Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-08 / 14. szám

Sátoralja-Ujhely, 1900. április 8. 14. (2050.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. Kéziratok: nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill.. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMFLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VARMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. megjelenik: nl i id e s A. or ist j&. :e=. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Azonfelül bélyeg 60 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzet­tel ellátott hirdetmények­ért térmérték szerint min­den négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél ked­vezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatalhoz intézendő k. Nyílt levél Zemplén-vármegye alispánjához. Nagyságos alispán ur! A vármegye utolsó rendes közgyűlé­sén, az amerikai kivándorlás ügyében, végre kitört a szorongó közönség kebléből, egyik fölszólaló bizottsági tag ajkain át, a panasz hangja. A fölszólaló elmondta a helyzetet, említett neveket is. Fölszólalása a közönség osztatlan helyeslésével talál­kozott. Meg vagyok ugyan arról győződve, hogy nagyságos alispán ur a vármegye közönségének óhaját és fölismert érdekeit mindenkor buzgón, melegen szivén hordja: mégis érthetően nyugtalan közönségünk megnyugtatására, ezen alakban kérdezem a szokott tisztelettel, történt-é a vármegye központi hatósága részéről azon közgyűlés óta valami iutézkedés az amerikai kiván­dorlás lehető gátolására? — továbbá a köz­gyűlésen névszerint is említett egyén ellen — már csak önigazolhatása végett is — lett-é megfelelő törvényes eljárás indítva? Tekintve, hogy e levelem a nyilvá­nosság előtt kelt, célszerűnek tartom kö­zönségünk érdekében a következőket is ide Írni: A kivándorlási ügyről szóló 1881. évi XXXVIII. törvénycikk két első szakasza igy szól: 1. §. Kivándorolni szándékozókkal erre vonatkozó szerződéseket kötni, s általában a a kivándorlást, a kár egyes esetekben, akár üzletszerüleg bármi módon közvetíteni csak azoknak szabad, kik erre az alább meghatáro­zott módon, a belügyministertől engedélyt nyernek. ^ 2. §. A ki ily engedély nélkül a kiván­dorlást közvetíti, mennyiben ezen tette közben a TARGA, Rómáig — meg vissza. (A magyar görög katolikusok római zarándokutja) A »Zemplén* eredeti tárcája. Irta: Bíhary Emil. (3. folytatás.) Anconától kezdve tehát egészen az olaszok kezében voltunk. Itt már elő kellett vennünk olasz nyelvtani tudományunkat. S hála Istennek megálltuk a sarat, mert a mit nem tudtunk nyel­vünkkel kifejezni, azt pótoltuk kézzel lábbal s a jó taliánok megértettek minket, kivált ha ő „duó soldit“ (10 centesimo) kért is mi „una Urát“ (100 centesimo) Ígértünk, mert hát „una“ gondol­tuk mindig kevesebb mint „duó“. , Itt kezdtünk először összeismerkedni az olasz pénzzel, de az olasz kereskedéssel is illetve kereskedőkkel, a kikről elmondhattunk már An- conában egyelőre annyit, hogy nem szolidak. Itt vagyunk tehát a citromok, narancsok, Szent-János-kenyér, füge, mandula- és olajfaerdők hazájában. Elhelyezkedtünk a kupékban. A kalauz el­kiáltja „partenze!