Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-09-09 / 36. szám
1900. szeptember 9. II. Melléklet a „Zemplén4* 36. számához. országban funkcionáló mindenféle felügyelőségek formájára gazdasági felügyelői állások is rendszeresittessenek; a felvidéknek egy-egy gócpontján pedig, -hogy a nép burgonya-termésének feleslegét pénzzé tehesse, ipari szeszgyárak felállíttatását javasolta. Deil Jenő : szívesen csatlakozott előtte szólónak a mezőgazdasági felügyelőségek rendsze- resittetését kérő indítványához, annyival is inkább, mert az a kassai kér. és ip. kamarának régi indítványa. Ezek a felügyelők 2—8 vármegye területén helyettesítenék a mostani „be- nevolus gazd. tudósitók“-at Molnár István főispán: kifejtve az állat- tenyésztési felügyelői intézménynek a tekintetből való célszerütlenségét, hogy a jelenben 5—6 vármegye közérdeke felett őrködniük merő képtelenség, a felügyelők szaporittatását, Zemplén vármegye számára külön olyan felügyelői állás kreálását, mely a gazd. egyesülettel az eddiginél szorosabb kontaktusba hozatnék, indítványozta. Yárlaky Sándor: a sertésvész képében évről-évre megismétlődő sorscsapás ellen a szak- tudomány férfiait hívta segítségül. Felvilágosítás után, hogy t. i. ebben az érdekben minden kellő intézkedés megtétetett, Hnraszthy Miklós: oktrojáltaim kívánja felvidékünk népére a gyümölcstermelést s főképp oly irányban, hol a próba bevált, t. i. a kopár területek befásitása és a vízmosásos helyek megkötése ne meddő erdei fákkal, hanem dúsan termő szilvafákkal eszközöltessék. Molnár főispán: pártolta előtte szólónak indítványát; hanem a selyemtermelést, melynek előfeltételei vármegyénknek egész felső vidékén nem indikáltak, mint céltalan erőlködést, mely csak szekatúráknak tenné ki a népet, mellőzendőnek javasolta. Gyümölcsösök igen is létesítendők, ha kell rászoritással is, mert azok, ha a termő fajokat jól megválasztják s idejében adják, rövid pár esztendő elmúltával éléstáraivá lehetnek nemcsak a szegény család háznépének, de egész községek is pénzelhetnének azokból. Székely Elek : eddig kaptunk gyümölcsfacsemetéket, de későn s akkor is oly elhízott példányokat, hogy a befoganás, gondos kezelés mellett is, alig érte el az 10%-et! Kozmái Kun Frigyes: felvilágosította az értekezletet, hogy az utóbbi időkben a gyümölcsfa-csemeték már a kellő időben és arravaló minőségben érkeznek a gazd. egyesülethez, ki is gondoskodik a gyümölcsfa-csemeték késedelem nélkül történő kiosztásáról. Molnár János: a kis gazdák, az iparosok parlagon heverő szőleinek rekonstruálását hozta szóba s azok számára ingyen ojtványokat kért, mégpedig kellő mennyiségben. Barthos József: a községi faiskolalátogatók intézményét persziflálta s a földszinéről eltör- lendőnek Ítélte. Ha ezt a teljesen felesleges intézményt sprengolja a minister, az intézményre elfecsérelt pénzből a szegény iparos-szőlőgazdá- kat évente sok 100,000 szőlőojtványnyal boldogíthatja. Várlaky Sándor szintén „pereat“-ot mondott a kerületi faiskolalátogatókra és javasolta, hogy az igy megmaradó pénzből adjanak inkább jutalmakat azoknak a tanítóknak, kik magukat, úgy is mint jó példaadók, a községekben érdemesítik a gyümölcstermelés terén. Beregszászy István: a faiskola-látogatók intézményének csak jelen alakzata ellen szólt és javasolta: tágittassék ki a gazdasági ismetlőis- kolák intézménye, hogy ez teljesítse a faiskolai felügyelők intencióját is. Ebből az érdekből pedig, hogy t. i. a gazd. ismétlőiskolák a gyümöl- csészet terén is gazdasági tényezőkké váljanak, az ism. iskolák személyi kiadásainak viselésére ké ressék fel a minister ur őexciája. Deil Jenő: a falusi lelkész és a tanító, ez a két lélek van destinálva arra, hogy minden jóra, tehát a gyümölcs-termelésre is ráka- passa népünket. Azok a gyümölcsösök nemcsak hogy „éléstárak“, de idővel annyi több-termést is nyújthatnak a népnek, hogy annak elértékesi- tése révén beszerezheti legalább évi adócskájá- nak a fedezetét. Hassauak oda a hatalmasok, hogy már a szemináriumokban és a preparandiákon tanítsák a serdülő papi és tanítói nemzedékeket a gyümölcsészetre. Barthos József: az Emlékirat 5-ik pontjához szólva azt