Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-10-28 / 43. szám
t zete közt vannak csehek és németek, mivel a magyar szakembereket kereső pályázati felhívások még most is évről-évre eredménytelenek maradnak. Azonban e csehek és németek ma már egytől egyig beszélnek magyarul, érzelemben pedig kifogástalan magyarok, gyermekeik még szülőikkel is magyarul beszélnek. A parkban, a hol a külföldiek laknak s gyermekeik játszanak, egy- től-egyig mind magyarul beszélnek egymással és a német szót nem hallani. Különben a 60 tisztviselő 2/3-da magyar és pedig jó magyar. Az országnak bármelyik gyárában nincs annyi magyar, mint Szerencsen. Nem áll, hogy német olvasókörük van. Van étkező helyiségök, oda jár több lap. Német lap »Lloyd“ a »Fügende Blätter« és és talán a »Tagblatt», pár szaklap, a többi a lapok 7/io része magyar. Külön kaszinó tehát nincs, a tisztviselők közül többen tagjai a városi kaszinónak. Nagy tájékozatlanság és meggondolatlanság idegen szellemmel vádolni olyan vállalatot, a a melynek Igazgatóságában olyan férfiak vannak mint Mailáth József gr., Harkányi János gr., Zichy Andor gr. és többen. A ki nehány külföldi születésű, de magyarul érző tisztviselőért a gyárat rágalmazza: sérti a magyar tisztviselőket is A gyárat magyartalansággal vádolni, annyi mint az urak hazafisá- gában kételkedni, a mi pedig teljes képtelenség. Biztosítunk mindenkit, hogy ez a tisztviselői kar el nem tűrne semmiléle nemzetelleneset maga körül. Annak a gyárnak főrészvényese nem is magyarfaló német, hanem a ,Magyar Kér. Bank« és ennek igazgatója Kornfeld Zsigmond, a részvények nagy részben magyar kezekben vannak. S a magyar szellemnek előmozdítója épen az, a ki ellen ama cikkelyek éle irányul: Kappel Károly igazgató, a ki midőn évekkel az előtt e sorok írója németül szólította meg, tiltakozott ez ellen, s azt mondta, »ha magyar kenyeret eszem, magyarul akarok beszélni és érezni.« Kappel Károly igazgató, sem nem német, sem nem cseh; jó lengyel családból származott, de magyar egész leikével, gyermekei tán nem is tudnak németül. Ez a humánus bánástródu ember úgy a termelők, mint az egész közönség sze- retetét, tiszteletét érdemelte ki. Nagy érdeme, hogy megkedveltette a jövedelmező répatermelést, a gr. Andrássy és Király-féle birtokokból minta-gazdaságot csinált, olyant a milyen kevés van az országban. Tanárok által minden évben a külföldi szakhivatalnokokat és családjaikat a a magyar nyelvre oktattatja, megbecsüli a magyar munkást, s elkövet mindent, hogy magyar szakerőket alkalmazzon, de nem kap ; a munkások és gazdasági cselédek helyzetét, lakásban, élelmezésben könnyíti, jutalmakat tűz ki és ád s egész erejével azon van, hogy minden rendű és rangú alkalmazottja megelégedett legyen. Kedveli a magyat tanítókat. Midőn pár nap előtt a »Zem- plénmegyei Tanítóegyesület« Szerencsen ülésezve a gyárat meglátogatták: minden tanító nemzeti szalaggal díszített 5 kilós doboz linóm cukrot kapott »emlékül.« Az ő kezdeményezése, hogy minden felekezeti párbért, a cselédek tandijját a gyár fizeti. Biztosíthatom e lapok olvasóit, hogy e magyar érzelmű derék lengyel ellen szórt rágalmakat, úgy a gyárban mint annak falain kivtil mindenki visszautasítja, s e derék és hasznos munkálkodásu férfiú előtt legigazabb tisztelettel hajlik meg. Adjon Isten a magyarnak mind ilyen beszármazottakat !* *) Az a hasznos munkás és lelkes magyar tisztviselő, illetőleg a kikről az állítja a fentemlitett cikkely, hogy az igazgató mellőzi, mosolyogva *) A magunk legjobb tudomása alapján is mondhatjuk, hogy: igen is adjon! Szeri. volt egyedül való támasza, védelme. Kölcsönösen szerették egymást, forró, igazi szerelemmel, a minő csak olyanok szivében fogamzik, kiket nem az érdek, nem a mindennapi szükség vaslánca, hanem a kölcsönös vonzalom, egy boldog jövő reménye fűz egymáshoz. Örömtől telt sziwel gondoltak arra a pillanatra, melyben az ur színe előtt is bevallhatják kölcsönös szerelmüket ; ifjú képzelmök s mindent alkotó szemük eléjük varázsolta a jövő rózsás képét s boldogok voltak, midőn ennek szemlélésébe merülve elgondolták, miként fognak vállvetve fáradozni e képzelemalkotta képek