Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-25 / 8. szám

Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IMI I IST HD ED IST S A- ES IST !F. Sátoralja-Ujhely, 1SOO. február 25. 8. (2044.) Harmincegyedik évfolyam. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Azonfelül bélyeg 60 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzet­tel ellátott hirdetmények­ért térmérték szerint min­den négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél ked­vezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatalhoz intézendők. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Hármas üdvözlet esküdtszékünknek!!! A mi öt évtized lomha folyásán át „jám­boróhajtás“ maradt, hogy t. i. Magyaror­szág büntető igazságszolgáltatásának per­rendjébe is beillesztessék az esküdtszéki intézmény: immár nemcsak hogy teljese­désbe ment, de valósággal életbe is lé­pett az 1897. évi XXXIII. t. c. képében. Nálunk, Zemplén-vármegyében, a s.- a -újhelyi kir. törvényszék, mint esküdtbi- róság, a f. évi febr. 21-én s folytatva febr. 23-án tartotta az első főtárgyalásokat. A febr. 21-iki főtárgyalás eredménytele­nül végződött, mert a bizonyító eljárást két tanú meg nem jelenése miatt el kel­lett napolni. Hanem azért épp a febr. 21-iki fő­tárgyalás szolgált ünnepies alkalmul arra, hogy a kir. törvényszék elnöke, úgyszin­tén a vádhatóság és a védelem képvise­lői hódolatuk zászlait meghajtsák a nép­fenség piedesztáljára helyezett magyar esküdtszéki intézmény előtt, külön-külön, ékes beszédek közben, miket alább olyan sorrendben, mint a milyen sorrendben el­mondattak, szóról-szóra hiteles szövegeik szerint közlünk a „Zemplén“ t. olvasókö­zönségével. Már magában az, hogy ezek a klasz- szikus formájú beszédek a vármegye szék­házának díszes nagytermében — tehát ott szólaltak meg, a hol az államjog-rendjét meg­reformálni hivatott csecsemőnek, az es­küdtszéki intézménynek, magyar bölcsőjét ötvenkét esztendővel ezelőtt először ringat­ták meg a haladás apostolai: közérdekű­ségüknél fogva nemcsak „urbi“, de „orbi“ is számot tarthatnak a közérdeklődésre. Betüszerinti magyarsággal lentebb kö­vetkeznek sorban. Olvassátok a történet Dolgorukov Natália hercegnő*) — Relievtől. — Beállt az ősz időszaka, A völgybe’ lenn vihar moraj lőtt, S a Dnéper zavaros vize Szakgatta a homokos partot. E meredek s vad partra jött el, Hogy búját elzokogja fenn — Egy ifjú, de boldogtalan nő . . . Könyezve ott önkénytelen. Holnap már sorsom béfejezve! . . Ha szól a templomi harang: Kinommal elrejt mindörökre Egy cella — néma, zajtalan . . . Én könyeim oh folyjatok E bús helyen én két szememből; Utoljára még most szabad Ábrándoznom kedves férjemről 1 E némaságban utoljára Bolygok bus emlékimmel itt S a kietlen berkekre bizom Szivem súlyos keserveit. *) Mutatvány »Északi Fény“ címen sajtó alatt levő költeménykötetemből. Megrendelhető a „Hunyadi, Mátyás“ irodalmi intézetnél Bpesten (Zöldfa utca 43. sz. Ára 2 ko­rona.) Jelen költemény Dolgorukov hercegnőről szól, ki Szibériába számkivetett férjét oda önként követte. Sokat szenvedett, férje lefejeztetése után pedig apácakolostorba vonult. Fordító. jogán — hogy t. i. az ige testté lön — ne csak kegyelettel, hanem olvassátok, azzal az érzéssel is, a mivel elmondat­tak: hazafias örömmel, mivelhogy a „nem­zeti műhelyek“ száma ismét szaporodott egygyel — az immár országszerte funk­cionáló esküdtszékkel. * A Fornszek Béla kir. törvényszéki elnök megnyitó beszédének vázlata ez : Esküdt Uraim! Immár hazánkban is a polgárok mondanak Ítéletet polgártársaik­nak ama bűncselekményei felett, melyek a jogrendet legsulyosabbau sértik. Én megnyugvással tudom ezt a ha­talmat az Önök kezébe letéve, mert bi­zalmam van abban, hogy óvatos és kö­rültekintő működéssel, helyes jogérzetük által vezetve, a konkrét eseteknek szen­vedély, gyülölség és félelemtől ment, lel­kiismeretes mérlegelése mellett, meg fog ják találni azt az utat. mely az anyagi igazság érvényesülése felé vezet. Ebben a reményben örömmel üdvöz­löm