Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-11-11 / 45. szám
1900. november 11. II. Melléklet a „Zemplén1* 45. számához Egyesületi élet. A Zemplén-vármegyei gazdasági egye sülét Sátoralja-Ujhelyben f. hó 12-én d. u. á órakor a vármegyeháza kis termében igazgatóválasztmányi ülést tart. Tárgysorozata : 1. Titkári jelentés a múlt vál. üléstől máig beérkezett ügydaraboknak elintézéséről. — 2. Az iszákosság terjedésének meg- gátlása érdekében a közigazgatási bizottsághoz Írandó jelentésnek megszerkesztésére kiküldendő bizottság megválasztása. — 3. A bihari, nyitrai és aradi gazdasági egyesületek átiratai a gabona batáridő üzlet szabályainak módosítása tárgyában. — 4. A szatmárvármegyei gazdasági egyesület átiratai a sertésvész elleni hatályosabb védekezésről. — 5 A sárosvárme- gyei gazdasági egyesületnek a cserebogarak rendszeres irtása tárgyában a földmivelési mi- nistcrhez irt átirata. — 6. A gazdasági egyesületek országos szövetségébe 3 végrehajtó-bizottsági tag megválasztása. — 7. Egyesületi titkár kérelme véglegesittetése iránt. — 8. Titkári előterjesztés a gazdasági téli tanításokról és házi ipari tanfolyamokról. — 9. Kossuth János dr. és Szmre- csányi Béla dr. urak kérelme e. évdijas tagokul való felvételők tárgyában. Egyéb indítványok. * Ugyanebben az ügyben a gazdasági egyesület elnöke az alant irt Meghívót küldötte meg a választmány tagjainak: Tisztelt választmányi tag ur! Van szerencsém f. hó 11-én d. u. 2 és fél órára Perbenyikre a vasúti állomás közvetetlen közelében tartandó téli gazdasági tanfolyam ünnepélyes megnyitásán való megjelenésre felkérni.* Sátoralja-Ujhely, 1900. november hó 4-én. Andrássy Sándor gr. s k. e. elnök. A sátoralja-ujhelyi izraelita népkonyha megnyitása, a szokásnak megfelelően, f. hó 12-én, holnap lesz. Áz első ebéd költségeit évek óta Haas Fülöpné, a második ebéd költségeit Friedrich Mórné úrnők viselik; a jó példán buzdulva ez idén Székely Albertné dr.- né úrnő is magára vállalta egy ebéd költségeit és igy a 3-ik ebéd is diszebéd desz az éhező gyermekeknek, miután ezt fentnevezett úrnő fogja adományozni. Ez alkalommal felhívjuk a jótékonyságért lelkesülő nagy közönséget, hogy ezt a szép intézményt mely összes jótékonyegyesületeink között talán a legnemesebb minden esetre pedig a legnagyobb költséggel teljesiti misszióját, adományaikkal minél nagyobb mértékben támogassák, mert csak igy lehetséges egyesületünket fejleszteni s mint eddig, ezentúl is naponta átlag 50—55 éhező gyermeket meleg ebéddel elláthatni. Az izraelita népkonyha szívesen látná, ha a nagyközönség személyesen győződnék meg működéséről s a helyiségeket** néha-néha meglátogatná W. Nyilvános nyugtató. Székely Albertné drné úrnő az izr. népkonyha egyesületnek 10 koronát adományozott egy ebéd költségei fedezésére. — Fogadja a nemesszivü úrnő az egyesület nevében hálás köszönetünket. Sátoralja-Ujhely, 1900. nov. 9-én. Widder Gynla, Haas Adolf, e. titkár- e, pénztáros. Hangverseny. A nagymihályi állami iskola tanítótestülete — Írja levelezőnk — a nagyérdemű gondnokság támogatásával, saját segítő- egyesülete javára af. évi december hó 1-én hangversenyt rendez. A hangverseny műsora négykezes zongorajátékból, szavalatból, melodrámából zongora- és hegedűkisérettel, kettős énekből, vígjátékból és élőképből áll. Á derék tanítótestület több izbén rendezett s fényesen sikerült hangversenye garanciát nyújt arra nézve, hogy siker tekintetében meg fogja állani helyét ezúttal is. — A részletes műsort és meghívókat legközelebb kibocsátják, • Az egyesület titkári hivatala a Mailáth József gróf előszavával ellátott programokat már szót Is küldte a gazdaközönségnek. SzarA'. ** A Kaesztenbaum iskola épületében TAN ÜGY. 1 ZeipléHáiwp Tanití-tpyesM Malus rónáin — Rovatvezető: Molnár Gynla. — Kéziratok rovatvezetőhöz S.