Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-12-16 / 50. szám

1900. deczember 16.

I. Melléklet a „Zemplén'* 50. számához;

tóság mult 1872 évi 69/159. számú határozatával elfogadott egyezségi megállapodással akként történt, hogy a közigazgatás a vármegyeház régi épületében s a déli szárny végén lévő kisebb épületben, a törvénykezés pedig a vármegye uj épületében helyeztetett el. Az első és második udvar a vármegye törvényhatósága használatában maradt, a harmadik udvar használata a fogház céljára adatott át; amennyiben azonban a törvényhatóság szükségére a homlokzattal a főutcára nyíló épület egymagában kevésnek találtatott s a vármegyének a legalsó udvart képező 4 szögben is volt saját maga által régebben épített egyemeletes háza (mely az elkülönítés idejében a várnagynak szolgált lakásul) mely jelenleg a földszinten telekkönyvi irattárnak, mellette nyílt bejárónak, pertárnak, e mellett lévő szobának, az emeleten polgári ki- adóhivatalnak, irattárnak használtatik) erre pedig a raboknak minden érintkezéstől való kü- löntartása tekintetéből a törvénykezésnek volt szüksége, a törvénykezés a várnagyi épület helyett cserébe a vármegye törvényhatósága részére az uj épületben földszint azt az öt szobát engedte át, mely a második udvarra néz s a melyekben jelenleg az árvaszéki ülnökök vannak elhelyezve. Ugyancsak a közigazgatás használatában maradt a második udvarban lévó régi megyeház (régi börtönépület) most vármegyei kiadóhivatal, kápolna, istálló, szekérszin. csakis a kápolnában lévő felszerelés volt a törvénykezésnek a maga osztályába való berendezés végett kiszolgáltatandó.

Á kötött egyezségi megállapodás tényleg végrehajtatott, törvényhatóság és bíróság a fek- vőségeket annak értelmében használatukba vették, igy használják ma is Csak is a kápolna kiürítésére vonatkozó része nem hajtatott végre mai napig sem, dacára a vármegye törvényhatósága számtalan sürgetéseinek.

Most az a kérdés, ha az igazságügyminis- ter őnagyméltósága felhívása szerint tervbe vett építkezés megvalósulna, mit veszítene a vármegye törvényhatósága és mit nyerne a bíróság céljára a kir. államkincstár ?

A vármegye törvényhatósága veszítené a kir. kincstár javára:

1. A kincstár használati jogával terhelt börtönépületeket a telekkel (fundus) harmadik udvarral, a telek minden tartozmányaival

2. A bíróság használati jogával terhelt fekvőségeket telekkel, felülépitményekkel az alább jelzett helyiségek kivételével.

2. A törvényhatóság által szabadon használt II. udvarban a telekből az a) b)-vel jelzett telekrészt (fundust).

4. A törvényhatóság szabad használatában lévő legrégibb megyeházból (régi börtönépületből) az a) b)Jvonalon alól eső részt; de a menynyi beu ezen épület megcsonkittatik, a megma- maradt része is hasznavehetetlenné válik : veszti ezt az épületet egészben.

5. Vészit a vármegye törvényhatósága telkénél értékcsökkenést, mennyiben a fogháznak a II. udvarban az a)—b) vonalig való kiterjesztésével nagy kiterjedésű szép telke (fundnsa) megcsonkittatván, a törvényhatóság használatában maradó birtokrész többé rendeltetési céljára nagyobb szabású középületek emelésére alkalmas lenni megszűnt.

Aztán karoufogva, sebes léptekkel, hogy alig bírtam vele győzni a gondnoki lakás felé tartott.

Útközben már mindkét házi cseléddel találkoztunk. A szobaleány a bánya túlsó aknájából jött, a hol utánunk kérdezősködött és épp a másik aknához igyekezett. A szakácsnő pedig már a szobaleány keresésére indult, a kit kétségbeesett izgatottságukban, a miről kisirt szemei tanúskodtak a legjobban, nem bírtak bevárni. Mind a ketten azzal fogadtak bennünket, hogy a nagyságos asszony kétségbe van esve késésünk miatt és alig bírták visszatartani, hogy utánunk ne jöjjön a bányába.

Szerencsére a gondoki lakás közel volt és igy képes voltam pajtásommal egy időben haza érni. De sokkal tovább már nem bírtam volna az erőltetett menetelést. így is merevedett inakkal, lihegve szökdöstem a lépcsőkön pajtásom után, ki 3—4 fokot ugorva rohant felfelé. A folyosón végre nagy nehezen elcsíptem s miután figyelmeztettem, hogy zajjal járó sietségünkkel talán még megijeszthetjük nejét, egy pillanatra megállott, aztán hétköznapi arckifejezést erőltetve magunkra, benyitottunk az előszobába.

Az ajtónyilásra nem jött elibünk senki. Haladtunk tehát tovább. Az ebédlőben az asztal uzsonnához volt terítve, de az elkészített jóféle sütemények a hogy felrakták érintetlenül hevertek egymás mellett. Aztán átmentünk a kis szalonba, a gondnoki dolgozószobába; de hogy mindenütt olyan csendesség, üres elhagyatott- ság uralkodott, magam is félni kezdtem, hogy rémültségóben valami meggondolatlanságot követhetett el az asszonyka.

Ezzel szemben kapná a törvényhatóság a a kir. kincstártól az uj épületben a II. udvarra néző helyiségekből — nem tulajdonjoggal, mert az a vármegye törvényhatóságát illeti — csupán használati joggal, az első emeleten 3, a második emeleten ismét 3, esetleg 4—4 szobát egy megcsonkított épületben, semmit többet.

Nem tartozik feladatomhoz, hogy reá mutassak arra, hogy a jelenlegi fogház fentartásá- val tervbe vett építkezés nem egyéb, mint céltalan takarékoskodás a közérdek hátrányára; mert a jelenlegi fogház, egy elhibázott csatornázással, alapjában rosszul konstruált épület, mely azon a helyen a hol van, a város kelló közepén, a XX. század humanisztikus követelményeinek nem felel meg, hogy a telek megválasztásánál hiányzik a kellő körültekintés, a mennyiben azzal a kiadással, melybe a telektömb s az építkezések kerülni fognak, sokkal kedvezőbb vételárban megszerezhető és sokkal egészségesebb és alkalmasabb helyen fekvő telken felépíthetők voltak úgy a törvénykezési épületek, valamint azokkal kapcsolatban a fogházépületek is.

Mert a kijelölt helyen vannak a legdrágább telkek, a telkeken több helyen pincék vannak, melyek az építkezést költségesebbé teszik ; eltekintve ezektől, idő múltával ki van zárva az építkezés tovább fejlesztésének lehetősége, a fogház kihelyezésének szüksége fog bekövetkezni.

Mert a tervbe vett építkezésekre a Ka- zinczy-uteán s a város más pontjain sokkal al- kalmasacb telkek kínálkoznak; ezen épületek kihelyezése nem pusztán vármegyei érdek, de első sorban érdeke magának a városnak is, melynek fejlődése ezen építkezéstől függ.

A tervbe vett építkezés tehát míg egyrészről egyenesen hátrányára szolgálna a közérdeknek, addig másrészről a vármegye törvényhatóságától oly anyagi áldozatot kíván, melynek viselésére a vármegye törvényhatósága képtelen.

Mert a vármegye törvényhatósága a kívánt telek és fekvőségek átengedésével mi számba vehető ellenértéket sem kapna, ha megvalósulna a tervbe vett építkezés ; mig egyrészről a fekvőségek átadásával anyagilag is több ezer forint értékű kárt vallana, addig másrészt a vármegye törvényhatósága, a birtokában maradt beltelek- ben oly értékcsökkenést szenvedne, mely a vármegye törvényhatóságának megfizethetetlen lenne.

