Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-04-15 / 15. szám
Szülővárosa.“ Azonkívül a hölgyek ajándéka képpen arany-karperecét is kapott, melynek sziv- formáju arany függelékére ez van bevésve: „S.-A.-Ujhely, 1900. ápr. 8 Az előadást Izsépy Kálmán dr. zongora- játéka nyitotta meg, zenekar kísérete mellett, mely magyar népdalokból állott. Teknikája is kiváló, de főképpen felfogása az a dalok szellemét, a rajtuk átvonuló gondolatokat illetőleg. Es tudásának a biztossága is gyönyörködtetettA zene- és énekdarabok között adták elő a műkedvelők Makai Emil verses dramoletjét „A kaland“-ot. Minden művészet nemesit. De a legnagyobb művészet én előttem a drámai. Ez az élet tükre, a valóságnak hű képe, az ember lelki világának ismertetője, melyben épp úgy gyönyörködhetünk, mintha egy szép asszony saját arcképét nézi, vagy a melytől épp úgy megborzadunk, mintha egy torz-alak tükröt tart maga elé! A költészet általában magas felfogása ez életnek. Hisz Proudhon mondja: a perzsákat nem Leonidas, hanem Homér győzte le; ő csatáz és ő győz Marathonnál, Thermopyleriél; ő csatáz és ő győz Salamisnál, Ardélánál. A drámai költészet pedig az égnek legcsodásabb verőfénye. Az elbeszélő és lírai költészetnek a görögöknél nem volt istene ; de a drámainak igen : Dionysos. Világvárosokban a tudomány, művészet, ipar és kereskedés nagy, hatalmas gócpontjain, a pazar fény s a pazar gazdagság mellett, hol ezer és ezerféle a látni, a hallani, az olvasni, az élvezni való: ott mindenki meg tudja találni magának a módot és eszközöket, melyekkel életét kellemessé és hasznossá teheti. De a hol mindez hiányzik, vagy legfeljebb csak a legkisebb mértékben van meg, ott önmagunkban kell keresni azt, a mi a kenyér- kereset s az élethivatás, vagy a családfentartási nehéz gondok mellett az életnek kellemet, varázst kölcsönöz; ott önmagunknak kell önmagunkat felfedezni, hogy egymással karöltve az élet ideálisabb s igy a lelket, a szivet nemesitő magasabb légkört megteremtsük magunknak magunk körül, a mely légkör ép oly szükséges az intelligens nőnek és férfinak, mint a virágnak, az őt tápláló föld mellett, az őt éltető, az őt üdévé, széppé varázsoló napsugár. Mennyire elismerésre és hálára méltó, hogy városunknak nehány, művelt hölgye és ura vállalkoztak egy nehéz színdarab betanulására és előadására, éspedig oly bravúrral, hogyha igazságtalan akarnék lenni, akkor sem mondhatnék mást, mint szépet és jót. Annál inkább mondhatom ezt most, mert igazságos vagyok. A Kaland c. dramoletben Dongó Gy. Gézáné játszotta a „néni“-t. A szerep már maga olyan, hogy tanulmányt és megfontolást kíván. És a legteljesebb elismeréssel mondhatjuk, hogy mind a kettőt megtaláltuk; egyes jelenetei pedig éppenséggel felvillanyozták az egész közönséget. Biztos és tudatos mozdulatai; egy „néni“ leikéhez illő hanghordozása és a teljesen átértett szerep: gyakorlottságról és művészet-szeretetről tettek előttünk tanúságot. Mattyasovszky Sárika játszotta Pierette sze— Még alig beszéltem veled édes gyermekem — kezdett Ráskyné valami alattomos hízelgéssel beszélni, s egy világos, rokkokó szövettel áthúzott, vékony lábú pamlagra ült — szerdán rendesen vendégeim vannak s a tisztelendő urat vacsorára is itt szoktam tartani; szóval még nem volt egy szabad percem. Remélem a szobáddal meg vagy elégedve ? — Oh nagyon, köszönöm kegyes gondoskodását. A virágok szinte meghatnak — mondá a leány s egy virágkosárra nézett, melyben néhány ritka virág pompázott. — Gondolom, hogy egymással jól fogunk megférni. Az öreg asszony elhallgatott. Látszott rajta, hogy valamit mondani akar még, de nem tudja, hogy kezdjen bele. Ella rá nézett s a midőn arcának bizonytalan, határozatlan kifejezését látta, nyomban a Rásky nyíltsága jutott eszébe. Elmosolyodott, s nem minden hamisság nélkül az a gondolat villant meg lelkében, hogy, hogy is lenne, ha Amor, a kinek cselvetései kiszámíthatatlanok, Rásky szivét célba venné és . . . Oh, szinte össze kell magát szednie, hogy hangosan föl ne nevessen: Ez a púderes fejű, öreg dzsentri asszony mennyire oda lenne, mennyire jajve- székelne, ha szerelmetes fia kamarási méltóságáról megfeledkeznék és . . . néki nincsenek „számon tartott ősei“ . . . — Nemde, Károlylyal még alig beszéltél? — kezdett Ráskyné mondandóihoz. — Alig. — Most, hogy ezrede N ... be jött, meg van az a boldogságom, hogy mindig láthatom. Remélem ti is jó barátságban lesztek egymással. Noha, mert te most az én erkölcsi felelősségem alatt vagy, nem mulaszthatom el a figyelmeztetést, hogy . . . hogy egy kicsit vigyázz marepét. Rendkívül bájos jelenség volt. Csak fokozta a hatást gyönyörű szép jelmeze, mely fehér selyem volt piros labda-diszitéssel és piros bojtokkal. Egy ily fiatal műkedvelőnél az a bátor és biztos fellépés és mind a mellett a szerepébe teljesen beillő szendeség nemcsak temperamentomára, de előadó művészetére nézve is igen kellemes, vonzó benyomást gyakoroltak reánk. — Bár szerepe nem volt oly nagy terjedelmű, mint a megelőzőké, de ugyancsak szépet mondhatunk Répássy Annuskáról is, ki a „Gyöngyvirágos dominóit adta. Már őt más alkalommal is láttuk a világot jelentő deszkákon és pedig nagyobb és hatásosabb szerepben; de itt is megmutatta, hogy finom érzéke van a drámai művészet iránt és lelket önt még olyan alakításba is, a mely szükebb körű Ügyesen, szépen és kedvesen játszott — Gnädig Lipót (Piero), Szirmay István (gróf), Bajusz Zoltán (pincér) a boliókás kedélynek és a mókázásnak igen jó tipuszai voltak. Kitünően ismerték szerepeiket, élénkségük és komikai alakításaik állandó derültségben tartották a közönséget. * E szép estét Frisch nagy étkező-termében kedélyes mulatság követte, melyet fűszerezett Sebeők Sárikának szoprán-solo, úgyszintén Fe- dák Istvánnak bariton-solo éneke és azután közkívánatra az ő remek „kettős“-eik. Mikor Heinénak aranyszőke háju felesége egyszer babérkoszorút kötött és a nagy költőnek a fejére tette, Heine igy szólt: „Részedről engem szerelmed és a csók illet meg, mert ezekkel tettél engem nemesebbé; — munkásságom nevelő hatásáért azok adjanak nekem koszorút, a kiket én tettem nemesebbekké!“ Ilyen koszorút kívánunk az est rendezőjének : Hornyay Béla dr.-nak. Hám Sándor dr. Különfélék. — T. olvasóinknak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk! — Királyi adományok. Őfelsége, kabinet-irodája utján és főispánunk közbenjárásával, Mihalics Mihály sztr.-olykai, Neviczkey István m.-laborczi és Mincsik Mihály f.-csebinyei tanítók részére egyenkint 30 K szintúgy Vajda Já- nosné pap özvegye czéki lakos számára 30 K. legkegyesebb adományt küldött. — Nemzeti ünnep, Április 11-ikét, az 1848-iki törvények szentesítésének évfordulóját, a mely történeti jelentőségű napot a törvényhozás „nemzeti ünnep“-pé nyilvánította, mint az ország minden részében, azonképpen S.-A.-Uj- helyben is megünnepelték. A középületeket fellobogózták, d. e. 9 órakor pedig a r. k. templomban istentisztelet volt, a melyen jelen voltak Molnár István főispán vezetése alatt az összes vármegyei, bírósági, ügyészségi, állami, városi stb. tisztviselők és a templomot teljesen megtöltött nagyközönség. A díszbe öltözött vármegyei hajdúk és börtönőrök a templom hajójában sorfalat állottak. gadra : Károly igen szeret udvarolni . . . Szeretném, ha már megnősülne; mint házis ember talán komolyabban venné az életet. Van is számára egy kitűnő partiem : föltétlenül gazdagon kell nősülnie .... A huszárélet rettentő sokba kerül, azt hiszem, hogy egy magyar huszártisztnek Dárius kincse sem lenne elég . . . Nemde nem veszed rósz néven a figyelmeztetést ? Mint tapasztalt idős asszony, tudom, hogy — köznyelven szólva — az ördögnek meg van az a rossz szokása, hogy soha sem alszik, s csak azért szóltam. A fiatal leány arca föllángolt s kissé hevesen válaszolt : — Legyen nyugodt Anna néni . . . — Félreértettél . . . Haragszol . . . — Nékem Anna néni fedele alatt haragudnom nem szabad. Csak azt akarom mondani, hogy gyámomnak afféle menyasszonya vagyok. Felesége halálos ágyán megigértette véle, hogy engem fog elvenni. Ha gyámom gyászéve letelik, Anna néni gondja e tekintetben megszűnik s addig Ígérem, hogy az ördög nyugodtan aludni fog. Az öreg asszony arcán vörös foltok verődtek ki, szörnyen kellemetlenül érintette, hogy a leány elértette ; ismét hízelegve, kedveskedve kezdett beszélni, kérdezősködött gyámja feleségének betegségéről, haláláról, megemlítette édes anyját, a kit ő mindig igaz rokonérzéssel szeretett s végre megkérdezte, hogy gyámja gazdag ember-e ? — Qazdag — válaszolt a leány röviden. — És szereted ? — Még nem, de majd megszeretem. A szerelemhez is kell akarat és én tudok akarni, Anna néni . , . * — Mama, Ellának adhatnál guvernanti fi— Személyi hir. Pázmándy Dénes, or- szággy. v. képviselő, f. hó 10-én Üjhelyben időzött. — Ünnepi követ. A s.-pataki főiskola a s.-a.-ujhelyi ev. ref. gyülekezethez Antalffy László főiskolai segédtanárt és alkönyvtárost küldötte ki húsvéti ünnepi követül, kit is szívesen ajánlunk a hittestvérek kegyességébe. — Áthelyezések. Czibur László, honvédőrnagy zászlóalj-parancsnok, Ujhelyből Kassára helyeztetett át. Tisztelt barátunk távozása felett őszintén sajnálkozunk, mert az ő kedvelt egyénisége a polgári társadalomban is szinte pótolhatatlan űrt hagy hátra maga után. — Utóda szilvágyi Benard Jenő a 31. gyalogezred kapitánya, ki a májusi előléptetések alkalmával lesz őrnagy. — Farmos László, a M. A. V. újhelyi javitó-mühe- lyének mérnöke, a brassói javitó-mühelyhez főnöki minőségben áthelyeztetett. — Kinevezések. Hvozdovics Antal t. barátunk, a zemplén-vármegyei kir. államépité- szeti hivatalnak egyik érdemes tagja, kir. főmérnökké neveztetett ki. A jól megérdemelt kitüntetéshez, mely a tudás, szorgalom érdem jutalma, tisztelt barátunk fogadja ezen az utón is őszinte szerencsekivánatunkat. — Török Hugó, székes fővárosi ideigl. adóvégrehajtót, Teitelbaum Salamon helybeli polgártársunk derék fiát, az alsó-kubini kir. járásbírósághoz végrehajtóvá nevezte ki az igazságügyi kir. minister. — A kir. pénzügyminister Gaál Sándort a gálszécsi kir. adóhivatalhoz adótisztté nevezte ki. — Gyula-napja F. hó 13-én ünnepelték névnapjokat S.-A.-Ujhely Gyulái is, kiknek száma légió. A többek között Dókus Gyula cs. és kir. kamarást, id. Meczner Gyulát a vasko- rona-rend tulajdonosát, számosán keresték föl tisztelőik személyesen is és tolmácsolták jó kívánságaikat. Nekik is, a város és a vármegye többi derék Gyula-inak is ezen az utón s „intra octavam“ legjobb kivánataink őszinte nyilvánítását kész örömmel küldjük. — Adomány. Andrássy Sándor gr. a har- dicsai gazdaságából és az állatteny. kir. felügyelő részéről Zemplén felső vidéke számára megvett apaállatok után járandó kedvezményt, a mi 320 K.-t tesz ki, a gazdasági egyesületnek adományozta avval a kikötéssel, hogy ezt az összeget vármegyénk gazd. egyesülete a felvidék állattenyésztési céljaira fordittsa. — Esküvő. Keresztessy Gyula dr., nyíregyházi törvényszéki jegyző, és Juhász Ilonka, Juhász Jenő t. barátunknak kedves szép leánya, mához egy hétre esküsznek egymásnak örök hűséget S.-A.-Ujhelyben. — Államosított póstahivatal. A szerencsi postahivatal — mint annak idejében előre jelentettük — ápr. 1-től állami kezelésbe vétetett át. A most már „m. kir. postahivatal“ vezetésével a posta- és táviró vezérigazgatóság Matternyi Andor p. és t. tisztet, Matternyi József t. polgártársunk jeles szakképzettségű fiát, ki a s.-a.-ujhelyi posta- és táviróhivatal kötelékében általános kedveltségnek örvendett, bent zetést. Azért, mert ma engedelme nélkül szobájába merészkedtem, összeszidott s különben is rettentően bánik vélem — monda Rásky tréfálva, de lappangó ingerültséggel. Az öreg asszony felnevetett: — Jól teszi; hozza ő helyre azt, amit én elmulasztottam. Néha igazán illetlen vagy s azt gondolom rólad, mintha Ellát boszantani akarnád pedig látod, hogy nem törődik véled. Rásky ideges, türelmetlen mozdulatot tett s bajuszát pederve lopva nézett a leányra, aki hímző rámája felé hajlott a szfinksz titokzatos mosolyával ajka körül. Tudta ő azt, hogy az a vágyódás, mely Ráskyt szobájába vonzotta, honnan sugárzik ki . . . Látott egy kábító illatú virágot bimbóban ; látta kinyílni, gyümölcsösé fejlődni s félig lezárt szemekkel, édesen mosolyogva gyönyörködött a gyümölcs érésében. Tudta, hogy az nemsokára az ő boldogságának képében le fog hullani . . . Olyan részegítő, olyan mámoritó volt az a tudat 1 * Egy délután Rásky anyja szobájába nyitott, a hol Ella szorgalmasan varrt s Ráskyné egy könyvben lapozgatott. — Ella, jöjjön, megkocsikáztatom, giggem az ajtó előtt áll. Az idő gyönyörű szép. Látom, nincs kedve s bizonyára csak azért, hogy bo- szantson. Ella fölnevetett: — Milyen rossz a véleménye felőlem ! Nem boszantok én senkit — mondá s kérdően nézett Ráskynéra. — Menj, kis leányom, úgy is sápadt vagy egy kicsit. Ella szive megdobbant. Kalapját sebtében föltette, keztyüt húzott s lement. Rásky a giggbe Folytatás a II. mellékleten.
