Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-02-04 / 5. szám
Sátoralja-Ujhely, 1SOO. február 4. 5. (2041.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 2 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE K Ö Z Ö ITS É G- ± BT E K ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET“-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IsZl I InT ID E ‘Xr.A. S -A. DT j&- IE3. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Azonfelül bélyeg 60 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Mit csinál a Bodrogköz? L.-Púlyán, jan. 20. Az „Erdélyi Iparpárfoló Szövetkezet“ megalakulásának Bélái, Ákos gróf főispán elnöklete alatt tartott közgyűlésén Sándor József, az EMKE főtitkára, adta elő az iparpártoló szövetkezet megalakulása körül kifejtett mozgalom keletkezését. Azon a gyűlésen oly üdvös határozatok hozattak, hogy azoknak minden egyes pontja felette figyelemreméltó és szükséges, hogy e mozgalomról általános tudomást szerezzen mindenki akkor, midőn e téren vajmi kevés történt, s a hol volt is némi ipar-, némi házi iparűzés, kellő figyelem és pártolás hiányában csak egyes vidékeken nyert némi lendületet, kevés ember vett róla tudomást, pedig hazánk vidékén mindenütt van bizonyos anyag, van elegendő személyzet, csak ösztönözés, alkalom, képesség, buzdítás hiányzik, sőt a mi legfőbb, a pártolás nem részesül kellő figyelemben; e nélkül pedig még a meglevő ipar sem nyerhet lendületet. Az „Erdélyi Iparpártoló Szövetkezet“ érdekes határosát olvasva, ennek hatása alatt vettem föl régen pihenő toliamat, hogy a Bodrogközön megindult mozgalomról „Zempléniünk utján értesítsem a nagyérdemű közönséget. Bodrogközön a mi provideuciális grófunk, Mailáth József Öméltósága, Perbenyik- beu kieszközölte a gazdasági ismétlő iskola felállítását az államnak segélylyel történt hozzájárulásával. Egy alkalmas helyiséget adott ő maga e célra a közönség használatára. Ezt az iskolát látogattuk meg fiamTAKCA. Dókus József, a jó öreg. A »Zemplén« eredeti tárcája. Él a szelíd jóság, bár szivét rejti koporsó; Tettei fényében látja ragyogni a jó. * Puszta, avar síkot s hegységet hó takar el most, Mintha siratgatná díszeidet anyaföld. Lelkem is elszállott, gyászhired vonja Kopaszka, S a zokogó néppel zengi busongva dalát: Légy áldott Dókus, szeretettel jártad az utad, S im ma koporsódban zárva, örökre pihensz. Oh, ha szemed látná, mint tisztel népeid árja, Fölkelnél sebesen vívni a hon javaért. Mint az igaz jóság küzdöttél élve nagyokként, Érte fogadd koszorúm a Tisza partjairól; Jóság s honszeretet legdrágább kincse a szívnek Lelkem urát mindig tiszteli s áldja azért. * Jó apa sírjánál kegyelet fáklyája viraszthat, Dókus hantjainál oszlopod ég — szeretet. * Tisztes alak láttán gyönyör-érzet kedvre dérit [csak] Dókust fénye körén látni valódi öröm. A haza — s fajszeretet koronája a tiszta kebelnek; Dókus népeidért lángola drága hazánk. * Tenni a közjóért szépet s jót lelki derékség, Dókus a népüdvért fárada s tesz nemesen. * Szent az igaz szívnek tisztét mindenha betöltni, Tisztjei közt, a vezér, Dókus a rend maga volt. * mai, a lelesz-pólyáni lelkészszel, most jan. 21-én. Mondhatom, hogy rendkívüli meglepetésben részesültünk. Az igazgató-tanár vezetése és felügyelete alatt épp a háziipar órája lévén, bemutatkoztunk ; midőn megtudta, hogy kik vagyunk, őrömüukre szolgáló avval a kijelentéssel fogadott, hogy azért is nagyon örül látogatásunknak, mert az egész iskolában a lelesz-pólyáni 6 fiú legkiválóbb előmenetelt tett, úgy az ipar és gazdaság, mint a többi reális tanulmányokban. Az elérzékenyülés az öreg emberek sajátságos tulajdonsága — nem csoda, midőn szemügyre vettem az előmutatott, kü- lönöseu a lelesz-pólyáni fjak által készített, vesszőből és gyékényből remekül fonott kosarakat és különlegességeket, elérzéke- nyülve, könybelábadtak szemeim. Minő szerencse népünk fiaira nézve ez a tanulmány, minő haladás! ebből folyó mennyi haszon fog ennek az áldott lelkű főurnak tevékenységéből, kezdeményezéséből, atyáskodó jó szivéből e nép anyagi jólétére háramlani! nem fogja a fiatalság a téli hosszú estéket lebzseléssel, vagy az éjjeleket a fonóházaknál tivornyázással tölteni, de hasznos és könnyű foglalkozás mellett pénzkeresethez