Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-06 / 1. szám
Sátoralja-Ujhely, 1901. január 6. 1 (2089.) Earminckettedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Felévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 2s»/£ I3ST !D E 3ST SARNAlP. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Két század mesgyéjén. Irta: Sassi Nagy Lajo*. A XIX. század immár a történelemé, alámerült az idők vénteleisscgébe, helyt adva egy új szekulumnal, a huszadik századnak. Álljunk meg pár rövidke per-'- cig a két század mesgyéjén; vessünk bu- csutekintetet a távozó utál, nézzünk szemébe az érkezőnek is, mert lehetetlen mélyebb megilletődés néltül szemlélnünk egy húnyó s egy születerdő évszázadot. Vizsgáljuk, hogy mit valósított meg kitűzött céljából s mit lagyott örökségül a jövőnek az idők óceáijába merült száz esztendő? A XIX. századot a felvilágosodás, a teknikai vívmányok s a természettudományok nagy századának szokás nevezni. A nagy fráncia forradalom hármas eszméjével : a szabadság, teávériség és egyenlőség dicső szózataival született, megütközött a korlátlan fejedelmi .’tatalommal, fölrázta kóros álmából, százaJos rabszolgaságából egész Európát, hogy szent eszméit diadalra juttassa. S a lángelmék egész serege, a népek milliói keltek védelmére, segítségül hiván a csodásán megizmosodott tudományt ét, művészetet is az esz raék e nagy harcában. S mi lett az eredmény? A határtalan lelkesedéssel megindított toll- s fegyveres harc nem volt elég erős a hatalommal, ósdisággal szemben. Csak itt-ott nyert teljes diadalt; a legtöbb helyen félsikerrel kellett megelégednie, sőt elszenvednie azt is, hogy a művelt Európában ázsiai jellegű országok is helyet foglalhatnak. De mig századunk első fele eszmények, lelkesedés, hazaflság, erkölcsök, szóval az idealizmus dolgában egészben véve kielégítő tudott lenni: addig második fele — néhány kivételt leszámítva — rohamos hanyatlásnak indult. Visszaesés, korcsoso- dás, dekadencia vett erőt mindenen, mig- nem végre a kozmopolitizmus, a vallás- talanság, erkölcsi sűlyedés s a gazdasági válság fertőjébe sülyedt. A nagy, a szent ideálok gúny és megvetés tárgyaivá lettek. Az érdek, a haszon, a durva anyag, a pénz lett főmozgatója mindennek. A legszélsőbb eszményiségből a legtúlzottabb anyagelvüségbe tévedt. Botrányok, panamák, önző célok, társadalmi, nemzeti bűnök bnrjanzottak föl; őrjöngő divat, bukásba vivő fényűzés, cim- és rangkórság, kapaszkodás, vásári zaj, megvesztegetés kerekedték fölül, mivelhogy a becsületet, az örök igazságokat, az igazi ideálokat, őseink erényeit megvetve, a pénzt, a vagyont helyezték oltárra s imádták az egy Istent megtagadva Isten gyanánt. A mi egyéni-, osztály-, társadalmi-, nemzeti- és fajbűn fölburjánzott és élt valaha: az mind aranykorát élte a XIX. század utolsó évtizedeiben. S e bűnök végoka miudig a pénz és pénz, mely már az irodalmi függetlenséget s a sajtó egy részét is megvásárolta. Társadalmi nyavalyák, osztályérdekek, vallási türelmetlenség, pártharcok kezet fogtak egymással, hogy a régi ideálokat megdöntsék. Ostoba cim- és rang kórság, divat, vallástalanság, határtalan fényűzés s az ezek nyomában járó erkölcsi s anyagi sűlyedés a nemzetek legtisztább rétegéig, a parasztságig, lebocsá- tották mérges gyökereiket. Odajutottunk, hogy a cselédleányt is kisasszonyozzák, hogy a szolgáló is selyemre, bársonyra költi filléreit. A régi tisztességes „nem- zetes“ és „tekintetes“ úr kihalt, helyét elfoglalta a koldus, adósságokban sinylődő, gőgös „nagyságos“ és „méltóságos“ uracs. Kivándorolni a haza szent földéről nem bűn; templomot kerülni, korcsmázni, családot, nőt, házasságot, öreg embert, tisztes munkát, becsületes boldogulást megvetni, ósdinak tekinteni s élni úgy, ahogy ezek nélkül is lehet — divatos dolog. De menjünk tovább. Vegyük mindezekhez az államot és hadsereget óriási terheivel, a nagy és sokféle adót, a katonáskodást. A szeretet vallásán fölépült művelt Európa milliárdokat költ hadügyi célokra az önvédelem, a nemzeti érdekek leple alatt csupán azért, hogy rideg, önző célját elérhesse. S végül, hogy az általános elkorcsosodást megkoronázza: a gyakorlati életben megtagadja Istenét, sőt egy Tolsztoj magát a hazát is; rút önzésnek, utálatos bűnnek nyilatkoztatván ki a minden idők legszentebb emberi erényét: a hazaszeretetei Bizony a hármas nagy eszme ma rosszabbul áll, mint századunk első felében. íme a „szabadság“, „testvériség“ jegyében a polgárosító müveit Anglia leigázza a szintén polgárosító, müveit búrokat. Megtámadják s embertelenül gyilkolják a kínaiakat, pedig ezek is műveltek, sőt szorgalom s olcsó életmód tekintetében az egész világot fölülmúlják. Miért? Semmi másért, mint önző célokból. így vagyunk az „egyenlőség“-gél is. Az egyenlőség az egyenlőtlenséget mutatja a vagyonban, a megélhetésben és társadalomban. Az előbbinek szüleménye a szociáliz- mus, az utóbbié az osztálygyűlölet. Mindkettő pedig a rideg önzés és istentagadás faj- zata, mely utóbbit a társadalom felforgatói nem átallják a szegény nép között is terjeszteni, hogy ezzel egyetlen vigaszukat, a vallást is elrabolhassák, miként koldus kezéből a botot. Mindemellett tagadhatatlan, hogy óriási, a múlthoz képest szinte meseszerü ha'a- dások történtek az ipar, kereskedés, közgazdaság terén s a tudomány, művészet némely ágában. Nagy kérdés azonban, hogy a gőz, villám, gépóriások, modern tekuika és kényelem eme fénylő kora fölér-e azzal a csöndes, egyszerű, békés idővel, a melynek nyomában boldogság és megelégedés fakadt? Én azt hiszem, hogy mindez nem ér föl a vesztett boldogsággal. Tökéletesedés, fajfentartás és egyéni boldogság ez az ember föladata. Ám ez utóbbit a mai sivár világban föl nem lelhetjük, mert álútakon haladunk. Egyfelől üres csillogás, jelennek élés múló gyönyörhaj liászás, óriási vagyon, másfelől tömegnyomor, sztrájk; viszont szegény s gazdag részéről általános boldogtalanság: ez a XIX század kritikája. * A világ azonban még sohasem romlott meg annyira, hogy a javítás és javulás iránt elvesztette volna érzékét. Ha valamely irány a végletekig haladt, mint az inga, visszafele kezd lendülni annyira, hogy szinte a másik végletbe csap át. így a főnti általános bajok orvoslására egymásután fölcsillannak a mentő eszközök. Egyesek, az állam, a társadalom egyaránt megmozdultak. És bár mindezek csak kísérletek, egy szebb jövő előpos- tái; a gondolatok, eszmék és segédforrások a nagy és helyes átalakításokhoz egykor alapul szolgálhatnak. íme a főváros ingyen élelemmel látja el az összes jelentkező szegényeket. A nép, a kisgazda, a tönkrement középosztály fölvirágzását egy Beksics Gusztáv, Beöthy Ákos és Vadnay Andor eszméi szerint tűzték ki célul. Reformok, ujitások, eszmék, kísérletek özönével állanak elő, hogy a XX. század nagy föladataira előkészítsék hazánkat. Mindez örvendetes jelenség ; méltó a XIX.század első feléhez ama szép átmeneti időhöz, mely 1825-től 1848-ig a nagy alkotásokat megalapozta; ámde igazi, újkori uagy Magyarországról mindaddig nem beszélhetünk, mig a haza fölvirágzásáboz mindenki hozzá nem járul, mig teljes függetlenségét el nem nyerjük mig apáink erényeit — Isten, király, haza — meg nem tanuljuk; mig a politikai s vallási türelmetlenséget abban nem hagyjuk; mig az árja népek gazdagságának három főtitkát — a munkát, szorgalmat és takarékosságot — meg nem tanuljuk. Hogy pedig mindezek végbemenjeuek, egy uj Széchenyire, egy uj Petőfire s egy uj Kossuthra van szükségünk, hogy egyszer igazán a tettek mezejére léphessünk. Adja Isten, hogy a huszadik század e kívánságokat valóra váltsa! Levelezés. Bodrogköz, 1901. jan. 3. Új örömet hirdetek Nektek . -. (Zalán futásából) Ha figyelemmel vizsgáljuk a népek és nemzetek történetét azt látjuk és tapasztaljuk, hogy minden nép, nemzet megérdemli a maga sorsát, mert kiki önmaga szerzi és idézi azt elő. — Nemzetünknek halhatatlan nevű prófétája, a nagy Széchenyi, azt mondta, hogy a mely nép, nemzet, ha rablánc és rabigában görnyed is, de ha nemes érzéke van a szabadság iránt nem vész az el, ha anyagilag szegény is; — de viszont, legyen egy nép, egy nemzet anyagilag gazdag, ha nincs érzéke a szabadság iránt, rövid idő alatt elvész az. A szabadságot csak olyan nép, nemzet tudja érezni, az vágyakozik utána, mely felül tud emelkedni az anyagiak fölött és szellemével, műveltségével akar tündökölni és magának jólétet szerezni. Hatalmasak valának anyagilag, testileg bátrak, erősek, kiváló vitézek a dákok, jazigok, kvádok, pannonok, gótok, hunnok, lon- gobárdok stb., de a szabadság iránti érzéknek WtKT A Zemplén mai azűma tizenkét olt?ml. *^H ' -t