-A.-Ujhelybe küldendők. Gyűlés után. A „Zemplén-vármegyei Tanitó-egyesület“ életének s működésének az október 18-án tartott közgyűléssel ismét lejárt egy cyclusa. Ebből az alkalomból az elnökség szives hangú felhívást küldött szét az egyesület tagjaihoz, a „Zemplén“ utján pedig a vármegye minden tanítójához, felszólítván őket az egyesületbe való belépésre s a Szerencsen tartott közgyűlésen való megjelenésre. Úgy látszik azonban, hogy e felhívás keveseknél talált visszhangra, mert a szerencsi gyűlésről — dacára a meghívókon feltüntetett érdekes tárgysorozatnak — igen sokan távol maradtak. Sajnosán tapasztaltuk ezt különösen a felekezeti tanítóknál, kik a legutóbbi alkalomkor is igen csekély számban voltak képviselve. Egyáltalában azt találom, hogy vannak kartársak, kik sohasem járnak gyűlésre. Mi ennek az oka?! . . . Talán nem tagjai a tanitó-egyesületnek, nem olvassák a mi kedves „Zempléniünket, nem kapnak meghívót s igy nincs tudomásuk a gyűlésről ?! Mindez — ha igy van — nagy hiba, melyen azonban bármelyikünknek könnyen módjában áll segíteni. Vagy talán a szegénység volna az oka ?! Nem hiszem! hisz’ ma már nemcsak az állami és községi, hanem a felekezeti tanítóknak is megtérítik a napi- és fuvardijat, tehát ez sem ok a távolmaradásra. Talán egyházi törvények léteznének, a melyek az általános tanitó-egyesület gyűlésétől való távolmaradásra kényszeritenék a felekezetek tanítóit? I Tudtommal ilyen törvények nem léteznek. Végig menvén tehát ezeken a létezhető, de fenn nem álló okokon, kénytelen vagyok — a szerintem egyedül létező oknak — a közönyösségnek tulajdonitani a távolmaradást. — Sajnos, e közönyösséget gyülésről-gyülésre tapasztaljuk ; pedig, hogy mily vétket követ el ezzel a tanító úgy saját maga, mint a tanítóság s ezzel együtt a tanügy iránt, nem lehet eleget hangoztatni. Az ember társaséletre van utalva. Minden ember első sorban hozzátartozói társaságát keresi, ott érezvén magát legjobban, hol magához hasonlókkal van együtt. Van-e a tanítónak közelebbi hozzátartozója — családján kívül — mint kartársai ? Érezheti-e magát valahol jobban, mint azok körében, kikkel együtt munkálkodik, együtt küzd, együtt fárad egy nemes cél eléréséért? De más részről minden embernek életfeladata, sőt erkölcsi kötelessége tehetségeit, erőit az emberiség közös céljeira áldozni, törekvéseit a közös törekvésekkel egyesítve, az emberiség közös céljának megvalósításához járulni. Kérdem, teljesitik-e azok ezen erkölcsi kötelességüket, kik távol maradnak egyesületünktől, nem vesznek részt gyűléseinken, a melyeken a tudomány, műveltség terjesztésére vonatkozó eszmecseréinkkel az emberiség közös célját szolgáljuk. „Viribus unitis“ — mondja a latin. Különösen nekünk, tanítóknak kell e közmondást szem előtt tartanunk. Az egyesületi élet ad nekünk alkalmat arra, hogy kiki érvényre juttassa azokat az eszméket, melyeket úgy a saját, mint a népnevelés érdekében szépnek, hasznosnak, üdvösnek gondol s a melyeknek mégvalósitá- sára, mint egyes ember, nem volna képes. Föl tehát kedves felekezeti kartársaim! Küzdjetek le minden akadályt, jelenjetek meg minél nagyobb számban a gyűléseken; ne legyen egy tanító sem a vármegyében, ki a „Zemplén-vármegyei Tanitó-egyesület“ tagjainak sorába föl ne vétetné magát, hiszen tanító =* tanító. — Végül pártoljátok s olvassátok minél szorgalmasabban hivatalos lapunkat, a „Zemplén“-t, úgy tájékozva lesztek mindenről, a miket ez ügyben tudnotok s a mik iránt minden zemplén-vármegyei tanítónak érdeklődnie kell. Úgy legyen 1 Gaál Endre. ev. ref. tanitó. Egyesületünk küldöttsége a főispánnál