Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-11-04 / 44. szám
900. november 4. n. geit tekintette meg. Először is az uj állami iskolába vonult, melynek diszes épülete, modern berendezése fényesen hirdeti a lakosok áldozat- készségét, a culturális téren való nagy haladását. Innen Persenszky Károly szerencsi állami tanító kalauzolása mellett az ev. ref. templomhoz ment a társaság, melynek sírboltjában pihennek Rákóczy Zsigmond, erdélyi fejedelem hamvai. A sírboltban egy urna látható, abban vannak elhelyezve a fejedelem földi maradványai, a sírbolt felett pedig négyoldalú hasáb alakban terméskő és márványból készített síremléke áll, melynek dombormüvei azonban kíméletlen kezek által letörettek. A Rákóczy-emléktől az egész társaság visz- szament ismét a gyűlés helyéül szolgált nagy terembe, melyben a zöld asztalok helyét már fehér asztalok foglaltak el s a szerencsi banda ugyancsak húzta a szebbnél szebb magyar dalokat. — Három óra felé járván az idő, mindenki igyekezett helyét elfoglalni, hogy igy annál hamarább kielégíthesse a gyomor kívánalmait. Az ebéd gyorsan folyt le, a mi egyrészt a pontos kiszolgálásnak, a mi a vendéglőst dicséri, másrészt pedig annak tulajdonítható, hogy még hátra volt a község egyik főnevezetességének, a cukorgyárnak megtekintése. Gyorsan ment az ebéd, természetesen a szebb- nél-szebb pohárköszöntők is gyors egymásután ban következtek. Az első felköszöntőt a társaság éljenzése között Hodossy Béla, egyesületi elnök mondta fenkölt gondolkozásu vezérünkért, dr. Wlassics Gyula őexcellenciájáért. Magas szár nyalásu beszédében megemlékezvén az ő atyai jó szivéről, a tanítóság iránti szeretetéről, azokról a nagy alkotásokról, melyeket a tanügy s tanítóság érdekeinek előbbrevitele érdekében létesített, kívánta, hogy a haza, a tanügy és szerettei javára boldog megelégedésben sokáig éljen — Utána Schneider Jakab a szerencsiekért, kik a tanítóságot oly szívélyesen fogadták községük falai között s történelmi nevezetességekben gazdag lakhelyükhöz méltóan a haladás, a művelődés zászlaját lobogtatva ernyedetlenül munkálnak a haza, a nemzet javán, ürített áldomás-poharat. Erre Bányay János gk. esperesplébános emelt poharat, szép párhuzamot vonva a tanító és szüle nevelési munkássága között, hangsúlyozva a tanítói pálya fontosságát, magasztosságát, a tanítókért ürítette azt. — Kötse István, egyesületünk uj főjegyzője, vármegyénk tanügyének lelkes vezetőjéért, Beregszászy Istvánért mondott szépen átgondolt beszédet szűnni nem akaró éljenzésektől kisérve. — Kesső Géza dr. ügyvéd, Szerencs község nevében a tanítóegyesületet, mint a község vendégét éltette szép elokvens beszédben. — Kapitány János a jelen volt szerencsiekért és a község boldogságáért mondott meleg hangú beszédet. Persenszky Károly rámutatva arra az odaadó munkásságra, melylyel a község vezető férfiai a tanügyet szolgálják, annak előbbreviteléért mindent megtesznek, éltette Szerencs község tanügypártoló fér- fiait. Vitt József nemes hévvel előadott szép beszédében a tanitó-egyesület egyik nyugdíjba vonult, de még ma is lelkes, buzgó tagjáért, a szabadságharcnak egyik dicső bajnokáért, Csécsi Nagy Pálért emelt pohárt, biztositva őt a tanítóság tiszteletéről, osztatlan szereiéről. — Ezután Beregszászy István, kir. tanfelügyelőnk állott fel s magas szárnyalásu beszédében komolyan figyelmeztette a tanítókat, hogy egyedüli kincsöket, jó hírnevüket megőrizni egyen- kint és összesen legszentebb kötelességüknek tartsák, mert ez az — úgymond — a mit tőlük senki el nem vehet, ha csak azt maguktól önként el nem dobják, poharát a tanítóság jó hírnevéért ürítette. Gaál Endre, vármegyénk nyugalomba vonult szeretett tanfelügyelőjét, Nemes Lajos kir. tanácsost, jelenlegi tanfelügyelőnket Beregszászi Istvánt és egyesületünk derék elnökét, Hodossy Bélát éltette szónoki hévvel előadott beszédében. Hodossy Béla nemesen érző szivétől indíttatva feltárta azt a nagy szerencsétlenséget, mely ajpusztitó tözvész által Mező- Laborczot és ott működő derék kollegánkat, Borsovay Lázárt érte, felhívta az egyesület tagjait hogy semmi nélkül maradt kartársukon erejükhöz mérten segítsenek, melyben maga menve elől jó példával 4 kor. adományával megnyitotta az utat a könyörütetes szivek részére. A példa hatott s csakhamar 48 kor. gyűlt össze, a mely a nyomoraság, szükség első napjaiban szerencsétlen kartársunknak nagy segítség volt. — Zsák Frigyesnek Beregszászy Istvánért, Gaál Endrének pedig a jelen volt kedves kollegákért, a hölgyekért mondott köszöntője után Hodossy Béla jelezte, hogy még hátra van a napi programúinak egyik legérdekesebb pontja, a cukorgyár megtekintése- Erre a vig kedvű társaság átvonult az épen szemben lévő gyárhoz, melybe huszonötös csapatokra osztva mentünk be, minden csapat élén egy-egy tisztviselővel, ki nem csak kalauzolt, hanem körülményesen meg is magyarázott minden egyes i Melléklet a „Zemplén** 44. számához. dolgot, a mi pedig nem könnyű feladat, tekintve a gyárnak óriási nagyságát s a levegő 40-50°- nyi hőmérsékletét. Bámulat s csodálattól eltelve szemléltük az emberi ész, szellem hatalmas alkotásait, azokat az óriási gépezeteket, melyek éjjel-nappal szünet nélkül fáradhatlanul végzik munkájukat. Csaknem két teljes óra telt el, mig bejártuk a colossalis épületnek mind az öt emeletét, mig végig néztük a cukornak előállítását, kezdve a szemlélését a répánál, végezve a ke reskedésbe küldendő becsomagolt cukornál. A sok járástól elfáradva, az óriási melegtől erősen megizzadva jutottunk ki ismét a szabad levegőre ; de fáradságot, izzadást, szóval mindent elfeledtetett vélünk az a tapasztalat, amit szereztünk, különösen pedig az igazgatóságnak az az igazán megkülönböztetett előzékenysége, hogy minden egyes látogatónak nemzeti színű szalaggal feldíszített 5 kilós doboz cukrot adott emlékül, melylyel megédesítette s emlékezetessé tette szerencsi gyűlésünket. Mindezekért a szívességekért, előzékenységért, melyekkel bennünket elhalmoztak, fogadja úgy az igazgatóság, mint a gyárnak minden tisztviselője e helyen is a nyilvánosság előtt a tanítóságának legmé- lyeebb köszönetét. Ezzel vége lévén a programnak, az idő is előrehaladt, kiki sietett az állomáshoz, hogy ott hagyja azt a helyet, a melyen oly szép és sokáig emlékezetes napot töltött el tanító egyesü létünk. Én is végére értem referádámnak, de nem zárhatom be soraimat a nélkül, hogy elismeréssel s köszönettel ne adózzam a bennünket oly szívesen látott szerencsieknek, valamint ottani kartársaiknak, kik mindent elkövettek, hogy kellemessé tegyék azt a napot, melyet körükben töltöttünk el Isten éltesse boldogan mindnyájokat! 