Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-08 / 27. szám

27. (2063.)

Harmincegyedik évfolyam.

Sátoralja-Ujhely, 1500. július 8.

ELŐFIZETÉS ÁRA:

Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak

vissza.

Egyes szám ára 30 fill.

A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉNT-VÁEMEGYE KOS ÖNSÉGÉNEK

ÉS A ZEMPLÉN-YÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET “-NEK HIVATALOS LAPJA.

MEGJELENIK INLI IST ID !E IST S-Á. ES INT-A. E=.

HIRDETÉS DIJJA

hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill.

Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik.

Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők.

A magyar kultura.*

Irta : Sassi Nagy Lajoy.

Üdv neked megifjodt magyar közműveltség, Széles e hazában nevedett hirdessék !

Koszorút, borostyánt, zengjétek vig dalát,

A magyar kultura üli diadalát.

Kevesen szemlélték földbe hulló magvát,

S im’ láthatunk tölgyet, s viruló cédrusfát.

Az imént még gyermek ifjúvá izmosúlt,

Szeme jövőbe néz, nem bántja már a múlt.

Nehéz pályán halad, de megáll a tusán,

Noha jó fegyvere egy szál fáklya csupán,

E fáklya fényétől a zsarnok megremeg,

S felzúg az igazság, mint egy győztes sereg.

Élet-sugarai napközeiben égnek,

Örök ellensége bűnnek, sötétségnek.

Tudomány, művészet, a jó, igaz és szép Tőle terjed tova, sugárzik szerteszét.

*

Cseppekből lesz tenger, porszemből a szikla, Szellőből a szélvész, mely lezúg a síkra; Nappá nő a hő fény s a földre világol,

Ha millió sugár össze-egybelángol.

Lehet akármilyen szerény a munkakör,

Mind nagyra, mind szépre és mind magasra tör, — Egy közös pontban a szálak összeérnek, Egy ként érdeme van népnek és vezérnek.

így oktat az ifjú buzgó oktatója,

Hogy tanítványait balhittől megójja.

Es a törénelem igazat ad neki,

A névtelen hősök nevét homály fedi;

Mert a világverő Hunyadiak mellett Dugovics Tituszok ritkán szerepelnek,

Nézd, a tenger tükrét, mig fölszine csillog, Lenn milliárd csöppje sötétben kavarog . . .

Petőfi, Moliére, Shakspere, Göthe, Homér; Műveitek híre, dicsősége mit ér,

Ha — miket ránk hagyott az istenek kegye, Nincsen tanítóság, mely közkincscsé tegye.

•) A szegedi állami felső kereskedelmi iskola föl avató ünnepére. — Szeri« TAHCA.

Szülőföldemen.

Irta: Túlesik Ferenc.

Szülőföldem bűvös-bájos tája . . . Örömkönyes szemmel nézek rája.

Újra látom bérckoszorús rónád,

Újra hallom azt a kedves nótát,

A mely gyermekálmaimat szőtte . . . Ragyogó szép tündérképek közte!

S káprázatát teljesebben látom Körötökben sok régi barátom.

Húsz esztendő tenger idő nékünk,

Az uj század hajnalán kik élünk, Melynek ezer szövevényes útja Az életet annyi baj közt futja,

Hogy a legszebb férfikor delében Sok hollófürt látszik már fehéren.

És mig a szív oly lázasan lüktet, Nehéz nyerni boldogságot, üdvet.

Hanem félre ezen komor képpel,

A mely annyi boldogságot tép el 1 Éljük vígan e pár örömpercet,

Mit a jó sors ma számunkra szerzett. Ürítsük ki az örömnek kelyhét, Élvezzük a barátságnak teljét,

A mely olyan ritka madár már ma, ' Újítsuk meg, a múltat kitárva! ___

Mi a tanítóság? Bérctetőn nőtt fenyő,

Lába alatt kőszirt, feje felett felhő,

S ámbár alig hall mást, mint harsogó szelet, Sorsküzdelmet feled — munkál, tanít szeret . . .

Jár-kél utat törve uttalan avaron,

S a bére: sorsharag, s elmaradt jutalom.

A jövő számára sziklavárat emelt,

Zsenge ifjainkból embert, s magyart nevelt.

*

És a mikor gyász volt és nagy beteg a hon,

S szólani tilos volt őszinte hangokon,

Mikor a honfi bú, mint bús szél a fákon, Sikongva futkosott rémes éjszakákon;

Mikor legsötétebb vala a sorscsapás S életjelünk csupán a fájó sóhajtás:

Ide rejtőzött az üldözött igazság,

Itt sírta könyeit, hogy csak meg ne lássák.

Majd, hogy a bérceken örömtűz csillogott, Kigyulni látván az ezredik csillagot:

Mint bűbájos gyűrű emelkedett égnek,

Millió ajakról mindenütt az ének.

Koszorút, borostyánt, dicsőítő vig dalt,

A magyar kultura ül ma itt diadalt.

Lángbetűit látjuk : munkával és észszel Küzdeni kívánók újabb ezer vészszel.

