Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-10-21 / 42. szám
dégeknek, melyet a Margitszigeten az akkori nyári kastély körül elterülő szőlőskertben tartottak meg. Az érkező Felségeket a „török muzsika“ hangjai fogadták, mire azután elvonult előttük tiz pár fiú- és ugyanannyi leánygyermek világos-kék magyar nemzeti ruhába öltözve, a fiúk hátaikon puttonyokkal, a leányok kezűkben szedő kosarakkal és kezdetét vette a szedés, miközben a hatalmas szuveréneket mosolygó gerezdekkel kinálták a pajzán szedőleányok. „Mikor a török muzsika elhallgatott,“ — írja a feljegyzés—„a szőlőpásztorok ötödmagokkal oly kellemesen dudáltak, hogy az Orosz Császár több ízben megkérte Blasskovics senator urat, hogy ujjólag dudálnának; a fejedelmi uzsonna után Eszterházi Vince majoros uram és Ráday Nina, valamint Pálffy Ferenc gróf és Eszterházi Rozina nemzeti táncot sok kecsesei lejtettek“. . . Ma már bizony vége ennek a szép magyar mulatságnak s ha itt-ott visszhangoznak is újra a szüretelők víg énekétől a szőlőhegyek; ha itt- ott muzsikaszó, vig pohárzaj járja is és ha köz- be-közbe megrémíti is a mulató asszonynépet és kacagó gyermeksereget a mindig váratlanul érkező pásztor puskájánák durranása, — hej azért csak nem az igazi régi szüretek ezek. Akárhogy erőltetjük is a dolgot, bizony csak elvitte magával az a csúf kis állat a szüretek poézisét s most már az a vidám hangulat, mely néha újra megjelenik, olyan mintha annak a réginek, annak a filokszéra ellőttinek a hazajáró lelke volna. Szeretjük ugyan magunkat azzal a bizonyos bibliai leányzóval vigasztalni, aki tudvalevőleg nem halt meg, csak aluszik. Pedig bizony meghalt, a szó legszomorubb értelmében az a régi szüret, melyre igy őszszel szüret táján rendszerint minden évben, letesszük a részvét koszorúját azokban az elegikus hangú cikkelyekben, melyekben ilyenkor a régi szüreteket elsiratjuk. A jó közönség pedig bizonyos rezignációval gondolja, hogy bizony igazunk van és a jövőben való reménytelenségnek nem igazi az alapja, mert sok helyen egyszerűen azt hiszik, azért nem lesznek ismét vidám szüretek, mert nem lesz mit szüretelni: És éppen itt a tévedés. A biztató jelek azt mutatják, hogy igenis lesznek, sőt vannak már újra zöldelő és dúsan termő szőlőhegyeink, újra fogunk szüretelni, csakhogy minő más képe lesz a jövőben ezeknek a szüreteknek. A szőlősgazda gondját már nem az fogja képezni, hogy a szüreti mulatság, hanem hogy a szó teljes értelmében vett szőrei sikerüljön minél jobban. Hiszen azelőtt a közéletben szüret alatt tulajdonképpen nem is azt az eljárást értették, melyszerint a szőlőt megszedjük és kipréselve belőle bort készítünk, hanem a szüret fogalma inkább egy nagyszabású murinak volt a kifejezője, melyben a jó bor, jó cigány és jó táncosok vitték a főszerepet, mig a szőlőszedés, szőlő tiprás stb. az csak olyan másodrendű jelentőséggel birt, néha meg csak éppen tréfa számba ment. A jövőben mindenez megváltozik; a szőlő már nem lesz a gazdának mostoha gyermeke, hanem dédelgetett kedvence, melyben örömét leli, büszkességét helyezi és boldogságát találja fel. Mindig előttünk fog lebegni, mennyi költséggel, gonddal és fáradsággal — remény és kétség közt, — ma elcsüggedve, holnap ismét felbuzdulva, támasztottuk uj életre szőlőinket. Meg fogjuk tudni becsülni azt a nagy kincset, melyet szőlőinkben bírunk, meg tudjuk becsülni annak adományát s nem fogjuk azt a — valszerencse ? I Judit lefejti az ölelő karokat s mintha még mindig magának beszélne, lassan, mintegy susogva szól. — Szerencse! ? Aztán mi szerencse volna az magára Gábor, hogy velem találkozik, velem, a lenézett, a megvetett zsidólánynyal. A leány szemeit e szókra nedves, csillogó fátyol vonja be s arcán is fájdalmas, kínos rán- gatódzás látszik. A férfi látja a könyeket, észreveszi a leány fájdalmát. Elhagyja azt a finom, fehér kezet s epedő, szenvedelmes hangon beszél a leányhoz. — Ne beszéljen igy Judit! Ne ily lemondó, szomorú hangon itt, a hol minden szerelemről, boldogsáról beszél. A leány újra a beszélőre függeszti mély sürü, fekete szemeit s az előbbi, álmatag hangon válaszol. — Magának tán igen, de nekem nem. De hagyjuk ezt. Későre jár az idő s atyám bizonyosan már aggódik miattam. Menjünk hazai — Ne még Judit — szólt a férfi — még egy kevéssé maradjon. Hallgasson meg engem, néhány őszinte szóm volna magához. A leány arcára valami lassan elömlő rózsás pir ül ki. Egész testét lázas remegés fogja el. Szive megsúgja neki, a mit a férfi mondani akar s már előre úgy zakatol, úgy ver. A férfi meg beszél. — Judit, én szeretem magát. Azt hiszem észrevette ezt már. Kerestem az alkalmat, hogy feltárjam szivemet. Most itt van. Őszintén szójuk be, bizony sokszor hálátlan — vendégsereg prédájává tenni. No meg azután a jövőre is gondolunk. Hiszen pl. szokásban volt egy igen nevezetes bortermő vidékünkön, hogy szüret idején megkezdődtek kint a szőlőben a mulatságok, nap-nap után ismétlődtek s tartottak, — mig a bor tartott: volt a szőlőhegy kimagasló pontján egy mecsetszerü építmény és a mint Allah szolgája a világ négy tája felé fordulva mondja el naponkint imáját az igazhivő izlamoknak, úgy itt is volt egy állandó kikiáltó. — a ki ugyan nem imádkozott — de a kitől azután boldog, boldogtalan megtudhatta, hogy ma hol lesz a dáridó. Ugyan kinek jutott volna eszébe azokban a gondtalan szép napokban, hogy a mulatóban egy parányi kis rovar alakjában milyen rettenetesen nagy ellenség leselkedik ; mikor felhangzott a vidám nóta és összecsördültek a poharak, ugyan ki gondolta volna, hogy az a rettenetes ellenség már meg is kezdte aknamunkáját. Bizony erre nem gondoltunk, könnyelműen bántunk az eddig mindig engedelmes és hálás szőlőinknek adományával s könnyelműségünket a végzet kegyetlenül boszulta meg. No de most már túl vagyunk a nagy veszedelmen s miként zivatarok és égiháboruk megtisztítják a levegőt, úgy ez a váratlanul jött csapás is öntudatra ébresztett bennünket, tisztázta az eszméket és sző- lőkulturánkat az őt megillető helyre emelte. Áz igaz, hogy ennek a zivatarnak egy áldozata is van: a régi magyar szüreti mulatság, Bár az tagadhatatlan, hogy a magyar nép temperámen- tomát és vele született vendégszeretet a jövőben sem fogja tudni egészen megtagadni s különösen jobb terméskor meg fog engedni magának és jó barátainak egy kis „magnum áldomását, de azért azok a tipikus régi magyar szüretek épen olyan arányban fognak elmúlni és feledésbe menni, mint a milyen arányban szőlőhegyeink a jövőben ismét felujulnak. Egyrészt ugyan sajnáljuk azoknak a régi szép napoknak múlását, melyek kétségkívül a jólétnek voltak hirdetői s ha valaki azokat a régi szüreteket az utókor számára megörökitenó, bizony sok gyönyörűséget és tanulságot nyújtana utódainknak, kik azokat olvasva, néha épen úgy mosolyra derülnének, mint a hogy most mi mosolygunk, ha az elévült sárga foliánsokat forgatva, olvassuk néhai való Apor Péter uramnak leírásait, melyekben elragadtatással szól azokról a régi szép időkről, mikor a részegséget egészen közönséges dolognak, sőt mondhatni magyar virtusnak tartották. Ugyanis Apafi Mihály fejedelemről Írván a többek közt, ezt mondja: „Ha innya kezdett“ — úgymond — „ott senkinek nem lehetett magát menteni; addig kellett innya, mig kidőlt az asztaltól: ő maga pedig egy veder bort megivott, még sem része- gedett soha meg, csak levette fejéről az bársony kozák süveget s mintha megfáradott volna, úgy gőzölgött a feje tetejin az borereje s azután még többet ivott. . . „Egyszer Fogarasban az udvar német gyalogjait a fogarasi vár piacán rendre állították s valamikor uj pohárt köszöntek, mindenkor lőttek; azoknak két hordóbort parancsolt, hogy kihúzzanak az pincéből s addig ittak, mig egymásra nem dőltének az vár piacán.“ Hát, aki a régi szüretelőkről olvas, majd bizony ehhez hasonló fejezet fogja őt mosolyra indítani; bár az tagadhatatlan, hogy azokból a lók és magát is kérem, szóljon őszinte, igaz szívvel. Ä leány remegve, félve süti le szemét. Úgy remeg a hangja, mig beszél. — Gábor, meggondolta-e mit mond ? Engem szeretne, engem a zsidó leányt'? A férfi szenvedelmesen szólt közbe. — Nem a zsidó lányt látom magában, hanem csak szerelmemet. Szóljon Judit; szivét kérdezze meg és úgy válaszoljon 1 A leány látta a férfi szemében égő nagy szenvedelmet, érezte erős szerelmét. Őt is átjárta valami édes delejes áramlás, mely mámorba ringatta. Odaborult a férfi keblére és sírva, könyek közt suttogva szólt. — Szeretlek Gábor, az imádásig szeretlek 1 Te vagy már régtől fogva életem napja, mindenem 1 És én csak neked, a te emlékednek éltem. Tied volt minden, gondolatom, szivemnek minden dobbanása. És ígérem, fogadom a hatalmas Jehovára, hogy a tied leszek, a mig élek. Elhagyom hitemet és leszek olyan, mint te vagy . .. Most már a szenvedelmes leány beszélt. A lázasan lüktető keleti vér piros rózsákat festett arcára, szeméből lángoló szerelem lobogott elő. De aztán mintha eszébe jutott volna valami. Kibontakozott az ölelő karokból s mint- egy sejtve a veszedelmet, félve kérdezte a férfit. — De vájjon mit szól hozzá atyám? . . . A férfi arca is elborult egy pillanatra. Aztán határozott, erős hangon szólt. régi szüretekből annyi sok derült hangulat és kedves kép tárul elénk, annyi sok szép emlék gyönyörködtet, hogy mindig kellemesen és bizonyos jóleső érzéssel gondolunk azokra az elmúlt vidám napokra. Ámde változnak az idők! A végzet könyvébe az volt megírva, hogy számunkra a gondtalan mulatság helyett a komoly munka várjon; tehát okuljunk a múlton és teljesítsük a végzet könyvében irt parancsot s akkor azután elfogjuk érni, hogy szüreteink, ha talán nem is lesznek a jövőben olyan vidámak és eredetiek, mint a régieké, de áldásthozóbbak lesznek amazoknál s utódainknak nem könyeket és nyomort, hanem jólétet és boldogságot fognak örökségül hagyni. (A ,Bereg* után.) Vármegyei ügyek. Hivatalvizsgálat. Főispánunk titkára kíséretében Szerencsen f. hó 17-én meglátogatta a szolgabirói hivatalt, mely alkalommal megvizsgálta a pénzkezelést is és a tapasztaltak felett teljes elismerését jelezte. Választott uj bizottsági tagok. A vármegye területén f. hó 15-én választottak új bizottsági tagokat azok helyeire, kik az év folyamán a választott bizottsági tagok sorából elhaltak, elköltöztek vagy lemondottak. Eddig a következő bizottsági tagok megválasztatását jelentették lapunknak. Megválasztattak a s.-pataki 2-ik alválasztó kerületben: Csiszár Bertalan, a tokaji kerületben: Engel Jakab dr., a b.-keresztúriban : Hubay József, a n.-mihályiban : Mathiász József, a málezaiban : Szerdahelyi János és Róth Mihály dr., a sztáraiban: Pogány Gerő dr. a sztakcsiniban,: Oláh István dr., az a.-hrabóczi ban: Mauks Árpád és a szinyéri kerületben: Bajusz Andor.* Szabadságolás. Semsey Sándor várm. alszamvevó tiz napi szahadságídejének élvezésére Ungba útazott. Berendelés. Péchy Andor közig. gy. a varannai járásból a központba rendeltetett szolgálattételre és f. hó 14-étől kezdve az alispán oldala mellé osztatott be. Hírek a nagyvilgbói. Vilma királynő, Hollandiának bájos uralkodója, ki most jár életkorának 20-ik évében és hű népe szeretettel veszi körül, vőlegényt választott magának Henrik^meklenburg-sverini herceg személyében, a ki most főhadnagy a porosz gárda-ezrednél. A német kannellár, Hohenlohe herceg, agg korára hivatkozva, állásáról lemondott. Helyébe kancellárrá Bülow grófot nevezte ki Vilmos német császár. Frigyes német császár özvegye aggasztóan megbetegedett. Kvang-Szü kínai császárt menekülése közben egy merénylő meg akarta ölni. Még * Minthogy 1901. évi naptárunk kiadásával a választások eredmény ének megtudásáig nem várhattunk .- kérjük naptárunk vevöközönségót, hogy az itt közölt s még közlendő neveket szíveskedjenek a már kezűkben levő naptár 60—63. lapjaira beigtatni. Szerte. — Hát majd őt is meggyőzzük szerelmünkről s ő is bele fog egyezni boldogságunkba. A leány hálás pillantást vetett a férfira e biztató szavakért. Aztán kezét nyújtva mondta neki: — Menjünk Gábor! Es kéz-kézben megindultak hazafelé. Nem beszéltek. Szivük csordultig volt érzelmekkel. Mikor az első házhoz értek, Judit megállt. — Itt váljunk el Gábor. Nem akarom, hogy ily későn együtt lássanak bennüket a faluban. Késő volt már. Valaki meglátta őket. Nem más, mint Áron zsidó, a Judit atyja. Nem győzte hazavárni leányát s megindult, hogy fölkeresse. Ismerte kedvelt helyét, tudta, hogy arrafelé fogja megtalálni. Mikor az öreg zsidó megpillantotta leányát a férfi társaságában, oda rohant hozzájuk, indulatosan megkapta a leány kezét s tompa, rekedt hangon szólt hozzájuk: — Te gyalázatos, hát ezért neveltelek föl, hogy szégyent hozz ősz fejemre!------Te meg tudd meg — szólt a férfihoz — hogy nem jó kikötni *^ron úrral! Drágán fizeted ezt meg. A férfi nyugodt maradt s egyszerű, határozott hangon csak annyit mondott: , — Nem félek én a te fenyegetéseidtől Áron! Csak annyit mondok, hogy ez a leány tiszta és ártatlan. Nem szégyent hoz ő a te fejedre, hanem tiszteletet, becsülést. Az öreg Áron felkacagott s futva von- szolta magával a leányt s a kósza esti szellő Folytatás as I, msiléklstsn