Továbbá mert a szóban forgó vármegyei Kúriából a törvényhatóság használatában lévő fekvőségek már rég óta nem elegendők a vármegye tisztviselőinek ellátására, az összes tisztviselők kénytelenek oly helyiségekben teljesíteni szolgálotot, melyeket mint közegészsógileg hasznavehetetleneket egészségrendőri szempontból már régen be kellett volna zárni, ezenkívül a központi tisztikarnak egy jelentékeny része régibb idő óta ki van helyezve.

Mert az a beltelekrész, mely a vármegye törvényhatósága tulajdonában és használatában maradna, egy a vármegye nagyságához méltó középület emelésére jelenlegi számos tisztikara részére elégséges hivatalos helyiségek építésére többé alkalmasnak nem tekinthető. Hivatalos helyiségeknek egészségeseknek, szárazaknak, napoEzeket a gondolatokat azonban egy pillanat alatt tova űzte az a fojtott zokogástól szaggatott suttogás, mely a dolgozó szobától oldalt eső hálószoba hátteréből hangzott elő és a melyre figyelmesen neszelve tisztán hallható volt a mint valaki odabent imádkozott,

„Is'enem! Te ki őt nekem adtad, tartsd meg őt nekem“.

Arra azonban, hogy a kis házi oltár előtt ennivaló, kétségbeesésében térdepelve imádkozó asszonykát én is megláthassam, már nem volt érkezésem, mert a hogy pár pillanat múlva bepillantottam a függönyök között, már egy boldogan mosolygó hölgyet láttam a ki férjét átkarolva, számtalan csókkal borította annak mur- cos arcát. És hogy pár perc múlva utánam jöttek az ebédlőbe, már nyoma sem látszott az előbbeni kétségbeesésének, mindössze a szempillái voltak még kissé nedvesek, a melyek mögül, mintha restelte volna gyöngeségét, két szégyenlősen mosolygó szem tekintett rám. Később aztán, hogy átöltözködni visszavonultam, akaratlanul is eszembe jutott pajtásomnak az a mondása: „Lesz alkalmad tapasztalni, hogy nem csalódtam, mikor hittem, hogy Rózsika szeretete és gyöngédsége busásan kárpótol azokért a küzdelmekért, a mikbe birhatása került.“

És lassan kezdtem érteni, hogy mint lehet lemondani mindenről azért a kis világért, a mely két ember igaz vonzalmának szűk keretébe van ugyan szorítva, de az abban lakozó szeretet és gyöngédség nem található fel másutt sehol.

saknak, világosaknak, tágasaknak, elegendő levegővel és nyílt kilátással bíróknak kell lenniök. Éz az újabb kor követelménye.

Mindezekre annyival nagyobb szükség van, mivel a telek a város közepén fekszik, ha pedig a szóban forgó telek a jelenlegi tisztikar befogadására ma sem lenne elégséges, annál kevésbbé lesz elégséges a jövőben, midőn a nagy arányú fejlődésnek indult közigazgatás a hivatalos helyiségeknek oly arányú kiterjesztését teszi szükségessé, hogy ezek a jövő tisztikar elhelyezésére századokon át képesek legyenek, még kevésbé lehet alkalmas pedig arra, hogy jövőre a gyors és olcsó öszhangzatos köz- igazgatás érdekében, a közigazgatás összes ágazataihoz tartozó tisztviselőket koncentrálhassa, — végül

mert a vármegye törvényhatóságát jelenlegi vármegyeházához, mint a nemes és nagy ősöktől örökölt szent örökséghez tradicionális kegyeletes emlékek kötik, a tervbe vett építkezéssel pedig a vármegye törvényhatóságának nem lenne más választása, mint elhagyni ezt a helyet, melyhez annyi dicsőség és szenvedés, jó és balsors fűzik és más helyre kitelepülni:

Van szerencsém tisztelettel azt az előterjesztést tenni, a tekintetes alispán urnák, hogy méltóztassék a vármegye közgyűlésének azt a véleményes előterjesztést tenni, hogy a vármegye törvényhatósága, mély sajnálattal bár, de nincsen abban a helyzetben, hogy a tulajdonát képező fekvőségek, beltelek és felűlépitmények tulajdonjogáról lemondjon a helyszinrajzon megjelölt fekvőségeket öröktulajdonjoggal átadja az igazságszolgáltatás céljára; mert azokra a hovátovább nagyobb arányú fejlődésnek indult közigazgatás érdekében már is elodázhatlanná vált vármegyei törvényhatósági építkezés céljára mulhatlan szüksége van; azért feliratban tiszteletteljesen felkéri az igazságügyi miniszter O nagyméltóságát, hogy a mennyiben 0 nagyméltóságának jogában és szabadságában áll választani a város bármely pontján, — más részt nem lenne méltányos, hogy a vármegye törvényhatósága jusson abba a helyzetbe, hogy ősi Kúriájáról kitelepülni legyen kénytelen, a tsrvbe vett építkezést egy, a jelenkor igényeinek teljesen megfelelő uj fogház emelésére is kiterjeszteni s a kir. törvényszék, járásbíróság kir. ügyészség s ezzel kapcsolatban a fogház részére emelendő épületek céljára egy más alkalmasabb telket választani s a mennyiben a vármegye törvényhatósága az 1900. évi 65352/J. M. 9Ó0. számú leirattal az esküdtbiróság elhelyezése tárgyában folyó évi szeptember 27-én 343/14832. szám alatt hozott határozatát tárgytalannak nem tekinti,* az újabb telek megválasztása és az építkezések elrendelése iránt sürgősen intézkedni kegyesen méltóztassék.

Levelezés.

Homonna, dec. 5.**)

Az első törvényhatósági közúti vashid megnyitása Zemplénvármegyében.

Milyen is volt az a régi idő ?! Mintha mesét mondanának az aggastyánok, mikor azokról a régi id őkről beszélnek 1 . . .

Az országutak: a folyóvizek és patakok medrei voltak az olyan vidékeken, mint ez a mi felsőzempléni Kárpátaljánk is. A közlekedés csak kánikulában, vagy csikorgó tél idején a jó szánuton eshetett meg „vígan.“ Máskor a tengely tolta a sarat, vagy törte porrá a nagy sárnak goromba maradványait: a keréknyom mellett nagyra nőtt rögeket. Ha pedig nagy árvíz jött, vagy az égnek csatornái napokig msgeredtek: egyik környék a másiktól el volt zárva.

Ma: kőből megépített s állandóan rendezett közutak szelik határainkat.

A közlekedés gyorsítása s könnyítése első rangú tárgya állam, törvényhatóság, község s az egyes polgár gondoskodásának.

S jó is, hogy igy van. Hisz’ jó utakkal időt kímélünk Az idő pedig pénz! Vajha mentői hamarább kész volna a mi vármegyénkben is a köböl megépített s jól gondozott közutak teljes hálózata, hogy „vígan“ szállithatnók árucikkeinket, „vígan“ tehetnők meg utninkat — és a lehető legrövidebb idő alatt — bárhol e nagy vármegye területén 1

S hogy ez meg lesz: alaposreményünk van.' Á főbb vonalok évről-évre épülnek. Öntudatos tervnek következetes megvalósítását látjuk. Ebben van alapja reményünknek.

Egyben voltunk s vagyunk még e vármegyében hátra a közlekedést irányában. Hidaink a régi „rendszer“ maradványai, melyek felett pe* Vagyis a vármegye székházénak nagytermét s az evvel kapcsolatos hivatali szobákat és helyiségeket az 1901. jan. 1-töl kezdve nem engedi át a kir. törvényszéknek, mint eskildtbiróságnak.

**) Mait számunkról lekésett. Szerk,