Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-08-12 / 32. szám
Sátoralja-Ujhely, 1900. augusztus 12. 32. (2068.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok: nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén Társadalmi és irodalmi lap. © 2EMPLÉN-VÁEMEGYE HÖZÖHSÉGÉHEH ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET “-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK INC I IN ID IE IN "ST -A. S .Á. :E31ST -A. T3. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Magyarosítsuk község-neveinket! — Kót cikkely. — II. Irta: Péter Mihály. Idézzük emlékezetünkbe az ezelőtt 10 évvel e tárgyban végzett munkálkodást. Az indítványt az átmagyarositás ügyében Dókus Gyula tette meg „A magyar nyelvet és népnevelést Zemplén vármegyében terjesztő egyesület“ népes közgyűlésén felhiván az egyesületet, hogy „sorolja sürgős teendői közé és vegye fel munkarendjébe a vdrmegyebeli idegen hangzású helységnevek átmagyarositásának kérdését.“ Az egyesületi közgyűlés elnöke, An- drdssy Tivadar gróf, az indítványt, mint határozatot kimondotta és ugyanakkor Fejes István, (Bihary Emil és Dókus Gyula megbizattak konkrét javaslat tételével. A megbízottak közül Bihary a szinnai, ho- monnai, sztropkai,— Dókus a sátora'ja-ujhelyi, gálszécsi és nagy-mihályi járások területére eső községnevek átmagyarositá- sára vonatkozó javaslat kidolgozását vállalta magára, Fejes pedig a revíziót végezte. A három jeles férfi egész tanulmány számba menő munkát végzett, mely munkálat, miután az egyesületben letárgyaltatok, a „Zemplén“ hasábjaira került,itt már megbővülvén a lap szerkesztőjének a tanulmány elé irt szakszerű érdekes előszavával és a munkálat végére csatolt kritikájával. Később a munkálat külön lenyomatban is megjelent, ajánltatván: Zem- plén-vármegye közönségének, mint a magyar nyelvet és népnevelést terjesztő egyesület lelkes pártfogójának.“ A szükség, mely az indítványt és az TARCA. Párbaj az erdőn. (Vadászkaland.) — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Hárman aludtunk a kis csőzházban, melynek szalmafödelét az egész északén keresztül tartó eső alaposan átáztatta. Egy csepp rá esett az arcomra. Felébredtem. Két társam jóízűen aludt. Kinéztem: hajnalodott az eső elállt. Szivarra gyújtottam s eszembe jutott a tegnapi dolog. Hm . . . Még ilyen csuful nem ültettek fel senkit, mint két társam engem. Irigykedtek reám, mert én már lelőttem az első őzbakomat az idén, de ők még nem. Tegnap a kerülő figyelmeztette egyiküket, hogy egy bizonyos domboldalon majd minden este lát őzeket. Nekem nem szóltak semmit erről, hanem arra kértek, hogy menjek haza és hozzak srétet, mert foglyászás közben kifogytak belőle. Én semmit sem gyanítva elmentem, ők pedig, távollétemet felhasználva, a kerülő által jelzett dombon elejtettek egy — az enyémnél sokkal szebb — őzbakot. Mikor én 10 óra után, töltésekkel megrakva, visszatértem, dicsekedve fogadtak: — Most már egyenlők vagyunk ám Pesta 1 Mérgesen dobtam el az átnyirkosodott szivart. — No hát majd megmutatom, hogy nem leszünk egyenlők. Szép csendesen, ne hogy felébreszszem őket, fogtam a fegyverem és kilopództam. A kis azt követő lelkes munkálkodást létrehozta, abban az ismeretes körülményben keresendő, melyet már cikkelyem első részében hangoztattam, hogy t. i. Zemplén- vármegye egész területén, különösen északi részében, számos — a szerkesztő szerint 241 — az idegenül, legfőképp pedig tótul hangzó községnevek száma s csak 210 az olyan községuév, mely maradhatósan magyar. Ezek a községnevek vagy olyanok, melyeknek nevei átszlávosittattak — meggyengülvén, vagy kipusztulván a magyarság — vagy pedig olyanok, a melyeket rutbénok alapítván, azoknak a községeknek szlávnevezeteket adtak. Az elveket, melyeket az idegen haug- zásu község nevek átmagyarositásával a bizottság véleménykülönbség nélkül magáévá tett s az ügygyei foglalkozók figyelmébe ajánlott, a következő szempontok szerint formulázta meg a szerkesztő: Érintetlenül hagyandó lenne,minden olyan községnév, mely bizonyos históriai jelentőséggel bir, akár azért, mert valamely történeti eseménynyel van összefüggésben, — akár azért, mert a magyarság történetében szerepet játszó családok nyerték róluk előneveiket, — még ha azok a községnevek nem is hangzanak különben egész magyarosan. A többi szempontok közül pedig leg- figyelemre méltóbb, melyet a végleges revíziót végző szerkesztő ajáulott figyelembe, hogy t. i. 1. Mindazokat a magyar helységneveket, melyek idők folytán elszlávosodtak, egyszerűen vissza kell helyezni históriai és geográfiai ősi jogaikba. 2. A hol históriai, vagy geográfiai nyomokra nem találunk, több útja és módja van — szerinte — az újításnak. a) A szláv hangzású községnév magyarra átfordítása, tiszta nyelvérzékkel, jó Berkes, a daxli, észrevette távozásomat s utánam jött. Visszanéztem a házra és megálltam. — Hátha semmit sem lövök ? Akkor igazán le leszek főzve. Berkes elém került és fejét félrehajtva, hunyorgatva vakkantott: — Megyünk, vagy nem megyünk? — Hát menjünk Berkes. Hrrr, hamm, hum, dünnyögte Berkes urfi és biztatóan veregette farkával a lábam. — Menjünk, menjünk ! Nem haboztam tovább, hanem neki vágtam az ertlőnek. A fák lombjai és a fűszálak úgy tündököltek, mintha millió és millió gyöngyöt aggattak volna rájuk. Itt-ott a vizes pókhálók csillogtak a szivárvány minden színében. A madarak már diskuráltak. A sárga rigó javában dorgálta a hiú ßut, a zöldkánya csukamáj után kiáltozott; az erdőszélen, a mezőn, a krumpli között elbújt fogoly csiirrrkét akart; a tarlókon keringető varjú várj-várj kiáltással türelemre intette, mig a madarak bohóca, a szarka, valamennyit kinevetve, csörögve libbent egyik fáról a másikra. A gyik óvatosan surrant a lehullott cserlevelek és a nedves fű között. Néha kinyújtotta ragyogó zöld fejecskéjét, elelkapva egy esőtől levert legyet. Sokszor láttam már ezt az erdőébredést és mégis annyira gyönyörködtem benne, hogy egészen elfelejtettem igazi célomat. De Berkest egy csöppet sem hatotta meg a természet szépsége, mert nyugodtan vakaródzni kezdett. Aztán a hátára feküdt s girbe-gurba lábacskáit nyújtogatva, pislogot felém. — Látod Berkes, nem kapunk semmit. Egy megvető ásitás volt a válasz. Majd magyarságra törekedvén és arra is ügyelvén, hogy oly községneveket nyerjünk, a minő már van egy-egy tősgyökeres magyar tájékon (pl. Priszlop „dombaljá“-t jelentvén, lehetne: Dombrád.) b) A szláv hangzású községnév alakjának csak egy-két betűből álló változtatása (pl. Zboj lehetne : Boj). c) A vármegye földjén elenyészett magyar ajka és nevezetű községek neveinek az elfeledéstől való megmentése; kiszemeltetvén az a szláv ajkú községnóv, mely vagy etnográfiai, vagy topográfiai külső hasonlatosságba helyezhető az elpusztult zempléni községgel. (pl. Cseblnyc, mert sátor-forma kúpot jelent, felvehetné a volt, de elpusztult Kup- pony község nevét.) 3. Ott, a hol az újítás következtében egy és ugyanazon községnév kerülne elő Zemplénben is, más vármegyében is, paegkü- lönböztetésül a szerkesztő Zemplén s nem mint a bizottság más tagjai „Orosz“ határozó szót használna. A bizottság tagjai is, a szerkesztő is, rniudeu újítás alá kerülő küzséguévre vonatkozólag nyújtottak mintákat. így aztán a javaslat készítői meg mag yarositandó- nak találtak 229 község nevet; a végleges revíziót végző szerkesztő pedig, mivel 44-ot maradhatósan magyarnak talált, 183-at. Ezekben hoztam emlékezetébe Zempléu- vármegye nemes közönségének a magyarosító egyesület 10 évvel ezelőtt napvilágot látott tervezetét, fővonásokban. Emlékezetébe hoztam pedig azért, hogy itt az ideje az elejtett fonalat ismét felvenni, az akciót újra megindítani! Nem szükséges az, hogy mi minden küzségnevet, mely itt felvétetett s meg- magyarositása szükségesnek tartatik, egyszerre s mintegy varázsütésre átmagyaro- sitsunk. Az is lehet, hogy ezekből még igen soknak el kell esni; mert jól mondja Dókus Gyula, hogy „a nevek átcserélése hirtelen felugrott és fülelni kezdett. Tovább akartam menni, de a kutya megállított és első lábát felemelve, mereven nézett balra a sűrűbe. Én is hallgatózni kezdtem s valami különös zaj ütötte meg a fülemet. Mintha üres nádbotokat vertek volna egymáshoz, de messze volt és nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az. Lehajolva, a száraz galyakat kikerülve, óvatosan mentem a sürü felé. Már beléptem a fák közé, de nem láttam semmit, csak a zaj erős- bödött. Már vagy öt perce mehettem, mikor szélére értem a sűrűnek. Egy kis tisztás volt előttem s azon túl mintegy 70 lépésnyire hozzám egy másik, kerek tisztás, melyet fák, bokrok vettek körül. Most már láttam a zaj okozóit. Két gyönyörű szarvasbika volt Az egyik 6 ágú, a másik, nem tudtam a fák miatt jól szemügyre venni, nyolc, vagy kilenc éves lehetett. A két remek állat dühösen küzdött egymással. El-elváltak, majd előre feszitett lábakkal mereven néztek egymásra és újra összecsaptak. Csattogtak a szarvak, feszültek az inak s én dobogó szívvel néztem a páratlan párbajt. A két szarvas már rég verekedhetett, mert mind a kettő harapdálva lógotta oldalt a nyelvét és hörögve lihegett. A mint elváltak, a fiatalabb türelmetlenül kapálva hányta a fejét, mintha újabb összecsapásra hívná ellenfelét. Az öregebb, a tisztás szélére nézve, makogott. Én is oda néztem s megláttam a párbaj okát. Egy szép szarvas tehén feküdt ott, két, már eléggé nagy bo-jával. A párbaj tehát ő miatta van a férj és a házibarát között. De melyik a férj ? ____Hirtelen felriadtam, mert Berkes mozogni Zemplén m»i szíima tue oldal.
