Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-06-03 / 22. szám

gondtól terhes porondjára viszi: akkor az életböl- cseség a gyermekei jövőjét és boldogulását szívén viselő szülőknek azt parancsolja, hogy minden uton-módon szerezzék meg leánygyermekeik számára az utravalót, hogy az áramlattal haladva, helyeiket őt is megállhassák.

Hogy a nőemancipáció e korszakában, a vélt előnyök mellett, minő hátrányok és ferde- ségek keletkeznek és e hátrányok minő előnyöket rejtenek magokban: arra kiterjeszkedni és azt megvitatni e cikkely keretében most nem célom.

De, eltekintve az anyagi képzéstől, mely valemely életpályának lerakja alapköveit, csupán a nevelés és alaki képzés szempontjából nem közönyös, vájjon a leánygyermek az elemi iskola VI. osztályából 12 éves korban kerül ki, mikor a gyönge, laza talajba vetett tudás még erős gyökeret sem verhet, vagy a polgári iskola

IV. osztályának elvégzésével, mint 14—15 éves fejlett leány kerül ki az iskolából, hogy anyja felügyelete és védőszárnyai alatt a könyvet a ruhavarrás és az irónt a főzőkanál váltsa föl.

E két évi különbség épp ebben a korban legalkalmasabb arra, hogy az elsajátított ismeretek valódi tudatosságig megszilárdítva, az életben, a társadalomban szükséges műveltségnek birtokába jusson. A tanulásnak ezek a befejező évei épp arravalók, hogy a nagy ismerethalmaz, mely ez- ideig szorgalom folytán, de érett elme hiányával csak felületesen jutott a gyermek birtokába, most helyes és céltudatos vezetés mellett a gyakorlotiasság zománcával bevonva, valódi ismeretté, hasznos tudássá váljék.

A polgári leányiskola tehát hivatva lesz leánygyermekeink részére nemcsak a jövő élet- pályájokhoz szükséges előismeretek gyűjtéséhez módot és alkalmat nyújtani, de S.-A.-Ujhely és nagy környéke lakosainak leánygyermekeit, felekezet és rang különbsége nélkül, hazafias, házias és müveit nőkké nevelni.

Hogy kié az érdem, kinek lesz a jövő nemzedék hálára és elismerésre lekötelezve — azt most az öröm-mámor pillanatában vitatni nem akarjuk. A ki a polgári leányiskola létesítésére irányúit mozgalmat elejétől fogva figyelemmel kisérte, tudni fogja, hogy ebből az érdekből hűségesen kivette a maga részét úgy a sajtó, vármegyénk főispánja, főjegyzője, városunknak minden jó, szép és nemes ügy iránt hevülő vezérférfiai (élükön városunknak egyik büszkesége, Fejes István, a nemes ev. ref. egyház költő-papja.)

De nem akarunk senki érdeméből csak egy szemernyit is levonni, ha kimondjuk, hogy e nagy vívmány különösen két névhez fűződik; egyik, ki áldásdus működését eme nagy sikerrel megkoronázta; a másik, ki egy város boldo- gitására, anyagi és szellemi felvirágoztatására szánt nemes munkáját már is ily fényes eredménynyel, ily közhasznú előleggel kezdette meg. Az első Nemes Lajos nyugalomba távozó kir. tanfelügyelőnk, ki — saját szavait idézve — mondotta: „ ... ha isten segitségóvel, nemes és főnkéit lelkű ministerem bőkezűségéből sikerülni fog a polgári leányiskolát helyben létesítenem, nyugodtan távozom előttem kedves, de erőmet túlfeszítő állásomtól.“ Kívánsága ime teljesült. A második, Székely Elek, érdemes polgár- mesterünk, ki a város polgárainak az iránta megnyilatkozott köztisztelet és közbizalom viszonzásául megígérte, hogy főtörekvése oda fog irányulni, hogy városunk szellemi és anyagi boldogulását, felvirágozását minden erejéből előA Tuilleriáknak széles terrászain Játszik az önhatalmú fráncia nemzet im’ 1 Kit választott s letett majd, királya igy rebeg A korona előtt ott: „Isten, Isten veled 1“

Közel a vesztőhelyhez, hová hurcoltatott Lajos király — széttörte a nép a rácsot ott. Hurráht kiált a nemzet: „korlátok nincsenek!“ „Most a tied enyém!“ ezt harsogja a tömeg. Csekély idő pereg le .... Bilincsben nép s

[király . . .

Napóleonnak árnya a bérc árnyára száll.

És majd ? . . . Isten nem alszik! Rövidke éviközön

Félszázadot átéltünk — ítélet napja jön!

Orosz eredetiből:

<Mithé Miklós,

lasztoméri gk. lelkész.

Az első gondolat.

— Lemaitre. —

Bagdadban élt Touriri, egy gazdag polgár, ki hires volt jótékonyságáról és erényeiről. Nem csak sok kényelemről mondott le, hogy a szegényeken pénzzel és alamizsnával segítsen, de csodálatra méltó is volt, mily türelemmel hallgatta meg a szenvedők panaszait, vigasztalta őket és az elégületlenek között a békét jó tanácsaival mindig helyre tudta állítani.

