, de ember alkotta ösvény, vagy ut nem szentségteloniti meg a vadon eme komor birodalmát. Azokat az alig egy lábnyom széles csapásokat, a melyek kiszámíthatatlan irányt követve bújják keresztül-kasul a vadont, nem emberkéz vágta. Azok ott a különböző vadak ország-