Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-11-04 / 44. szám
Sátoralja-Ujhely, 1900. november 4. 44. (2080.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: E^ész évre . . 12 kor. Felévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 n Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. 1 Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGEITEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET MNEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK LzEILTDELT S .A. ES IST _A_ ZEP. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Hazafiatlanság a temetőkben. (uk.) A keresztény egyháznak egyik jelentőséggel legteljesebb ünnepe a Halottak napja, s a keresztény hívek egyik legszebb szokása halottak estéjén elhunyt kedveseik sírjaihoz elzarándokolni, Valóban megható, midőn a sirok csendes hazája benépesedik a komor gondola- tokai és sajgó érzésekkel eltelt élők ezreivel ; midőn a sirhalmokon égő számtalan gyertya rezgő fénye a csillagos égboltot látszik a földre varázsolni, s eszünkbe jut, hogy az égő gyertyák alatt kedveseink porhüvelyei, a csillagok fölött pedig azok lelkei rejlenek. Igen, akaratlanul is a múlandóságra és az öröklérte gondolunk. Es ha ez előbbinek biztos tudata lesújt: az utóbbiba helyezett remény fölemel és megvigasztal. És a síremlékekre függesztett koszorúk, az elhunytak iránt érzett vonzalmunk eme látható zálogai, vájjon nem azt bizonyitják e, hogy elköltözött kedveseink nem semmisültek meg reánk nézve; hogy velők való viszonyunkat, összeköttetésünket a halál nem bírta elszakítani? mert a szeretet hatalma még a vastag, a hideg földrétegen keresztül is, még az öröklét iszonyú távolából is folyvást gyakorolja ránk ellenállhatatlan hatását. A halottak estéjének minden részlete oly szomorúan édes harmóniába olvad össze, melyet mi sem lenne képes megzavarni azon az egy tényezőn kívül, mely azt a prózaiság egész durvaságával csakugyan zavarja. Értjük azt a fényűzést, mely a halottak iránt tanúskodó kegyelet kifejezésében nyilvánul, midőn a halottaikat siratók a hiúság versenyterévé teszik a temetőt, mikor nem csak szebbnél-szebb, de egyszersmind drágábbnál drágább koszorúkat is tesznek a sírokra, TARCA. Halottak napján. Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk, Sirhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk I — Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sirhatunk. Annyi nyomor, annyi szenny, vétek Undorít meg e sárgolyón Hulló levélt hányszor feledtet, A megváltó, a gyilkos ón. Oh, hányszor kell a sírra néznünk, Hogy vigasztaljuk önmagunk, — Dobjuk el a tettető álcát: Ma ünnep van, ma sirhatunk. —s. m Zemplén a forradalom után*. (Vadnay György egykorú naplójából.) (4. folytatás.) Ez időbe már Lehoezky László volt főnökünk, ki szorgalmatos, könynyen dolgozó, ér* Mutatvány az »Adalékok Zemplónvármegye Történetéhez“ c. folyóiratunk VI. évfolyamának most meg- jelent novemberi füzetéből. _______ Szerk. Helyeseljük a halottak iránt megnyilatkozó kegyeletet s csak dicsérni tudjuk az egyházat, a miért e kegyelet adójának lerovására, a chluny-i apát iniciati vájára, ezer éve már hogy alkalmat szentelt; azonban a kegyelet kifejezésének azt á módját, mely a legutób múlt évfordulón is bemutatkozott minálunk, csak kárhoztatni tudjuk. A kegyelet értékét nem a jelvények anyagi értéke, hanem az érzelem bensőségének és őszinteségének ereje adja meg; minélfogva egy mezei virágokból font s jó szívvel adott egyszerű koszorú bizonyára becsesebb az elhunytnak szelleme előtt, mint a puszta szokásból és hiúságból vásárolt legdrágább s legcsillogóbb bolti koszorúi Ne erszényünk, hanem szivünk tartalmával áldozzunk a kegyelet oltárán! vagy ha épp mesterséges jelvényekkel is akarja valaki tanúsítani az ő érzelmeit: ám tegye azt szerényen, minden fitogtatás nélkül; mert a halottakról való megemlékezés szokása immár visszaéléssé fajult annál a pazarlásnál lógva, mely a koszorúk vásárlásában nyilvánul és a mely még erkölcsi kárral is jár annál a hiúságnál és vetélkedésnél fogva, a mi e koszorúk etikai értékét a minimumra csökkenti. Gondoljuk csak meg — mi keresztények a zsidók követésre méltó példáját ebbbn is utánozva — mennyi jót, mennyi nagyot lehetne létesítenünk ama külföldön gyártott koszorúk árán, melyet hallottak estéjén csak Magyarországon elfecsérelnek. Ez az összeg, minden valószínűség szerint, több millióra rúg évenkint. S minthogy e roppant összeggel a nemzeti jólétet és művelődést legkevésbbé sem mozdítják elő: ennél fogva e költekezés nemzetgazdasági szempontból semmi eserte sem helyeselhető ; ellenben határozottan káros és elítélendő abból az egyszerű okból, mert a telmes, ki sok reményekkel megtelve, túlbuzgó, sokak erányában