Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-04 / 5. szám

Sátoralja-Ujhely, 1SOO. február 4. 5. (2041.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 2 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE K Ö Z Ö ITS É G- ± BT E K ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET“-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IsZl I InT ID E ‘Xr.A. S -A. DT j&- IE3. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Azonfelül bélyeg 60 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzet­tel ellátott hirdetmények­ért térmérték szerint min­den négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél ked­vezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatalhoz intézendők. Mit csinál a Bodrogköz? L.-Púlyán, jan. 20. Az „Erdélyi Iparpárfoló Szövetkezet“ megalakulásának Bélái, Ákos gróf főispán elnöklete alatt tartott közgyűlésén Sándor József, az EMKE főtitkára, adta elő az iparpártoló szövetkezet megalakulása körül kifejtett mozgalom keletkezését. Azon a gyűlésen oly üdvös határozatok hozattak, hogy azoknak minden egyes pontja felette figyelemreméltó és szükséges, hogy e moz­galomról általános tudomást szerezzen min­denki akkor, midőn e téren vajmi kevés történt, s a hol volt is némi ipar-, némi házi iparűzés, kellő figyelem és pártolás hiányában csak egyes vidékeken nyert némi lendületet, kevés ember vett róla tudomást, pedig hazánk vidékén mindenütt van bi­zonyos anyag, van elegendő személyzet, csak ösztönözés, alkalom, képesség, buz­dítás hiányzik, sőt a mi legfőbb, a pártolás nem részesül kellő figyelemben; e nélkül pedig még a meglevő ipar sem nyerhet lendületet. Az „Erdélyi Iparpártoló Szövetkezet“ érdekes határosát olvasva, ennek hatása alatt vettem föl régen pihenő toliamat, hogy a Bodrogközön megindult mozgalom­ról „Zempléniünk utján értesítsem a nagy­érdemű közönséget. Bodrogközön a mi provideuciális gróf­unk, Mailáth József Öméltósága, Perbenyik- beu kieszközölte a gazdasági ismétlő iskola felállítását az államnak segélylyel történt hozzájárulásával. Egy alkalmas helyiséget adott ő maga e célra a közönség haszná­latára. Ezt az iskolát látogattuk meg fiam­TAKCA. Dókus József, a jó öreg. A »Zemplén« eredeti tárcája. Él a szelíd jóság, bár szivét rejti koporsó; Tettei fényében látja ragyogni a jó. * Puszta, avar síkot s hegységet hó takar el most, Mintha siratgatná díszeidet anyaföld. Lelkem is elszállott, gyászhired vonja Kopaszka, S a zokogó néppel zengi busongva dalát: Légy áldott Dókus, szeretettel jártad az utad, S im ma koporsódban zárva, örökre pihensz. Oh, ha szemed látná, mint tisztel népeid árja, Fölkelnél sebesen vívni a hon javaért. Mint az igaz jóság küzdöttél élve nagyokként, Érte fogadd koszorúm a Tisza partjairól; Jóság s honszeretet legdrágább kincse a szívnek Lelkem urát mindig tiszteli s áldja azért. * Jó apa sírjánál kegyelet fáklyája viraszthat, Dókus hantjainál oszlopod ég — szeretet. * Tisztes alak láttán gyönyör-érzet kedvre dérit [csak] Dókust fénye körén látni valódi öröm. A haza — s fajszeretet koronája a tiszta kebelnek; Dókus népeidért lángola drága hazánk. * Tenni a közjóért szépet s jót lelki derékség, Dókus a népüdvért fárada s tesz nemesen. * Szent az igaz szívnek tisztét mindenha betöltni, Tisztjei közt, a vezér, Dókus a rend maga volt. * mai, a lelesz-pólyáni lelkészszel, most jan. 21-én. Mondhatom, hogy rendkívüli megle­petésben részesültünk. Az igazgató-tanár vezetése és felügyelete alatt épp a házi­ipar órája lévén, bemutatkoztunk ; midőn megtudta, hogy kik vagyunk, őrömüukre szolgáló avval a kijelentéssel fogadott, hogy azért is nagyon örül látogatásunknak, mert az egész iskolában a lelesz-pólyáni 6 fiú legkiválóbb előmenetelt tett, úgy az ipar és gazdaság, mint a többi reális tanul­mányokban. Az elérzékenyülés az öreg emberek sajátságos tulajdonsága — nem csoda, mi­dőn szemügyre vettem az előmutatott, kü- lönöseu a lelesz-pólyáni fjak által készített, vesszőből és gyékényből remekül fonott kosarakat és különlegességeket, elérzéke- nyülve, könybelábadtak szemeim. Minő sze­rencse népünk fiaira nézve ez a tanulmány, minő haladás! ebből folyó mennyi haszon fog ennek az áldott lelkű főurnak tevékeny­ségéből, kezdeményezéséből, atyáskodó jó szivéből e nép anyagi jólétére háramlani! nem fogja a fiatalság a téli hosszú estéket lebzseléssel, vagy az éjjeleket a fonóhá­zaknál tivornyázással tölteni, de hasznos és könnyű foglalkozás mellett pénzkeresethez fog jutni! Minden örömöm mellett azonban szo­morúan hatott kedélyemre az, hogy ennyi áldozattal felállított iparüző iskolába a vi­déki, sőt a helybeli perbenyiki ifjak közül kevesen iratkoztak be; alig találtam 30 ifjút és leányt összesen ottan. Mi lehet ennek az oka? Lelesz-Pólyánból, a mi 2 óra járásnyira van Perbenyiktől, 6 fiú ál­landóan ott van novembertől, Leleszről 2 Dókus a honfi erény s szeretet példája, amig élt, S fénylő tetteivel szüntelen arra hevít. * Hinni, szeretni tanít jóknak küzdelme a földön, Dókus küzdelmén jók szive tettre hevült. * Szép a család gondját nemesen hordozni ma­[gyarnak], Dókus azért sürgött s óvta a gyermekeit * Boldog a férfivilág hű párja körében akárhol; Dókust jó nejéért látta örülni az ég. * Napnál szebb s ragyogóbb éltünk hű társa, ba­rátunk], Dókus aranyszivvel híí a barátjaihoz. * Gőg sunyi lelkeknek s üresek cégére, kerüljük, Dókus hő lelkén tisztes alázat a fény. * Jó magyar a földet mindenhol tudja szeretni; Dókus fáradozott kertjei- s földjeiben. Jó .borait büszkén élvezve dicsérte a bölcs ajk, Áldja meg, úgy szólott, értök a kedvetadó. * Ur vala s dús polgár szivének kincsei által, Lelke világánál hinti a kincseit el; Oktat mint gazdász szavait szétszórva tanácsként, S példa-adóképen szőleje bölcsre mutat. # Dísze a szép honnak, s Zemplént beragyogja , [nevével]; Érte virasztni tanult s küzd vala szive szerint. * Célja nemes mindig, a hazáért élni s csatázni, Áldást hogy hintsen szerte a nemzeti fény. * Ünnepet ült Zemplén, a megyének hogy feje _ ___________________ [lett ö], leánykát láttam, mikor Lácza, Kir.-Helmecz, Nagy- és Kis-Géres, Dámócz, Cséke, Riese, Dobra, (Bély és Agárd községekből alig egy pár ifjú. Magából Perbenyikből 50 — 60 ifjú járhatott volna! Szemrehányást nem akarok tenni a szomszéd községek elöljáróinak, a lelkész és tanító uraknak; sőt ellenkezőképp: jeleu barátságos, bizalmas felszólalásommal buzdítani, lelkesíteni akarom őket: felhívni becses figyelműket erre a nagyfontosságu mozgalomra. Ti szeretett testvérek! Ti vagytok a nép lelki vezetői, a ti és tanítóitok kezébe van letéve a népnek nemcsak lelki, de anyagi boldogsága! Hassatok oda szokott buzgalmatokkal, hogy a fiatalság lelkesül­jön ! Vezessétek be őket magatok e csar­nokba, hol annyi szépet, hasznosat tanulhat­nak. Jöjjön a fiatalság annak tudatára, hogy csak úgy lesznek a társadalom, a haza javára, ha képesek lesznek önnön erejük­kel megállani a megélhetés küzdőterén ! Akkor, tudom Istenem, nem kellesz Ame­rikába vándorolniok, pénzkereset lesz itt is, csak ügyességet, képességet szerezze­nek. E képesség megszerzésére pedig itt az alkalom! Meghatottan irtuk be a vendégkönyvbe neveinket s távoztunk. Alig léptünk ki az intézetből, találkoz­tunk a Fejszés-tanyai uradalmi tiszttel: elbe­szélvén neki a látottakat, a pólyáui fiukkal azonnal alkuba bocsátkozott 200—300 db. szölökosár kiállítására, a mi 150—160 korona értéket képvisel, mennyit a fiúk őszig előállítani s megkeresni fognak. A vasúti iudóházba belépvén, zsufo­Honfi erényeiért nyerte a fő helyet el. Láttam örülve miként intézte a népei dolgát, Tisztesség s szeretet vitte a tetteiben. * Mint ki szivében igaz, vallást nem sértve ha­[tott csak], Testvérként látá s védte a jóravalót. * Kedves a fű, fa s bokor díszét mutogatva ta­[vaszszal], Dókus szebb náluk honfi erényeivel. # Férfi erély s hűség jókban hő tiszteletet kelt, Dókust pontosság jelzi az utaiban. * Nyegle, pimasz hencög hatalomnak fénye kö­[rében]; Dókus jó atyaként hordta hatalma jelét. * Tisztesség s becsület koszorúját hordja az érdem, Nézd a tied Dókus tőlük örökre virul, * Csitt! ne zavarja szavunk, s siralom bús sírja [nyugalmát] ! Nyolcszor tiz évig vert szive hü’n, magyarul. * Légy okos és bízzál, igy szólott egykor a néphez ; Munkás jót becsülés várja a napjaiban; Renyhe, tunyát megvet mindenhol, hidd el, a jó is, Pénz és minden erő fényt kap a jók kéziben. * Józan okosságnak légy hive akárhol, a mig élsz, Tékozlót kikacag s megcsal az életöröm. * Tisztes öröm-keltés jó szivek kincse közöttünk, Tiszteld és viszonozd érte, ki nyújtja feléd. * Honfi, ha sírja körül kegyelet hő fénye körülvesz, Áldd meg igaz szívvel, jó öreg álmodik ott. MT A Zemplén mai Hzúnm tizenkét oldal. 'a^HI

Next

/
Oldalképek
Tartalom