és főjegyzőnél. Hodossy Béla, t. e. elnök, Kötse István e. főjegyző és Schneider Jakab választmányi tagból álló küldöttség tisztelgett f. hó 4-én Molnár István főispán és Dókus Gyula főjegyző Öméltóságáiknál, hogy a tanitó egyesületnek Szerencsen tartott közgyűlése határozatából megköszönje a közig. bizottság által a felekezeti tanítók részére a gyűlések alkalmából felmerülő útiköltségekre megszavazott 400 koronát. — Hodossy elnök szép szavakban tolmácsolta az egyesület háláját s egyszersmind Ígéretet tett, hogy a nyert segélyt, mint a közművelődési alapból való pénzt oly tanítók részére fogja kiadni, kik a közművelődést valóban szolgálják. — A küldöttség mind a két helyen igen szívesen fogadtatott és azt az örvendetes választ nyerte, hogy a tanitó-testület, valamint az egész vármegye tanítósága iránt rokonszenves érdeklődéssel viseltetnek s hazafias buzgólkodásuk e helyekről mindenkor a legmelegebb támogatással fog találkozni. 4451. sz. T. Zemplén-vdrmegye tanfelúgyelősdgctöl. Körlevél. A sárospataki állami tanitóképezdei, továbbá a homonnai polgári és felső kereskedelmi iskolai tanár urakhoz, úgyszintén az összes állami népoktatási intézeteknél alkalmazott tanítók, tanítónők és óvónőkhöz. Az év végén előfordulni szokott munka- torlódás kikerülése céljából tisztelettel kérem a címet, hogy arcképes-igazolványaikat a vasúti igazgatósággal a jövő évre leendő érvényesítés végett hivatalomhoz november hó 25-ig mindnyájan beküldeni szíveskedjenek, hogy azokat rendeltetési helyükre egyszerre és együttesen küldhessem el. Az igazolványokhoz egy-egy korona kezelési költség s 10 fillér póstadij is csatolandó. Sátoralja-Ujhely, 1900. nov. hó 10-én. Beregszászy István, kir. s. tanfelügyelő. CSARNOK. »Virágot tessék: eladó!“ Ott áll szegény az utcasarkon Ruhája megkopott, fakó; El-elmereng sok úri arcon: „Virágot tessék: Eladó !“ Hozzámegy néha cifra urfi: — E szép szegfű nekem való — Egy pár fillért bedob kezébe: „Virágot tessék: Eladó.“! Kiszáll közel a kávéházból A jó meleg s a nótaszó; Szegényke fázik, ajka reszket: „Virágot tessék : Eladó !“ Úgy szánom őt a mint szemébe Könyet sajtol rideg való, S árulja fonnyadt kis virágit: „Virágot tessék : Eladó“ ! Majd gondolom: Mi lesz belőle Fehéren majd ha száll a hó, Kicsiny szobája jéghideg lesz S virága sem lesz eladó ?! . . . (Budapest.) Németh Pál. Egy uj történelmi mű. (Mika Sándor: A hűbériség és a keresztes hadjáratok kora. A Nagy Képes Világtörténet V. kötete. Budapest, 19u0. »Minden dolog foglalatoskodik azzal, hogy megírja a maga történetét. A bolygó, a kavics, árnyékától kísérve halad tova. A legördülő szikla nyomot hagy maga után a hegyoldalban, a folyam árkot tör a földben, az állatok csontjaikat hagyják a rétegben s a moszat és a falevél szerény emlékirását a kőszénben. A hulló vizcsöpp benyomul a homokba vagy kivájja a követ. Az emi bér minden cselekménye beleírja magát társa- emlékezetébe s az önmaga arcába és modorába. A lég hangokkal van tele, az ég jelekkel; a töld csupa emlékirat és névaláírás s minden tárgy oly útmutatásokkal van telcirva, melyek beszélnek az értelmeseknek.* Ezt írja Emerson, a nagy Amerikai »essay- iró“ s mindez fokozatban áll az emberiségre. Minden érzelme az emberiségnek nyomot hagy maga után. Egy szenvedély sem illanhat el úgy, hogy emléke ne maradna; egy vágy sem száll el jeltelenül a föld színéről. A szenvedelmek kavargása soha sem volt féktelenebb és misztikusabb, mint a középkorban. Az egész korszak fölött a vallásosság érzelme leng. A hány kardot kovácsoltak, a hány barázdát szántottak, a hány követ összeróttak, a a hány kép festettet, az mind a vallásos érzést szolgálta. De ezzel a szent érzéssel elvegyült a