Hős nemzetem eddig karddal szabott jogot,

S kardjának villáma messze elragyogott;

Most is versenyt futok a haladó árral: Megijodott szellemem vasként már fönt szárnyal.

De mint a drága gyöngy tengermélyen terem, Gyökérszálaimat iskolákban lelem,

Hű tanitókezek gondozzák a földet,

Melyből sugár törzsem a magasba törtet.

Áldd meg nagy Istenünk e gondos kezeket, Hogy áldott munkájuk új útra vezetett. Honszerelem legyen ezután is éke,

S jézusi szeretet örök példaképe.

*

Áldott Tisza partján erősen állsz Szeged. Vizütötte sebed mindjobban beheged.

Kettőzött léptekkel sietsz a cél felé,

Alföld, s dél-kulturánk oltárát itt leié.

Es most kissé fölhangolom lantom, Elmerengve a sok drága hanton,

Melyen annyi örömvirág termett,

Midőn valék ti veletek gyermek . . . Szülőföldem bűvös-bájos tája!

Mindörökké büszke leszek rája,

Hogy e drága, szent földön születtem S fényes napja ragyogott felettem !

Rákóczynak ősi szülőföldje Kossuth Lajos nagy leikével töltve, Nyelvteremtő Kazinczynk Széphalma, Szemerének múzsalakott falva —

És ti, világhírű bércek körbe’,

Legyetek mind szívből üdvözölve!

Bodrog- szelte gyönyörű szép rónák Fogadjátok fiaitok csókját I

Itt futostunk a kies berekben,

Yig, csapongó, játszi kis seregben.

Itt tanultuk édes anyanyelvűnk,

Serdült ifjakká is itten lettünk.

E drága föld adott nekünk tápot,

Legyen érte mindörökre áldott !

És a miért százszor áldja Isten: Honszerelmünk itt született, itten!

Oh barátim, őrizzük e kincset,

Melynél nincs a földön drágább, nincs szebb Mely a lelket, bárha ezer gondja,

Boldogító glóriába vonja.

Ápoljuk és ültetgessük szépen Az ifjúság fogékony szivében.

Mert van ám e honban sok ezer, ki vétkez’, Kiket ármány ellen magyar szó nem vértez. Magyarrá nevelni minden magyar polgárt: Hazám ifjúsága erre emelj oltárt.

Szeged legyen példád Árpád unokája,

Hadd forrjon egy törzszsé a magyarság fája: Sok nyelvű a magyar, ez rajtuk az átok, .... Egy uj honfoglalás várakozik rátok 1

Föl, föl nemzetemnek dicső ifjúsága,

Testet öltsön szivünk jogos kívánsága ; Eretekben erő, szivetekben tűz ég,

Percre se hagyjátok a hon Yeszta tüzét.

És én szentül hiszem, hogy ez az ifjúság,

Mely százados törzsű virágos zöld faág, Fogadást is tészen, meg is koronázza Szent lészen előtte: Isten, király, haza!

m •m

\Iprnoa T ninü

‘ááÍS ^ eme» i^a]o». ^^3

(NI.) Valamely állást a közügy javára lelkes buzgalommal betölteni a legnemesebb feladat, melyre valódi férfiúnak törekedni a legszebb ambíció; de egy pályán a közbizalom, szeretet és elismerés megnyilatkozásait is érezni, tapasztalni: nemcsak a legnagyobb kitüntetés, hanem öröm és boldogság, melynél nagyobb, avagy szebb jutalom öuérzetes férfut nem érhet.

Zemplén-vármegyének tanítósága, hozzá csatlakozva a nemes vármegyének vezetői és közönsége f. hó 3-án összegyülekeztek a vármegyeháza ősi dísztermében, hogy búcsút vegyenek a vármegyének nyugalomba vonuló kir. tanfelügyelőjétől, Nemes Lajos kir. tanácsostól, ki immár huszonegy éven át vezette a vármegye népoktatásS mely az ember boldogságát adja: Társa legyen a hű, tisztes munka!

Ez a kettő virágozzék itten,

Szülőföldem, drága tőreiden!

És uj öröm derül a sok búra,

Fölvirulsz és boldog leszel újra!

Kizöldül a kopár hegyek tája,

Vidám borág mosolyg ismét rája.

Megjön újra a Hegyalja híre S meglátod a jókat színről-színre 1

S most, barátim, a kik összejöttünk S régi, kedves ismerősök köztünk: Ünnepeljük e napot vidáman Sátoralja-Ujhely városában,

Melynek keblén szárnyra nőtt a lelkünk, Hol egykor oly sok örömet leltünk —

Es kiáltsuk, hogy: e város éljen Igen soká boldogságban, fényben!

Mi pedig, a régi jó barátok,

Kiket itten oly örömmel látok :

Újítsuk meg régi barátságunk!

A szeretet maradjon meg nálunk.

És mig egymást soha ne feledjük,

A poharat most arra emeljük,

Mi volt s legyen legfőbb imádságunk : Éljen soká hazánk s szabadságunk !

(S.-A.-Ujhely, június 29.)

oldal.

HP A Zemplén mai ^zhma tizenkét