fog jutni! Minden örömöm mellett azonban szomorúan hatott kedélyemre az, hogy ennyi áldozattal felállított iparüző iskolába a vidéki, sőt a helybeli perbenyiki ifjak közül kevesen iratkoztak be; alig találtam 30 ifjút és leányt összesen ottan. Mi lehet ennek az oka? Lelesz-Pólyánból, a mi 2 óra járásnyira van Perbenyiktől, 6 fiú állandóan ott van novembertől, Leleszről 2 Dókus a honfi erény s szeretet példája, amig élt, S fénylő tetteivel szüntelen arra hevít. * Hinni, szeretni tanít jóknak küzdelme a földön, Dókus küzdelmén jók szive tettre hevült. * Szép a család gondját nemesen hordozni ma[gyarnak], Dókus azért sürgött s óvta a gyermekeit * Boldog a férfivilág hű párja körében akárhol; Dókust jó nejéért látta örülni az ég. * Napnál szebb s ragyogóbb éltünk hű társa, barátunk], Dókus aranyszivvel híí a barátjaihoz. * Gőg sunyi lelkeknek s üresek cégére, kerüljük, Dókus hő lelkén tisztes alázat a fény. * Jó magyar a földet mindenhol tudja szeretni; Dókus fáradozott kertjei- s földjeiben. Jó .borait büszkén élvezve dicsérte a bölcs ajk, Áldja meg, úgy szólott, értök a kedvetadó. * Ur vala s dús polgár szivének kincsei által, Lelke világánál hinti a kincseit el; Oktat mint gazdász szavait szétszórva tanácsként, S példa-adóképen szőleje bölcsre mutat. # Dísze a szép honnak, s Zemplént beragyogja , [nevével]; Érte virasztni tanult s küzd vala szive szerint. * Célja nemes mindig, a hazáért élni s csatázni, Áldást hogy hintsen szerte a nemzeti fény. * Ünnepet ült Zemplén, a megyének hogy feje _ ___________________ [lett ö], leánykát láttam, mikor Lácza, Kir.-Helmecz, Nagy- és Kis-Géres, Dámócz, Cséke, Riese, Dobra, (Bély és Agárd községekből alig egy pár ifjú. Magából Perbenyikből 50 — 60 ifjú járhatott volna! Szemrehányást nem akarok tenni a szomszéd községek elöljáróinak, a lelkész és tanító uraknak; sőt ellenkezőképp: jeleu barátságos, bizalmas felszólalásommal buzdítani, lelkesíteni akarom őket: felhívni becses figyelműket erre a nagyfontosságu mozgalomra. Ti szeretett testvérek! Ti vagytok a nép lelki vezetői, a ti és tanítóitok kezébe van letéve a népnek nemcsak lelki, de anyagi boldogsága! Hassatok oda szokott buzgalmatokkal, hogy a fiatalság lelkesüljön ! Vezessétek be őket magatok e csarnokba, hol annyi szépet, hasznosat tanulhatnak. Jöjjön a fiatalság annak tudatára, hogy csak úgy lesznek a társadalom, a haza javára, ha képesek lesznek önnön erejükkel megállani a megélhetés küzdőterén ! Akkor, tudom Istenem, nem kellesz Amerikába vándorolniok, pénzkereset lesz itt is, csak ügyességet, képességet szerezzenek. E képesség megszerzésére pedig itt az alkalom! Meghatottan irtuk be a vendégkönyvbe neveinket s távoztunk. Alig léptünk ki az intézetből, találkoztunk a Fejszés-tanyai uradalmi tiszttel: elbeszélvén neki a látottakat, a pólyáui fiukkal azonnal alkuba bocsátkozott 200—300 db. szölökosár kiállítására, a mi 150—160 korona értéket képvisel, mennyit a fiúk őszig előállítani s megkeresni fognak. A vasúti iudóházba belépvén, zsufoHonfi erényeiért nyerte a fő helyet el. Láttam örülve miként intézte a népei dolgát, Tisztesség s szeretet vitte a tetteiben. * Mint ki szivében igaz, vallást nem sértve ha[tott csak], Testvérként látá s védte a jóravalót. * Kedves a fű, fa s bokor díszét mutogatva ta[vaszszal], Dókus szebb náluk honfi erényeivel. # Férfi erély s hűség jókban hő tiszteletet kelt, Dókust pontosság jelzi az utaiban. * Nyegle, pimasz hencög hatalomnak fénye kö[rében]; Dókus jó atyaként hordta hatalma jelét. * Tisztesség s becsület koszorúját hordja az érdem, Nézd a tied Dókus tőlük örökre virul, * Csitt! ne zavarja szavunk, s siralom bús sírja [nyugalmát] ! Nyolcszor tiz évig vert szive hü’n, magyarul. * Légy okos és bízzál, igy szólott egykor a néphez ; Munkás jót becsülés várja a napjaiban; Renyhe, tunyát megvet mindenhol, hidd el, a jó is, Pénz és minden erő fényt kap a jók kéziben. * Józan okosságnak légy hive akárhol, a mig élsz, Tékozlót kikacag s megcsal az életöröm. * Tisztes öröm-keltés jó szivek kincse közöttünk, Tiszteld és viszonozd érte, ki nyújtja feléd. * Honfi, ha sírja körül kegyelet hő fénye körülvesz, Áldd meg igaz szívvel, jó öreg álmodik ott. MT A Zemplén mai Hzúnm tizenkét oldal. 'a^HI