Megadással tűrte azokat a számtalan tü- szurásokat, melyek majdnem egész emberi élesegitse. íme a szerencsés kezdet nagyreményekre jogosító jövővel kecsegtet bennünket.

A székváros és a vármegye közönségének örök hálája lesz megérdemelt jutalmuk!

Csak sikerüljön már most oly helyiségeket előteremteni, mely az elemi iskolaépület sok hiányait pótolni fogja; mert a ministeri terv szerint készített monumentális épület sem a szépészet, sem a célszerűség, de még peda- dógiai szempontból sem felel meg a modern kivánalmaknak.

Egy nagyszabású téli tornaterem, mely vizsgálati teremnek is legyen használható, a kijáratok célszerű elhelyezése, az illemhelyeknek külső bejárattal való ellátása stb. stb. mind oly feltételek, melyeket az újonnan építendő iskolánál szem elől téveszteni nem szabad. Sikerüljön továbbá kipróbált, buzgó és hivatásuk magaslatán álló tanerőket nyerni! Akkor a rendezett tanácsú város ez első kultur vívmánya méltó lesz a város vezetőségéhez, méltó azok- hoz”á jogos igényekhez, a miket a lakosság a város fejlődéséhez fűzött.

Csak előre!!

Schneider J.

Vármegyei ügyek.

Tb. járásorvos. Főispánunk Öméltósága Schwartz Ignác dr. gálszécsi körorvost, városunk szülöttét, a közszolgálat és közegészségügy terén számos éven át tanúsított buzgó és kitartó működéséért tiszteletbeli járásorvossá nevezte ki. Tb. járásorvos tiszttársunk f. hó 1-én alispánunk előtt a hivatalos esküt letette. Gratulálunk !

Szolgabirói hivatal vizsgálata. A vármegye alispánja Szerencsen f. évi május 22-én mindenre kiterjeszkedő és szigorú vizsgálatot teljesített, mely alkalommal a pénz- és ügykezelés, úgyszintén a katonai ügyek kifogástalan kezelésete kintetéből teljes megelégedését nyilvánította.

A közigazgatási bizottság rendes havi ülését legközelebb június 13-án. d. e. 9 órakor tartja.

Versenytárgyalás. Abauj-Torna-várme- gye kir. államépitészeti hivatala lapunk utján is tudatja, hogy Kassán, a f. évi június hó 11-én, a forró—baktai törv. hat. közúton 773 K. 81 f. kölcséggel újból épittendő 3 és 4 számú átereszek, — úgyszintén jún. hó 13-án, a kázsmárk— kraszniki th. közúton újjáépítendő 54—56 és 61—63 számú 3586 K. 75 f. kölcséggel előirányzott átereszek dolgában versenytárgyalás fog tartatni, a mire a vállalkozni szándékozók figyelmét felhívjuk.

Hírek a nagyvilágból.

Vilmos német császár és fia a trónörökös aug. 18-án Bécsbe érkeznek, hogy azemélyes részesei legyenek királyunk őfelsége hetvenedik születésnapján a közörömnek.

Ferenc Ferdinánd fhg., várományos trónörökösünk, Szerbiában idegen név alatt látogatást tett a történeti nevezetességű helyeken s fölkereste Szerbország függetlensége megalapítójának, Karagyorgyevicsnak (Fekete Györgynek) a sírját is.

tünk szövevényét képezik. Valóban elnéző volt s nem haragudott meg soha, mikor véleményét el nem fogadták, holott jól tudjuk, hogy ez a legnehezebb és legritkább erények egyike, mert az embernek titkos vágya a többieket vagy alárendeltnek, vagy magához hasonlónak látni.

Mint durcás nőnek a férje, hü és engedékeny .volt szeszélyei iránt, sőt még meg is bocsáj- totta neki, hogy már nem volt fiatal és szép. És végre: tehetsége volt verseket,, színdarabokat is Írni, mégis versenytársai sikereinek őszintén örvendett és mindig kész volt szolgálatukra állani.

Egy szóval jótékony, szelíd, igazlelkü és önzetlen volt. Ezt a jó és udvarias embert mindenki szentnek tartotta.

Mindamellett arca nem fejezte ki a szentek fenségét; inkább hasonlított egy oly emberhez, kit heves szenvedelmek, vagy rejtett aggodalmak gyötörnek és gyakran történt, hogy mikor épp valamit tenni akart, szemeit lesütötte, mintha gondolkoznék, vagy mintha nem óhajtotta volna az emberek vizsga pillantásait. De erre senki se figyelt.

Ez időben Bagdad közelében egy Maitreya nevű aszkéta is élt; mivel csodákat miveit, a hitbuzgók zarándokolni szoktak hozzá. Az emberi élet föltételeitől annyira függetlenítette magát és oly mozdulatlanul állott egy helyben, hogy a fecskék fészket raktak vállaira, szakálla pedig a piszoktól, mely reá hullott, mereven a gyomA bur-ángol hadjárat Dél-Afrikában, mely nyolc hónapig tartott aránytalan küzdelem után búr részről annyi hősi tettet mutat föl, hogy a világ történelmében nincs párja, véget ért. Roberts ángol fővezér, mint Ígérte, mikor ez év február havában a szétvert ángol hadsereg fővezérletét átvette, Pünkösdre csakugyan bevonult Pretoriába, Transzvál köztársaság fővárosába. Botha bur fővezér 2000 főnyire lefogyott seregével már csak arra szorítkozott, hogy Krüger és Steyn búr köztársasági elnökök elmenekülésének útját fedezze. A békekötés tehát burok és ángolok között már csak napok kérdésé.

Gallifet, fráncia hadügyminister beadta lemondását, a mit Loubet köztársasági elnök nyomban el is fogadott és Andreé tábornokot nevezte ki új hadügyraiuisterré.

Hírek az országból.

Őfelsége a király, szentesítvén a „közös ügyek“ (külügy, hadügy, és az ezekre vonatkozó pénzügy) 1900. évi költségvetése dolgában eléje terjesztett javaslatot és fogadván az országos bizottságok (delegációk) bucsu-hódolatát, a pünkösti ünnepekre Budapestről Bécsbe utazott.

A bosnyák küldöttség, mély hetekig időzött Budapesten hogy emlékiratát a királynak átnyújthassa, végre is csalódott érzésekkel volt kénytelen visszautazni, mert sem Széli Kálmán főministernél, sem Kállay közös pénz- ügyministeznél nem tudta kieszközölni a királyi audienciát.

| Hollán Ernő altábornagy, 1849-ben Péterváradnak is vitéz védelmezője, a kir. honvédség újjászervezésében Andrássy Gyula grófnak legkiválóbb tanácsadója és munkatársa, Budapesten máj. 29-én, 76 éves korában elhunyl. Halálának hire az egesz országban mély és igaz részvétet támasztott, mert dicsőséges múltú hazafi volt. Áldás emlékére!

Halász Ferenc, a kultusz-miniszteriom- hoz szolgálattételre beosztott kir. tanfelügyelő, ki egyike az ország legkitűnőbb kultur-politikusai- nak, miniszteri osztálytanácsossá neveztetett ki.

Színház.

Pünkösd, zsidó fogalom szerint, az aratás és hálaadás ünnepe. Nos tehát mi azt kívánjuk Halmay színigazgató t. barátunknak — ki gondolt egyet és elbucsuzás helyett pünkösdölni is nálunk maradt — hogy legyen neki is, társulatának is ez a Pünkösd hete az aratás és a halaadás ünnepe. Az is lesz. Az „aratószüz“, a magyar színészet egének fent ragyogó csillaga, a Népszínház szubret-énekesnője, Fedák Sárika k. a., tegnapelőtt Ujhelybe érkezett. A fővárosi sajtó — élénken emlékszik mindenki — annyi rokon- szenvvel irt a bájos kisasszony kedves hangjáról, temperámentomos játékáról, színpadi gyönyörű alakjáról, felséges szép táncáról, hogy már jövetelének hírére tegnap és tegnap előtt megostromolták jegyekért a színházi pénztárt. Tehát a Halmaynak az aratása megkezdődött, — és mi úgy képzeljük, hogy abban a lelkes he- vületü ostromban, a művészpártoló közönség szivében, megnyilatkozik hálaadás érzete is.

Isten hozta a bájos dívát!

Neki is, kollegáinak is, zsidó értelemben jó pünkösdi ünnepeket!

ráig ért, teste a durva ráncos fatörzs kérgéhez hasonlított egészen. így élt ő már, mert neki úgy tetszett, kilencven év óta.

Hallotta egyszer hogy az egyik zarándok azt beszéli társának, hogy:

— Touriri jósága Ormuzd megtestesülése és a földön bizonyosan nem volna többé szenvedés, ha egy olyan embernek a gondolata mindig teljesülne.

Maitreya mozdulatlansága erre még mereveb bé vált. Észrevehetően látszott, hogy az aszkéta most egyenes összeköttetésbe lépett Ormuzddal, néhány perc múlva pedig ahhoz a zarándokhoz fordulva igy szólt:

— Nem tudtam Ormuzdtól kieszközölni, hogy Touriri azt tehesse, a mit gondol, mert akkor istenné lenne, de Ormuzd megengedte, hogy holnaptól kezdve annak a jóságos embernek első gondolata minden alkalommal teljesedjék.

— Ej, szólt a zarándok, hiszen ez úgy is egyre megy. Touriri első gondolata, mint rendesen, többi gondolataihoz fog hasonlítani, azaz jó és nagylelkű lesz. Te, tiszteletes Maitreye, sok embernek a szerencséjét jóslód és én ezt köszönöm neked.

Ha Maitreya szakálla kevésbbé áthatatlan is, a zarándok egy gunymosolynak az árnyékát vehette volna észre azokon a kőajkakon. De az aszkéta legott ismét mély álomba merült.

A zarándok visszatért a városba, előre örvendve a jótékony csodáknak, mikkel a

Folytatás az L mellékleten.