Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-04-01 / 13. szám

1900. április 1.

1^ Melléklet a „Zemplén1* 13. számához.

ki a „Zemplén“ múlt heti számában „Caveant consulesl“ cikkében megkonditja a vészharangot és egyben a pénzintézetek tervezett reformálásának megvalósitását sürgeti.

Mint cikkiró urnák múlt évi ily irányú felszólalására is volt alkalmam és szerencsém kifejthetni: magam is feltétlen hive vagyok a pénzintézetek társadalmi utón való reformálásának, a melynek megvalósítása érdkében kü- lömben is már évek óta állok a küzdők sorában ; de határozottan hibának kell minősítenem és helytelenítem — most éppen úgy, mint tavaly, — ha az ily, ámbár felette sajnos és megdöbbentő eseteket úgyszólván generalizáljuk és alarmirozzuk a közvéleményt.

Véleményem szerint ily sajnos eseteknek nem szabad egyedüli kiindulási pontunkat képeznie a reformálás nagy horderejű kérdésében, annál kevésbbé, mert nem pillanatnyi behatások alatt kell és lehet cselekednünk, mert ez az ügy közgazdasági viszonyainkat oly közelről ériutő eminens jelentőségű kérdés, melyet csak a legnagyobb gondos körültekintéssel, a viszonyok mélyreható mérlegelésével és higgadt megfontolással lehet számolnunk.

Éppen ezért cikkiró úrral a pénzintézetek megítélése tekintetében most sem érthetek egyet, mindannak dacára, hogy most már — és ezt örömmel konstatálom — óvatosabb cikkelyében és nem Ítéli el in „Bausch und Bogen“ az ösz- szes pénzintézeteket, ha nem koncedálja, hogy van azok között sok kivétel (sic) melyeknek alapja szolid és reális.

No hát, igen tisztelt uram, közgazdasági viszonyaink bizony véghetetlen siralmasak volnának, ha a reális alapon nyugvó pénzintézetek a kivételek közé tartoznának. Az ily nyilvánított felfogás valóban többet árthat a pénzintézetek ügyének, mint a mennyi hasznot a reformálástól egyáltalában várhatunk.

De hála istennek viszonyaink nem iiy két- ségbeejtők, én azokat nem látom oly felette sötét színben és nem Ítélem meg oly pesszimisz- tikusan, mint a t. cikkiró úr és én megfordítva állítom fel a tételt — mert ez nézetem szerint sokkal közelebb áll a valósághoz — hogy kivételt képeznek azok az intézetek, a melyek nem reális bázison alapulnak.

Nézetem szerint azonban a szórványosan előforduló visszásságok és szabálytalanságok is — és e tekintetben cikkiró úrral teljesen egyetértek — múlhatatlanul és elodázhatatlanul szükségessé, sőt kötelességünkké teszik a pénzintézetek reformálását.

Szükséges ez egyrészt a nagy közönség, de másrészt az intézetek saját, jól felfogott érdekének megóvása szempontjából is. És sajátságos, hogy az intézetek, vagy azok vezetői az utóbbi körülményt nem látják be és e szempont, úgy látszik, soknak egészen kikerüli fi- gyelmöket.

Tulajdonképp köszönettel tartozom Thomán dr. úrnak b. cikk közléséért, mert nem lehetetlen, hogy az a vármegyénkben is indított mozgalomnak egy lökést ad előre.

Thomán dr. urnák, — ki úgy látszik meleg érdeklőddéssel viseltetik a pénzintézetek reformálásának ügye iránt — bizonyára nem kerülte ki figyelmét az az akció sem, melyet a reformok megvalósítása érdekében vármegyénkben indítottunk — nem kerülte ki figyelmét,

dühöngeni, úgy hogy a „ Villám“ gőzhajóra a közönség nem is akart felmenni. Végre is mit tehettünk „beszállottunk“ s d. e. 11 órakor neki indultunk a nagy tengernek. Még egyszer Istennek, szűz Máriának s őrangyalainknak ajánlottuk magunkat. Bár borzasztóan ringatta hajónkat a bóra, s a fiumeiek is megijesztettek, hogy bajos lesz az utazás, mi mégis bízva a tengerek s viharok parancsolójában, elindultunk. Csak most vettük észre, hogy előttünk egészen ismeretlenek nagyszáma kisérte ki zarándoklatunkat s már kint voltunk a tengeren még mindig hallottuk az „éljen“-t s láttuk a kendők s kalapok integetését.

Valami rendkívüli hatással van arra, aki először utazik a tengeren. S valóban fönséges egy látvány a mérhetetlen víztömeg s a végtelennek látszó víztükör, kivált most mikor a szél felkorbácsolta volt s a hullámok meg a habok messziről úgy mutattak mintha jégtáblák úsztak volna a tengeren. A tenger egyre jobban kezdett nyugtalankodni s hajónk erősebben himbálózni. Már fél 12-kor nehány gyengébb idegzetű utas (első egy hölgy volt) sápadtan vonult vissza s rövid idő múlva kitört rajtuk a tengeri betegség. Nekem, hála Istennek, még ekkor nem volt bajom. Délután 1 órakor Cherso szigete mögé hajóztunk, mert már nagyon veszedelmessé lett a tengeri ut, s a hasonló nevű városka mellett ki is kötöttünk. Cherso városka Ausztriához tartozik s pedig lstria tartományhoz, lakosai olasz halászok. Igen csúnya nép. A városka egészen olasz módra, girbe-görbe

hogy én, mint az e tekintetben egybehívott értekezlet előadója, mily indokolással és szilárd meggyőződéssel foglaltam állást a reformálás mellett; de az értekezlet egyelőre csak az általam proponált érdekképviselet megteremtését határozta el, a minek kivitelére bizottságot küldött ki.

Én ebbe örömest megnyugodtam, mert ezt az első lépésnek tartottam a kitűzött közös cél megvalósítása felé, még pedig azért, mert a határozatban kimondatott az is, hogy a létesítendő érdekképviselet lesz majd hivatva a tervezett reformok felett dönteni és azokat életbeléptetni.

A pénzintézetek között is már mindinkább tért hódit a reformálás elodázhatatlan szükségégének elösmerése— és ha ezt az eszmét a pénzintézetek tényleg meg akarják, a mint elébb utóbb meg is kell valósitaniok: akkor arra kell törekedniük, hogy azt társadalmi utón tehessék, nehogy — más módon — az önrendelkezés féltve őrzött joga csorbát szenvedjen és megnyirbált assék.

A reformok életbeléptetésével tehát elvégre komolyan kell foglalkoznunk, mert az e tekintetben való késlekedés nagy hátrányára lehet mindannyiunknak, mert ez esetben éppen az fog bekövetkezni, a mitől a pénzintézetek legjobban idegenkednek : a törvényhozás beavatkozása és az állam gyámkodása !

Wetterschneider Miksa,

takarékpénztári vezértitkár.

Vármegyei ügyek.

Rendkívüli közgyűlés. A t. vármegye bizottsági tagjait rendkívüli közgyűlésre hívta egybe főispánunk Öméltósága S.-A.-Ujhelybe, a f. hó 19-ére. A rendkívüli közgyűlésnek 1-ső tárgya a vármegyei tisztviselők, segéd-, kezelő-és szolgaszemélyzet fizetésemelése céljából a f. évi febr.-i rendes közgyűlésen kilátásba helyezett 2°/o-es pótadó megszavazása és még két közérdekű, a dolog természeténél fogva igen sürgős ügy, melyről mai számunk „Hivatalos Rész“-e szól tüzetesebben. — A rendkívüli közgyűlést megelőző napon, vagyis ápr. hó 18-án, az állandó választmány ülésezik.