feszes magatartást tanúsított hivatalnok, mihez igen sokat tett a „nagyságos“ cim. A szép pálya, melyre fellépett, s mely sok remények létesülésére nyújtott kilátást, csakhamar göröngyösödni kezdett előtte. Ez időbe’ keletkezett a Hazába az úgynevezett „conservativ párt“ melyhez őt is a környülmények lassú ne- vekedése között fokonként kötötték, s végre szorosan csatolták. A’ conservativ párt állott azon magyar urakból, kik a forradalomkor vagy nem voltak e’ hazába, vagy ha itt voltak, úgy viselték, magokat, mintha nem is lettek volna, — kik a’ forradalom legyőzésében vélték feltalálni azon boldogságot — mi egyedül az ő bűnös apathi- ájuk miatt enyészett el. Ezen urak egy „Programm“ cim alatt készített iratot adának be a’ magas Kormánynak, melyből a’ valóságos értelmet — úgy a mint a betűk feküdtek — kivenni nem lehetett; ha ezen Programmot olvasta az ember, gondolta ugyan, hogy ezen urak a’ haza ügyében léptek fel, de a’ fogalmazás oly mesterkélt, a’ nyíltság belőle annyira kiszorított volt, hogy valóban bámulta az ember azon mesterséget, mi szerint sok szavakkal hogy lehete semmit sem mondani egy Kormánynak, melynek kellő kíméléssel, tartozó tisztelettel, de nyílt szívvel kelleték megmondani, hogy mi ? és hol fáj ? Zemplénből ezen conservativ párt által fogalmazott Programmot Herceg Brecczenheim, a legjobb magyar ember — e’ hazát senki sem koszorúk árát nem honi iparososok, hanem legnagyobb részt külföldiek vágják zsebre. íme- tehát nem csupán terményeink javából, nem csupán keresetünk fölöslegéből, de még kegyeletünkből is a külföld húz hasznot a magyar bambaság révén ; mert azoknak a drága koszorúknak vásárlása a hazafiassággal sem egyezhető össze! Szokjunk le tehát a halottak estéjén űzött improduktív és hazafiatlan pazarlásról és ha már koszorúkkal akarjuk ékesíteni halottaink sírjait: tegyük természetes virágokból fűzőitekkel, melyek árával s2egény emberek és honi kertészeket boldogitnánk! Vármegyei ügyek. Népszámlálás. A századvégi népszámlálást, mint tudjuk, az 1901. jan. 1-től 10-ig fogják megejteni országszerte. A kereskedelmi minister terjedelmes és körültekintő utasításokat adott ki, hogy és mint kell eljárni a népszámlálás körül. A szakembereknek és a művelet végrehajtóinak igen jó erkölcs az ilyen utasítás; de épp olyan szükséges volna, hogy minden módot felhasználjunk arra, hogy a nép körében még mindig élő babonás hitnek elejét vegyük, s igy előkészítsük az igazságnak megfelelő pontos eredmény létesülését. A lelkészek és tanítók sokat tehetnének e téren; de a hatóságok is hasznos munkát végeznének, ha egy-egy felvilágosító szózattal fordulnának közönséghez. Járási számvevői állások. A belügyi kir. minister nagyfontosságu törvényjavaslat benyújtását határozta el a vármegyei közigazgatás egyszerűsítéséről. Nevezetes intézkedése a javaslatnak : a vármegyék járásaiban számvevői állások rendszeresítése. Ezeknek az állásoknak a betöltésére, mint értesülünk, egyes községi, illetve körjegyzők vannak kiszemelve. Gazdasági munkások és cselédek meg- jutalmazása. A főldmivelésügyi kir. minister, főispánunk előterjesztésére, azoknak a gazdasági munkásoknak és cselédeknek részére szerette jobban — ki bár születésére nézve bajor, de Magyarországban Posonyba és Pesten oskolá- zott, magyar fiságára büszke volt, — továbbá Gróf Barkóczy János a’ tudományos és gazdag mágnás — és a’ miveit, fiatalságától ólta felső fokozatú hivatalokat bámulatos szorgalommal viselt, kitűnő észtehetségü Báró ’Sennyey Pál, és igy — ha jól jutt eszembe az egész országból kilencz aláírók közzül — három írta alá. Nem hiszem, de nincs is megye, mely ezen conservativ pártnak több tagját lenne képes felmutatni, mint Zemplén, — és ezekhez csatoltatott Lehoezky László is, ki a conservativ elvből kifolyt azon megállapodás után, hogy mo- raliter kell a’ Kormányt oda kényszeríteni, miképp nyilatkozott német typusú elveitől eláljék, ’s ekképp a hivatalról való lemondással kell coni'un- dálni, — hivataláról lemondott, példáját hivataltársai közül többen is követvén. így váltunk meg Draveczky lemondása után csakhamar második főnökünktől is Lehocz- kytól, kinek helyébe Matavovszky János Sze- pes-megyei fő szolga Biró, ’s Titoknokául Breuer, szinte szepességi allszolga Biró küldetett. Lehoezky idejében minden tisztviselőnek írásba kelletett béadni, hogy a’ forradalom alatt mit tett. Ezt nevezték purificatiónak. Az, ő ideje alatt vitetett el a Zempléni Nemzeti Őrsereg fényesen kiállított zászlója a Megyeház padjáról — hová elrejtetett, de a mit felfedeztek. * Ujjabbi főnökünk, Matavovszky János, erélyes, erős akaratú, bátor jellemű, s mint a’ tapasztalás bebizonyitá, talpig becsületes ember. MT A Zemplén mai szórna tizenkét oldal. T