megvalósításán. Kitűzték végre az esküvő napját is. Még 3 hét — — még 2 hét — — mondogatták egymásnak és ilyenkor, noha tudták, hogy csak a halál fagyos keze választhatja el őket egymástól; arcuk elborult, szemeik kétes pillantásokat vetettek egymásra, mint midőn valakinek édes italába pár csepp ürmöt vegyítenek. Csak egy hét választotta el már őket az esküvő napjától, midőn egy estve a vőlegény napi munkájából betegen tért haza. Önfeláldozó odaadással kezdte ápolni menyasszonya, ott virrasztótt egész éjjel a beteg ágya mellett s mert látta, hogy a baj mind komolyabbá kezd válni, reggel legelső dolga volt, hogy orvost hívjon. Mire azonban ez megérkezett, nem volt egyéb teenbiztositják a cikkely íróját, hogy ő, az illető, az Igazgatónak ma is legbensőbb intimusa, jobb keze. A nyíregyházi főgmnáziom ifjainak visszautasításáról az igazgató semmit sem tudott; ellenkezőleg ő volt az, a ki már előbb a tanitó-testü- letnek a gyár tanulmányozására az engedelmet a legnagyobb készséggel és előzékenységgel megadta. Az előbb volt gyártanitó eltávozásának oka legkevésbbé a magyarosítás; a most működő ta nitó sziwel lélekkel magyar, németül tán egy szót sem tud. Uraim, a mig fajunk vállalkozási képességét ki nem fejti, ne bántsuk azokat, (azután sem 1 — Szerk.) a kik idegen néven, de magyar szellemben e téren kulturmissziót teljesítenek, s ne idegenitsük el magunktól s nemzeti érdekeinktől! ■ íf —1 0 Vármegyei ügyek. Hivatalvizsgálat. A vall. és közokt.-iigyi kir. minister kiküldötte, Kőrössy Henrik dr. kir. tanácsos tanfelügyelő, Újhelyben megvizsgálta a Beregszászy István h. kir. tanfelügyelő vezetésére bízott tanfelügyelőségi irodát, mely alkalommal az ott tapasztalt mintaszerű rend és pontosság látása felett teljes megelégedésének adott kifejezést. A törv. széki uj palotaépités érdekében. Bernáth Géza igazságügyministeri államtitkár f. hó 23-án Sátoralja-Ujhelyben időzött s főispánunk és a kir. törvényszék elnöke társaságában megtekintette a kir. törvényszéknek egészségrendőri szempontból kiürittetni rendelt hivatalos he'yiségeit, egyszersmind megszemlélték mindazokat a telkeket is, mefyek Sátoralja- Ujhelyben az épittendő törvényszéki uj palota helyéül megvételre az igazságügyi tárcának felajánlattak. — Értesülésünk szerint az államtitkár a Bercsényi- és Korona-utcai Reichard,- Zinner-, Bóth- és Nyomárkay-örökösök tulajdonát képező és a mostani fogházzal egy összefüggő Q-et alkotó területet találta legalkalmasabbnak az uj palota helyéül. Versenytárgyalás. Abauj-Torna-vármegye alispánja lapunk utján is tudatja, hogy az encs—kér—erdő-bényel törv. hat. közút 1. 7. 14. számú műtárgyainak 1429 K. 48 f.-re költségvetéseit helyreállítása iránt Kassán, az alis- páni hivatalban, f. hó 30-án (harmincadikán) d. e. 10 órakor zárt ajánlati versenytárgyalás lesz. A közig, bizottság legközelebb nov. hó 8-án (nyolcadikán) d. e. 9 órakor tartja rendes havi ülését. Felebbezés. A s.-pataki II. alválasztó kerületből felebbezés érkezett be az okt. 15-iki vármegye bizottsági tagválasztás ellen. Hírek a nagyvilgból. Kínából az a hir jött legújabban, hogy a császári csapatok előkészületeket tesznek Peking visszafoglalására. Németország és Anglia közt teljes megegyezés jött létre a Kina ellen egyöntetűen követendő eljárásra nézve. A megegyezéshez Japán császára is csatlakozott. Dél-Áfrikából, a búr harctérről, még mindig érkeznek hírek véres tusákról. Legutóbb is dője, mint megállapítani a halál okát. Valami ragadós betegséget, tífuszt, konstatált s ezért volt, hogy a temető egyik szögletébe temették el.