Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-25 / 47. szám

Levelezés.

Homonna, novombor 19.

Erzsébet-nap.

Fűzzétek magyarok az emlékezés koszorúját az örök keletbe költözött királynénk sirhalmára...

Ha végigfutunk történelmünk lapjain, egy évezred tanulsága fekszik előttünk; ezer év fénylő napjaira, ezer esztendő sötét bánatára, bújára emlékezik ma minden jó magyar. A Kárpátoktól Adriáig emlegeti a hálás utókor,az elmúlt idők nagyjait; előttünk a honszerző Árpád dicsőült szelleme, Szent-István, Kálmán és Béla királyok. S a mily édes dalokat zeng a rege Nagy Lajosról és Mátyás királyról, épp oly fájó szívvel gondol nemzeti nagylétünk gyásztemetőjére, Mohácsra. — Majd feltűnnek Bocskay, Rákóczi; később Széchenyi, Kossuth ; mind oly nagyok ők, hogy csak hálánk nagyobb náluknál. — Aztán leáldozott a nap, de csillagok nem jöttének. Névtelen hősök harcolnak nemzetünk jogainak kivívásáért, de bekövetkezik a leveretés korszaka, a száműzés, mig Deák Ferenc 1867-ben a béke olajágát nyújtja, a királyi felségnek, ki nemzetével kibékül. És a magyar nép szivébe zárja Őt és felséges királyasszonyunkat, a nemzet géniuszát, ki közöttünk él, megtanul hazánk édesen csengő szavain beszélni. Örül, ujong a nép, rajongása megszáz- szoródik felséges személye iránt és a hol szerét ejti, alattvalói hűségéről fényes bizonyságot tesz a királyi trón előtt.

De a szegény magyar öröme nem tart sokáig; gyászos hir futja be országunkat. Elvesztettük trónörökösünket, elvesztette a felsó ges anya egyetlen fiúgyermekét. S a szivettépő halálhír a királyné derült kedélyére az örök gyászt nehezíti. Nincs nyugalma, idegenben keres nagy fájdalmának enyhítő, gyógyitóirt; keres, de nem talál; egyedüli örömét a természetben leli föl, gyönyörködik annak szép alkotásaiban. Utazgat, mert ez„ szórakoztatja, mig a végzet Svájcba vezeti, Őt.

De nagy Eg ! Sújtó villámként jő egy távirati hír, hogy Erzsébet királyné szivét gyilkos kéznek éles tőre járta át. Ä magyar nemzet százezreinek ajkán elnémul a szó, megszűnik az agy eszmélni, a szív dobogni. . . Felocsúdik aléltságából és a szörnyű hír, melynek hitelt adni nem akart, valónak bizonyosodik.

Nincs többé „Mater Dolorosa,“ kinek szép arcán maga a megtestesült fájdalom, csupa szeretet, gyöngédség és jóság ült, a mivel áldásos életében elárasztotta szeretett magyar népét. — S mi más lehetne hát az, mikor már nincs többé, viszonozni áldott jóságát, mint az a benső, igaz kegyelet, mely hirdesse az idők végtelenségéig a magyar nemzetnek iránta való változhatatlan érzelmeit, Nem lesz halálod az örök enyészet felséges Királyasszonyunk, mert hamvaiból kikéi az emlékezet és a hála hervadhatatlan virága. Nem halt ki a hála hű nemzeted szivéből. Neved őrökké él jó magyarjaid ajkán, buzdító mintaképül szolgálsz nekünk, hogy Hozzád hasonlók lehessünk.

E napon sereglett össze a homonnai polgári és felsőkereskedelmi iskola ifjúsága, tanáraikkal az élén, az iskolába, az emberszeretet magasztos hajlékába, hogy hálásan megemlékezzék dicső Királynéjáról; mert igazán nagy csak az a nemzet lehet, mely nemzeti nagyjainak emlékét szivébe zárva tisztelni és becsülni tudja. — Bús gyászdal nyitja meg a gyászünneplést, áhi- tatos csendben hallgatja mindenki. Elsiratja a diák-sereg az örök mennyországba költözött Királynéját. Majd Marossy Béla tanár mondja el tartalmas ünnepi gyászbeszédjét, melyre az ifjúság a Himnuszt énekli s lelkében azzal a szent meggyőződéssel hagyja el a fekete lobogókkal diszitett termet, hogy van a magyarnak egy szent helye, a hová zarándokolhat lelkesedést, buzgalmat tanulni.

Ugyancsak ekkor gyűlt egybe a homonnai „Filléregyesület“ serdülő leányserege, hogy felejthetetlen Nagyasszonyunk gyászos elvesztése miatt kegyeletes ünnepsége rendezzen. Az egyesület elnöke, Lengyel Samuné, könyekig megindító szavakban ecsetelte, hogy különösen a magyar haza leányai érzik azt a fájdalmat, mely nemzetünket Erzsébet királyné elvesztésével érte, a ki a fejedelemnőnek, a hitvesnek, az anyának, az igazi nőnek egyaránt eszményképe volt. S mily szent áhítattal hallgatják az egybegyűltek Jakobovics Elzuskának felolvasását, melyben a nagy német költő, Heine, lírai és epikai dalainak felséges királynénk lelkére gyakorolt hatásáról megragadó szépséggel beszél. Utána Sztlaukál Ilonka, Richtniann Rezsinké és Friedmann Olga kisasszonyok alkalmi költeményeket szavaltak és a Himnusz eléneklésével végződött a kegyeletes ünnepség.

*

De nem haltál meg Nagyasszonyunk, csak porhüvelyedet semisithette meg az ádáz esemény; emléked örök időkig ól elenyészhetetlenül közöttünk. Nyugodjál békében királyi mártír! Hű magyar néped forró könnyei és ájtatos jeremidái kisértek el utolsó utadon. Légy a mennyégben, a mi voltál itt a földön : hű magyar néped védőangyala és jóságos géniusza.

Referens.

Bodrogközi helyiérdekű vasút.

Megmozdult a Bodrogköz. Nagy értekezletet tartott az érdekeltség, a Tisza-Bodrogköz szine- java, f. hó 22-én Perbenyiken, melyről hiába dudorászsza a „bodrogközi rigó,“ hogy „nem város.“ Egy idő óta igenis város, sőt a Bodrogköz fővárosa, honnan, mint szivből a lüktető erő, sok életre való törekvés veszi eredetét. Ilyen egy törekvés már az az eszme is, mely ugyanott f. hó 22-én tartott keresztelőjén a „Bodrogközi helyi érdekű vasút“ nevezetet nyerte.

Egyébként az újszülött és nagyon életrevaló eszmének múltjáról, jelenőről és jövendőjéről beszéljenek az itt következő félhivatalos sorok :

3" eg:3rz;5ls.öEi.3r v,

felvétetett Perbenyikben 1900. évi november hó 22-én a Sárospatak-—Leányvár helyiérdekű vasút előmunkálataira engedélyt nyert Meczner Gyula és Szerviczky Ödön urak által mai napra a vasút létesítésének megtárgyalása végett öszszehivott előértekezlet megtartásáról;

Jelen voltak:

gróf Mailáth József, br. ’Sennyey István, br. ’Sennyey Miklós úgyis, mint br. ’Sennyey Mária képviselője, P.iyllip Károly, mint herceg Win- disgrätz Lajos képviselője, Molnár János Sárospatak város főbírája, dr. F'arkas Róbert, Dókus Gyula a sárospataki ref. főiskola algond- noka, dr. Láczay László, Meczner Gyula, Szerviczky Ödön, mint br. Jósika Sámuel képviselője, Páricsy József czigándi ref. lelkész, Haas Ignác sárospataki birtokos, Riszdorfer József, Fürjész Tamás karádi lelkész, Tompa István karádi főbíró, Szépkuty Ede karádi jegyző, mint Karád község képviselői, Bencsik István járási főszolgabíró és Szekeres Fr. Ödön a leleszi prépostság képviselője.

Az engedélyesek részéről Meczner Gyula részletes előterjesztést téve* a szóban levő helyiérdekű vasút létesítésének minden irányban való feltételei várható eredménye és körülményeiről. az értekezlethez azon kérést intézte, hogy leendő tájékozásuk végett szíveskedjék az értekezlet határozottan nyilatkozni az iránt, hogy elvileg helyesli-e a célba vett vasút kiépítését, tudniillik azt általános közgazdasági kulturális és egyéb szempontokból szükségesnek, hasznosnak ismeri-e el és ennek folytán kijelenti-e, hogy azt úgy erkölcsileg, mint megfelelő anyagi áldozatokkal is támogatni kész s ennek folytán engedélyeseket támogatni is hajlandó. ?

Mivégből felkérte az értekezletet, hogy megalakuló elnököt és jegyzőt választani szíveskednék s az értekezletről felveendő jegyzőkönyvet hitelesítve engedélyeseknek átadni mél- tóztatnék.

Engedélyesek ezen felkérésére elnökül méltóságos gróf Mailáth József ur, jegyzőül Szépkuty Ede, Karád község jegyzője, kérettek fel egyhangúlag, kik helyeiket elfoglalván az előértekezlet megalakult.

Elnöklő gróf Öméltósága kifejtette, hogy az érdekelt vidék minden részéből és pedig az érdekeltség nagyobb zömének képviseletében megjelent birtokosok és képviselők részéről — az engedélyes urak által előterjesztett kérelmet méltányosnak tartja és éppen ezért felkéri az értekezleten megjelent érdekelteket, hogy lehetőleg egyénenként méltóztassanak nyilatkozni az engedélyes urak kérelme tárgyában.

Mire megindult beható eszmecsere után az összes jelenvolt értekezleti tagok egyhangú hozzájárulásával, elnöklő gróf Öméltósága ezen előértekezlet egyhangú határozataképpen kimondotta miszerint:

az értekezlet méltányolva az engedélyes urak tervét a kiépíteni célzott Sárospatak—leányvári, vagy helyesebben Bodrogközi helyiérdekű vasútnak nevezendő vonalnak éspedig az előterjesztett irányban való kiépítését úgy általános közgazdasági, mint helyi és kulturális szempontból hasznosnak, szükségesnek ismeri el, ennek folytán az engedélyes uraknak úgy erkölcsi, mint anyagi támogatását biztosítja.

Ezen általános kijelentését az engedélyes urakhoz azon kérelemmel intézi, hogy a vonal végleges megállapítása ezzel kapcsolatban a hozzájárulás mérvének biztosítása iránt az érdekelt birtokosokkal és községekkel minél előbb közvetlen érintkezésbe lépni szíveskedjenek s ennek megtörténtével az érdekeltséget ujabbi értekezletre hívják meg.

* Alább egész terjedelmében közöljük. Bzerk.

Végre ezen jegyzőkönyvet hitelesítve eredetiben az engedélyes uraknak által adja.

Elnöklő gróf Öméltósága a jegyzőkönyv hitelesítésére Dókus Gyula és br. ’Sennyey Miklós urakat kérte fel.

Miután az értekezlet elnöklő gróf ő méltóságának a tanácskozás szives vezetéséért kö szünetét nyilvánította Elnök Öméltósága az értekezletet befejezettnek jelentette ki.

Melyről szóló jegyzőkönyv berekesztetett és aláíratott.

Jegyzetté:

Szépkuhy Ede, Gf. Mailáth József,

értek, jegyző. értek, elnök.

Hitelesítik:

Dókus Gyula. Br. Sennyey Miklós

Előterjesztés,

a „Bodrogközi helyi érdekű vasutu tárgyában.

Tisztelt uraim !

Bodrogközünk tiszaparti részének köz- gazdasági, közlekedési viszonyaival régidőktől foglalkozom, különösen pedig mint legközvetlenebbül érdekelt gazdaember vidékünknek gazdálkodási sanyarú helyzetét ismerve, kerestem módokat és eszközöket, melyek által a létező bajokon, nehézségeken segíteni lehetne és szükséges volna.

A Tisza—Bodrogszabályozási s belvíz lecsapolási munkálatok, melyek megalkotóiknak mindenha dicsőséget s hálát biztosítanak, első helyen adták meg a módot, a lehetőséget a tovább haladásra, magukban véve azonban még mindég elégtelenek megélhetésünkre s mindnyájunknak éreznünk kell, miszerint a tettek és alkotások során még tovább kell haladnunk, hogy kisebb hazánknak, ennek a szép darab Magyarországnak, felvirágzását elérhessük, derék magyar népünknek a megélhetést biztosíthassuk, a kivándorlásra késztető csüggedéstől s a nyilvánuló társadalmi betegségek következményeitől megóvjuk 1

Tagadhatatlan, hogy legközelebbi időben hazafiasán gondolkozó férfiúinknak s különösen nemes szívű hölgyeinknek lankadatlan tevékenysége, áldozatkészsége, a társadalmi bajoknak leküzdésére, orvoslására mélyreható és sikereiben már is áldásosán nyilvánuló eredményeket hozott létre; de az ezen irányú működés is csak az esetben bírhat állandó jobbulást előidézni, ha a mindeneket domináló anyagi megélhetés tekintetében is moz- gósittatnak minden elérhető tényezők.

Be kell tehát ismernünk, hogy a közgazdaság emelése, közgazdasági, gazdálkodási viszonyainknak elérhető fejlesztése azon fődolog, melyre tekintetünket vetni szükséges.

Ezen tételnek elvitázhatlan helyessége folytán fel kell ismernünk, hogy a gazdasági fejlődés egyik fő sarkalatos követelménye az ezt akadályozó forgalmi nehézségeknek, akadályoknak lehető elhárítása, megszüntetése.

E tekintetben alig szükséges önök előtt tiszaparti Bodrogközünknek nehéz viszonyait közelebbről rajzolnom,

Tényként állíthatom fel, hogy az évnek — az időjárás szerint — néha nagyobb részében tiszaparti községeinkből, azoknak határaiból a kimozdulás mily nehézségekkel jár, a teherszállítás pedig úgy szólva lehetetlen. El vagyunk zárva a világtól.

Ezen nehézségek mellett, ha figyelembe vesszük, hogy a termelés több oly ágának gazdasági üzembe való felvételétől el vagyunk zárva, mely a mai viszonyok közt a legtöbb eredménynyel kecsegtetne, például csak a cukorrépa- és a kendertermelést említem fel, melyeknek termelését a közlekedési s szállítási nehézségek úgy szólva lehetetlenné teszik és igy tovább számításba hozom azon nehézségeket, melyek ős talajunknak kellő kihasználását, az ezzel kapcsolatos ipar keletkezését úgy szólva elérhetlenné teszik.

Nyilvánvaló, hogy a közlekedési, forgalmi akadályoknak elhárítása oly emeltyű lenne gazdasági helyzetünknek javítására, melyet minden elviselhető áldozat árán sike- resiteni szükséges.

Ezen indokok által vezéreltetve Szerviczky Ödön t. barátommal, előleges tájékozás után, Sárospatakról kiinduló s Leányvárnál végződő rendes nyomtávolságú helyi érdekű vasút előmunkálataira kértünk és nyertünk a nmgu kereskedelemügyi m. kir. minister úrtól engedélyt.

Ezen vasút létesítésének megbeszélése, szives véleményüknek, nézetüknek s hozzájárulásuknak kérése s megnyerése végett vol- tnnk bátrak Önöket a jelen előértekezletre tisztelettel meghívni.

Az általunk létesitetni kívánt helyi érdekű vasút Sárospatakon, a m. k. államvasutak pályaudvarából kiindúlva, s ezen vasút vágányán a B.-Olaszi állomáson át haladva, térne le az áthidalandó Bodrog folyón a

Folytatás a a I. mellékleten.