4039. sz. T. Zemplcn-vármegye tanfclugyelőségetöl. Körlevél Zemplén-vármegye összes néptanítóihoz. A nagymélt. vallás- és közokt. m. kir. ministerium f. évi október hó 5-én kelt 3658 ein. számú rendelete alapján a Tek. Tanító Urakat miheztartás végett a következőkről értesítem : A m. kir. központi statisztikai hivatalról és a statisztikai adatszolgáltatásról szóló 1897. évi 35. t.-c. 8. §-a értelmében kis- és nagy községekben, nyilvános, vagy nyilvánossági joggal felruházott iskolákban tényleg alkalmazásban levő elemi iskolai tanítók, tekintet nélkül az iskola fentartókra, vagyis az iskola jellegére, egy számláló kerületben a számláló biztosi teendők ellátását, ha a járási főszolgabíró által számláló biztossá kineveztetnek, a törvényben biztosított díjazás mellett elvállalni kötelesek. Megjegyzem, hogy azon tanító urak iskolái, kik a népszámlálással megbizatnak az ide vonatkozó ministeri rendelet szerint 1901. január 1-től 6 ig szünetelhetnek. Sátoralja-Ujhely, 1900. november 1. Beregszászy Istváu, a tankorület önálló vezetésével megbízott kir. s. tanfelügyelő. A Tekintetes iskolai elöljárók és tanító urakhoz. Légrády Testvérek kiadásában „Brehm’ s Thierleben“ cimü mű magyar nyelven jelenik meg, kibővített és teljesen uj feldolgozással, különös tekintettel a raagy rországi faunára és a hazánkat jellemző fajokra. A mű Méhely Lajos tanár, akadémiai tag szerkesztésében fog megjelenni, mely körülmény annak kifogástalan tartalmáról kezeskedik. Az egész mű 10 kötetre terjed, melyek elseje folyó évi szeptember havában, a másik 1901. március havában fog megjelenni és igy tovább félévenkint egy-egy kötet Az egyes kötetek ára 18 korona, az egész műé tehát 180 korona. Ezen ár lefizetésére nézve a kiadók a tanintézetek részére tiz évi részlet- fizetés kedvezményét nyújtják. Minthogy a mű az állatvilág életét behatóan tárgyalja s a magyar irodalom terén hézagpótló munkát képvisel, azt beszerzésre ajánlom. Kelt Sátoralj a-Ujhelyf*1900. okt. 2. Beregszászy István. a vármegye önálló vezetésével megbíz kir. s. tanfelügyelő. A varannói iskola fejlődése. A varannói állami iskola lassankint a kívánt rendbe jő. Folyó hó 16-án tartá az állami isk. gondnokság ez ügyben gyűlését; ebben olvastatott a kir. tanfelügyelő azon átirata, mely szerint az államkormány a két tanterem átalakítására az igazgató-tanitó lakbérét és a kinevezendő két tanerő fizetését kész fedezni. A gondnokság mivel az igazgató-tanitó lakásának két tanteremmé való átalakítása mostani időben lehetetlen, azonnal gondoskodott két tanterem kibérléséről. így tehát most ideiglenesen az osztályokat bérelt helyiségben helyezik el, tavaszkor pedig, a mikor az igazgató-tanitó lakásáról uj építkezések által gondoskodni lehet, megteszik a szükséges átalakításokat. Ez örvendetes megoldását a kimaradt 80—100 növendék iskoláztatásának első sorban Andrássy Sándor gr. a közigazgatási bizottsági gyűlésen mondott kulturális irányú beszédének, másodsorban pedig lángbuzgalmu kir. tanfelügyelőnk, Beregszászy István fáradhatlan tevékenységének köszönhetjük, ki személyesen tárgyalt a minisztériumban ügyünkről, feltárván állami iskolánk fontossá gát s 25 éves nemzeti irányú ténykedésének szembetűnő örvendetes eredményét. — Ilyen üdvös alkotások, ilyen fenkölt gondolkozásu férfi vezetése mellett vármegyénk könnyen megszabadulhat a kivándorlás miseriáitól. r. 1. CSARNQE. Sátorvára. — Árpádkori néprege után * — Irta : Fischer Ármin. Ott, a sátoralja-ujhelyi Várhegy nyugati lejtőjén még mai nap is látszik egy ős régi várfal omladéka. Mint kis gyermek gyakran megmásztam a düledéket, kotorásztam a lehullott kőtörmelék között s ha néha-néha találtam is vagy egy vasdarabot, ez nem elégítette ki só- várgó lelkemet; lázasan kutattam az ősrégi időben, nyugtalan lelkem elandalgott a hajdan- koron s ilyenkor elmélázva tekinték a hegyről ellátható messzeségbe s a midőn tekintetem újra a várfal omladékain akadt meg, fájó - érzettel sóhajtottam : miért is nem tudnak ezek a falak beszélni, hogy elmondanák nekem egy évezred történetét! A gyermekből férfiú lett. Azóta évtizedek múltak el, de az idő ki nem irtotta e tekintetben kíváncsiságomat. Tovább kutattam szülővárosom ősrégi történetét. A véletlen szerencse kedvezett. Egy más vármegyében, egy régi, félig magyar, félig latin nyelven irt pergamennek nehány kiolvasható sora lelki szemeim elé varázsolta azt a régi újhelyi várat „Sátorvárá“-t, a midőn még pompájában büszkélkedett; a midőn Abauj, Ung, Bereg és Szabolcsnak kulcsa volt; a midőn a szépségéről hetedhétországon hires Páries Fruzsinka (a régi Írásban Paarych Frousyna) osztotta onnan parancsolatait. Elmondom, hogy mit olvastam — a hézagos helyeket kitöltve fantáziámmal. * Bodrog-Kereszlurtól fel egész Kassáig még akkor őserdőségek voltak. Napokig eljárhatott az ember, mig egy emberlakta viskóra bukkant. Ámde azért Tőke (Tewke), ennek az erdőbirodalomnak a Nimródja, a rengeteg erdőségnek minden zege-zugát ismerte. Jól tudta azt is, hogy ő az egyetlen emberi lény, ki ezt a vadak tanyáját bejárja; de tudta azt is hogy a Bibércz (Bibeereche) táján valaki belekontárkodik az ő nemes foglalkozásába, a mit onnan sejtett, hogy ezen a környéken igen is gyakran véres volt a talaj, pirosra festő azt az elejtett erdei vadnak frissen kiomló vére. Eleinte kiváncsi volt megösmerni vetélytár- sát; de midőn hetekig is hiába nyomozta a jogbitorlót, kíváncsisága boszura változott. Megesküdött tehát, hogy nem nyugszik, mig az orvvadásznak nyomába nem jut. Egy szép októberi napon ott barangolt Tőke a Bibércz körül, midőn nyilsebesen nyargalt el mellette egy megsebbzett őz. Testéből még kiállott a beléje lőtt nyílvessző. Kutyáit hátra parancsolni és egy sűrű bokor mögé lapulni egy perc müve volt. Ott várta türelmesen az orvvadászt. Türelmét dúsan jutalmazta a perc. A friss vé*- nyom után sebes léptekkel iramodott valaki a tisztásról a sűrűség felé. Ámde lövésre kész karját, mintha szél ütötte volna meg, lebocsátja Tőke és ámultában egy darabig mintha kőbálványnyá meredt volna, szótlanul nézett a lihegő alakra. Végre felocsúdik, rejtekhelyéből kilép, az alak elé rohan, térdre bocsátkozik s igy szól: — Ki vagy te tulvilági lény, a ki engem, az embergyűlölőt, egyszeri megjelenéseddel elbűvölni képes valál ? Angyal! . . . Hát biz ez a nő, szépség tekintetében, igazán angyalnak látszott inkább, mint embernek. Ilyennek képzelhették a régi görögök Afro- ditét. Egészséges test, karcsú derék, majdnem földig érő hosszú fekete haj, égszínkék szem, vigságos szép arcák, eperpiros ajkak, pajzán mo* Az „Adalékok“ most megjelont novemberi füzetéből mutatóba közöljük. Szerk.
