Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-06-17 / 24. szám

Sátoralja-Ujhely, 1S00. június 17. 24 (2060.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 * Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyllttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMFLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VARMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN S A. ES 1ST -A. P\ HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Azonfelül bélyeg 60 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzet­tel ellátott hirdetmények­ért térmérték szerint min­den négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél ked­vezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatalhoz intézendők. Fölhívás Nemes Lajos kir. tanfelügyelő tisztelőihez, barátaihoz. Midőn Nemes Lajos úgy a közpályán, mint társadalmi téren ritka kiváló érde­mekkel ékes, oly sokak által őszintén tisz­telt, igazán szeretett férfiú megválik eddigi munkásságának színterétől: tegyük bucsu- zását Ö hozzá, az Ő fényes érdemeihez méltóvá, magunkra nézve emlékezetessé. E végből, alulírottak folyó évi július lió 3-án, S.-A.-Ujhelyben bucsu-ünnepet ren­dezünk, melyre Zemplénvármegye összes T. tanítóit, a mélyen tisztelt iskolaszéke­ket s iskolai gondnokságokat, továbbá a nagyontisztelendő egyházi - és tekintetes po­litikai hatóságokat, valamint az ünnepelt férfiú barátait és tisztelőit ezennel teljes tisztelettel meghívjuk és fölkérjük, hogy az ünnepélyen résztvenni szíveskedjenek. Az ünnepély részletei a következők: a) július 3-án, reggel, gyülekezés Új- helyben az állami elemi iskolában. b) Ugyanott 6 órakor előértekezlet. c) 10 órakor bucsu-ünnep a vármegye­ház nagytermében. d) déli 1 órakor bucsu-ebéd a „Bock- féle vendéglő“ kerthelyiségében. (A kik az ebéden résztvenni óhajtanak, szíves­kedjenek Vágó Gyula s.-a.-ujhelyi állami isk. igazgató úrnál f. é. július l-éig jelent­kezni; egy teríték ára: 3 korona). S.-A.-Ujkely, 1900. június hó 10-én. Hodossy Béla, Vágó Gyula, a zempl. vm. tan egyesület elnöke. o. alelnök. Hubay Bertalan, Kárpáti Péter, e főjegyző. e. pénztáros. Gérecz Károly, Berecz József, Kötse István, Mathiász József, Gönczy Bertalan, Molnár Gyula, Kulcsár Ferenc, György Mózes, Lintz Géza, Z8eltvay Bogdáu, Fábián István, Szabó János, Andrejkovics Pál Kiss Károly, Óvári János. Schneider J^kab, rendező bizottsági tagok. Adatok a közigazgatás szervezéséhez. Irta : Dókus Gyula. (Négy közlemény.) II. Eljutottunk tehát a bürokratismus tul- tengéséhez s ez annál inkább megfigyelendő jelenség, mert a bürokratismus, mint ezt más államok példáiból tudhatjuk, oly rom­boló hatással vau nemcsak az alkotmányra, hanem az önkormányzati intézményekre is, hogy annak helyrehozatala évek hosszú munkáját fogja igényelni. Ránk pedig, a kiknél az állami szervezet kiépítése nem­zeti létünk biztosítékát és fejlesztését ké­pezi, különösen nagy fontossággal bir, hogy minden erőnket helyesen alkalmazzuk és szét ne forgácsoljuk, minden időnket jól fel kell használnunk, hogy a bürokratis- must minél előbb kiküszöbölve, egy erős nemzeti jogállamot építhessünk fel, a mely a bekövetkezkető nép mozgalmaknak képes legyen ellentállani és hogy a nem­zet elszigeteltségében, a nagy faji tömörü­lések bekövetkeztével a szomszéd nemze­tek ölelö karjai által össze ne morzsol- tassék. Térjünk át a szóbeliségre, honosítsuk meg alsófoku közigazgatási hatóságainknál az ambulatorius administratiót. Tisztítsuk meg az ügyek intézését a sok sallangtól s állítsuk vissza az adminisztratióba a köz­vetlenséget ! 5. A közigazgatásnál alkalmazást ke­resők száma napról-napra fogy. Nemcsak azért, mert a csekély javadalmazás miatt biztosságot e pálya a fiatalságnak ma nem nyújt, hanem főleg azért, mert nincsen szolgálati pragmatikánk, nincsen megfelelő fegyelmi törvényünk s a szorgalmas mun­kás az elölépés megérdemlett jutalmára nem számíthat. Irigykedve kell néznünk a tehetséges fiatal erőknek a birósági pá­lyákra való tódulását, mig nálunk a gya­kornoki állások legnagyobb része évről- évre üresen marad. A szorgalommal és ki­tartó munkásságban eltöltött évek az anyagi jobblétet közigazgatásunknál nem eredmé­nyezik. Az illetők elöregedve, legfeljebb ugyanazon javadalommal, melyet férfiko­rukban is élveztek, vonulhatnak vissza csekély nyugdijukkal. A közigazgatási pályára lépők szá­mának csökkenése pedig a közigazgatásra nem csekély veszélyt rejt magában, mert a közigazgatásnak utóvégre is csak funk­cionálnia kell s ehez egyénekre van szük­ség s ha nincs rátermett és képzett egyén, alkalmazni kell majd a gyengébbeket is. Hiába lesznek jó törvényeink, ha nem lesz, a ki azokat helyesen és tudással alkalmazza: közigazgatásunk vajmi keve­set fog javulni. Hogy tehát ennek a ve­szélynek kitéve ne legyünk, mindenek­előtt a szolgálati pragmatika és a fegyelmi szabályok szerkeszteudők meg jól és pe­dig akként, hogy azok nemcsak az állam- hatalom s a közönség anyagi és személyi érdekeinek, hanem az alkalmazottak egyéni jogainak is védelméül szolgáljanak. — A szorgalom és tudás jutalmául az anyagi jobblét emeléséről pedig nemcsak jobb fizetésekkel kell gondoskodni, hanem ak­ként is, hogy akkor, a mikor az állásbeli előléptetés nem eszközölhető, a magasabb ellátási fokozatba való juthatás biztosít­tassák, vagyis behozandó volna a fizetési előléptetés és korpótlék. Sokan azt vitatják, hogy a felelős kormány rendszer megköveteli a közig, tisztviselők kinevezését. Elméleti szem­pontból nem vitatom, hogy az illetőknek igazuk van, de gyakorlati szempontból ezt a tételt igy elfogadni egészben nem lehet. Az, hogy valaki kinevezés utján jut állásához, vagy választásával: egyéni jellemére, megbizhatóságára, szorgalmára, felelősségérzetére mi befolyást sem gya­TÁRCA Sámson. — Novella. — — A »Zemplén* eredeti tárcája. — Irta : Balogh Irma. Az ö ajkainak hizelke- dés&vcl meggyőzte őt (Példa b. VII. 21.) I. Thimneát városában faragott kőből épült egyik háznak sürü rostélyzata mögül alacsony, sovány, barna leány kémlel ki az utcára. A nap, mely egy másik ablakon ragyogva ömlik be a szobába, gyönyörű szépen megvilágitja a leány egész alakját, fejének nemes formáját, arcának elefántcsont fehér sárgás szinét. Nagy' barna sze­meiben az izgatottság, a nyugtalanság tüze lobog. Könnyű, fehér ruhát visel, melyet övben kék gyapjú szalag szorít le. — Szent Baál légy velem — suttogá s ke­zeit öntudatlanul összekulcsolta, mintha lelkének egy forró kívánsága imádsággá vált volna s sze­mei egy magas férfialakra tapadtak, a ki a perc­ben az utca sarkán iordult be. A férfi valóságos prototipusza a keleti faj­nak : napégetett arc, pompás, dús, sötét gesz­tenye haj, mely hullámosán vállaira omlik, nagy^ kék szemek, a duzzadt piros ajkak körül valami jóságos, szelíd mosoly. Hatalmas vállai, erőtől duzzadó karjai, karcsú dereka, egészítik ki s te­szik teljes széppé ezt a tüneményszerü alakot. — Jó reggelt, Séla I — lép be a férfi, a a zsidók büszkesége, a űl.szteusok réme : Sámson. — Hol van Abi? — kérdé s könnyű lándzsáját egy alacsony nyugvóágyra veti. A leány, bar e kérdésre el volt készülve, még is késik a válaszszák — Mondd néki, hozzon friss tejet s gyü­mölcsöt, szomjas vagyok — folytatá Sámson. — Abi . . . — Nos ? — Abi . . . elment. — Hová? — Gázábi — nyögte ki Séla kínosan. — Gázába? . . . Kivel? . . . Minek? A leány nem válaszol, mintha nem merne beszélni. A férfi valami kínos gyanútól megka- patva, szinte indulatasan, parancsolóan fölkiált: — Kivel ment, beszélj! — Józseffel . . . — Ah! ordított föl Sámson, mint egy szi­vében megsebbzett oroszlány — tehát igaz?! Gyanúm nem volt alaptalan! — Sámson .... — Mit keressz te itt? — Ne haragudjál, Sámson s bocsáss meg Abinak — mondá a kis Séla s Sámson kezét megfogta. — Ne haragudjál, nyugodjál meg, Abi soha sem szeretett. Atyánk hozzád kényszeritette, mert ő volt az idősebb s mert te erős, bátor és szép ember vagy. Hidd el, Abi soha sem sze­retett. Ne kívánd, hogy visszatérjen, hadd le­gyen boldog. — O, és én? — kérdé Sámson í tompán s kezét kirántva a leány kis kezéből, végig ment a szobán, — Tudta atyád, hogy feleségem elhagyott? — állt meg ismét a leány előtt.J — Tudta — válaszolt Séla halkan, bátor­talanul s egvszerre olyan reszketés vett rajta erőt, hogy egy asztalhoz kellett támaszkodnia. — Tudta! . . . Oh, ezért lakolni fogtok, ti gyatra filiszteusok, ti kutyák! Vélem ezt a gya­lázatot megcselekedni! Eredj szemem elől te faj - zata annak az áruló vérnek, mely Thimneust szülte ! — Sámson... — Eredj, mnndom, hogy eredj ! — Sámson ne kergess el el, itt maradok s házadat fogom rendben tartani. — Ne kergess el! A leány hangjában anynyi volt az esdek- !és, hogy Sámson, szinte önkénytelenül mondá: — Csak nem akarsz rabszolganőm lenni ? — Az leszek, Sámson! Az leszek! — ki­áltott föl a leány s arca biborpiros lett. Újra Sámsonhoz ment, a ki az egyik ablakfülkében állott s kinézett az udvarra. Mintha azért nézett volna, hogy háborgó lelkének hullámzását lecsil­lapítsa, hogy nyugodtan megfontolhassa, miként boszulja meg magát. A tudat, hogy férfi becsü­letében halaira sértették, minden csöpp vérét föl­A Zemplén mai száma tizenkét oldal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom