Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-06-17 / 24. szám
1900. junius 17. II. Melléklet a „Zemplén1* 24. számához megfordulhatott, mindenütt látott valami szépet és ujjat. A kisded kápolna, mely a Bukócz-hegyi monostor magvát képezi, s melyet a kegyelettel nem sokat törődő egykori házfő magtárrá degradált, ma ragyogó pompában hirdeti a múltak dicső emlékét. Az ősi templom, a mely düledező falaival már az enyészet karjaiban akart nyugalmat keresni, ma már újjászületve fogadja magába az ájtatos hivőket, A folyosó, a szobák egyszerűen, de ízlésesen vannak kifestve. És mindezek a látott szép dolgok a Szegedy Bazil aranykeresztes házfőnek az érdeme. Elragadtatásunknak a megszólalt harangok vetettek véget, a mikor is mindenki áhítattal sie tett a templombejárat elé, hogy annak belsejébe jusson ; minthogy azonban a templom falai szűköknek bizonyultak a hívők számára, azok, a kik be nem fértek, kint a szabadban imádkoztak jóságos Istenükhöz. A szentmisét a templomban Homicsko János g. k. lelkész végezte. Dankó Miklós pedig szépen átgondolt prédikációt mondott. Ez alkalommal a kis kápolnában Toronszky Lajos gk. esperes misézett a görög katolikusok szá mára és Dankó Miklós prédikált. Hogy pedig a megjelent rom. kát. hívek is kellő lelki vigaszban részesüljenek, a gondos házfő intézkedései folytán Degrő Péter sztropkai róm. kát. plébános ugyancsak a kápolnában végzett szentmisét, A templomi szertartások befejeztével az ösz- szes jelenvolt intelligencia ebédre volt hivatalos a monostorba. A külömben tágas ebédlő csakhamar megtelt a hivatalos vendégekkel, kik között a szépnem is nagyszámban volt képviselve. Az ízletes ételek, melyek az asztalra kerültek, mind megannyi fogásnál a házvezetőnő kitűnő gazdasszonyi talentomáról tanúskodtak, míg a nyelvoldozó borocska a házigazdát dicsérték. Ősi szokáshoz híven a felköszöntők sem hiányoztak. Elsőnek Toronszky Lajos esperes állott fel s a kát. egyház fontos missióját ecsetelvén magvas beszédében poharát őfelségére a királyra köszöntötte. Most Szegedy Bazil kért magának szót, s miután a kereszténység jubileomát vázolta, XIII. Leó pápa őszentsége éltetésével fejezte be felköszöntőjét. Toronszky Lajos esperes Vályi János megyés püspökről emlékezvén meg, hosszú életet kívánt neki, s egyben a házigazdát is éltette. — Unghváry Ede a monostor történetéből mondott el egyet-mást, kidomborítván a szerzetes ház fejének, Szegedy Bazilnak bokros érdemeit. — Majd ismét Toronszky Lajos harmadszori beszédében a közigazgatásról szólván, a sztropkai járás fő- szolgabiráját, Bárczy Benedeket éltette. — Ungh- váry Ede Winkler Ádám főszolgabíróra mondott felköszontőt. — Winkler Ádám, a makoviczai járás főszolgabirája, a ház fejének kívánt hosszú életet, hogy tevékenységét még igen sokáig fordíthassa a Szt.-Bazil-rend javára. Végül a házigazda köszönte meg a fáradozó lelkészeknek ügybuzgóságukat. A vig lakomának a késő éjjeli órák vetettek végett, a mikor is a jelen voltak egy vidáman töltött nap kellemes emlékével távoztak, de mielőtt ez megtörtént volna, Toszt Károly bányavölgyi földbirtokos, az úgynevezett Szent-János- pohár ürítésekor elragadtatását fejezte ki a ház fejénék azért a szép cselekedetért, hogy a monostort ily példásan rendbe hozta, Említést érdemel hogy úgy a templom, mint a kápolna és a monostor festését és díszítését Ladiszlaw János szobafestő végezte és pedig közmegelégedésre, miért is az érdeklődők figyelmét e derék szakember támogatására felhívjuk. rl. Hírek a nagyvilágból. A kínai birodalomban forradalom ütött ki. Az úgynevezett „bo.xer“-ek lázadtak fel. A lázadás az európaiak ellen irányul, hogy őket, kereszténységükkel együtt a birodalomból kiüldözzék. Az európai nagyhatalmasságok hadereik összesítésével mindent elkövettek, hogy a lázadást elnyomják. Dél-Afrikában az úgynevezett „kis háború“ búrok és ángolok között ádáz dühvei pusztít. A legújabb kiadások ismét az ángolok vereségéről szólanak. Hírek az országból. József főherceg, a kir. honvédség főfelügyelője, az erdélyi részben folytatja körútját- A legnépszerűbb főherceget minden állomáson rajongó szeretettel veszi körül a lakosság. Wlassics Gyula, vall. és közokt. ügyi minister a képviselőházban nagyszabású iránybeszédet mondott, a melyben élesen megjelölte azokat a határvonalakat, hol az oltár és a politika szolgálata kell, hogy külön váljanak egymástól a béke és az áldás érdekében. Színház. Még három előadás volt és azután ócska színházunk felvette a néhai nevet. Elég sokáig disztelenkedett. Megnyitották : 1883-ban Blaha Lujzával, bezárták 1900-ban Fedák Sárikával. Ma már romokban hever. A f. évi okt. 15-éig kell újjáépülnie romjaiból. Megnyitása hogy lesz, mint lesz: majd elmondjuk. * Szombaton, június 9*én, „Eszter-“t adták kis közönség előtt, különben a darab nem is érdemel sokat. — Lányi Irmának volt benne tűrhető drámai szerepe. — Gabányi László, ez a sokoldalú, fiatal törekvő színész, szerelmes szerepben mutatkozott be dicséretre méltóan. Vasárnap, jún. 10-én, két előadás. Délután a színészek zaklatására, mert igen kisded számú közönség előtt, harmadszor adták az „Aranykakas“-t. Este bucsuelőadásul és Lévay Sárika jutalomjátékául a „Kornevillei harangok“ szólaltak meg. — A színház örülünk hogy szépen megtelt elbúcsúzni Lévay Sárikától, kit megjelenésekor a színen közönségünk falrengető tapssal köszöntött és három, gyönyörű szép virágcsokorral tüntetett ki hálás viszonzásul, azokért a kellemes órákért, miket a hosszúra nyúlt szezonban az ő mindig kedves játékával nyújtott. — Tisztay (Gáspár) ma is remekelt. — Szabó Pál, a kisegítő tenorista, ki tavaly Kunhegyinél még segéd, Halmaynál első tenorista volt, egy év alatt sokat haladt. Hangja üdén, kellemes érccel csendül. — Ferenczy az ő pompás baritonjával szintén elemében volt. * Halmay igazgató elbúcsúzott — a viszontlátásra. Mi is azt mondjuk a Halmay-párnak s mindazoknak a tagoknak, Benkő Jolánnak, Lévay Sárikának, Lányi Irmának, (szererepköré- ben) Barts Arankának, a férfiak közül: Tisztay, Ferenczynek és a közönség két kedveltjének, a Gabányi-fivéreknek: az októberi viszontlátásra! a+b. Különfélék. — Királyi adományok. Őfelsége a király, kabinetirodája utján és főispánunk közbenjárásával, Chira Ágoston ulicsi lelkésznek 50 kor., — Kozoly Mihály topolyai, Blyasin László bacskói, Gojdics János felső-olsvai tanítóknak, végül Szabó Kristóf var -hosszumezői nyugalmazott tanítónak 30—30 korona legkegyesebb adományt küldött. — Űrnapja. Hagyományos, vallásos áhítattal ünnepelte meg a katolikus egyház Űrnapját Ujhelyben is. Az ünnepnek ragyogó szép nyári nap kedvezett. A délelőtti órákban ezernyi sokaság indult a plébánia-templomból a Kossuth- utcán, Széebenyi-téren és Kazinczy-utcán fölállított zöldgalyas virágos oltárukhoz a templomi zászlókkal és baldakinnal, impozáns körmenetben. Az egyházi szertartást káplánjai segédletével Katinszky Géza plébános, szent-széki tanácsos végezte. Nagyban emelte az ünnep fényét a Demeter főhadnagy vezénylete alatt kivonult honvéd diszszázad, a mely több ízben tett sikerült szalvé-lövéseket, közben pedig a Hecske- téren tarackok durrogtak. — Mennek a honvédek. Az újhelyi honvédzászlóalj holnap reggel Miskolczra masírozik, hogy részt vegyen az augusztus 10-ig tartó ezredgyakorlaton. A mint onnan hazajönnek, nehány napi pihenő után indulnak Galíciába a királygyakorlatokra — Előléptetés. Madarassy Andor m. kir posta és táv. főtiszt, ki már közel egy évtized óta szolgálja a s.-a.-ujhelyi postahivatalt, s kinek hivatali működéséről a közönség csak elismeréssel nyilatkozhatik, a IX. fizet, osztály 2-ik fokozatába lépett elő. — Gratulálunk. — Önképzőköri záróünnep. A s.-a.-uj- helyi róm. kát. főgimnáziom ifj. önképzőköre f. hó 10-én, a vármegyeház dísztermében évzáró ünnepet tartott, mely az ifj. ének- és zene-iskola közreműködésével szavalatokból, ének és zeneszámok előadásából és évzáró beszédből állott. — A zene-kar a Mézes hetek című indulót, a Gésák egy részletét, Linka Páris rózsáját és Népdalokat adott elő. — Az énekkar Zsasskovszky egy Mazurját, Petőfi Csatadalát együttesen a zenekarral, Weber Vadászkarát és Zsasskovszky Zárhangok c. darabokat énekelte. Egy komoly tudományokkal foglalkozó intézet, mikor a művészeteknek is áldoz, olyan hatást gyakorol ránk, mint a havasi fülemile, a mely énekével derűt visz oda is, ahol nincs élet és a zúgó szélben és hózivatarban is csattogja istenadta csodás dalát, De a ki meghallja, ép úgy szivet és lelket kap, mint mikor mi az ünnep szép ének- és zene-darabjait élveztük. Torna István VIII. o. tanuló Endrődy Czelli búcsú-ját, Balogh Bálint VII. o. t. Szász Béla Harminc pénz c. költeményét, Wéhli Ferenc II. o. t. Petőfi Távolból c. elégiáját, Farkas Dezső VII. o. t. Jókaitól A holt költő szerelmét szavalta, melyet Liszt Ferenc melodrámává irt át, s zongorán Várkonyi FlóriánVII. o. tanuló kisérte. Csengéinek A fogoly lengyel c. románcát Mattyasovszky Kálmán VII. o. tanuló adta elő. — A szó, az ige hatalma a legnagyobb hatalom, isteni hatalom. Azért kezdi szent János az evangéliumát igy: Kezdetben vala az ige ... és az ige Isten vala. A szavalatok, melyeket az ifjúság előadott, méltók voltak mind a költőhöz, a kiket interpretáltak, mind a szépen és gondosan kiválogatott költeményekhez. Nem csoda, ha teljes sikert arattak. Lelki örömmel élveztük a szó hatalmát. — Czibur Andor VIII. o. t. az önképzőkör főjegyzője, az önképzőkör ez évi munkásságról olvasott jelentést, felsorolván a pályázatokon jutalmat nyert tanulók névsorát is, kiket a díszes, nagyközönség megéljenzett. Lakatos, Dezső VIII. o. t., az ifj. önképzőkör elnöke Évzáró beszédet mondott. A fiatal lélek és tehetség fejlődésének hasonlatokban és eszmékben ily szép megnyilatkozása csak örömmel tölthetett el mindnyájunkat. Méltó záró-köve volt egy év munkásságának. Mikor az arany- hajú Pallas Athéné görög istennő nemes szivének sugallatából, titkos szavazatával felmentette O restest az Árcopag bírái előtt s az istenek gyülekezetében tettéről hirt adott, az egész Olympos azt felelte, a mit mi mondunk most az önképzőkör buzgó munkásainak: Megdicsérünk ! H. — Veszettség. Az elmúlt héten a Felső- Zsólyomkán Móricz János városi kézbesítő veszett kutyája nagy veszedelmet okozott. Azonkívül, hogy a környék kutyáival összemarakodott, öt gyermeket is megmart, a kiket szüleikkel a budapesti Pasteur-intézetbe felküldött, a zsólyomkai kutyákat pedig egytől egyig kiirtatta. Ebből a szomorú alkalomból is nem bírjuk eléggé felhívni a városi hatóság figyelmét arra, hogy a kóbor kutyák kiirtatása körül és az ebzárlat megszegői ellen a legerélyesebben járjon el! — Nyári mulatságok. Az újhelyi izr. „Népkonyha-egyesület“ e hó 9-én tartotta nyári mulatságát Bock Imre vendéglőjének nyári kerthelyiségében. A mulatság ugyan nem volt olyan népes, mint az előző években szokott volt lenni; mindazonáltal az a kevés szép és intelligens közönség, a mely ott volt, a legvidámabb hangulatban mulatott a kora hajnali órákig. — Meghívó tudatja velünk, hogy az újhelyi fő- gimnáziomban érettségit tevő ifjak szokásos táncmulatságukat a jövő július hó 1-én fogják megtartani. — Az „újhelyi dalárda“ július 7-én, a városi kaszinó pedig azon hó 21-én rendezik nyári mulatságukat, mind a három mulatság a Bock kertjében lesz. — Új szerkesztő. A XXXVI. évfolyamában járó „Máramaros,“ mely Krüzselyi Bálint igen tisztelt barátunk elhunytával szerkesztő nélkül maradt, f. hó 13-án kiadott 24. számában mutatja be felelős új szerkesztőjét, a derékPap Tibor dr., m.-szigeti jogakadémiai tanár személyében. „A kinek nincsen: vágyik utána, a kinek meg van: szeretne szabadulni tőle — semmire sem illik jobban e találós mese, mint a hirlapiróságra. Nincs a világon 16-tól 24-ig vergődő évszámu fiatal ember, a ki költő, hirlapiró, képviselő ne szeretne lenni. Természetes, egyikhez sem kell kvalifikáció. De különösen a hirlapirás: óh ez hallatlanul boldogító gondolat! Hogy az ember a saját Írását olvassa az újságban, — hogy bálok, ünnepek alkalmával tüntetőén „észrevétlenül“ jegyezgessen, — hogy csődületek, tüzesetek, temetések s más szerencsétlen események alkalmával szabad legyen oda is beférkőznie, honnan közönséges halandót elűz a rendőr: ez valami csodálatos varázszsal bir“ — Írja beköszöntőjében eleven tollal a szellemes szerkesztő, kit mi innen a távolból, már csak azért is, mert a „Máramaros“ és a „Zemplén“ régi hü barátok, igaz kollegiális örömmel köszöntünk. Meghalt a szerkesztő — éljen a szerkesztő ! — Elfogott betörő. Lapunk ma egy hetes számában irtuk meg, hogy Ujhelyben rövid idő alatt több merészebb betöréses lopás történt. A rendőrség a lopások elkövetésével Veres Kálmánt, a törvényszék fogházából alig két hónap előtt kiszabadult fiatal betörő tolvajt gyanúsította, a ki már évekkel ezelőtt a vasúti állomás egyik pénztárát is feszegette és az apácák helybeli kolostorában is nagyobb szabású betörést követett el. És hogy a rendőrség gyanúja nagy részben alapos volt és Krausz Károly, a nyomozására kiküldött újhelyi rendőr Miskolczon elfogta, vallatása során nyolc rendbeli lopás elkövetését ismerte be. Ezek között van a járvány-kórház, özv. Adriányiné, Adamovicsné és
