Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-03-03 / 9. szám
TAN ÜGY. í Zemplén- vármegyei Tanitú-Egyesttlet hivatalos rovata — Rovatvezető: Molnár Gyula. — Kéziratok rovatvezetőhöz Sátoralja-Ujhelybe küldendők. A költői müvek tárgyalásával kapcsolatban a nemzet legkiválóbb írói közül kiket ismertessünk meg a népiskola növendékeivel és mi módon? (Folyt, és vége.) Fejtegetésem .befejezéséhez érve némely általános, a dolog érdemébe vágó észrevételt kell még tennem. Ide s tova hét esztendeje már, hogy becsületes munkássággal dolgozom az Urnák szőllőjében. Aránylag rövid idő ez, de csekélységemnek ezen rövid idő alatt is alkalmam nyílt számos iskolának beléletét közelebbről is személyesen megismerni. Ennélfogva tapasztalatokra is hivatkozhatom. A tápasztalat pedig arra tanított, hogy a módszertan tételeit lehet ugyan paragrafusokban szedni, lehet ugyan útmutatásokat adni, hogy bizonyos körülmények között milyen eljárás követendő, de a tanítót igazi mesterré mégis csak a gyakorlat teszi. A gyermek lelkének és tehetségeinek minél komolyabb tanulmányozása, gondolkodásának, szivének, egész valójának minél alaposabb megismerése s az ezekre való minél közvetlenebb hatás, ezek azon titkok, melyek itt is biz tositják a sikert. Ha tőlem függne, minden kartársnak egy dolgot ajánlanék: „Midőn tantermének küszöbét átlépi, vetkezze magáról a mi gyarló, felejtsen el bút, örömöt és fájdalmat, gondoljon hivatása magasztos voltára, annak szentsége hassa át teljesen s akkor teremtő erő lesz: harmat, melyet ember és állat tapos, de nyomán áldás kél I“ II. Áttérek fejtegetésem praktikus oldalára, vagyis pontozatokba fogom szedni azon tételeket, melyek jelen dolgozatom tárgyát képezik. Összefoglalva vázlatos körvonalakban az előbbeni fejezetben mondottakat, a következő eredményre jutunk : A) Kiváló nemzeti Íróink tárgyalásának célja a népiskolában, hogy a tanulók irodalmi nagyjaink életviszonyait, a magyar nyelv és érzés felkeltése érdekében kifejtett küzdelmeiket megismerjék s ez által a gyermek kedélyvilága fejlesztessék, nemesittessék; hogy a jellemképzés érdekében a növendékek kitartásra, önmérsékletre,szilárd akaratra szoktattassanak és végre, hogy nyelvünk és irodalmi nagyjaink iránti szeretetre és lelkesedésre való buzdítása által felkeltessenek és fejlesztessenek a gyermekben mindazon erények, melyekre mint jóravaló, hazáját szerető magyar honpolgárnak szüksége leend. B) Ezen cél elérése végett kiváló Íróink közül a népiskola növendékeivel: Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Arany János, Fáy András, Eötvös József br. és élő költőink közül Jókai Mór és Pósa Lajos ismerten- dők meg. C) A nemzet fenti Íróinak a népiskolában leendő tárgyalásmódját illetőleg a következő szempontok tartandók szem előtt: 1. Tekintettel arra, hogy tantervűnk amúgy is eléggé meg van terhelve; tekintettel arra, hogy az e célra rendelkezésünkre álló idő nagyon is meg van szabva; tekintettel végre arra, hogy nemzeti Íróink ismertetése az értelemfejlődésnek bizonyos fokát tételezi föl: a népiskolában csak a fent elősorott irók tárgyalandók és pedig a népiskola V. és VI. osztályaiban. 2. A növendékek kellőleg előkészítendők. Igen alkalmas erre, a tárgyalandó költőnek eddig megtanult költeményeinek az elszavaltatása. 3. A költőnek egy alkalmas képének a felmutatása által rávezetendő a gyermek, hogy az elszavalt költeményeket ez a költő irta. 4. A költő életrajzának a megismertetésénél tekintettel kell lenni a gyermeki értelem-, kedély- és érzelemvilágára. Ennélfogva: a) A tanító nyelvezete ezek ismertetése közben legyen világos, egyszerű, inkább naiv, mint tudákos. . b) Öntsön a tanító előadásába kellő érdekeltséget, elevenséget, a tárgy iránti szeretetet és lelkesedést, mert ha valahol, úgy itt van annak értelme; a tanító szavai szívből, szívhez szóljanak. c) A tanítottak a tehetségesebb növendékekkel elbeszéltetendők s e közben kisegítő kérdések alapján a költő nevezetesebb életkörülményei megvilágitandók. d) A gyermek figyelmét megkapó modorban levonandók az erkölcsnemesitő fogalmak. e) Az így tanultakat illeszsze be a tanító mindig a hazai történelem eseményeinek a keretébe, hogy a tanuló lássa, miszerint nemzeti íróink egyúttal kiváló történelmi alakok is. f) Ä tanultaknak állandóvá tétele érdekében kiemelendók az összefoglalás alkalmával költőink életének kiválóbb momentumai s ezek a növendékekkel egy e célra készített füzetbe bejegyeztetendők. g) A füzetbe bejegyzettek a jövő órán számonkérendők és a tanulókkal szabadon el- mondatandók. Iftene Gyula, áll. isk. igazgató. Nyilvános köszönet és nyugtázás. A sátoralj a-újhelyi áilami elemi iskola gondnoksága és tanítótestülete által f. évi febr. hó 17-én rendezett jótékonycélu hangverseny és táncmulatság alkalmával volt: Bevétel ........................617 K. 40 f. Kiadás ........................ . 207 K. 02 f. Tiszta jövedelem . . . 410 K. 38 f. Felülfizettek : Dókus László 10 K., Schusz- ter Ferenc 7 K. 60 f., Katinszky Géza 7 K., Láczay Elekné, Petsár Gyula, Kincsessy Péter 5—5 K., Halász József, Lővy Adolf, Wind Jakab 4—4 K., Tátray Dezső dr. 3 K. 60 f., Kosa Mihály ev. ref. lelkész (Petrozsóny), Molnár Gyuláné, özv. Liszy Edéné, Beregszászy István, Csehy Péter 3—3 K., Csernyiczky István 2 K. 60 f., Vass József 2 K. 60 f., Nemes Lajos, Szabó Sándor, Somogyiné Jassik Ida, Székely Albert dr., Rein István, Székely Áron, Fedák István, Dudics Miklós 2—2 K., Kun Frigyes, Harkányi Ádolár és Huber Imre 1—1 K. Fogadják a nemes szivü résztvevők, felül- fizetők és közreműködők az állami isk. gond nokság és tanítótestület hálás köszönetét. Kelt Sátoralja-Ujhely, 1901. febr. hó 28. Molnár Gyula, Kulcsár Ferenc, ellenőr. pénztáros, Nyilvános köszönet és nyugtató. A sárospataki áll. tanitóképezde ifjúsága febr. 9-én zenetörténeti előadást, ugyanakkor este táncmulatságot rendezett. A képzelhetőleg legrosszabb időjárás dacára úgy az erkölcsi, mint az anyagi siker meg volt. Ä zenetörténeti előadáson a terem zsúfolva volt, a táncmulatságon még reggel 7 órakor 30 pár járta a csárdást ; azt hiszszük, meg voltak elégedve mindannyian, kik jelenlétükkel megtiszteltek. Midőn a felülfizetők névsorát közöljük, egyúttal szives áldozatkészségükért hálás köszönetét mondunk. A rendezőség. Felülfizettek : Molnár János (főbíró) 10 koronát, Gruschka Lajos 9 kor., Láczay László 8 kor., Debreczeni Bertalan, Szinnyey Gerzson 5—5 kor., Bottka Lajosné 3 kor., Katona Györgyné, Kraft József, Galgóczy Barna, Witt József, Kiss Sándor dr., Eperjessy József, Cser- niczky István, Tok Tivadar,2—2 kor., Goldblatt K., Finkey Ferenc, Wohl Áronné, Soltész L., Marko Mariska, Zboray Károly, Rohoska József, Hartmann A., Oroszy Jánosné, Danyi József, Makláry P. Niklós, Puza Sándor, Gagyi Károly, Szabó Zsigmond, Mészáros Károly, Ko- leszár Mátyásné 1—1 koronát. Jegyüket megváltották : Mélts. Molnár István, Dezső Lajos, Kun Zoltán dr. 10—10 kor., Zombory Ernőd, Ábonyi Károly 4—4 kor., Staut József, özv. Doktor Gáborné, Toka Károly 3—3 kor. Kötse István, Szakácsi Ede 2—2 kor. CSARNOK.. Sírnak a harangok . . . Sírnak a harangok bánatosan, búgva, — Egy szép kislányt visznek az utolsó útra. Be sokan siratják, be sokan kisérik, Megtelt a nagy utca gyászolókkal végig. Én a gyászolókat csak távolról nézem, Mintha fájdalmukban nem is volna részem. Sőt közönyt színlelek, hogy ne lássák rólam, Hogy minden reményem, minden boldogságom Ott viszik abban a márvány koporsóban I (Sárospatak.) Zajkó László. * fiz első zsandártísztek Zemplénben.* — Vadnay György kézirat! naplójából. — Eő Felségének 1850. év Januarius 18-ik napjáról kiadott pátense szerina’ Gendarmerie Zemplénbe is bevezettetett, ’s a’ tiz szolga Bírói állomásokon beszálásoltatott. Az első Gendarmerie * Mutatóul az .Adalékok“ múlt február havi szá mából. Szeri. Tiszt volt Ujhelyben kapitány Gosztonyi, őt követte Nabich; az első jelenleg Major, a másik Százados in Centro Kassán, mindketten becsületes emberek; ezek után jött ( . . . . . *) ki valaha Ujhelybe a’ piaristáknál tanult, — akadozó, dühös, rósz indulatú. Ezen embertől mihamarébb megszabadulni mindenkinek óhajtása volt, — megkiséreltettek minden módok, végre a’ fiúknak sikerült kiszámított tervük. Nagy barátságot kötöttek vele. így egy alkalommal addig kocingattak vele, mig meg nem részegedett. Czigányt hivattak, utszai muzsikát (mi teljesen tiltva volt) csináltak jelenlétébe és vele, — addig hurtszolták fel ’s alá az utszá- kon — természetesen majd minden lépésen egészségéért poharat emeltek, s ő is ivott — mig végre a’ Megyeháza megetti szűk útszába eldült, ’s a’ fiúk szépen ott hagyták. E csel megmentett tőlle. Elvitték Ujhelyből, később a Schema- tizmusba már nevét se láttam a’ Csendőrök között. Ezután jött Susevich, ki, mint mondatott, a forradalom alatt rácz kémlelő elfogattatott’ s hadi törvényszék elibe állíttatott, a’ haláltól megszabadúlt, később Ujhelybe tétetett, mint Csendőrhadnagy. Ily előzmények után Ítélve mit lehetett mást várni, mint üldözést, tromfot tromffal, keserű bosszút. Azonban nyertünk benne egy bet- sületes Gendarm Tisztet, ki nem hogy ártani kívánt, de ha a’ Vocsorálókba mutatkozni kezdődtek jelenetek, megindultak a’ beszédek, melyek, a’ környülményeket esmerve, eszélyesek- nek bizonyosan nem mondhatók voltak: ő távozott, elhagyta a’ társaságot, hallani, tudni mit se akart. Szép jelleme feltűnt ez embernek akkor, mikor a’ kuksteini (igy) fogságból kiszabadúlt, minden vagyonkáját elveszített Tolcsvai születésű Karove Antal kenyeret keresni Ujhelybe jött. Karove allezredes volt a’ forradalomnál, ’s mint ilyen keményen is büntettetett. És Susevich maga ment a’ főnökhöz, kért mellette, napdijjas Írnoknak betsinálta. Nemde, olvasó Barátom, leginkább kitűnik a’ becsülletesség akkor, ha a’ nehéz kör- nyülmények kiáltával nem forral bosszút ellenfele ellen, segédkezet nyújt volt ellenfelének sat. Mi Susevichtől nehezen váltunk meg, ’s Kassára, hová fő Hadnagynak vitetett, „Isten áldja meg“ szives kívánsággal bocsájtot- tuk el. Helyére jött Hadnagy Zeplikál, igénytelen kinézésű, hivatalát pattogva kezdve. De jött az idő s lassanként 6 is csendesedett. Végre oly embert farangtunk belőle, ki sírva hagyta el Ujhelyt, Kassára a’ Centrumba vitetvén. Á’ mostani (1858-ban) Schiller, telljes magyar ember.----------Zemplénbe a’ Gendarmeriával öszszekocca- nás nem történt, ellenök panaszunk sincs, mivel mindnyájan betsülletesek. A’ Gendarmeriának beszálásolása 1851. év junius utolsó napjáig került 12,061 frt 04 krkba és a’ Megyére csak ezen öszveg vettetett ki ’s hajtatott is be, ezoltától kivetés nem volt, mivel — egy közbe érkezett felsőbb parancs szerint — a’ további kivetés a’ Stabb költségének biztos felszámításáig betiltatott. Ezoltától hallgat az irás. Attól tarthatni, hogy majd egyszerre vetik ki a’ sok évi költséget, azután lesz mit fizetni — ha fogunk fizetni tudni. Gendarmeria által tett kutatásról tudomásom nincs, kivévén a’ magam esetét. 1852. év februárius utolsó napján, reggeli 6 órákkor, álmámból vereték fel. Szobámba állott Susevich fő Hadnagy, egy Strása Mester, egy káplár, két közlegény ’s Újhely Városa főbírája : Szilvásy Tóbiás. A két közlegény az ajtóra állott. A kutatás tartott déli féltizenegy óráig, minden Írásaim, könyveim, még leányom imád- ságos könyve is, darabról-darabra megvizsgáltatott, bejárták a’ padot, kutattak a’ pincébe, ’s a, nép az utszán szállásom (Bárczy-ház**) előtt feszülten várta az eredményt. Istenemnek legyen Hála, semmi következménye se lett e’ kutatásnak. Később tudtam meg vádoltatásom, miszerint én az emigránsokkal levelezésbe állanék. Ez eset után másnap a’ Fenséges cs. k. fő Herczeg Albrechthez folyamodtam s a büntető törvénykönyv értelmében kértem neve kiadóját a’ hamis vádtevőnek. Folyamodásom nemsokára azon hátirati határozattal küldetett vissza: „A jelen környülmé- nyek között a’kérésnek elég nem tevődik.“ Híjába volt panaszom — híjába a’ paragraphs 1----------* A naplóban kitöltetlen. •* A mai apáca-kolostorral szemben, az ú n. .régi póstaház* mely ma a „statusquo lzr. anyahitközsóg“ tulajdona. Szeri.