------— * Halottak napja van! Negyedik napja még, hogy ott pihen a fekete föld alatt. Megszülitek fájdalmai, meg szűnt szerető szive dobogni, szertefoszlottak egyedül maradt kedvesének tündérálmai is. A világ a férfi elhunytéval csúf dolgokat kezdett beszélni a viszonyról, melynek bensőségénél pedig csak tisztasága volt nagyobb. Nem volt, a ki megvédje a leányt e gyalázatos nyelvektől, nem volt, a ki érdekében csak egy szót is emelt volna, szemérem érzete pedig sokkal nagyobb volt, mintsem hogy az ily aljas beszédek ellen védekezett volna. Kinos fájdalmak között, a csalódás észbontó tudatával töltötte elzárkozot- tan a temetés óta elmúlt négy napot. Talán ma lépett ki először szobájából, midőn estve felé ingadozó léptekkel ment ki kedvese sírjához. Meggy uj tóttá utolsó pénzén vásárolt két szál gyertyácskáját, ő maga pedig letérdelt a sir mellé s összekulcsult kezekkel imádkozott és sóhajtozott. — # Csak itt-ott lobog már a fény a néma si» French és Methuen tábornokok hadoszlopai köz okoztak pusztítást a burok fegyveres csapatai. Hírek az országból. Őfelsége a király Gödöllőről Bécsbe visszaútazott. Közben egy napig időzött székes fővárosunkban. Halottaknapján, elhunyt és Budapesten eltemetett irodalmi jeleseink sírjainál, emlékbeszédeket mondanak az egyetemi ifjúság részéről és a nemzet nagy halottjainak sírjait megkoszorúzzák. Kossuth Lajos sírjánál a budapesti két egyetem ifjúsága együttesen fogja leróni kegye- letes tartozását. Emlékbeszédek mondása után pálmaágat helyeznek a sírra. Liptó vármegyében már beköszöntött a tél; folyton és sűrűn havazik, e mellett igen erős a hideg. A burgonyát vastag hóréteggel takart földből ássák ki. Különfélék. — Királyi adományok. Őfelsége a király, kabinetirodája utján és főispánunk előterjesztésére, Szűcs István legenyei lakos, nyug. tanár részére 50 K., — Szankulics Bazil szécs- kereszturi tanító részére 30 K., — özv. Lipcsey Károlyué legenyei lakos részére pedig 20 K. legkegyesebb adományt küldött. — Kinevezés. Őfelsége a király Kazinczy Gábor, debreczeni törvényszéki biró kedves föl- dinknek, a „Zemplén“ munkatársának, az ítélőtáblái bírói címet és jelleget adományozta. Gratulálunk ! — Kitüntetés. Őfelsége a király Peltsár- szky János homonnai m. kir. adóhivatdli pénztárosnak, 40 évi hű és becsületes szolgálat után történt nyugalombavonulása alkalmából, a koronás arany-órdemkeresztet adományozta. — Az égetteknek. Főispán Öméltósága előterjesztésére a belügyi kir. minister a mező- laborczi égetteknek újabban 300 (háromszáz) koronát, úgyszintén a komlóskai égetteknek is újabban 200 (kétszáz) korona pénzbeli segedelmet utalványozott. — A >Jó szív“ az égetteknek. Tisza Kálmánné sz. Degenfeld Ilona grófnő, főispánunk előterjesztésére, a Jó-sziv egyesület pénztárából a mező-laborczi égetteknek 1000 (ezer) koronát, a komlóskaiaknak pedig 800 (nyolcszáz) korona pénzbeli segedelmet adományozott. — Személyi hir. Arnótfalvy Tivadar vármegyei főpénztáros t. barátunk, erősebb meghűlés miatt pár napig fekvő beteg volt, de már felkelt s e napokban járhat hivatalba. — Lelkész-beigtatás és banket. Örömünnepe volt ma egy hete Sátoralja-Ujhelyben evángelikus hittestvéreinknek. Akkor igtatta be t. i. főtisztelendő Zelenka Pál, a Tiszavidéki ev. egyházkerületnek messzebb földön is népszerű püspöke, az ő kedves volt titkárát, nagy- tiszteletü Korbély Gézát, a sátoralj a-uj helyi és környékebeli ev. egyháznak már előbb közakarattal megválasztott papját, nem kevés gondu lelkószi hivatalába. Az ünnepies beigtatás d. e. 10 órakor kezdődött az evángélikusok Csillagutcai imaházában, mely nagyszerényül húzódik meg az ősi kúria, a ma rk. templom szomszédságában, a melynek főajtajára, mikor a XVI. század második tizedében Sátoralja-Ujhely a „maFolvtatás az I. mellékleten rokon s rövid idő múlva az is eltűnik. Nincs élőlény a holtak birodalmában, csak a temető szögletében levő sírról terjed még a folytonosan halványuló két fénysugár. Ott térdel még mellette a nő is, ott térdel — mozdulatlanul és érzéketlenül. Egy utolsó, szivtépő sóhaj zavarja még meg a kísérteties csendet. A következő pillanatban elalszik a két fénysugár s azzal együtt megszűnt dobogni egy szerető szív, megszűntek annak kimondhatlan nagy fájdalmai is . . . Reggel találták meg a nőt. Ott feküdt kedvese sírján merev, hült testével, megdermedt kezében egy kis üvegcsét szorongatva. A sírásók jelentésére kijött az orvos, a ki komor arccal, rideg egyszerűséggel mondotta ki véleményét. — Mérget ivott! Ott nyugszik most a két szerető szív egymás szomszédságában fűvel borított, jeltelen sírban. A temetőben járókelők önkéntelenül is meglátogatják sírjaikat s el-elgondolkodnak — a szerelem mikdenhatóságáról. Gardos Miklós.
