Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-08 / 27. szám

27. (2063.) Harmincegyedik évfolyam. Sátoralja-Ujhely, 1500. július 8. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNT-VÁEMEGYE KOS ÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-YÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET “-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK INLI IST ID !E IST S-Á. ES INT-A. E=. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzet­tel ellátott hirdetmények­ért térmérték szerint min­den négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél ked­vezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatalhoz intézendők. A magyar kultura.* Irta : Sassi Nagy Lajoy. Üdv neked megifjodt magyar közműveltség, Széles e hazában nevedett hirdessék ! Koszorút, borostyánt, zengjétek vig dalát, A magyar kultura üli diadalát. Kevesen szemlélték földbe hulló magvát, S im’ láthatunk tölgyet, s viruló cédrusfát. Az imént még gyermek ifjúvá izmosúlt, Szeme jövőbe néz, nem bántja már a múlt. Nehéz pályán halad, de megáll a tusán, Noha jó fegyvere egy szál fáklya csupán, E fáklya fényétől a zsarnok megremeg, S felzúg az igazság, mint egy győztes sereg. Élet-sugarai napközeiben égnek, Örök ellensége bűnnek, sötétségnek. Tudomány, művészet, a jó, igaz és szép Tőle terjed tova, sugárzik szerteszét. * Cseppekből lesz tenger, porszemből a szikla, Szellőből a szélvész, mely lezúg a síkra; Nappá nő a hő fény s a földre világol, Ha millió sugár össze-egybelángol. Lehet akármilyen szerény a munkakör, Mind nagyra, mind szépre és mind magasra tör, — Egy közös pontban a szálak összeérnek, Egy ként érdeme van népnek és vezérnek. így oktat az ifjú buzgó oktatója, Hogy tanítványait balhittől megójja. Es a törénelem igazat ad neki, A névtelen hősök nevét homály fedi; Mert a világverő Hunyadiak mellett Dugovics Tituszok ritkán szerepelnek, Nézd, a tenger tükrét, mig fölszine csillog, Lenn milliárd csöppje sötétben kavarog . . . Petőfi, Moliére, Shakspere, Göthe, Homér; Műveitek híre, dicsősége mit ér, Ha — miket ránk hagyott az istenek kegye, Nincsen tanítóság, mely közkincscsé tegye. •) A szegedi állami felső kereskedelmi iskola föl avató ünnepére. — Szeri­« TAHCA. Szülőföldemen. Irta: Túlesik Ferenc. Szülőföldem bűvös-bájos tája . . . Örömkönyes szemmel nézek rája. Újra látom bérckoszorús rónád, Újra hallom azt a kedves nótát, A mely gyermekálmaimat szőtte . . . Ragyogó szép tündérképek közte! S káprázatát teljesebben látom Körötökben sok régi barátom. Húsz esztendő tenger idő nékünk, Az uj század hajnalán kik élünk, Melynek ezer szövevényes útja Az életet annyi baj közt futja, Hogy a legszebb férfikor delében Sok hollófürt látszik már fehéren. És mig a szív oly lázasan lüktet, Nehéz nyerni boldogságot, üdvet. Hanem félre ezen komor képpel, A mely annyi boldogságot tép el 1 Éljük vígan e pár örömpercet, Mit a jó sors ma számunkra szerzett. Ürítsük ki az örömnek kelyhét, Élvezzük a barátságnak teljét, A mely olyan ritka madár már ma, ' Újítsuk meg, a múltat kitárva! ___ Mi a tanítóság? Bérctetőn nőtt fenyő, Lába alatt kőszirt, feje felett felhő, S ámbár alig hall mást, mint harsogó szelet, Sorsküzdelmet feled — munkál, tanít szeret . . . Jár-kél utat törve uttalan avaron, S a bére: sorsharag, s elmaradt jutalom. A jövő számára sziklavárat emelt, Zsenge ifjainkból embert, s magyart nevelt. * És a mikor gyász volt és nagy beteg a hon, S szólani tilos volt őszinte hangokon, Mikor a honfi bú, mint bús szél a fákon, Sikongva futkosott rémes éjszakákon; Mikor legsötétebb vala a sorscsapás S életjelünk csupán a fájó sóhajtás: Ide rejtőzött az üldözött igazság, Itt sírta könyeit, hogy csak meg ne lássák. Majd, hogy a bérceken örömtűz csillogott, Kigyulni látván az ezredik csillagot: Mint bűbájos gyűrű emelkedett égnek, Millió ajakról mindenütt az ének. Koszorút, borostyánt, dicsőítő vig dalt, A magyar kultura ül ma itt diadalt. Lángbetűit látjuk : munkával és észszel Küzdeni