Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-09-30 / 39. szám
szerepet visznek. Ebből folyik, hogy az igazi középosztály amazokból alkotandó. Ez és száz más ok követeli a társadalomnak ez irányú működését. Egyik legsürgősebb feladatunk: teremteni egy hatalmas, virágzó polgárságot, mint kötelességünk, a mennyire lehet, megakadályozni a kisebb földbirtokosság pusztulását! A jövő fogja megmutatni, képes-e eme nagy feladat betöltésére Magyarország, melyre egyúttal a magyar jelleg fejlesztése is szükségszerű kötelességként nehezül. De ezek során a jövő azt is meg fogja mutatni, hogy vájjon életképes-e a magyar nemzet? Mi — a Kassán tanácskozásra e napokban összegyűlő állambülcsek és gazdák vezetése mellett — bízunk benne — s a nemes önbizalom fél siker — hogy igen! A t. vármegye közgyűléséből. Vármegyénk közönsége f. hó 26-án és a következő napon tartotta ez évi, úgynevezett őszi rendes közgyűlését, melyre a bizottsági tagok, legtöbb adót fizetők és választottak egyaránt, oly nagy számmal jelentek meg, hogy mindnyájok kényelmes befogadására az ősi terem szűknek bizonyult. Az ily időben szokatlanul erős érdeklődésnek egy alkotmányos szó a magyarázata: választás. A közigazgatási bizottságban egy tagsági hely, a tiszti kar kebelében pedig három üresedés volt betöltendő. Erre a négy helyre volt pályázó kilenc, tehát az érdeklődésnek ugyanannyi irányból munkáló ereje vonta együvé a szept. 26-iki közgyűlésnek oly igen népes jelenlevő- ségét. A közgyűlés-terem karzatát a szépnem foglalta el, a mi azt jelentette, hogy választandóink között nősülendő fiatal emberek is voltak. Notabene: nálunk a „Szép“-eknek is van egy képviselője, ki ma szintén ott hemzsegett az urnák körül s M—Z. az alispáni tanács-teremben szavazott. A főispán d. e. pontban 9-kor lépett az ősi terembe. Igen lelkes éljenzés köszöntötte. Megnyitó beszédében kegyeletes szavakkal emlékezett meg Szekerák Kálmán rk. apát. plébános, a közig, bizottság volt tagjának és Fü- zesséry Györgynek, a varannai j. volt főszolgabírójának elhalálozásáról; indítványozta, hogy neveik és érdemeik a vármegye közönségének jegyzőkönyveiben megörökittessenek, életben maradottaik pedig erről jegyzőkönyvi kivonatban értesittessenek, — mit is helyesléssel fogadott a Közgyűlés. — Azután áttérve az ad- minisztáció terén szerzett tapasztalatainak ös- mcrtetésére, elmondotta, hogy a belső ügyszolgálat minden tekintetben megfelel a várakozásnak és igy a tisztviselők mindannyian méltók a vármegye bizodalmára. — A közpénzek kezelése kifogástalan. — Kellemes dolgot mondott annak fel- emlitésével is, hogy a külső adminisztráció javulását mindazokban a járásokban, hol az idén látogatásokat tett, érezte; különösen kiemelendőnek tartja pedig a homonnai j. főszolgabíróját, ki „apja a népnek és az egész járásnak.“ A gálszécsi főszolgabíróról is dicsérettel szólott, eleitől fogva a tudomány és a közélet iránt tanúsított előszeretet jellemzi. Bár közülök többen igazi hősök voltak: már korán a harctér helyett áldásosabb mezőt, szelidebb munkakört választottak. Mint fő- és alispánok szerepelnek a vármegyei életben, többnyire Szabolcsban. Bár a családnak nagyterjedelmii birtokai voltak Erdélyben, Szatmárban, Zemplénben (itt Bacska, Czigánd, Gálszécs, Liszka és Sztankócz) a család főhelye mégis Szabolcs volt. Zemplénben Golop a régi időkből nincs említve, de igen Liszka fölött a Rány hegyen levő hires szőlő talán az, a mely ma „Meszes“ név alatt van a család birtokában, s melyet 1654 körül Vay Péter akkor óriási pénzen, 1500 forinton, vásárolt meg Péchy Pálnétól. Vay Péter gazdagságáról tesz bizonyságot az, hogy a királynak önként felajánlott tetemes hadi költségen felül, 8000 arany forintért megvásárolta Szatmárban a m.- kékesi, hidegkúti, továbbá a dobroviczai birtokokat. A Vayak a hazát és szabadságot lángolón szerették. Áruló, hitszegő nem volt közöttük egy sem. Vay Adám (1681—1711.) II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek rendíthetetlen hive, a fejedelemért többször szenvedett fogságot. I. Lipót kegyelme, kegye, ígérete a szabadság ügyétől el nem tántoríthatta, a fejedelemmel elhagyta hazáját s Danczkában (Danzig) végezte be bujdosó életét. Fejedelmének tett szolgálataiért a francia király bárói rangra emelte, de a család e megtiszteltetéssel sohasem élt. Fia Ádám is tiszteletre méltó hazafi volt, mint Rákóczi hive, ő is atyjával együtt ette a számkivetés kényemért alatta a külső adminisztráció szemlátto- mást javult, kinek egyébként a lelső vidék Ínségesei segítésére szolgáló adományok gyűjtése körül kifejtett buzgó fáradozásáról is elismeréssel szólott. — A felsegített Ínségesek nevében hálás szavakkal emlékezett meg Andrássy Géza grófról, ki valóban főúri bőkezűséggel nyújtott sogedelmet a községek Ínséges lakosságának. — Aggodalommal szólott a sztropkai járás általános gazdasági állapotáról, mert ott a jégkár és fagy következtében ismét oly tünetek mutatkoznak, hogy a még fel sem oszlott helyi Ínséges bizottságoknak aligha nem permanenciában kell maradniok ! — A borhamisítók szemmeltartására is felhívta a közönség és a borellenőrző bizottságok éber figyelmét. — Végezetül még a Szőlőske község határában lábra kapott bálványimádás elfojtását említvén föl, magát igen nyájas szavakkal továbbra is ajánlotta a bizottsági tagok barátságába és szives támogatásukba. Dókus Gyula, a vármegye főjegyzője, a vármegyei Közgyűlés és tisztikar nevében ékes szavakkal üdvözölte a főispánt, kit magas életkora dacára lankadatlan tevékenység jelle'mez a közügyek vitele körül; üdvözletét avval végezte, hogy biztosította a főispánt mindnyájunknak őszinte tiszteletéről, meleg szeretetéről és változatlan bizalmáról. Ezek során megkezdődött a Közgyűlés napirendjének tárgyalása. A belügyi kir. minister abbeli leirata, hogy a vármegyei tisztviselők, ’segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet fizetésének felemelése céljából a vármegye közönsége részéről nagylelkűen és „a közigazgatás rendezésének bekövetkezéseig“ megszavazott évi 2%-es pótadónak alkalmazásba vételét — az ez ellen beadott fellebbezés elutasításával — jóváhagyta, örvendetes tudomásul szolgált* Ezután következett a kérdés, hogy a köz- mivelődési célokra szolgáló 1%-es pótadót megszavazzák-e 1901-re is, — igen — vagy nem ? Mindnyájan „igen“-nel megszavazlak. Éljenek 1 A községi és körjegyzők nyugdíjintézetére ügyelő választmány folyamodását, melyben azt kérték, hogy nyugdíjintézetük lábraáliitása érdekében V2°/°-os vármegyei pótadó szavaztatnék meg, kiadták az alispánnak, hogy a kérdést * Iti emlitjük meg, hogy az 1900. jan. 1-ig visszamenően tiz hónapra esedékes ttzetóstöbbletek már okt. első napjaiban — a mint t. i. az irányadóul szolgáló számvetéssel a vármegyei számvevőség rendben lesz — ki fognak szolgáltatni a többletekről külön-külön kiállítandó egyéni nyugtatókra — és pedig abból a kölcsönből, melyet a vármegyei nyugdíjintézet pénztárából erre a célra megszavazott a nyugdíjalapra ügyelő választmány, melynek ide vonatkozó határozatát a szopt. 27-iki Közgyűlés helyesléssel tudomásul vette. Miheztartásul közöljük itten, hogy tiz hónapra, vagyis 1900. jan. 1 -töl, okt. 31-ig a következő flzetóstöbb- letek szolgáltatnak ki — természetesen a nyugdíjalapot megillető 4"!0-es folyódijak levonásával — a házipénztárból ; és pedig kap az alispán : 1000 K., főjegyző: 833 K. 33 f., I. aljegyző : 660 K. 66 f., II. aljegyző : 500 K., III. aljegyző: 50o K., IV. aljegyző: 5oo K., V. aljegyző: 275 K, tiszti főügyész : 1083 K. 33 f., t. alügyósz: 416 K. 66 f., t. főorvos: 583 K. 33 f, főpónztáros : 500 K, pénzt, ellenőr: 250K.,föszámvevö: 500 K., egy-egy alszámvevő :166 K. 66 f., árvasz elnök: 666 K. 66 f., árvasz. ülnök: 666 K. 66 f., árvasz jegyző: 166 K. 66 f., gyámpt. könyvelő: 166 K. 66 f., igtató, kiadó, irattáros egyenkint: 250 K., föszol-' gabiró: 666 K. 66 f., szolgabiró : 500 K., szinnaij. orvos: 166 K. 66 f., többi j. orvos: 116 K. 66 f., I. osztályú Írnok : 250 K., II. o. Írnokok : 250 K., III. o. Írnokok : 166 K. 66 f., huszárkáplár : 8 K. 33 í., 1. o. őrhajdu: 41 K. 66 f., II. o. őrhajdu: 8 K. 33 f, tiszti hajdú: 8 K 33 f.-t. Szerk. rét. Reményét vesztve hazajött, s rokona Erdődy Gábor egri érsek közbenjárására kegyelmet kapott. Az érsek úgy behálózta, hogy áttért a r. kát. egyházba. Az erős kálvinista család itt ketté szakadt. Ez az ág ma is r. katolikus. Két fia még báróságot is kapott, de sem ő, sem gyermekei nem használták e címet. A család már a reformáció kezdetén elfogadta a tisztított tudományt s a ref. egyháznak nem csak rendíthetetlen hívei, de felvirágzásának lelkes munkásai voltak. Több mint egy század óta a s.-pataki főiskola és a tiszáninneni ref. egyházkerület története, sorsa, az ők nevükhöz, áldásos működésükhöz van kötve. A mig itt az egyház és a tudomány annyi millióktól áldott, nagy múltú csarnoka fennáll: Vay József, Vay Ábrahám, Vay Miklós b. és a többi Vayak bőkezűségét, áldásos működését, száz és ezer évek múlva is, tisztelettel, kegyelettel és hálásan fogják emlegetni 1 A Vayak már századok óta az ország leggazdagabb nemesei voltak ; a fenn említett Váy József egyedül 13 ezer hold birtokot hagyott gyermekeire, s mint egyszerű nemes urak tettek a hazának hasznos szolgálatot. Mint nemes uraknak nejei azonban az erdélyi és magyarországi főnemes családokból voltak: a Teleky, Toldalagi, Gyulafi és Wass grófi családokból. Nagy eszök, tiszta hazafíságuü, szeplőtlen jellemük mindeniket magas rangra emelte. Az utolsó három században a Vayakat a haza és egyház szeretetén kívül az uralkodó családhoz való hűség jellemzi. Vay Ábrahám (1750.) királyi tanácsos, Vay László (1760—96.) vegye föl a f. évi dec-i Közgyűlés tárgysorozatába. . Következtek a választások. A közigazgatási bizottsági tagságra beadatott 255 szavazat, ebből Lehoczky Endre kapott 176 szavazatot, Katinszky Geyza 76-ot, Miklósy István 3-at. Ekként megválasztottnak, nagy éljenzés közt, kijelentetett Lehoczky Endre, szin- nai rk. plébános, esperes. A főszolgabiróságért ketten pályáztak, Dió- szeghy János a varannai j. h. főszolgabírója és Császár Pál tb. főszolgabíró. A beadott 240 szavazatból 185 szavazattal és igy 130 szavazat- többséggel, megválasztatott Diószegliy János, ki ekként nemcsak Zemplén-vármegye járásatyái sorában, de ez idő szerint bizonyára egész Magyarországnak is a legfiatalabb főszolgabírója. A Diószeghy megválasztásával üresedésbe került szolgabirói, úgyszintén a homonnai járásba újonnan rendszeresített szolgabirói székért négyen pályáztak, névszerint: Bencsik Béla, Bernáth Béla, Duresinszky Gyula és Gortvay Aladár végzett jogászok, kikre együttesen történvén a szavazás, kapott Bernáth B. 140, Gortvay A. 127, Duresinszky Gy. 100, Bencsik B. 79 szavazatot. Ekként viszonylagos többséggel megválasztatott szolgabirónak a két előbb említett.**) Még két tárgy került elő az első napi Közgyűlés sorrendjén; t. i. az árvapénzeknek mely pénzintézetekben s mily arányban történendő elhelyezése — és a legtöbb adót fizető bizottsági tagok 1901-re érvényes névsorának meghitele- sitése. Névszerinti szavazással döntötték el, hogy a gyámpénztári kezelés alatt lévő árvapénzek hasznosítása tekintetében az eddig irányadóul szolgált gyakorlat tartassák fenn 1901-re is; a választott bizottsági tagok sorában támadt üresedések pedig vármegyeszerte a f. évi okt. hó 15-éré kitűzött választáson fognak betöltetni. D. u. 1-re járván az idő, az első napi Közgyűlés berekesztetett s folytatása másnap d. e. 9, órára tűzetett ki. Kérelem a „Zemplén“ nemesszivü olvasó közönségéhez! Segítsetek a szerencsétlen tüzkáro- sultakon! A ki gyorsan ad, kétszer ad! Komlóskán f. hó. 26-án délután 40 lakóház s ugyanannyi melléképület az összes élelmi szerekkel és terményekkel földig égett s megsemmisült. A községi bíró neje is a tűzben szénné égett. A kár óriási, az épületek nem voltak biztosítva. Könyör- adományok főtiszt. Kerekes Antal goikat. lelkész úrhoz, mint a segélyosztó bizottság elnöke címére küldendők Komlós- kára u. p. Erdő-Horváti. Zemplén.***) E.-Horváti, 1900. szept. 27. Alázatos szolgájok: iQaál ígndre, ref. tauitó. I Főispánunk, törvónyadta jogával ólve, a köz- szolgálat érdekében Bernáth Béla szolgabirói Homonnára, Gortvay Aladár szolgabirót pedig Szerencsre osztotta be.’ SzcrAj ***) Az égettok nyomorának első enyhítésére főis, pánunk távirattal 400 K.-t kórt a belügyministertől. Szeriezredes, Vay József a kit a család „nagy“ névvel tisztelt meg, eszével, tudományával kivívott nagy érdemeiért több megtiszteltetésen kívül szeptemvir, s igy tovább, mind magas állást foglaltak el. Bár büszkék voltak, hogy ők egyszerű magyar nemesek: sorsukat még sem kerülhették el. Előbb V ay Miklós cs. és kir. kamarást és rettenhetetlen dandártábornokot a bárói és Vay Abrahám máramarosi főispánt (1830.) grófi rangra emelte a királyi elismerés. Az előbbinek két fia volt: Vay Miklós br. a „halhatatlan“, a ki pályáját varmegyénkben kezdette 25 éves korában 1827-ben mint alispán. Korának legszebb férfia, nagy képzettsége, tiszta hazafisága, szeplőtlen jelleme, őtet előbb Borsod-vármegye h. lőispáni székébe, majd 1844-ben a koronaőri méltóságba stb. emelte. Ősei hithűségét, hosszú időkön át, mint főiskolai s egyházmegyei főgondnok, feledhetetlen érdemekkel koszoruzta. Elődeihez híven a szabadságharcban mint Erdély bölcs tapintatu és hazafias kormánybiztosa, majd fogoly, 1860-ban mint kancellár, egy jobb kor előharcosa, szolgálta hazáját. Ki tudná leírni, mily igaz honfilélekkel és áldásosán 1!! Midőn ama törekvése, hogy nemzetének alkotmányát visszaadja, a nemzet és a király között az egyetértést helyreállítsa, a még akkor hatalmas „camarilla“ íondorkodásain megtört: visz- szalépett, s attól kezdve haláláig egyházának szentelte nagy és nemes lelkének minden erejét. Oh! zarándokoljon el a honfi és az egyházi kegyelet, a melyet ő alkotott, a szőlőkoszoruzta hegyek alatt busuló kies tusculánumhoz Golopon F oly tatái as I. mellékút«.