Önöket, mint bíró társainkat és együt­tes működésűnkre Isten áldását kérem! * A Hlavathy József kir. főügyész helyet­tes beszéde ez volt: Ünnepet ül a magyar igazságszolgál­tatás! Magasztos, fényes, nagy ünnepet akkor, midőn templomába testet öltve vonul be az az intézmény, melyet az emberi és állampolgári szabadság legnagyobb bizto­sítékának, a demokratikus és alkotmányos állam egyik alapkövének és az emberies igazságszolgáltatás zálogának tartanak. Lelkem mély meghatottságával nyíl­nak szólásra ajkaim ebben az ünnepélyes pillanatban, melyben a múlt összeforr a jelen által a jövővel. A zsarnoki sors vesszeje Mindenfelé úgy űze hajta . . . Jaj! teljes ifjúságomat A zord ősz tőlem elragadta. Ellenséges sorssal csatázva, Száműzetésben hervadék; Mint tüneményt, egy pillanatra: Szép s fiatal férjet nyerék. Szülővárosomat feledtem S hercegi rangot, hirnevet — Szibir** fagyát vele megosztván És a forgandó végzetet.' Mindezt keményen elviseltem >8 nyomorogva a puszták helyén Ártatlan lelkem hő szerelmét Őriztem a férjemnek én. Ő rút boszu zsákmánya lett majd S vére ömlék vesztőhelyen De én havas szirtek közt bolygva, Hű voltam hozzá végtelen. Vigaszt adott a sors s úgy éltem Bús száműzetésem helyén; Ábrándom, álomképem mindig Férjem, Dolgorukov lévén. A süket és zord pusztaságon Öröm volt az ábránd nekem: Mert a bútól tarolt kebelnek Vigaszt ez adott szüntelen. De holnap ... holnap már örökre Felednem kell szerelmemet; **) Szibir Szibéria, orosz neve Ford. Hálás kegyelettel szárnyal vissza lel­kem a múltnak ama megdicsőült vezér­alakjai felé, a kiknek ezt a szép napot kö­szönhetjük; akiknek minden munkája, ösz- szes törekvése abban a szentséges célban összpontosult, hogy a haza legyen nagy és szabad, a nemzet egységes és erős, a honpolgárokat pedig övezze körül a sza­badságjogok minden biztosítéka. Legyen áldott emlékük, mindörökre! Önök felé száll most üdvözlésem és tiszteletem, esküdt-biró urak, akik letéte­ményesei a múltak nagy örökségének, a kiknek kezébe tette le az állam a maga érdekeinek, társadalma békéjének védel­mét, mindnyájunknak becsületét, szabad­ságát, életét. Ne lepje meg és ne döbbentse meg Önöket esküdt biró urak az, hogy az üd­vözlés innen, a kir. ügyészség emelvényé­ről száll önök felé. Hiszen mi kir. ügyé­szek mindig a jog és szabadság elveit vál­tottuk, magunk és a társadalom közzé vá­laszfalat soha nem emeltünk és arról a szomorú térről, a melyen működnünk kell, a humanizmus napsugarát nem zártuk el soha. Annak a testületnek vagyunk mi tagjai, melyet az igazságért való egységes és független küzdelemre hivott fel egykor a feledhetetlen emlékű, megdicsőült vezér* midőn ezekkel a szavakkal adta nekünk a mandátumot: „á kir. ügyészség az állam képviseletében nem puszta peres fél, aki eile- nesén minden áron diadalmaskodni akar, ha­nem közege annak az el nem nyomható erkölcsi hatalomnak, a mely igazságot kutat és követel.“ Valamint az izraelitáknak a pusztában való vándorlásuk alatt tüzoszlop világított *) Kozma Sándor kir. főügyészt értette. Szeri. A sírba élve eltemetnek S megtagadom az életet. Felednem kell a földet s embert Fogadalmam megtartva itt . . . Örökre szivemet bezárni S gondolni sírva a sírig. Én könyeim, oh folyjatok E bús helyen ón két szememből; Utoljára még most szabad Ábrándáznom kedves férjemről. E némaságban utoljára Bolygok bús emlékimmel itt S a kietlen berkekre bizom Szivem nehéz keserveit! Lehúzta ujjúról a gyűrűt, Megcsókolá, ajka remeg Majd a folyó mélyébe dobja S arcát elfödve kesereg: „Te gyűrű, jegygyűrűm, merülj el, Zúgó habok közt a helyed, Soha a kolostor csendjében Ne ébreszd bus szerelmemet 1“ Partok között zajog a hullám, Hervadt levél zizegve hull; Forgószél zug a síkon végig, Süvöltve az erdőn vadul. Őt ellepé a kin, a bánat, Harmatozá keblét a köny . . . Serenetev*** ifjú leánya A viz mentén im’ visszajön. *** Serenetev táborszernagy leánya veit a hercegnő. Ford. HT A Zemplén mai száma tizennégy oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom