Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-02-18 / 7. szám
A magyar nép nem is tudja, hogy milyen bírói karral bir az ország. Kérdezzék meg a külföld jogtudósaitól és meg fogják hallani, hogy ez a végtelen szerényen dotált bírói kar a fejedelmi fizetéssel ellátott gazdag ángol birói karnál egy lépéssel sem áll hátrább. A müveit Európa tudja, hogy az igazaknak ez a hadserege páratlan becsületes, hozzáférhetetlen, lelkiismeretes és vasszorgalmú katonákból áll, kik élet-halálharcot vívnak a jogtalanság ellen s csak önmaguk testi erejét fogyasztják a rájuk halmozódó határtalan munka súlya alatt. Tiszteletet érdemel e hadsereg ; s ha azt akarjuk, hogy a birói funkcióban résztvevő esküdtek iránt tisztelettel viseltessék a nép: akkor első sorban ezek előtt a névtelen hősök előtt hajtsuk meg az igazságügy lobogóját. Magyar esküdtek! ,,Vessétek le saruitokat, mert szent az a ,hely, a hová beléptek !“ És ha azt akarjátok, hogy az a hely tovább is szent maradjon, az igazság csarnoka valódi szentélylyé váljon: akkor esküdjetek meg híven és igazán, hogy kö- telességteket minden körülmények között híven és gondosan, pártatlan lelkiösmere- tességgel, igazságos meggyőződéstek szerint fogjátok teljesíteni; hogy kedvezést, félelmet és személyes tekintetet sohasem fogtok ösmerni a magyar nép, a magyar nemzet s annak törvénye és alkotmánya szerint fogtok eljárni és Ítélni. Isten titeket úgy segélyen! Székely Albert dr. Vármegyei ügyek. Néh. Dókus József emlékezete. A t. vármegye közigazgatási bizottsága február hó 12-én tartott rendes havi ülésén adott kifejezést kegyeletének legelső volt elnöke, néh. Dókus József volt főispán emléke iránt. A kegyeletes visszaemlékezést megörökítő jegyzőkönyvi kivonatot és az ahhoz tartozó hivatalos okiratot, — mindkettőt Thuránszky László vm.-i tb. főjegyző fogalmazása szerint, — adjuk emlékezetül a következőkben ; Elnöklő főispán ő méltósága az alispáni jelentés felolvasása alkalmából, — mely jelentésében a vármegye alispánja legelső sorban arról a szinte pótolhatatlan veszteségről emlékszik meg, amely a közigazgatási bizottságot ez időszakban azzal érte, hogy választott tagjai közül a legérdemesebb, a legrégibb, Dókus József elhalt — az alispánnak ama indítványát, hogy a megboldogultnak emlékét a közigazgatási bizottság jegyzőkönyvében megörökítse — a közigazgatási bizottságnak elfohogy az „Egyetértés“, a melynek már nyolc éve vagyok munkatársa, más véleménynyel van felőlem. Daninger József. Hoszu ember. Hosszaságát szinte resteli, azért kissé előre hajolva jár. Arca hoszukás, úgynevezett „hős“ bajuszszal, amely olybá teszi arcát, mintha mindég talüseprüt rágna. Sohasem nevet, csak mosolyog, de ez nála nem rósz lélekre, hanem csak hiányos egészségére mutat. Mint tanár kitűnő annak előnyeivel és hátrányaival. Arra a tanszékre, melyet betöltött, nagy készültséggel birt. A mondattant oly ügyesen, az analitikai és szintetikai módszer teljes kihasználásával még nem hallottam seholsem úgy előadni, mint tőle. De azután, mint minden szabályoktól agyonkinzott lélek, ő is pedáns volt úgy tanitványai, mint önmaga irányában, a mely tulajdonsága nem tette éppen kedveltté előttünk. Pedig áldott jó lélek volt. Sohase haragudott — csak egyszer. A magyart és a németet tanította. Csonkának sehogyse tudott nemcsak a német szin- takszisi szabály, de még csak egy árva német szó is a fejébe menni. A német órán azért súgásból élt. Én voltam a súgó. Csonka olvassa: Der Hund belit. Én oda súgom neki: A tanár tanít. Ő utána mondja. Daninger, a ki ezt a tudatlanságot maliciá- nak vélte, mérgében felugrott, haza ment és nem jött tanításra egy álló hétig. Nagy hálával tartozom neki. Sokat tanulgadásra ajánlja és indítványozza, hogy a gyászoló családhoz részvétirat intéztessék. A közigazgatási bizottság ez indítványokat egyhangúlag elfogadván, a megboldogultnak, úgy is mint a közigazgatási bizottság szervezésétől kezdve 1882-ig volt legelső elnökének*) úgy is mint ettől kezdve a legérdemesebb, lelkiismeretes, buzgó megválasztott tagjának érdemeit méltatva, azokat jegyzőkönyvébe igtatja, emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti és a bizottság minden egyes tagja részéről mélyen érzett részvételének kifejezést óhajtván adni, a gyászoló családhoz e jegyzőkönyvi határozat megküldésével részvétirat intézését elhatározza. A néhai Dókus József fiaihoz: Gyula, Ernő és Lászlóhoz, úgyszintén unokáihoz: Bernáth Aladár és Bélához intézett „részvétirat“ igy szól: Kedves barátaink! Áz 1900. év gyászszal köszöntött be re- átok, elveszítettétek a legjobb atyát, nagyatyát. De nemcsak tiétek e gyász, osztozik abban e bizottság is, melynek szervezeti idejétől, 1876-tól kezdve legelső elnöke volt és e tisztjét az 1882-ik évig viselvén, ez időtől mint buzgó megválasztott tagja működött e bizottságnak. E bizottság minden egyes tagja mélyen átérzi a gyászt, mely titeket, a gyászoló család tagjait sújt, mert e közigazgatási bizottság második családja volt a megboldogultnak. Családja voltatok ti a családi tűzhelynél, családja volt ez a vármegye ősi székházának tanácstermében a zöld asztalnál. És „aminő jó gondos, önfeláidozó családfő volt Ü a családi tűzhelynél; aminő odaadó szeretettel ragaszkodott annak minden egyes tagjához : oly gyöngéd szeretettel viseltetett e második családjához és buzgó lelkiismeretességgel segített ennek terheit viselni. A legmélyebb tisztelet és általános elös- merés vezette e bizottságot, hogy érdemeit teljes nagyságukban méltatván jegyzőkönyvébe iktatva, emlékét megörökítve, a legőszintébb részvét érzete indítja arra, hogy ez érzetének előttetek, kedves barátaink, kifejezést adjon és mély gyászotokban ezzel is részt vegyen. Enyhítse a gyászt az a magasztos tudat, hogy az Istenben boldogult helyét mindég és mindenütt, mint a kötelességtudás, munkásság, a részrehajlatlanság mintaképe töltötte be — és igy élt ő 81 évet, tehát az emberi kornak majdnem legvégső határát érte el, — folytonos köztisztelet és szeretetben. Fogadjátok a legőszintébb részvét ismételt kifejezései, enyhítse az ég Ura fájdalmaitokat. Molnár főispán, mint a közig. bíz. elnöke. *) Zemplén-vármegye közig. Irzottságának rendes havi ülésón az 1882. ápr. hó 4-ik napján elnökölt először Molnár István főispán. Történeti érdekből említjük föl csupán, hogy a f. hó 12-iki ülés 1882. ápr. 4-től számítva a kétszáztizenötödik alkalom volt (nem számítva ez egy, legfeljebb két rendkívüli ülést) melyen elnökölt. Jellemző, hogy ő mint elnök-előde, immár 18 év folyásán, egyetlen egy ülést sem mulasztott el, melyen ne elnökölt volna. S zerk tam tőle, csak temperamentomát nem tudtam elsajátítani, mert én ha tanítok, mindég dühös vagyok, mint az állatkerti tarajos sül. Sz. Nagy József. Kiss József igazgató úgy mutatta be az ifjúságnak, mint az ország zenetanárainak egyik legkiválóbbikát, mint egy előkelő műveltségű, zenetudóst. Külsejéről ezt nem lehetett volna leolvasni, a mennyiben ujjai rövidek, nyaka vastag és rövid, a melyek az általános felfogás szerint tudvalevő, hogy mind, ellent mondanak' a magasabb műveltségnek. Ő tehát egy kellemes hazugság, hol a belső meghazudtolja a külsőt. Kitűnő zenész, a ki bravúrral játszik a billentyűkkel, amellett termelő zenei talentom is lett volna, ha nem volt volna olyan kényelmes. Ez a megjegyzésünk azonban a tanárt nem érinti, mert ebben a működésében kötelesség tudó ember volt, sokszor egész a lelkesedésig. Sok eredményt azonban nem tudott velünk elérni; talán azért, mert mint minden nagyobb stilü zenetanár, ő sem volt jó metodista. Nem tudom. De tény, hogy egyes tehetségeinknek a közepesen való felülemelkedése mindég a másikat nyomja el. Nála is körülbelői igy lehetett. Különben ha nem volt haragos, különösen ha Szűcs iskolatársunk nem vette az órán kezébe a hegedűt, kedves ember volt. Ekkor mindég a tarkóját dörzsölgette, mint a légy az első lábait, ha reggel az első napsugár a szemébe megjelen. * És most azt kérdezhetné valaki, hogy miért írtam meg ezeket az alig látható semmiségeket. Hát miért irja meg a nagy ember emlékeit ? Azért, hogy személyes élményeiben a kort Az esküdtszék első főtárgyalása immár kitüzetett a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék, mint esküdtbiróság részéről, — és pedig kitüzetett febr. 21-ére, azaz huszonegyedikére. A főtárgyalások, mindaddig mig a törvényszéki uj palota föl nem épül (addig pedig még sok viz fog lefolyni a Ronyván, mert hiszen máig még annyira sem birt jutni ez az ügy, hogy az uj palota helyét megtalálták volna) a t. vármegye székházában és pedig a nagyteremben lesznek, melyet a szerdán kezdődő főtárgyalás alkalmára esküdtbirósági stílben már be is rendeztek. Külön emelvény van a kir. törv.-szék, külön az esküdtek és külön a vádhatóság számára. A törvényszék vérvörös bársonynyal bevont karosszékei úgy mutatnak, mintha volnának ős trónusai Justitia istenasszonynak. A korláton belül és az emelvények alatt még két zöld mező van egy- egy asztal képében, az egyik a védelem, a másik a sajtó képviselete számára, a miért kö- szönetünk a sajtó iránt figyelmes elnök ur rokonérzetének. A korláton kívül vannak a helyeikből elmozdítható padsorok, utánok székek, részben a vádlottak, részben pedig a hallgatóság számára, mely ha itt lent nem férne, elhelyezkedik majd a karzaton. — Az első főtárgyalás alkalmával egy szerencsétlen némber lesz a vádlott, a ki férjét eltétette láb alól, hogy aztán a szeretőjéé lehessen. A tárgy tehát pikáns ; azért erre idejekorán figyelmeztetjük a főtárgyalásra ellátogatni készülő gyengébb nemet. A közigazgatás minden ágazatának menetéről a lehető részletekig élethű képet nyújtó 1899. évi jelentéseket az alispántól és a szakelőadóktól f. hó 12-iki ülésén vette át a közig, bizottság s nagy általánosságban tárgyalta is. E jelentéseket a ministerelnökhöz kisérő feliratában rámutatott a közig, bizottság a közig, személyzet létszámának elégtelenségére, legfőképp pedig arra, hogy a járásokban emlegetett köz- igazgatási mizériák megszüntetésének „conditio sine qua non“-ja uj szolgabirói állások szervezése és betöltése. Gyári munkások sorsa. A f. hó 12-iki közigazgatási bizottság ülésén, abból az alkalomból, hogy S.-A.-Ujhely város polgármestere emlékiratot nyújtott be a M.Á.V. s.-a.-ujhelyi műhelyéhez tartozó munkások és családjaik megélhetése érdekében, élénk érdeklődés nyilatkozott meg minden oldalról, hogy ez a műhely, mint munkástelep, belátható időre konszolidál- tassék és abban a gyári munkások megélhetése biztosittassék, — vagy, a mint a főispán mondotta: nem engedheti és nem fogja megengedni a közig, bizottság, hogy ezt a gyári műhelyt kisebbítsék, vagy hogy épp a decentralizás révén tönkre tegyék, mert ez az évtizedek óta városunk területén fennálló műhely bele van szerveződve S.-A.-Ujhely és környéke közgazdasági életműködésébe. — A műhely fenntartása, gyarapítása és az abban alkalmazott munkásnép megélhetésének biztosítása érdekében felira- rot intéztek a ministerhez. Közegészségügy. A vármegyei közegészségügy szakelőadójának, Löcherer Lőrinc dr. vm.-i főorvosnak indítványára a f. hó 12-iki Folytatás az I. mellékleten. és az uralkodó eszméket, mint a harmatcsepp a napsugarait esőben összegyűjtse, azután mint a prizma, színeire, elemeire bontva, azt szétszórja, ennélfogva a szemet gyönyörködtesse és a dolgokba betekintést nyújtson. Szubjektivitását tehát érdekessé teszi oiyképp hogy abban a közéletet szerepelteti. Ha ez megengedhető és akceptálható a nagy embernél, a kinek élete különben is teljesen nyílt, anpálinkább megengedhető ez a kiváltság a vonalon alól lévőnek, a kis embernek, hogy a közönség előtt, a mely elvégre is nem egyéb, mint a közepesek gyűjtője, mint hasonló hasonlónak elmondhassa személyes élményeit. Ettől eltekintve különben, a deákélet az ő bizonytalan körvonalaival, kiforratlan nyilvánu- lásával és izolált helyzeténél fogva bizonyos misztikus oldalával lehetetlen, hogy érdeket ne keltsen az olvasó közönségben. Egyrészt tehát ezeket a dolgokat ezért Írtam meg. Másodszor megírtam azért — és ez már vastag egoizmus — hogy az élet hidegében elgémberedett tagjaimat felmelegitsem kissé em- liékeim tüzénéi. Harmadszor pedig azért, hogy Zemplén- vármegye területén élő tanulótársaimnak — ha ugyan ilyenek vannak, — ezen a nevezetes évfordulón eszökbe juttassam azt az intézetet, mely minket ezelőtt harminc évvel oly nagylelkűen keblére fogadott; a tanárokat, a kik minket annyi szakértelemmel odaadással, lelkesedéssel készítettek el az élet útjára. Ezért Írtam meg ezeket a semmiségeket. „Sursum corda“ !