kívánók újabb ezer vészszel. Hős nemzetem eddig karddal szabott jogot, S kardjának villáma messze elragyogott; Most is versenyt futok a haladó árral: Megijodott szellemem vasként már fönt szárnyal. De mint a drága gyöngy tengermélyen terem, Gyökérszálaimat iskolákban lelem, Hű tanitókezek gondozzák a földet, Melyből sugár törzsem a magasba törtet. Áldd meg nagy Istenünk e gondos kezeket, Hogy áldott munkájuk új útra vezetett. Honszerelem legyen ezután is éke, S jézusi szeretet örök példaképe. * Áldott Tisza partján erősen állsz Szeged. Vizütötte sebed mindjobban beheged. Kettőzött léptekkel sietsz a cél felé, Alföld, s dél-kulturánk oltárát itt leié. Es most kissé fölhangolom lantom, Elmerengve a sok drága hanton, Melyen annyi örömvirág termett, Midőn valék ti veletek gyermek . . . Szülőföldem bűvös-bájos tája! Mindörökké büszke leszek rája, Hogy e drága, szent földön születtem S fényes napja ragyogott felettem ! Rákóczynak ősi szülőföldje Kossuth Lajos nagy leikével töltve, Nyelvteremtő Kazinczynk Széphalma, Szemerének múzsalakott falva — És ti, világhírű bércek körbe’, Legyetek mind szívből üdvözölve! Bodrog- szelte gyönyörű szép rónák Fogadjátok fiaitok csókját I Itt futostunk a kies berekben, Yig, csapongó, játszi kis seregben. Itt tanultuk édes anyanyelvűnk, Serdült ifjakká is itten lettünk. E drága föld adott nekünk tápot, Legyen érte mindörökre áldott ! És a miért százszor áldja Isten: Honszerelmünk itt született, itten! Oh barátim, őrizzük e kincset, Melynél nincs a földön drágább, nincs szebb Mely a lelket, bárha ezer gondja, Boldogító glóriába vonja. Ápoljuk és ültetgessük szépen Az ifjúság fogékony szivében. Mert van ám e honban sok ezer, ki vétkez’, Kiket ármány ellen magyar szó nem vértez. Magyarrá nevelni minden magyar polgárt: Hazám ifjúsága erre emelj oltárt. Szeged legyen példád Árpád unokája, Hadd forrjon egy törzszsé a magyarság fája: Sok nyelvű a magyar, ez rajtuk az átok, .... Egy uj honfoglalás várakozik rátok 1 Föl, föl nemzetemnek dicső ifjúsága, Testet öltsön szivünk jogos kívánsága ; Eretekben erő, szivetekben tűz ég, Percre se hagyjátok a hon Yeszta tüzét. És én szentül hiszem, hogy ez az ifjúság, Mely százados törzsű virágos zöld faág, Fogadást is tészen, meg is koronázza Szent lészen előtte: Isten, király, haza! m •m \Iprnoa T ninü ‘ááÍS ^ eme» i^a]o». ^^3 (NI.) Valamely állást a közügy javára lel­kes buzgalommal betölteni a legnemesebb feladat, melyre valódi férfiúnak törekedni a legszebb ambíció; de egy pályán a köz­bizalom, szeretet és elismerés megnyilat­kozásait is érezni, tapasztalni: nemcsak a legnagyobb kitüntetés, hanem öröm és boldogság, melynél nagyobb, avagy szebb jutalom öuérzetes férfut nem érhet. Zemplén-vármegyének tanítósága, hozzá csatlakozva a nemes vármegyének vezetői és közönsége f. hó 3-án összegyülekeztek a vármegyeháza ősi dísztermében, hogy búcsút vegyenek a vármegyének nyuga­lomba vonuló kir. tanfelügyelőjétől, Nemes Lajos kir. tanácsostól, ki immár huszonegy éven át vezette a vármegye népoktatás­S mely az ember boldogságát adja: Társa legyen a hű, tisztes munka! Ez a kettő virágozzék itten, Szülőföldem, drága tőreiden! És uj öröm derül a sok búra, Fölvirulsz és boldog leszel újra! Kizöldül a kopár hegyek tája, Vidám borág mosolyg ismét rája. Megjön újra a Hegyalja híre S meglátod a jókat színről-színre 1 S most, barátim, a kik összejöttünk S régi, kedves ismerősök köztünk: Ünnepeljük e napot vidáman Sátoralja-Ujhely városában, Melynek keblén szárnyra nőtt a lelkünk, Hol egykor oly sok örömet leltünk — Es kiáltsuk, hogy: e város éljen Igen soká boldogságban, fényben! Mi pedig, a régi jó barátok, Kiket itten oly örömmel látok : Újítsuk meg régi barátságunk! A szeretet maradjon meg nálunk. És mig egymást soha ne feledjük, A poharat most arra emeljük, Mi volt s legyen legfőbb imádságunk : Éljen soká hazánk s szabadságunk ! (S.-A.-Ujhely, június 29.) oldal. HP A Zemplén mai ^zhma tizenkét

Next

/
Oldalképek
Tartalom