Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-04-08 / 14. szám
találjuk azt az utat, a melyen haladnunk s megjelölve látjuk a célt, a melyre törekednünk keli. Egy ily jótevő, egy ily vezér 25 éves igazgatói működésének évfordulóját ünnepeltük meg ápr. 4-én Sárospatak városházának nagytermében. Messze földről, távoli vidékekről sereglettek össze a nemzet legszerényebb munkásai közül azok, kik ennek a jeles vezérnek tanításaitól, eszméitől, lelkesedésétől áthatva szálltak ki a küzdő térre, hogy ott csendesen, zajtalanul rakosgassák az emberi nem civilizációjának fundamentomát, világosságot gyujlsanak ott, hol addig a sötétség honolt; eljötték a hálás tanítványok, hogy átnyújtsák a legszebb jutalmat, a tisztelet, szeretet és hála koszorúját nagy mesterüknek, Dezső Lajosnak, ki 25 évvel ezelőtt e napon esküdött hűséget a magyar nemzeti nevelésügynek, 25 évvel ezelőtt lett szellemi harcosává annak a nagy eszmének, mely a magyar nemzet művelődését, az embernek emberré való nevelését van hivatva fejleszteni. — A hálás tanítványokhoz csatlakoztak tisztelői; megjelentek Sárospataknak tisztviselői és polgárai, hogy ez évforduló alkalmával részt kérjenek az ünneplésből, hogy kifejezzék tiszteletüket, hódolatukat e nagyférfiu iránt, ki már 25 éve terjeszti a népnevelés magasztos eszméit városuk falai között s hogy megmutassák azt, hogy a magyar tudatában van a népnevelés fontosságának s hogy meg tudja becsülni nagyjait. De ki ne hajolna meg egy oly férfiú előtt, ki 25 hosszú éven át fáradhatlan buzgalommal, önzetlen lelkesedéssel lobogtatta immár 25 éve azt a zászlót, melynek hűséget esküdött. — Tanít, nevel, lelkesít, bátorítja a csüggedőt, felkölti az ifjúi lélekben a népnevelés és haza iránti szeretet szent érzelmeit, önmagában nyújt példát arra, hogy lehet a magyarnak nemzetét igazán szolgálni, hogyan kell a hazát igazán szeretni. Kedves Kartásaim! Íme, előttünk a példa .... kövessük őt, a nagymestert s beteljesednek a „legnagyobb magyarénak jós igéi: „Magyar- ország nem volt, hanem lesz.“ A jubileumi ünnepély lefolyása a következő volt: Az ünnepélyen résztvevők d. e. 9 órakor a városháza nagytermébe gyűltek össze, hová az ünnepeltet Vágó Gyula vezetése alatt a volt tanítványokból alakult küldöttség hívta meg, kit lelkes éljenzéssel fogadtak. Az ünnepélyt a tanítóképző intézet énekkara Hodossy Béla vezetése mellett Mozárt: „Himnusz“-ának kifejezésteljes eléneklésével nyitotta meg. Ezután Hubay Bertalan lépett elő s egy szívből jövő, szívhez szóló valóban szép beszédben tolmácsolta az ünnepeltnek a volt tanítványok nevében azt a hálát, szeretetet és tiszteletet, melyei jeles vezérük, nagy mesterük iránt viseltetnek s átnyújtotta azt az 500 kor. alapítványt, melyet az ünnepelt nevére volt tanítványai tettek le azzal a kijelentéssel, hogy annak célját maga az ünnepelt határozza meg. Az ünnepelt emelkedett fel ezután s a szív mélyéről jövő igen meleg szavakban mondott köszönetét a volt tanítványok szeretetónek megnyilatkozásáért; köszönetét mondott az alapítvány tételéért, mi által fényt derítettek az intézetre; köszönetét az intézet nevében, mint a melynek szellemi érdeke ápolására nincs alapítvány; köszönetét a maga nevében különösen azért, hogy reá bízták az alapítvány céljának meghatározását. — „Adassanak — úgymond — ez alapítvány kamatai az erkölcsi magaviseletben kitűnő ifjúnak.“ — Ezután Molnár János Sárospatak főbírája vezetése alatt a képviselőtestület és a polgárság járult az ünnepelt elé. Szónokuk szép beszédben adott kifejezést azon nagy örömüknek, hogy ily nagy férfiút tisztelhetnek 25 év óta városuk falai között és képviselőtestületükben. — Az ünnepelt meleg szavakban mondott köszönetét a város polgárainak, különösen megemlékezve Molnár Jánosról, volt tanítványáról, ki a képezde iránt jelenleg is a régi munkás szeretettel viseltetik. Ezután az énekkar adta elő a XXIII. zsoltárt, Kleinnak e nehéz darabját szabatosan, érzéssel és hatással. Majd Pa- iágyi Lajos tk. tanár, koszorús Írónk, lépett az ünnepelt elé s egy magas szárnyalásu, költői eszmékben gazdag beszédben gyönyörű párhuzamot vonva a tanító „és iró között, üdvözölte őt az irók nevében: „Üdvözlöm —úgymond — a kitűnő tanítóban az irót, a tanítóban a kitűnő Írót“ — s átnyujtá az általa összeállított „Emlékalbumot.“ Ekkor jelent meg ünnepeltünk előttünk az ő teljes nagyságában. Egy eszmedus remek beszédben mesteri ékesszólással mondott köszönetét a reá nézve oly meglepő és nagybecsű emlékért, üdvözölvén egyszersmind annak létesítőjét, Palágyi Lajost, s benne a koszorús irót. — Végül a képzőintézet jelenlegi növendékeinek nevében Fekésházy József IV. éves növendék nyújtott át egy remekművű ezüst serleget, a szeretet hangján kérve igazgatójukat, hogy fogadja azt el tőlük emlékül. — Az ünnepelt meghatot- tan köszönte meg a szeretetnek ezt az örök zálogát. — A hálaadás, a kegyeletes megemlékezés és könyörgés pohara lesz ez nekem — raondá — mig Isten életemnek kedvez. A programúinak utolsó pontja nemzeti „Himnusz“-unk volt, melyet az énekkar lelkesen adott elő; a lélekemelő ünnepély azonban csak a „Szózat“ elének- lésével végződött, melyet az egész üuneplő közönség állva énekelt. Az ünneplő közönség nagy része ezután a kepezdéhez vonult, hol az ünnepelttel magát lefényképeztette; majd 1 órakor ismét a városháza nagytermében gyülekezett, hol már fehérített asztalok, kitűnő magyaros ebéd várták. — Az első pohárköszöntőt Molnár János, főbiró, mondta a legelső magyar emberre, a királyra. — Majd Hubay Bertalan ürítette poharát Wlassics Gyula Dr. vall.- és közokt. ministerrel Palágyi Lajos Zemplén-vármegye főispánjára, Hodossy Béla a „Zemplén-vármegyei tanítóegyesület nevében az ünnepeltre, Dezső Lajos volt és jelenlegi tanítványaira, Fodor Jenő, Nagy Sándor, Kőszeghy István, Róth Zsigmond, Abonyi Lajos az ünnepeltre, Beregszászy István a jelenlevő tanítványokra, Schneider Jakab Palágyi Lajosra, Veress Ferenc az ünnepelt nejére és családjára, Witt József az ünnepelt nejére, Dezső Lajos Sárospatak jelenlévő polgáraira, Abonyi az ünnepelt családjára, Horváth Mátyás az ünnepeltre, Kapitány János a rendezők nejeire, Hubay Bertalanná és Molnár Jánosné őnagyságaikra, Palágyi Lajos a jelenlévő tanítónőkre, az ünnepelt 2 leányára. Litkey György Hodossy Bélára és az általa vezetett énekkarra, Veress Ferenc az ünnepelt távol lévő fiára, ifj. Dezső Lajosra. — Ezután Palágyi felolvasta azokat a sürgönyöket, melyekben az ünnepeltet azok üdvözölték, kik nem jöhettek el személyesen részt venni az ünneplésen. — Toasztot mondtak még Toka János az ünnepeltre és családjára, Kóta Sámuel Dezső Lajosra, Hodossy Béla Berbgszászyra, Molnár János a tanítókra, Palágyi Lajos az ifjúsági olvasókör nevében az ünnepoltre és még sokan, mindannyian a szeretet és hála érzelmeinek adva kifejezést. A kedélyes ebéd fél 5-kor ért asztalbontáshoz, a mikor az ünnepelt búcsút vett tisztelőitől s családja körébe távozott; de az ünneplők legnagyobb része ott maradt, a fiatalság pedig Jónás cigány hegedűjétől feltüzelve a kedves háziasszonyokkal és a felszolgáló kedves és szép leányokkal táncra perdült s oly tűzzel járta nemzeti táncunkat, hogy később már az öregebbjei is közéjük állottak. Nem volna azonban referádám teljes és hálátlannak érezném magamat, ha meg nem emlékezném Molnár János, Hubay Bertalan és Palágyi Lajosról, mint a kiknek a szép ünnepély rendezését köszönhetjük, valamint azokról a lelkes nőkről, különösen Molnár Jánosné és Hubay Bertalanná őnagyságaikról, — akik az ünneplő közönségnek nem csekély fáradsággal járó ellátásáról gondoskodtak. — Isten éltesse boldogan mindnyájokat! Molnár Gyula. Felsőköri gyűlés. A „Zemplén-vármegyei tanító-egyesület felső köre“ 1900. évi április hó 2-án Gálszéesen tartotta tavaszi gyűlését, mely a kedvezőtlen időjárás dacára látogatott volt, vármegyénk érdemdús tanfelügyelője, a vármegyei tanitó-egye- sület derék elnöke, a gálszécsi állami iskolai gondnokság, több lelkész s mintegy hatvan tag feszült érdeklődéssel vett részt e minden pontjában kiválóan sikerült gyűlésen ; e meleg érdeklődés fényes bizonyítéka annak, hogy a vármegye északi járásainak tanítóiban a múltakban tapasztalt lelkesedés nem aludt ki teljesen, sőt ma ujult, hatványozott erővel kér részt a népoktatás fejlesztésének nagy munkájában. A gyűlés pontban 10 órakor az állami iskola felsőbb osztályainak két hangon kellő precizitással előadott himnuszával s egy kiválóan betanított hazai induló éneklésével vette kezdetét, Mathiász József elnök mélyen átérzett s fenkölt szellemű megnyitó beszédében, midőn a tanítói állás nehéz, de magasztos voltát és az ezekből folyó kötelmek sokaságát előadja, rámutat a jövő irányra s a szorosan vett tanítás mellett célozza, miként legfőbb súly fektettessék az erkölcsi élet ápolására, a jellem fejlesztésre és a testi erők fokozására s kartársai lelkére köti, hogy ez irányt szem elől ők se téveszszék. A gálszécsi állami iskola gondnoksága nevében és a beteg elnök megbízásából IVovák István dr. gondnoksági tag rövid, de szívből fakadó beszéddel üdvözli a város falai közé jött tanitósereget s munkálkodásukra Isten áldását kéri; mire Mathiász elnök válaszol, kiemelvén, hogy boldog a helység, ha kulturális fejlődésében a tanítókon kívül lelkes férfiak is közreműködnek. Majd Nemes Lajos kir. tanácsos, tanfelügyelő szólott s a tőle megszokott ékes szavakban örömét fejezi ki, hogy a felvidék tanítóit ily szép számmal egybegyiilve J^átja, megragadja a kedvező alkalmat, hogy a magas Ministerium által a magyarosítás terén tett érdemek elisme- résekópen Mihalcsik Teréz nagy-mihályi állami tanítónőnek és Puha Demeter nálafalvai róm. kát. tanítónak adott 100—100 kor. jutalmat és Fábián István abarai ev. ref. tanítónak az „Országos erkölcs nemesitő egyesület“ által küldött elismerő okiratot átnyújtsa ; kellőképen méltatva mindhármuk érdemeit, a jelenlevőket a haza iránti szent kötelesség: a magyar szellem hazafias ápolására buzdítja. A tanfelügyelőnek lelkesítő beszédje, után az iskola növendékei a szózatot, majd „Árpád apánk“ cimü hazafias dalt énekelték; a remek betanítás az énekkar kitűnő vezetőjének, Andrej- kovits Pál, gálszécsi áll. iskolai igazgatónak érdeme. Miután elnök a múlt gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Zseltvay Bogdán és Fábián István tagokat, a mai gyűlésből fölvett jegyzőkönyv hitelesítésére Todeszky Erzsébet és Vas József tagokat fölkérte, kezdetét vette a gyűlés tulajdonképeni tárgysorozatának tárgyalása. Neuwirth D. iknna gálszécsi állami iskolai tanítónő bemutatta Czukrász Róza fonomimikai módszere szerint vezetett osztályát; még pedig végeztetett hangoztatási gyakorlatokat, betü- ismertetést, a betűk szóba vonását, bemutatta az általa eddig elért eredményt, a tanítónő a fonomimikai módszernek szerintem egyedüli előnyét t. i. az osztály egyidőbeni, játszó foglalkoztatását érdekes előadásban hozta érvényre; ezzel kapcsolatban Todeszky Erzsébet nagy- mihályi állami tanítónő jeles tudásával a fonomimikai módszer elméletét ismertette. Zseltvay Bogdán és Letényi Ármin abbeli fölszólalása után, hogy a bemutatott módszert csak hosz- szabb és személyes gyakorlat után vélik elfogadhatónak, gyűlés úgy a szép tanításért, mint a fölolvasónak j könyvi köszönetét szavaz. Féltizenkettőre járt az idő, midőn a gálszécsi áll. iskola tantestülete gazdagon megtérített asztaloknál igazi magyar vendégszeretettel látta a jelenlevőket, hol táárkány Imréné, Pri- békné, Andrejkovitsné és Neuwirth őnagyságáék kedves szeretetreméltósággal kinálgatták a jobb- nál-jobb ételeket és italokat. Rövid itt időzés után visszatértünk a gyűlés színhelyére, mikor is Zseltvay Bogdán va- rannói áll. isk. tanító olvasta föl nagy készültséggel megírt dolgozatát: „A népiskola maximális és minimális tanterve“ címén. Fölolvasó a mai népiskolákat osztott, osztatlan s részben osztott s a szorgalmi idő tekintetében 10, 9, 8, 7, sőt 6 hónapig tartó iskolákra osztja föl; helyesen jegyzi meg, hogy az utóbbi, vagyis hat havi szorgalmi idővel rendelkező iskola nem egyéb, mint paródiája a népiskolának, képtelenség tehát az ily iskolától az általános tantervben foglaltakat követelni; hosszasan foglalkozik a mai népiskola működési minőségének lényegével s végre ajánlja, hogy a mai osztatlan iskola számára az általános tantervből oly minimum állapíttassák meg, mit ez iskola saját- lagos körülményei és rövid tanidejónél fogva biztosan feldolgozhat s a mely tőle minden körülmények között megkövetelhető legyen; egybefoglalja tantárgyankint mindazt, melyek e minimális tantervbe felveendők lennének. Fábián István, Vas József, Loykó Imre, Salgó Antal és Nemes Lajos tanfelügyelő általános helyesléssel fogadott fölszólalásai után, gyűlés, midőn előadónak szives köszönetét mond, elhatározta, hogy az osztatlan népiskolák számára az egységes tantervből okvetetlenül egy minimális tanterv készítését javasolja és ilyennek elfogadja az előadó által felolvasottat. A következő fölolvasó Fábián István abarai ev. ref. tanító volt, ki „Az alkoholizmus és a nép“ címen előbb fejtegeti az alkoholnak a szervezetre káros hatását, statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy a számos öngyilkosság, a népnek elszegényedése az alkoholnak mértékfeletti fogyasztásából ered, majd előadja azon módozatokat, melyek segélyével a köznép a korcs- mázástól és alkohol fogyasztásától elvonható ; e célból felhívja szövetségre lépni az egyházat, vagyis a papot és az iskolát, vagyis a tanítót, kik egyesült erővel alakítsanak ifjúsági dal- és olvasó-egyesületeket; határozati javaslatot nyújt be, melyben az ország összes tanitó-egyesüle- teit az alkoholizmus meggátlására hívja föl. —- Szabó Endre, Salgó Antal, Hodossy Béla és Nemes Lajos fölszólalása után gyűlés felolvasónak j könyvi köszönetét mond, határozati javaslatát a vármegyei tanító-egyesület választmányához beterjeszteni rendeli. A következő gyűlés helye Varannó Mathiász József elnök záróbeszédében hálás köszönetét mond a vendégeknek, Nemes Lajos kir. tanfelügyelőnek és Hodossy Béla elnöknek, hogy gyűlésünket megjelenésükkel megtisztelni szívesek voltak. Félhárom órakor a zöld asztalt a fehérrel cseréltük föl; az Erzsébet szálló éttermében rendezett közebéden a város intelligenciájának társaságában 95-en vettünk részt. Mihamar megindult a tósztok árja, melyek közül Mathiász József köri elnök első sorban Nemes Lajosért, a szeretett tanfelügyelőért emelt igen sikerült áldomáspohárt. Ez után Andrej kovies Pál ege-
