Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-05-20 / 20. szám
1900. május 20 a dolog, akkor minek keresünk uj módszereket ? minek kísérletezzünk hiába, mint a hadseregnél a fegyverekkel ?« Ha igy gondolkoztak volna bölcs elődeink is, akkor a szegény nebulók még ma is »sillabizál‘-nának. Sőt ellenkezőleg ! Ha más téren szabad a kísérletezés, annál inkább meg lehet engedni azt nekünk, kiknek érdekünkben áll munkánkat a kivitelben könnyebbé, eredményben gyümölcsözőbbé tenni. Ezt, különösen az uj módszeit, a fonomimikát illetőleg csak ajánlani tudom minden kartársamnak, ki nemcsak a haladásnak hive, de szereti növendékeit, szereti önönmagát. A hangoztatás alapján való irva-olvasás tanítás — általánosan tudott dolog — különösen osztatlan iskolákban terhes s igen gyakran hálátlan munka. Miért ne keresnénk s ha találtunk, miért ne haszná'nók hát azt az utat-módót, vagy mondjuk módszert, mely bennünket sokkal rövi- debb utón s sokkal könnyebben vezet a célhoz. Hisz minden józan, életrevaló, úgynevezett: ügyes ember, legyen az bármilyen íoglalkozásu, keresi a dolog könnyebb kivitc’ének a módját. Hát csak mi volnánk arra kárhoztatva, kiknek a nélkül is elég bajunk van, hogy minél terhesebben végezzük dolgunkat ? Azt bizony nem akarom hinni. S hogy lehet könnyű munkával is komoly eredményt elérni, bizonyíthatom én s bizonyíthatják mindazon kartársaim, kik a fonomimikát nemcsak hallásból, de tapasztalásból ismerik. Én jómagam e módszert majdnem honunkba való átültetése óta s pedig mindig osztatlan iskolában alkalmazom s bátran állitha'om: eredménynyel. Volt mindig 30—32 kezdőm s ezek közül 2—3 kivételével valamennyi tudott olvasni és írni És mikor ? kérdhetné valaki. Nem kell hozzá egy, vagy p'áne két év, hanem kell hozzá négy, mondjuk öt hónap s az a kezdő játszva, észrevétlenül tanul meg előbb jelekkel a levegőben, azután — b'zonyos ideig itt is alkalmazva a jeleket — az olvasó-táblán, illetve a kézikönyvben olvasni Az irási előgyakorlatok itt is az olvasási elő^yakor- latokkal párhuzamban kezeltetnek Ne tessék félteni azt a hírhedt fegyelmet, mert az úgy is mindenkor a tanítótól függ ; úgyszintén nincs mitől félteni a hangoztatott »önálló* olvasást sem. E módszer alapján vezetett gyermek sokkal biztosabban, önállóbban olvas és ir, mint az a gyermek, a ki esetleg már harmadik tele látogatja az iskolát, de a hangoztatás segélyével tanult Írni és olvasni. A fődolgok e módszernél : helyes kezelés és kitűnő fegyelem. Ha e kettővel rendelkezünk, akkor az eredmény elmaradhatatlan. A mi az uj módszer elsajátítását illeti, abba is beleéli magát az ember mihamar s a mennyi időt »elvesztegetett* az ember a tanulással, kamatostul nyeri meg a tanításnál. Mindezeket nem azért állítottam, mintha én e »holmi vívmányt* a legtökéletesebbnek tartanám. Emberi mü ez is, mint sok egyéb, azaz: nem tökéletes. S nem is azért szólatam föl, mintha bárkire is ráerőszakolni akarnám ez uj módszert. Hiszen ez ismét teljes lehetetlenség. Csak is azért nyilvánítottam szerény véleményemet, hogy első sorban fölhiván kartársaim figyelmét, nekik csekély szolgálatot tehessek ; másodsorban pedig azért vettem fel tellamat, hogy e módszert — mint a melynek hive vagyok — megvédelmezni megkíséreljem. Ugyanis bántott az a kicsinylő hang, melylyel V. A. kartárs ur e módszer fölött elmélkedett, holott — ha jól olvastam ki cikkéből — csak hallásból ismeri e módszert. Hozzászó’ásömat legyen szabad ama szerény inditványnyal zárnom : kérné fel egyesületünk igen tisztelt vezetősége Czukrász Róza, férj. Tomcsányi Jánosné őnagyságát arra — jelenleg mátyásföldi áll. tanítónő — hogy Szerencsen tartandó közgyűlésünket megjelenésével szerencséltetni s azon az általa meghonosított módszert gyakorlatilag is bemutatni szíveskednék. Tudom, hogy ápr. 2-án, Gálszécsen be volt mutatva, de egyrészt a kellemetlen időjárás miatr, másrészt csak köri gyűlés lévén, kevesen ismerhették meg e valóban megszivlelésre méltó módszert. Mig Szerencsen remélhetőleg számosabban fogjuk egymást viszontlátni. Papinán, 1900. máj. 4. Kertész Gyula. VIII. Nyilvános nyugtató és számadás. 1. A zemplén-vármegyei »Tanítók Házára* adakoztak: a) Hodossy Béla gyűjtő-ivén: (29. sz.) a sárospataki tanítóképző ifjúsága 18 kor. 30 fii, Órás Kálmán 1 kor. b) Kiszely Ede gyűjtő-ivén : (7. sz.) Kiszely Ede 10 kor., Imszveg Béla 4 kor., Suljovszky 1 kor., Lejster 1 kor. összesen 35 kor. 30 fii. A »Zemplén* f. évi 15. számában kimutatott ősz- szeggel együtt 580 kor. 90 fii. 2. »Arvay-emlékre* adakoztak: a) Hodossy Béla gyűjtő-ivén : a sárospataki Melléklet a „Zemplén“ 20. számához. tanítóképző ifjúsága 17 kor. 02 fii., Órás Kálmán 1 korona. b) Kiszely Ede (saját gyűjtő-ivén) 4 kor. Összesen 22 kor. 02 fii A »Zemplén* f, évi 15. sz. kimutatott összeggel együtt 279 kor. 6 fillér. Kimutatott összeg a sáro pataki takarékpénztárban kamatozik. Fogadják a nemes szivü adakozók a »Zemplén-vmegyei Tanitó-egyesület* őszinte köszönetét. Sárospatak, 1900. május 15 Hodossv Béla, a gyüjtö-bizottság elnöke. Tanügyi apróságok. A tissavidéki ágost. hitv. ev. egyházmegyéhez tartozó felső-zempléni népiskolák évzáróvizsgái a következő sorrendben tartatnak meg: Május hó 24-én d. u. 2 óra Sókut „ „ 25-én d. e. 8 óra Zamutó „ „ 25-én d. u 2 óra Csáklyó „ „ 26-án d. e. 8 óra T.-Izsép „ , 26-án d. u. 2 óra Mihalkó „ „ 27-én d e. 9 óra Mernyik „ „ 29-én d. e. 8 óra Hosszumező „ „ 29-én d. u. 2 óra Kladzány „ „ 30-án d. u. 2 óra Krásznócz „ „ 31-én d. e. 8 óra Pazdics. Midőn a fenti vizsgák sorrendjét a nagy- közönség b. tudomására hozni szerencsém van, azt azon meggyőződésemből kifolyólag teszem : miszerint a tanügy iránti lelkesedés s a magyarosodás előmozdításának egyik hathatós eszközének tartom azt, ha a nagyközönség az iskolák működéséről minél gyakrabban tudomást vesz ; minélfogva a nevezett vizsgákon a tanügy iránt érdeklődők szívesen láttatnak. Mernyik, 1900. május 12. Lőrincz János, felső zempléni körlelkész. Egységes vagy kétséges ? A tanterv- vi a megszólaltatja dr. Havas Gyula ny. kir. tan felügyelőt is és tisztének ismeri megjegyezni, hogy 1. Az egy tanterv hívei mutassák ki jelen légi állapotunk áldásait, miután, a mióta megalkották az elemi népiskolát, csupán egy tantervet tart érvényben a kormány, 2. Nem tanácsos figyelmen kívül hagyni, hogy nagy különbség létezik értelmi fejlettség, szókincs és sok más mérlegre eső tekintetben a városi és falusi gyermek közt. 3. Igaz-e az. igen vagy nem, hogy az osztott iskolák tanítói nem törik magukat osztatlan iskolák után, hanem az osztatlan iskoláé kap utána, ha osztott iskolához juthat be. Ha ez igy van pedig igy van — akkor úgy áll a dolog, hogy nehezebb az osztatlan iskolánál szolgálni. Ha pedig nehezebb mi következik ebből ? És kit illet a nagyobb fizetés ? Erről nem szóltak az egységes tanterv vitézei. (M. Pestalozzi 16 sz ) szerkesztő "biz. postája. G. M. Erdő- Bénye. Cikkét eddig térszüke miatt nem közölhettük. Ez után közölnünk pádig már nem lehet, mert a tanterv kérdésében egyesületünk már határozott állást foglalt el — Igen szívesen és köszönettel vesszük azonban, ha rovatunkat más irányú muukával keresi fel. CSARNOK Műkedvelői előadás Nagy-Mihályon. Nagy-Mihály fejlődésében mindenkor tényezőképen szerepel annak társadalmi élete. A társadalom tagjainak egymás iránt érzett bizalma s tisztelete, továbbá a békés egyetértés, összetartás már eddigelé is több közhasznú intézményt létesített. Régen érzett hiányon segítendő a város belterületén egy „Népliget“ alakítása lön elhatározva s e célra a város társadalmának kicsiny, de diszes csoportja f. hó 10-én a „Kos-szálló“- ban műkedvelői előadást rendezett, mikorra is az óriási nagyterem zsúfolásig megtelt lelkes közönséggel. Előadatott három egy felvonásos darab, még pedig első Bérezik Árpádnak „Egy szellemdus hölgy“ című vigjátéka. E vígjáték az életből egy képet tár elénk s a különböző természetű házastársak között oly nem ritkán előforduló ellentétek egyikét mutatja be, melyeket e helyütt a szellemdus hölgy oszlat el elég ügyes fordulatokban. A címszerep (Szellősi Ilona) szemé- lyesitője Olcsváry Gizella volt, kinek játéka biztos, természetes s művészies volt; Bélát, a férjét, rajongásig szerető hitestársat Kolonay Jolán kedvességgel játszotta, bájos volt ama jelenete, midőn türelmetlen férje előtt imára kulcsolt kezekkel beismeri, hogy a zenéhez semmi hajlama sincs, de szerelme határtalan; — Jenőt, a férjet Dombay Mihály szinész kreálta, ha ugyan játékszámba mehet kitűnő szerepének a kelleténél nagyobb túlzása ; nem tudom, keveselte-e a műkedvelőket, avagy közülök kiválni óhajtott: egyik sem sikerült. Áz ángol inasoknak hü maszkkal jó ábrázolója volt Skultéty Viktor. Másodiknak jött Pailleron „A szikra“ cimii vigjátéka. A darabnak nehéz, fárasztó és egyedüli férfiszerepét (De Geran Rault) Füzesséry Dezső igazi bravúrral játszotta, fölötte hálás szerepének minden egyes mozzanatát művészi hivatottsággal hozta érvényre, kivált midőn Antoinettenek a szerelmet magyarázza, midőn a szikra keletkezését fejtegeti s midőn a hideg Renat Leontinenek szive titkát árulja el s Antoinette iránt érzett szerelméről őt meggyőzni akarja. Antoinette a kolostorból csak nemrég kikerült leányka szerepét Buday Margit sikerrel játszotta, oly természetes volt, midőn a kolostorbeli növendékeknek az abbé iránt érzett szerelmét leírja s midőn elárulja, hogy, mert az abbé öreg és kopasz volt, annak prémes bundájából szőrszálakat lopkodtak s rejtettek medalionba, nevetése oly kedves volt, hogy elhallgathatnék sokáig; — Gerat Leontine személye- sitője Fröhlich Kornélia volt, ki azt egyéniségének minden kedvességével mutatta he. Az utolsó Szulyovszky Ignác „A házasság politikája“ volt. — Kedves vígjáték s ez is a családi életből vett kép, mely a fiatal házastársaknak féltékenykedéséből eredt egyik tévedésén alapszik, bemutatja az első összekoccanást, melyben a férj szabadulni óhajtván a papucskormány alól, jóizü bohósággal a feleségét bocsánatkérésre unszolja. — A feleség szerepét Füzesséry Ilma igen ügyesen játszotta, megjelenése reggeli öltözékében fejedelmi volt, játéka a mézeshetek soha el nem feledhető kellemes perceit s helyesen átgondolt, átérzett előadása az igazi szerelmet varázsolja elibénk; — a férjet Polányi Géza rátermettséggel s partneréhez méltóan, művésziesen alakitotta; — Betti ko- morna szerepét Tarnoszky Istvánná remekül töltötte be ; kitünően sikerült az a jelenete is, mikor a fiatal asszonykában a cukorszelence helyett behozott zárt dobozzal a féltékenységet támasztja ; természetes humorral adta Füzesséry Dezső a huszár kicsiny, de^háládatos szerepét. A nagy számmal megjeient s diszes társaság hatalmas tapssal jutalmazta a kedves műkedvelőket, elismerés és hálaképen a kellemesen eltöltött esteért s buzdításképpen persze: a jövőre! Az est megteremtőjének, Füzesséry Dezsőnek, szolgáljon örömére, hogy a világot jelentő deszkákra vitt társaság a jelenvoltak teljes megelégedését érdemelte ki. Újból köszönet! Az előadás végeztével a fiatalság táncra perdült, mi csak a késő hajnali órákban ért véget. A jelenvoltak közül a következőket sikerült följegyeznem. Asszonyok:: Bodjánszky Alajosné, Bodnár Ferencné, Dienes Béláné (Azar). Dombay Mi- hályné, Fröhlich Gyuláné, Fuchs Ignácné dr.-né, Füzesséry Tamásné, Glück Samuné dr.-né, Görgey Gézáné, Horváth Sándorné, Karcub Pálné, Kerekes Pálné dr.-né, Mattyasovszky Mörné, Müller Mórné, Nagy Györgyné, Pilissy Lászlóné (S.-A.-Ujhely), Polányi Gézáné, Róth Mihályné dr.-né (Málcza), Somossy Sándorné, Strömpl Gáborné, Tarnovszky Istvánná dr.-né, Tolvay Imréné, Todt Antalnó, * Vas Józsefné, Wal- kowszky Béláné. Leányok: Baján Éti és Mariska, Buday Margit, Dercsényi Tekla, Dezső Mariska, Dienes nővérek (Azar), Friedmann nővérek (Csebb), Fröhlich Kornélia és Ilonka, Füzesséry Emma és Ilma, Gabos Ilona, Gara Gizella, Görgey Adél, Hordossy Irma, Karcub Emma, Mihalcsik Teréz, Nemthy nővérek (Ruszka), Strömpl Kata, Tholvay Jolán, Todt Ängella, Winternitz Marietta (Vinna). Az előadás tiszta jövedelme 300 korona. László. Közgazdaság. Törekvő iparosok és munkások figyelmébe. Kereskedelemügyi kir. minister, alkalmat óhajtván nyugtatni hazai tehetségesebb kis iparosainknak és az ipari munkásoknak arra, hogy szakmabeli ismereteik gyarapítása és müizlésük tökéletesbitése céljából a párizsi nemzetközi kiállítást tanulmányozhassák, e célból a kassai iparkamara területére három törekvő iparos részére egyenként 300 (azaz háromszáz) koronás „utazási ösztöndíj*-at engedélyezett. Azok az iparosok és munkások, kik ezekre a Párisba utaztató öszöndijakra pályázni akarnak, vagyoni viszonyaikat, erkölcsi magaviseletüket, előkepzettségüket, esetleges tanulmányaikat és nyelvismereteiket feltüntető, illetve igazoló okmányokkal felszerelt kérvényeiket f. évi május 23-ig az említett iparkamara elnökségénél jelentsék be,
