Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-09-16 / 37. szám

1900. szeptember 16.

L Melléklet a ,,Zemplén'* 37. számához.

tályokban történő ismertetésén kívül az ismétlő iskolában az örökösödési- és perrendtartás, a váltójog, a csődtörvények stb. magyarázata, — a természetrajz és a természettan ne külön tantárgyként rendszeresen, hanem a különben is e célra legalkalmasabb gazdasági és kertészeti gyakorlatok alkalmával taníttassák, teljesen gyakorlatiasan és csak oly terjedelemben. Az énektanítás és a rajzolás is túl sok órát rabol most el a tanitástervben gyakorlati eredmény nélkül.

Ezeknek a elveknek megfelően volna az általános óraterv is megváltoztatandó ; nevezetesen nagyobb tér és óraszám volna engedendő a gazdasági és kertészi gyakorlatokra, a mely tárgy a beszéd- és értelemgyakorlatra szánt heti 9 óra legnagyobb részét is megkaphatná stb. Ezekben érintjük csak röviden az általánosan megoldásra váró igen fontos kérdéseket

Egyidejűleg azt is kérjük, hogy igen szegény felvidőkünkön, a hol számtalan községben iskolai tanítás egyáltalában nincsen, az illető vallásfelekezettel egyetértőleg megfelelő iskola fölállításáról gondoskodás történjek, tekintettel különösen a vidékenként fejleszthetőnek mutatkozó háziiparra, hogy igy köznépünk vármegyénk ezen részeiben is megtalálhassa a lehetőségét némi elemi kultúra megszerezhetésére.

%

A lasztoméri ev. ref. templomszentelés.

(af.) Folyó hó 9-én ment végbe a laszto- méri ev. ref. templomszentelés, melyre lejött a a tiszáninneni ev. ref. egyázkerületnek szeretve tisztelt s 84 éves agg főpásztora, Kun Bertalan püspök főrendiházi tag is.

Szept. 8-án a délutáni vonattal érkezett meg a főpásztor a n -mihályi vasúti állomásra Hajzer Endre h. esperes, Dókus Gyula egyház- megyei világi tanácsbiró és Dókus László egyházmegyei világi főjegyző kíséretében. A kiváló vendég fogadtatására megjelentek: Füzesséry Tamás főszolgabíró, N.-Mihály város képviselőtestülete, a felső-zempléni ev. ref. egyházmegyének Sárköz-vidéki lelkészi kara, Keresztury József, az alsó-zempléni ev. ref. esperes, Hutka József e. m. papi főjegyző, Péter Mihály e. m. papi aljegyző, a közelvidék s N.-Mihály városnak különböző felekezetű papjai, közöttük Ka- possy Menyhért nagymihályi kerületi róm. kát esperes, Garzó Bálint gk. alesperes, Kozlay Józses pazdicsi ág, ev. lelkész, több tanító, Lónyay Gábor gróf e. m. világi tanácsbiró, Kazinczy Artur, Szemere Géza főgondnokok, Görgey Pál; a pazdicsi ág. ev. egyház részéről Stépán Gábor felügyelő, diszmagyarban, s ezenkívül nagyszámú, minden rangú és rendű és felekezetű közönség.

Az agg főpásztort elsősorban Füzesséry Tamás főszolgaéiró — a ki diszmagyarban volt — üdvözölte a nagymihályi járás nevében, annak utána Sulyovszky István városi ügyész Nagy- Mihály város s annak képviselő-testülete nevében. A meleghangú üdvözlő beszédekre külön- külön felelt meg a püspök, kiemelvén beszédében, hogy: hosszú, 60 éves lelkészi pályája alatt mindig igyekezett a különböző felekezetű honpolgárok között a egyetértést és szeretetet ápolni s fejleszteni, mert egy az Isten, s mi pedig egy mennyei atyának, egy hazának vagyunk gyermekei, e földtekén testvéreink nincsenek, egyer dűl az Istenben s önmagunkban bizhatunk. 0 nyugodtan hajthatja le fejét a halálos álomra, s tiszta lelkiismerettel állhat az örök biró elé, mert nemcsak szóval hirdette, de cselekedte is a szeretetet, felekezeti különbség nélkül. Végül áldást kívánt a nagy-mihályi járás, s N.-Mihály város minden rendű és rangú és felekezetű közönségére s kérte a főszolgabírót, hogy adja át köszönetét s üdvözletét a vármegye főispánjának azon szives fogadtatásért, melyet úgy ez alkalommal, mint máskor is tapasztalt a politikai hatóságok részéről s a főszolgabírónak mostani megjelenését is zálognak és jelnek tekinti arra nézve, hogy e vármegye hatóságai súlyt fektetnek a valláserkölcsi élet ápolására s ebben biztos alapját látja az ország és a társadalom megerősödésének!

A fogadtatás után Lónyay Gábor gróf pompás négyes fogatára szállott a püspök s hosszú kocsisortól kisérve, a főszolgabiró s a lasztoméri legényekből álló lovas bandériom vezetése mellett Lasztomérba ment. Lasztomérban a község végén felállított diadalkapu előtt, melyen „Isten hozta“ felírás volt, Olchváry Bertalan a nagy-mihályi fiókegyház gondnoka, a papiakon pedig Virág József lelkész mondottak üdvözlő beszédet. A püspök mindkét beszédre nagy hatással felelt. Fogadtatás után Szemere Géza főgondnoknál szállott meg a püspök s kísérete.

A templomszentelés ünnepsége ekként folyt le:

Szept. 9-én reggeli 10 órakor indult a püspök s kísérete és nagyszámú közönség a templomba a harangok hívogató szava mellett. A templom ajtaja előtt Virág József lelkész adta át a templom kulcsait a főpásztornak, a ki kezébe vóvén a kulcsokat az „Atya, Fiú és a Szentlélek Isten nevében“ felnyitotta az ajtót, mire a közönségtől kisérve a templomba ment. A templomi közönség között ott láttuk : Dókus Gyula, Dókus Ernő, egyházmegyei világi tanács- birókat Dokus László e. m. világi főjegyzőt, Szemere Józsefet, Szemere Gézát az egyház főgondnokát, Bessenyey István miglészi főgondnokot, Bartus Boldizsár, Kozlay József pazdicsi ág. ev. lelkészt, Keresztury József a.-zempléni esperest, Ölbey János lelkészt, Ungból több ref. lelkészt, több hölgyet s ezenkívül igen nagy számú közönséget, mely zsúfolásig megtöltötte a templomot. Gyülekezeti éneklés után első sorban Kun Bertalan püspök mondott magas szárnyalásu felszentelő imát, azután Péter Mihály kis-azari lelkész tartott egyházi beszédet, nagy hatással fejtegetvén, hogy az ev. ref. templomok 1-ször: a buzgóságnak, mégpedig az okos buzgóságnak helyei. 2 -szór: a bölcseségnek csarnokai, 3-szor : a szeretetnek helyei, 4-szer: a szabadságnak várai és az áldozatkészségnek jelei. — Utána Tudja Mihály deregnyei lelkész — Soltész Gyula kis- ráskai és Hutka József bánóczi lelkész segédletével — uriszent vacsorát osztott, mintegy 300 főnyi hívőnek. Kint a szabad ég alatt a tótajku népnek Kiss Tamás málczai lelkész prédikált.

Istentisztelet után a papiakon és Szemere Géza főgondnoknál fényes ebéd volt. Ez utóbbi helyen volt a püspök is * A Szemere Géza főgondnok vendégszerető házánál adott ebéden következő felköszöntők hangzottak el: Kun Bertalan a háziasszonyért, mint az ünnepség menyasszonyáért s a házikisasszonyokért, mint az ünnepség nyoszolyólányaiért mondott hatásos felköszöntőt, — Ilutka József papi főjegyző a püspököt, mint a hü kötelesség teljesítésnek példaképét éltette, — Dókus Ernő, Szemere Gézárt mint jó csafádfőért, derék magyaremberért s vallásos lélekért emelt poharat. — Dókus Gyula a nőkre mondván toasztott, kívánta: hogy kiki találja meg az óhajtott boldogságát! — Matolay Béla a lelkészeket, — a püspök a lasztoméri egyházat, s ezek között a 3 Dókust, akik felvállalt tiszteletbeli állásaikat példás hűséggel töltik be, az egyházmegye papi és világi papságát, az egész egyházmegye közönségét, és Stépán Gábort, — Stépán Gábor Kun püspököt — s végül Hutka József Görgey Pált éltették. — A papiakon következő toasztok mondattak : Keresztury Jóózsef alsó-zempléni esperes a püspökért, — ugyancsak ő s Ölbey János és Szokol István lelkészek Péter Mihály- ért az ünnepnap kiváló szónokáért, — Péter Mihály, Virág Józsefért a buzgó lelkészért, — Kozlay József pazdicsi lelkész az egyetértésért és Virág Józsefért, — végül Keresztury József a hölgyekért mondottak köszöntőket.

így folyt le a lasztoméri^ ünnepség s mindnyájan egy szép nap emlékével távoztunk az ünnepség színhelyéről !J

Vármegyei ügyek.

Hivatalok vizsgálata. Főispánunk Öméltósága e héten, titkára Staut József kíséretében, megvizsgálta a varannai és a bodrogközi szolgabirói hivatalokat, az ügymenet és hivatalos pénzkezelés tekintetében.

Matolai Etele, szeretett alispánunk, betegségéből teljesen felépülve, f. hó 11-én átvette hivatalának vezetését s a legközelebb megtartott közig, bizottságon már ő volt a vármegye képe.

Haraszthy Miklósnak, a homonnai járás kitűnő főszolgabirájának, elösmerését fejezte ki, s pedig főispánunk indítványára, a közig, bizottság azért a szép előterjesztéséért, hogy a közig, bizottság n.-mihály—homonna—mezőlaborcz—liszkói, továbbá a m.-laborcz—csertész—tilavai és a homonna—szinna—baligródi törv. hatósági közutak államosítása, egyszersmind a népjólét lehető előbbrevitele érdekében mozgasson meg minden követ. A főszolgabiró előterjesztését a minister legmelegebb jóindulatába már beajánlotta közig, bizottságunk.

Közúti költségvetés. A t. vármegye területén lévő törvényhatósági közutak és műtárgyak 1901. és 1902. évi építése és fentartása

* Más tudósításból tudjuk, hogy ugyanakkor Nyitray József vendégszerető házánál is volt lakoma.

— No hát én nem tartalak valami remek lövőnek, de ha azzal a kivett golyóval nem találod el ezt a farkasfejet harminc lépésről, megadom magamat és elismerem a golyó csodaerejét.

Azzal bundáját, melyről csuklya gyanánt egy farkasfej lógott le, egy lehajló faágon keresztül dobta és kimérte a távolságot.

— Hanem úgy célozz ám, mintha most meg a farkas akarna engem jobb sorsra juttatni.

— Légy nyugodt, hogy most már kíváncsiságból is tőlem telhetőén fogok lőni.

— Ugyan kérlek lyukaszd ki a bundáját, szólt Viktor nevetve, legalább ha a nyaka közé sípol a szél, megemlegeti a mai szép napot.

Jól megcéloztam a farkasfejet, meghúztam a ravaszt és ... . esett ... a patron nem sült el. A három testvér összenézett, én pedig odaadtam a kissé szétlapult golyót Ottónak.

— Nesze, tedd el emlékül.

Ottó szó nélkül vette át és most ezüstbe foglalva viseli óraláncán. Meg volt győződve a a három fiú is, hogy nem véletlenségből került az a golyó hozzám és hogy egy érzéketlen tárgynak is lehet végzetszerű rendeltetése.

De a kinek tetszik, mosolyoghat és mondhatja :

— Mese, képzelődés, véletlen.

Én pedig azt állítom, a mit az örog Misó bácsi mondott, hogy:

„Nyem babona az I Nyem babona 11“

Gabányi István.

Nem sokáig vártunk, mert csakhamar lövés dördült el, melyet csörgés és szakadozott röf- fentések követtek. Vigyázva kidugtam fejemet a kő mögül és megláttam a lefele baktató vadkant. Roppant nagy állat volt, agyaraival becsületére vált volna fajának az ó-világban is. Az elágozásnál megállt és nem röfögött. Meglátta Ottót, a ki könnyelműen elhagyva helyét, lövésre kész fegyverrel ment feléje. Megállt, agyarát összecsapva, lesunyta fejét, hogy megrohanja Ottót, de ez abban a pillanatban lőtt. A vad felbukott és szórta maga körül a havat. A mi ezután történt, egy pillanat alatt ment végbe, de ez volt életem egyik legborzasztóbb pillanata. Ottó oda akart futni, hogy a vadat megtarkózza, de valami hóval fedett lyukra lépett és puskáját kiejtve kezéből, mellig hóba esett. A mint a disznó őt elesni látta, véresen habzó szájjal fölállt és lassan ugyan, de a sebzett disznó dühösségével közeledett feléje. Bennem megfagyottba vér, mert Ottó fegyvertelenül volt kitéve a támadásnak, egészen tehetetlenül. A boróka bokrok miatt nem lőhettem, de magamra kellett vonnom a vad figyelmét. Szaladni kezdtem és jóformán futás közben lőttem. Természetesen nem is találtam, de a durranásra a vad megállt és felém fordult, úgy hogy jól célba vehettem. Eszembe jutott, hogy a Misó bácsi puskagolyója van a másik csőben. A disznó száján jött a vér és fejét feltartotta, úgy hogy a nyaka jól látszott.

— No édes Istenem most segíts!

Gyorsan lőttem, majdnem kapásra és mialatt a füst eltakart előlem mindent, fülemben csengett a mondás:

„Nyem babona az, nyem babona 1“

Hosszú vadászkésemet kirántva siettem a vadhoz, de nem volt szükség késre. Elnyúlva, mozdulatlanul feküdt a havon, a mi gyorsan olvadozott körülötte, kiömlő vérétől. Ottó lövése az egész orrát csétroncsolta, de rézsut találta és csak az óriási kintól bukott fel. Az enyém a magasra emelt nyakon bement és azt átütve elszakította a csigolya melletti izmot, egy fenyőfának repült, melyről elgyengülve visszaesett. Megtaláltam könnyen a hogy a hó alól kifeke- téllett.

Ottó ezalatt kievickélt kényelmetlen helyzetéből és Rikárd, meg Viktor is sietve érkeztek meg, nem tudva mire vélni, a három nem egymásután következett lövést. Mikor Ottó hálásan szorongatta kezemet, kíváncsian tudakozódtak a történetek után. Elmondtam nekik mindent és Rikárd jól összeszidta Ottót. Először, mert helyét elhagyva, az egyik első vadásztörvényt sértette meg ; másodszor, mert könnyelműségével oktalanul kitette magát a veszedelemnek és engem is majdnem bajba kevert Ekkor megmutattam nekik a felvett golyót.

— Látjátok, a Miso bácsitól kapott golyó húzott ki a hínárból mindkettőnket. Igaza volt az öregnek, mert alapos szolgálatot tett ez a golyó. Pedig Ottó babonának nevezte.

— Hát a mi azt illeti, most is annak tartom, ón neked köszönhetem, hogy épen maradtam és nem annak a golyóbisnak.

— Hát ha nem talált volna úgy az a go- - lyó a mit kivettem ?

— Az a vadásztól függ, nem a golyótól. Ugyan kérlek, honnan is lőttél másodszor? Milyen távol lehettél tőlem és a vadkantól?

— Vagy 30 lépésnyiről lőttem.