kérte, hogy a községi erdőkezelési költségek állami kiadást képezzenek, mert abból az u. n. kezelésből a községek eddig csak annyit tanultak meg, hogy nyakra-főre bírságolják őket. ’Sennyey Miklós: az erdőkezelés — melynek modus procedendijét úgy is. mint a közig, biz. erdészeti szakosztályának alelnöke jól ismeri — valóságos ideálja az állami bürokratizmusnak. A községek csak terhét látták eddig, hasznát bizony nem vették. — Szakszerű kritikáját igy végezte: a zabkenyéren tengődő, sőt Ínséges felvidéki néppel ezen a címen fizettetnek egy oly adót, a minek hasznát, talán 100 esztendő múlva, meglátja az, a ki megéri, ha ugyan meglátja. Haraszthy Miklós: a felvidéki szegény nép vállairól vegyék le az erdősítés terhét, mert még ott sem tudja értékesíteni erdei fáját, a hol van. Andrássy Sándor elnök: összegezvén a véleményeket, még avval a javaslattal toldja meg, hogy az arra alkalmas felvidéki erdőségek — feltéve, hogy klimatikus viszonyok és a topográfia is megengedik — alakíttassanak át községi hegyi legelőkké a marhatenyésnek a jelenlegi állapotnál virágzóbbá tétele érdekében. Az Emlékirat 6., 7., 8., 9. és 10. pontjának hozzáadás nélkül történt elfogadása után — miközben a 8. pontra nézve Beregszászy I. azt a felvilágosítást adta, hogy a Tokaj, S.-A.-Uj- hely és N.-Mihály székhelylyel létesítendő „föld- mives iskolák1' világra jövetelének ügye előre haladott állapotban van a ministeriomoknál, — a 11. pont tárgyalásánál felszólalt: Pintér István s figyelmeztette az értekezletet arra, hogy a szerencsi cukorgyárban alkalmazott közel 1000 főnyi munkás között még mindig 20—30°/o közt variál az idegen elem, pedig arra ott mi szükség sincs, mert a helybeli munkások közül nem egy felvitte már az „elő- munkás" ügyességéig, egyáltalán pedig teljesen bevált a cukorgyári szakmunkás teendőinek ellátására; következésképp felkérendő lenne a minister, hasson oda, hogy ha nem is egyszerre, legalább fokozatosan annak a 2—300 idegen munkásnak a helyét is vidéki benszülött elem váltsa fel. (Vége köv.) Nyilvános nyugtató. Schön Vilmos dr. ur 200 koronát, zempléni Moskovitz Géza ur 25 koronát adományoztak a S.-A. Ujhelyben felállítandó Kossuth-szoborra- Fogaddják a szobor-bizottság hálás köszönetét. S.-A -Ujhely, 1900. szept. 5-én. Widder Gyula, b. pénztáros. TAN ÜGY. J Zemplén tap Tanití-lpttlet hintalos mat» — A rovatért felelés: A szerkesztő-bizottság. — Minden kézirat Beregszászy István, szerk. biz. elnökhöz küldendő S.-A.-Ujhelybe. Herbárt Frigyes János. (Verődi Károly után.) (Folyt, és vége.) Herbárt a nevelés és tanítás nehéz munkájára tervszerűen készült el és működésének célja az erkölcsösségben központosult. A természettudományok és a számtan kiválóan a kutatásvágy fejlesztésére használta, a történelmet, eszthetikai becse következtében igen nagyra becsülte. 1802-ben tudori oklevelet nyervén — egyetemi magántanár lett Göttingában, a hol a neveléstannal kezdette meg előadásait. 1806-ban első Ízben megjelent általános neveléstanával, valamint magvas, a német tudósok szokásaitól eltérő szabad előadásaival oly feltűnést keltett, hogy Königsbergába egyetemi rendes tanárnak hivatott meg. De lássuk csak mit akart Herbárt nevelési rendszerével elérni. Herbárt a nevelés céljából kiindulva határozta meg a nevelő teendőit. A cél megállapítását a lélek és erkölcstan segélyével eszközölte. Herbárt a lelket mint az agyban székelő, a testből különvált anyagot határozta meg, a melyben az idegrendszer segélyével létrejött érzettek — képzetek alakjában maradnak hátra és bizonyos jellegű hatást, lelki állapotot idéznek elő. A lelki állapot a gondolat összegétől függ. A gondolatok mozgékonyak különbözőképen csoportosíthatók és igy kulönbözőképen hatnak is. Herbárt tagadja az úgynevezett lelki tehetséget és erőket, a lelki működésnek minden nyilvánulását a gondolatok csoportosításával fejti meg. Erkölcstanában kiindul az ember szabad akaratából, a melyet cselekvésekre vágyak ösztönöznek ; a vágyak pedig kellemes, vagy kellemetlen érzetekből fakadnak. Herbárt azt kívánja, hogy az akarat mindenkor az erény szolgálatában álljon és az erkölcsiség eszméit valósítsa. O meghatározza az emberi jogot és méltányosságot, megállapítja a jó akarat és a tökélyességet, mig végre az erkölcsileg megszilárdult szabad akarat segélyével az embert az erkölcsösség eszményéhez — ezen eszmék megtestesítéséhez vezérli. Hérbárt az embert azért akarja tanítani és nevelni, hogy oly akarat szilárduljon meg nála, mely a legjobbat fogja cselekedni. Az akarat szilárdsága képezvén a cselekvés sikerének biztosítékát, annak meghonosítását tekinté Herbárt a nevelés főcéljának. A nevelés és tanításnak szükségességét a lélek lényegéből vezeti le, épen úgy annak lehetőségét is. A lélekben a gondolatok csoportosítása különböző hatast hoz létre, de az elmarad, ha azokat nem csoportosítjuk s ezzel a nevelés is a tanítás szükségét bizonyítja be; lehetőségét pedig az által, hogy a lélek a különböző gondolatok csoportosítása által tartalmilag gazdakodik és ezen csoportosításban mit sem szenved, sőt hogy az előnyére válik. Herbárt a nevelés céljának elérésére tervet követel, mely a lélek és erkölcstan törvényeitől függ. Három főeszközt állapított meg, ezek kormányzás, oktatás és fegyelmezés. A gyermekek kormányzása (rendtartás) alatt az érti. hogy a tanító távol tartja mindazt a gyermektől, a mit őt rendes fejlődésében akadályozná és a gyermek természetéhez mértfogi lalkozásról is gondoskodik. Miután ,a mily móri tékben válik önállóbbá a gyermek, annál ké- képesebb lesz magát igazgatni“, azért eleinte ugyan gópileg kell szoktatni és kényszeríteni a gyermeket a rendtartáshoz, de mihelyt gondolkozni kezd, igyekezni kell nála a belátás alapján a rendet meghonosítani. Az oktatás kiválóan a belátást fejti ki s odatörekszik, hogy a gyermek ismeretköre érdekeltsége következtében sokoldalú legyen, de egyben a tökély magaslatára jusson; hogy a szerzett ismeretek az akaratra erkölcsi szempontból döntő befolyást gyakoroljanak. A kormányzás és tanítás a jelenre vonatkozik, a fegyelmezés a jövőt is szem előtt tartja és az erkölcsös jellemet akarja állandósítani. Az ember akaratát gondolkozás módja határozza meg, ez pedig az oktatás eredménye. De azt is tapasztaljuk, hogy különböző gondolatkör egymás mellett megfér az emberben. így pl. o. valaki jámbor lehet a templomban és otthon, vagy a közéletben már nem az. A fegyelmezés ezen visszásságát akarja megszüntetni, hogy a növendék oly gondolatkört állandósítson magának, a mely őt csakis az erkölcsileg helyes tettek elkövetésére vezesse. Herbárt bölcselkedésében mindenkor a tapasztalatból indult ki, éppen azért — övé a jövő. Herbár korántsem oly népszerű a pedagógia terén, mint Pestalozzi, a kit ő nemes törekvéséért nagyra becsült. Nem népszerű azért, mert neveléstani módszerét csak előtanulmányok után érthetni meg és alkalmazásában szorgalom önállóság elékészülés követeltetik. Pestalozzi oly könyveket irt, a melyek szerint tanítandó és nevelendő minden gyermek, Herbárt ellenben oly pedagógiát, mely esetről esetre előre megállapítaná a nevelés és oktatás módszerét — tévesnek tartott, mert a nevelő intézet nem kaszárnya, a hol parancsszóra megy minden. A magyar alkotmány. Népiskolák számára irta Ballagi Géza. Kiadja a „Sárospataki irodalmi kör“ a főiskola költségén. Sárospatak. Nyomtatta Steinfeld Jenő, az ev. ref. főiskola betűivel. Ara, kötve, 45 fillér. — Addig is mig tüzetesebben ismertethetnők, a kis könyvre, melyből a népiskolai növendék megszerezheti magának a legszükségesebb magyar közjogi és általános jogi ismereteket, szívesen felhívjuk a közfigyelmet. CSARNOK. Anyám, oh édes jó anyám . . . — Szláv ballada. — Anyám, oh édes jó anyám, — Arany a szived igazán, — Hű ménjén fog majd jőni kedvesem, Készítsd a pitvart meg a kis szobát, Söpörd ki azt, s ékítsed föl falát: Fogadtatása szép, vidám legyen. Anyám, oh édes jó anyám, — Arany a szived igazán, — Eredj elé, fogadni kedvesem’, Elrendezem a pitvart s kis szobát, Kisöpröm azt, s földiszitem falát: Fogadtatása szép, vidám leszen. Anyám, oh édes jó anyám, — Arany a szived igazán — Nézd, ő ott gázol a futó vizen . . . Látom, miként siet . . . Te Szent Hűség! Ép erre tart . . . Jaj ! Oh mi szörnyűség! — Az ujja — Rychtar lányához viszen . . . Ifj. Zsoldos Benő.
