Zemplén, 1900. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-01 / 26. szám
Sátoralja-UJhely, 1900. július 1. 26. (2062.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. • Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMFLÉN-VÁRMEG YE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET “-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IDEI^ "NT-A. S .Á. TI .A. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Zemplén-vármegye fötisztelendö lelkész urai és í. c. iskolai elöljáróihoz. Harminc éves tanügyi munkásságom terhe alatt megfáradtam, pihenésre van szükségem. Folyó évi július hó 1-én elhagyom a zemplén-vármegyei kir. tanfelügyelői állást s megszűnik közöttünk a hivatalos viszony. Visszaemlékezve azonban ama jóakaraté támogatásra, bizalomra és szeretetre, melyet a különböző főt. lelkész urak és az összes t. c. iskolai elöljárók részéről huszonegy éven keresztül tapasztaltam, s ezáltal nehéz és igen sokszor kényes természetű munkásságom akadálytalan teljesítésében nagy segítségemre voltak: nem távozhatom el a zemplén-vármegyei kir. tanfelügyelői állásról, nem mehetek el e vármegye területéről anélkül, hogy hálás köszönetemet ne nyilvánítsam. Méltóztassanak ezt tőlem szívesen fogadni. És midőn kijelentem, hogy a hivatalos viszony megszűntével nem szűnt meg egyszersmind az irányokban mindenkor táplált tisztelet s mondhatni baráti szeretet, sőt ezt életem utolsó percéig megőrizni törekvésem leend: reájuk és munkásságukra Isten áldását kérve, magamat további jó akaratukba ajánlva, igaz tisztelettel maradtam: S.-A.-Ujhelyben, 1900. jún. 30-án. £)Zemei> JZaJoo, nyugalmazott tanfelügyelő. Adatok a közigazgatás szervezéséhez. Irta : Dókus Gyula. (Utólsó közlemény.) IV. Az elsőfokú közig, hatóságot képező önálló, most rendezett tanácsú város szervezését már említettem. Most a járási hatóságok szervezetéről és személyzetéről kívánok még egyet-mást elmondani. A főszolgabíró ma a bürokratikus munka által, elzárva a mindennapi élettől s oda szegezve Íróasztalához, majd megvakul a jelentések, kimutatások fogalmazási és rubrikázási teendőinek nagy hal- moza miatt s nem látja, hogy a gondozására és felelősségére bízott nép socialis, köz- gazdasági és culturalis életét lelketlen stréberek miként mételyezik meg, nem látja az erkölcsök és szokások elfajulását, nem figyelheti meg az anyagi romláshoz vezető jelenségeket s igy a bajok megelőzésére az óvszabályokat nem alkalmazhatja s a bajokat, a melyeknek orvoslásához szükséges eszközök iránt neki kellene javaslatot tenni és azt alkalmazni, nem képes gyógyítani. Ő az államhatalom első sorba állított letéteményese és őre, egyedül ő hivatott tehát állásánál, képzettségénél fogva is a nép életének irányítására, a szellemi és anyagi jóléte emelésének munkálá- sára. De ha bürokratikus feladatai által a mozdulatlanságig lekötve nem is volna, — legalább a mi vármegyénkben— a járásához tartozó községek nagy száma miatt: a kül- adrainistratiót ellátni nem képes. E nélkül pedig nincsen helyes és sikeres közigazgatás. A járások különösen nálunk erősen decentralizálandók volnának. A decentrali- zásnál nemcsak a községek és lakosság száma és müvelségi foka, hanem a községek kiterjededése és egymástóli távolsága is figyembe volna veendő. A szolgabiróság mozgósított állapotának biztosítása szempontjából egy szolgabirói járásba 20-nál több' községet és 15,000-nél több lakost nem kellene beosztani. A nagym. földmi- velésúgyi ministerium által benyújtott, de a belügyi ministeriummal egyetértőleg szerkesztett állategészségügyi törvényjavaslatból, különösen annak azon intézkedéséből, a mely a járási állatorvosok feladatát szabja ki, azt az örvendetes jelenséget észlelem, hogy a járásoknak decentralizatióját a nagym. kormány a közigazgatás újjászervezésénél egyik főelvül tűzte ki; mert a járási állatorvosok feladatait oly nagy kiterjedésben jelölte ki, hogy azt csak egy oly járásban lesznek képesek teljesíteni, a mely 20 községnél többet magában uem foglal, vagy ha csalódom, úgy előreláthatólag az állategészségügy államosítása nem fog a kívánt eredményhez vezetni, mert a járási állatorvosok azt a feladatot, a melyet a törvényjavaslat reájok szab, a mi nagy számú községből álló járásainkban, teljesíteni képesek nem lesznek. A járások hivatali személyzete állana : 1 főszolgabíró, 2 szolgabiró, 1 katonai, 1 rendőrségi, 1 adóügyi, 1 egészségügyi, 1 állategészségügyi, 1 számvevőségi, 1 útügyi szakközegből, megfelelő számú segéd- és szolgaszemélyzetből. Rendelkezésükre bocsájtandó volna az államkormány által kibérelt megfelelő irodai épület, a mely szabályszerű börtönhelyiségekkel és egy szolgalakással is fel lenne szerelve. A főszolgabíró az állami, a közigazgatás és a járásához tartozó községek ön- kormányzati működésének felügyelete és a hivatali főnöki jogköt, a 2 szolgabiró az irodai működés vezetése és felügyelete, a hivatali főnök helyettesítését, a gyámügyi, bírósági és a közigazgatás keretébe tartozó szakelintézést nem igénylő összes ügyek és a pénzkezelés; a katonai előadó: a TÁRCA Sámson. — A — Novella. — »Zemplén* eredeti tárcája. Irta: Balogh Irma. VI. Az ő ajkainak hizelke- désével meggyőzte őt. (Példa b. VII. 21.) Kanaán termékeny halmait, s a zsidók és a filiszteusok táborának csucsívben végződő fehér sátrait beragyogta a késő délutáni nap fénye. Északon az Efraim-hegység hullámos vonala zaíir színben szegi a világos gyöngyszinü eget, délkeleten a Juda-hegység vész bele a párával telt levegőbe. A két ellentétes fél ismét összeütközött; a fegyverek szerencséje ezúttal is a zsidóknak kedvezett. Sámson a nap aranysárga tündöklésében diadalittasan, de fáradtan háza felé megy. Any- nyira fáradt s gondolatai annyira nincsenek véle, hogy nem is veszi észre, hogy egy kis pálma és szikamora erdőségbe ért, melyben gyönyörű változatban jázmin, leander és balzsam bokrok nyílnak s kábitóan édes illatot lehelnek. Csak mikor nevét hallja szólítani, megáll s körülnéz. A vér arcába fut, azt hiszi, hogy Delila jött elébe s bujosdit játszva mézeskedik véle. Ez a gondolat mint egy delejes áram fut rajta keresztül s a hatalmas férfialakot egész valójában megremegteti: Delilát férfi szivének igaz, mély vonzalmával megszerette. — Delila te vagy ? 1 -- kérdé s a sűrű virággal telt bokrokat ketté választja — Séla 1 — kiált föl meglepetten. Hangjában van valami az örömből, de valami a csalódásból is. — Én vagyok . . . Csak én — szólalt meg a kis Séla véghetetlenül szomorú hangon. — Figyelmeztetni jöttelek, Sámson ! Vigyázz, a filiszteusok Delilában tőrt vetettek néked! Vigyázz, életedre fognak törni — mondá s a következő pillanatban, mint a futó árnyék, a sürü bokrok között eltűnt. Sámson néhány percig azt gondolta, hogy álmodott. De nem, Séla finom alakja ott im- bolyog a bokrok között, fehér fátylya meg-meg- megvillan a berek violaszinü homályában. — Szegény kis Séla . . . Féltékeny . . . Még mindig szeret . . . Minek szeret? , . . Kérdé Sámson önmagától, s szelíd tekintete néhány percre elborult De a mint elindult, a kis hü Sélát elfelejtette, s csak Delilára gondolt. Alig lépett házának nyitott lapos tetejére, Delila elibe szaladt, s egy kis macska hízelgésével bozzá simult: — Te hősöm, te drága világom, ma ismét, mint rendesen a nap hőse valál — suttogta, s suttogásának minden szava egy csöppje volt a részegítő italnak. — Delilám, te tündöklő, fénylő napja életemnek ! Szeretlek 1 Egész nap csak rád gondoltam. — A csatamezőn is ? — Ott is! Megbabonáztál! Hogy téged a Jehova áldjon meg, a miért ennyire boldoggá tettél. Szeretlek! — Én pedig imádlak, mint a hogy ti a Jehovát imádjátok — mondá az asszony forró hangon s Sámson széles keblére borult, nyakát két telt karjával átfonta s fejét ajkaihoz vonta. — Te drága hősöm te! Sámson a szenvedelmes csókok árjától teljesen megittasult. Az asszony csókjait viszonozta, de nem beszélt. — Nézd, innen lestem a harc menetét s néhány perce úgy rémlett, hogy elvesztitek a csatát. Szivem szinte megszűnt dobogni: te éretted remegtem. De nem, nem a te dicsőséged koszorújának egyetlen levélkéje sem hervadhat el 1 A te erőd valóban csodát müvei. Sámson, mondd meg már egyszer, no súgd meg szépen, miben rejlik erőd, hatalmadnak varázsa ? Azt mondják, hogy testednek egyik részében. Igaz-e ? Mondd meg, hogy azt is külön megcsókolhassam, szerethessem rajtad. Sámson elnevette magát s Delila vörösesszőke haját elsimította. — Bohó I — szólt — nem vagyok én olyan erős, mint azt ti és népem hiszitek. Az én erőm az a szeretet, melylyel népem rajtam csügg, s az a bizalom, melylyel sorsát kezembe tette. Az tesz engem erőssé, bátorrá, győzhetetlenné. A többi, a mit rólam mondanak, mind A Zemplén mai szórna tizenkét oldal.