Kinevezés. Főispánunk Öméltósága a n.- mihályi szolgabirói hivatalban halálozás következtében megüresedett járási irnoki állásra Gazdag Kálmán körjegyző-segédet nevezte ki Írnokká.

Gyümölcsfa-csemeték. A fóldmivelés- ügyi kir. minister jóvoltából tegnap d. u. Uj- helybe megérkezett az a több ezernyi gyümölcfa- csemete, melyeket a gazdasági egyesület titkári hivatala fog kiosztani már holnap azok között, a kik (magánosok és jogiszemélyek) igényeiket annak idejében nála bejelentették.

Iparosok nagyküldöttsége. Ma egy

hete a s.-a.-ujhelyi iparosoknak vagy 35—40 főnyi nagy küldöttsége tisztelgett főispánunk Öméltósága előtt a vármegyeházán Jenik Béla építész vezetése alatt. A küldöttség szószlója Főző József műlakatos volt. Kérésük úgy szólt, hogy betegsegitő pénztáruk, mivel egymagában,

szűk utcákkal van építve. Amint kikötöttünk s megebédeltünk, a társaság legnagyobb része kiszállt, s a városkába ment, hogy szivart és cigarettát vegyen. Megnéztük az olasz renaissance stílben épült csinos kis templomot, melyben két oltárfestmény van Tintorettotol. Itt vettük észre először, hogy a harangok az olasz templomok mellett különálló toronyban vannak s mozdulatlanok. A harangozást kongással pótolják.

Délután 4 órakor hatalmasan kezdett sípolni, inkább bömbölni a hajó gőzsipja s mindenki isetett vissza a hajóra. Ekkor egy szép s megható jelenet következett. Amint a III. osztályon utazók a kajütbe beszálltak, s a partot a kiváncsi olaszok ellepték, a magyar földmi- ves gazdák s velők az intelligencia rázendítette az „Isten áldd meg a magyart!“ s amint az ének elhangzott „éljen“-zés meg „eviva“-zás mellett a hajó elindult. Ámde ismét elővett a'bóra s egyszer oly dühvei kapta oldalba a hajót, hogy már az elmerüléstől tartottunk. Ingott mint egy dióhéj. A vitorla-rudak recsegtek-ropogtak. A magyar lobogó veszedelemben volt, de egy matróz ügyesen felkuszott s megerősítette. Hatalmas éljent kapott. A bóra meg sem szűnt, mig Anco- nába (olasz kikötő) nem érkeztünk hajnali 4 órakor. Ekkor már alig volt az 500 utas között 10 -20, a ki a tengeri betegségen át nem esett. De a kik meg is kapták a tengeri betegséget, csakhamar átalestek rajta, a konyak meg feketekávé helyreállította a betegeket, úgy hogy reggel mindenki jó étvágygyal reggelizett. Voltak azonban utazók, kik kijelentették, hogy „akkor lássam

különállva, nem életképes, házasittatnék össze a kerületi betegsegitő pénztárral. — Öméltósága a főispán nagy türelemmel hallgatta meg a pa- naszkodókat, végezetül pedig nagy részletességgel kitanitván őket, hogy mi az a testületi önkormányzat, biztosította hallgatóit arról,hogy az igazság keresésében — a mi épp most van napirenden — ő is az iparosok érdekeinek fogja pártját; a továbbiak iránt, hogy t. i. maradjon-e külön, beolvadjon-e az újhelyi iparosok b. s. pénztára a kerületi b. s. pénztárba, véleményének kinyilatkoztatását akkorra tartja fenn, mikor a pénztárkezelés vizsgálati eredményének egész anyaga eléje terjesztetik. A küldöttség tagjai e kijelentés után nagy megnyugvással hagyták el a főispáni szobákat, a honnan nyugalomra intő irányzatot vittek magukkal elvtársaiknak is. (Erről bővebben: Városi és községi ügyek c. rovatunkban. — Szerk.)

A közigazgatási bizottság legközelebb április hó 6-án (hatodikán) d. e. 9 órakor tartja rendes havi ülését.

Az Ínségesek fölsegitésóre folyamatban levő társadalmi gyűjtésből eddig 916 K. 60 f. gyűlt be, mely összeg az ínségesek száma arányában kiutaltatván a t. vármegye pénztárából : a szinnai járás Ínségeseinek jutott 684 K. 05 f. a sztropkói j. Ínségeseinek pedig 232 K. 55 f. — Kapcsolatosan felemlítjük még, hogy a szinnai járásban találtatott összesen 1668 Ínséges, kik közül 229 közmunkát teljesíteni képtelen; a sztropkai járdsban összeiratott 567 Ínséges, közöttük 257 munkaképtelen.

Állami anyakönyvesek tiszteletdija.

A vármegyénk területén alkalmazott állami anyakönyvesek és helyetteseik részére évi 25,460 K. tiszteletdijat, az állami anyakönyvyezetés érdekéből rendszeresített uj tiszti állások javadalmazására pedig évi 24,700 K. állami segedelmet és igy az 1900. évre összesen 50,160 K.-t utalványozott a belügyi kir. minister vármegyénk házi pénztárának a s.-a.-ujhelyi m. kir. adóhivatalnál.

Versenytárgyalások. A m. kir. áll, építészeti hivatal Kassáról lapunk utján is tudatja, hogy a kassai m. kir. gazdasági tanintézet főépületének és az igazgatói lakás keleti részének helyreállítását a földmiv.-ügyi kir, minister 4392 korona — és az ugyanott levő szőlőtelepnek körülkerítését 669 k. és 70 f. erejéig megengedvén, az említett munkálatok biztosítása céljából, a kassai kir. áll. ép. hiv.-nál, a f. évi ápr. hó 2-án versenytárgyalás lesz. — Hasonlóképp tudatja Abauj-Torna vármegye alispánja, hogy a krasz- nik — jánok —- szepsii törv. hat. közút Bodolló előtti szakaszán levő utbiztositás iránt 1847 kor. 31 fillér költséggel versenytárgyalás lesz f. hó 4-én d. e. 10 órakor az alispáni hivatalnál.

Levelezés.

Varannó, már«. 28.

T. szerkesztő ur!

F. hó 25-én a helybeli izr. nőegyesület műkedvelői szinrehozták „A mozgó fényképek“-et. A kedves darab iránt nagy volt az érdeklődés

megint a tengert, mikor a hátam közepét.“

Anconában március 6-án reggel egyesek széjjelnéztek a városban, de a legtöbben csak akkor távoztak a hajóról, mikor előállott a vasúti vonat. Előbb azonban az olasz vámházba mentünk. Dicsérettel s köszönettel ki kell jelentenünk, hogy az olasz fináncok igen előzékenyek s figyelmesek voltak irányunkban.

(Folytatjuk.)

EgT37" SZÍT7"_

— A „Zemplén“ eredeti tárcája. —

Irta: Krüzsetyi Erzsiké.

(3. Folytatás és vége.)

A kis csúfság boldog várakozásban töltötte a napokat. Úgy óhajtotta, még is félt annak a kezét kérő levélnek a megjöttétől.

Megint számolta a napokat, heteket, hónapokat, tavasz, nyár, ősz, tél eljöttét; de a levél csak nem jött.

Két év is elmúlt, Olga is férjhez ment már, de a levél csak nem jött.

O azért nem kételkedett.

Ki tudja: mi oka van a hallgatásra? Hátha beteg? Hátha valami egyébb baja van? Ezer mentséget talált a számára.

Egyszer pedig az anyja kapott egy levelet.Behívta magához a kis csúfságot és azzal a rideg, szigorú, szeretetlen szemekkel nézve rá, igy szólt;