“ Fütyöl a gép s elindultunk. Eleinte közvetetlen a tengerparton, aztán min­dig jobban s jobban távolodunk a tengertől s végre azt látjuk, hogy vonatunk egy keskeny völgyben roppant hegyek között robog. Gyors­vonaton mentünk, s a taliánok pompásan tud­nak hajtani. Vonatunk szélsebesen haladt s mi nem győztük bámulni a nagy panorámát, pedig Anconánál még csak a panorámák kezdete. Az büntető törvények súlya alá eső cselekményt nem követett el, kihágást követ el, s any- nyiszor a mennyiszer háromszáz forintig ter­jedhető pénzbüntetéssel és két hónapig tartható elzárással büntethető, azon hatóságok által és azon eljárás szerint, melyeket az 1880. évi 37. t.-c. alapján kiadott belügyministeri rendelet megállapít.“ * Fogadja nagyságos Alispán ur őszinte tiszteletein nyilvánítását, mellyel maradok S.-A.-Ujhely, 1900. ápr. G. alázatos szolgája Ferenczy Elek, földbirtokos, törv. hat. biz. tag. Fentebbi nyílt levélre válaszolom : Az érdekelt közgyűlés óta az Ame­rikába vándorlás meggátlására részünkről semmi uj intézkedés nem történt, — mert nem is történhetett. Kivéve, hogy minis- téri iutézvény folytán utasittatnak a fő- szolgabirák, hogy amerikai útlevélért je­lentkezőket szándékukról lebeszélni igye­kezzenek. Ha egy honpolgár jobban vél boldo­gulhatni idegen földön, mintsem itthon : ez szomorú helyzet ugyan, de a hatóságuak nem állhat jogában őt abban akadályozni. Az eljárás a kivándorolni szándéko­zókkal szemben a következő: Vagy útlevélért folyamodik az illető és útlevéllel szándékozik kivándorolni, vagy a nélkül — lopva. Az előbbiek legelőbb is a a járás fő- szolgabirájánál jelentkeznek, a ki a köz­ségi elöljáróság bizonyítványának alapján és esetleg saját tudomása szerént is je­lentést tesz az alispánnak, van-é az útle­vél kiadatásának valamely törvényes aka­dálya vagy nincs. Akadály, ha az illető Ancona s orthe-római vasúti vonalon a legszebb rész Serra-Quinkónál kezdődik. Nem tudjuk mit bámuljunk. A merész építésű vasúti vonalat-e? hisz S. Quinkótól-Ortheig 11 remek tunelen keresztül vezet a vonat, — vagy bámuljuk a roppant hegyeket s rajta mintegy várként a kis kertecskéket szőlővel beültetve. Mert roppant kevés itt a termőföld, s a szegény olasz föld- mives, ahol csak egy kis lnimusz van, már okkupálja s művelés alá veszi. Vagy bámuljuk a hegyoldalokon a sok szép kis emeletes kő­házat, egyenkint s csoportosan, amint falu vagy városka van az illető helyen. Olaszországban nem csak a templomok vaunak mozaikkal ki­rakva, de még a puszta hegyoldalakat is re­mek építkezésekkel mozaikszerüen rakják ki s festőivé, szemgyönyörködtetővé teszik. Külön­ben pusztább, zordabb, s vadabb ország nem volna Olaszországnál. Oríhe-nál már egészen kitágul a völgy. Már a síkon sok az őszi vetés. De különös a magyar gazdára az a látvány, hogy a föld apró, alig egy félméter széles parcellákba mü- veltetik s a hol gabonanemü vettetik, ott is a fák alatt van elvetve, minden szántóföld egy kert is, amelybe egyenletes párhuzamosan van­nak ültetve a fák és pedig a lapályon a man­dula, narancs, citrom, leginkább füge s minden fa mellett egy-egy hatalmas szőlőtőke a mellék indái felkusznak a fán s kizöldülve egy-egy lomb­sátort képeznek, őszszel hatalmas szőiőfürtök csüngnek le s oly dús termést hoznak, hogy átlag egy régi tőke, 10 liter bort ad. A lanká- sabb hegyoldalokon pedig az olajfakertek, helyenkint egészen jó nagy erdő. Ortheig még csak a lapályon látható, hogy Olaszországban vagyunk, mert a hegyeken (a hegyek közepétől) még hadköteles korban áll, — ha orszá gos, vagy pótadóval, hadmentességi adó­val van hátrálékban sat. Az alispán, mie­lőtt az ügyet a n. m. ministeriumhoz fel- küldené, előbb kérdést tesz a királyi ügyészséghez, nem áll-é az illető vala­mely be nem végzett fenyitö eljárás alatt. Az onnan nyert válasz után az ügy felter­jesztetik. A kinél akadály van, annak a nm. ministerium nem küld útlevelet. A hol nincs akadály, nemcsak hogy megküldi, de általánosan rendeli, hogy az útlevél- ügyek az alsó hatóságoknál soron kívül lát­tassanak el és intéztessenek el. A kik útlevél nélkül kisértik meg a kivándorlást, ha azt a csendőrök vagy rend­őrök észre veszik, letartóztatják, pénzüket elkobozzák és az alispánhoz küldik, őket pedig hazájokba visszatoloncolják. Ilyen eset sok előfordul, de sokkal többnek si­kerül észrevétlenül kimenuie. A ki pedig a más nevére szóló útlevéllel akar ki­menni — ha rajta érik — büntettetik. A közgyűlésen névszerint említett egyén ellen a közigazgatási hatóság semmi nemű eljárást nem indíthat. — Van tör­vény a kivándorlási ügynökök ellen és volt rá számos eset, hogy az ilyenek meg is büntettettek, némelyik egy-két hónapi el­zárással is. Ilyeneknek tekintetnek, a kik az embereket a kivándorlásra csábítják, rábeszélik, vagy útlevél nélküli utazásuk­ban kisérik, hogy észrevétlenül való ki­utazásukat lehetővé tegyék stb. De az említett és megnevezett egyén ügyvéd, a kiről eddig legalább ilyen vád fel nem merült és a ki csak közbenjár a hatóságok­nál, hogy az illetők útlevél ügyének el- intéztetését siettesse. Más kérdés, illő é egy ügyvéd nemes hivatásához, hogy közbenjár­fehér hólepel mutatja, hogy bizony Olaszország­ban is tél van. E helyen megemlítem, hogy nagyon kevés házi szarvas állatot láttunk. Itt-ott juhot, kecs­két — s furcsa szőrű disznókat. A disznó hátsó része fekete, az eleje az első lapockáig pedig sárga, veresbe átmenő. Láttuk ez utunkban, de más utón is mi­kor visszautaztunk, hogy az igavonó ökrök sze­kérbe fogva mindig durva vászon lepedővel van­nak betakarva. Nem tudtuk megtudni mi ellen van ez, vagy csak szokás, — mert a hideg ellen nem lehet takaró, hisz erre nagyon vékony, de meg nincs olyan hideg, a meleg ellen se lehet mert még mi eléggé fáztunk. Az ökör járom igen primitiv fadarabból áll, melyre oldalt szíjon erősített deszkácskák tartják benne az ökröt. A szarvától az orráig kötél van mindkét oldalán s az orrban levő vaskarikához van kötve, innét gyeplőforma szíjat vagy mad­zagot tart a hajtó a kezében s igy hajtja az ökrét. Az ökrök magyarszőke s borzderes fajú s igen szép példányokat láttunk. Orthéban megebédeltünk, de nem az állo­máson, mert erre idő nincsen, hanem elővettük az elemózsiát s „more patrio“ elfogyasztottuk, aztán ittunk rá jó hamisítatlan olasz bort. Vo­natunk tovább robogott, s március 6-án d. u. 5 órakor már láttuk az „örök város“-t, Róma kupo­láit. Mindenki az ablakhoz tolongott, mig végre 5 óra után pár perccel a nagy s mondhatom díszes indóházban megállt vonatunk s mi ki­szállhattunk teljes 12 órai utazás után. Mit érzett szivünk s lelkünk Róma kapu­jánál : azt leírni nem, azt csak átérezni lehet. Valami fenséges, valami isteni érzelem lepi el az ember egész lényét, lelkét testét. MT A. Zemplén mai száma tizenkét oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom