Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-03-11 / 10. szám
Sátoralja-Ujhely, 1S00. március 11. 10 (2046.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET “-NEK HIVATALOS LAPJA. megjelenik; :m:i:tsridjbint "v a. s HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Azonfelül bélyeg 60 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. A hazai ipar érdekében.*) Jelige : Ébredj és vállvetve : Előre magyar . . . Egyszerű levelet Írunk Zemplén-vármegye népéhez. De tisztelettel szólítjuk meg az egész közönséget, mindnyájatokat, Kedves Felebarátaink ! kik ebben a „vezér“ vármegyében laktok, akár azdagok vagytok, akár szegények; akár gyermekek, akár öregek ; akár férfiak, akár asszonyok; akár urak vagytok, akár cselédek avagy zsellérek ; mert együttesen alkotjuk a közönséget s együttesen van nekünk egy közösségünk, a told, amelyen lakunk : Magyarország. Nektek Írjuk e levelet polgártársaink, felebarátaink, mindnyájatoknak. — Olvassátok el, bogy tudjátok meg, miről van szó. Hozzátok szólunk mindnyájatokhoz. — Hallgassátok meg, hogy megérthessétek, — s értsétek meg, hogy felelhessetek rá. Segítségül bivunk. Gyertek segítségünkre ! Hiszen mindnyájunkon akarunk segíteni. Mert hazánk boldogulása nekünk is, nektek is, mindnyájunknak közösen és együttesen a boldogulása ! Ozőnnel öntjük idegen országokba a pénzt, mintha parancsolatra tennők. Özönnel öntjük . . . Nem hiszitek? Sétapálcánkat, ruházatunkat, bútorzatunkat, sokan még a kenyérnemü ételt is külföldről hozatjuk. Mert fejerebb a liszt. Azzal nem törődünk, hogy vájjon nem mészszel fejéritet- ték-e meg ? I Hát a sétapálcát tudjátok-e, hogy csinálják, hogy olyan szép fényes és „elegáns“ ? Elviszik a mi erdeinkből a fadarabokat, nekünk van elég erdőnk, egy-két fillért fizetnek érette, (mi még annyira se becsüljük azt a letört hitvány ágat!) s bemártják egy folyadékba — másnap egy, két, három koronával vásároljuk meg — s gyönyörködünk az idegenek művészetén. Ruházatot, bútorzatot s egyéb szerszámot és éleimiszükségletet is külföldről kell venni, az mondják, mert a magyar még nincs kifejlődve, a külföldi pedig tökéletes. Különös ! a gyújtót magyar ember találta fel: Irinyi Józsefnek hívták. Egy igénytelen ember ágyukat csinált szabadságharcunkban. Ki ne hallott volna Gábor Áron ágyúiról ? s a németek, franciák és ángoiok elölt ezelőtt száz esztendővel magyar tudós készített legelőször ve- locipédet: Bolyai Farkas marosvásárhelyi matematikus volt. *) A magyar iparvódő zalai egyesület »Szózatjából. TARCA. IíeVéltöredék Angolországból.*) — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — . .. Nem láttam Momsen levelét, de ha Chamberlain-! vádolja: akkor világos, hogy nem érti őt. Chamberlain ur teljesen igazolta magát a parliamentben, a mint bizonyosan olvasta. Nem gáncsolhatom a külföldi lapokat, ferde irányba vannak vezetve, de biz’ udvariasabbak is lehetnének. A „Spectator“ egy kivonatát küldöm. Ebből is láthatja mennyire tévednek a lapok. A „The Spectator“ febr. 17-iki számából: A garibaldisták és a háború Uram — jelenti Milánóból az ángoi „Spectator“ c. lapnak rendes levelezője :H.C.— ma reggel (t. i. febr. 4-ről 5-re viradva) a milánói „Corriere delia Sera“- ban Garibaldi Ricciotti tábornoktól egy levelet láttam. Azt hiszem, figyelembe kell vennünk egy oly rokonszenves nyilatkozatot, mint a tábornoké — a német, fráncia és néhány olasz lapnak az ángoi politika ellen irányított ádáz incsel- kedésetvei szemben.... De továbbá figyelmez*) Abból a magán levélből közüljük, melyet Gaye Selina egyenesen Londonból irt Újhelybe, Weinberger Janka k. a barátnőjéhez A lelkes ángoi honleány levelére észrevételt nem teszünk és háttérbe szorítjuk előre tolakodó érzelmeinket, nehogy megsérteni láttassunk az o.-ztrák- magyar szigorú semlegességet az ángoi-búr-kórdósben bzerk. Hogy lehe'; az, hogy még sincs fejlett magyar iparunk? Többet mondunk. Hiszen a magyar az ős időben foglalkozott már mesterséggel, előbb, mint földmiveléssel; mikor még szántani nem tudott, fényes lószerszámokat készített. Ezelőtt ezer esztendővel volt már, bár kezdetleges fa- és vasiparunk, rézmü és bőriparunk, s nyomban követte ezeket a földmiveléssel együtt a szövő, fonó ipar. — — Hogy lehet tehát, hogy ezer esztendő múlva sincs kielégítő iparunk, holott tehetség és ezeresztendő volt rá. Van ennek oka. A magyar nemzet századokon át karddal védelmezte a nyugati országok iparát életét és most pénzzel ápolja. De nem becsüli meg saját felebarátjának a találmányát és készítményét. Nem az első hanem ez a második ok az igazi. A legnevetségesebb kicsinységgel is meg lehet ezt bizonyítani. Zemplén-vármegyében há romszázezer (800.000) ember lakik. Igazunk van-e, hogy ha minden emberre csak egy 2 filléres tok gyújtót számítunk, mely egy esztendő alatt elfogy, pedig több elfogy, igaz-e, hogy ez a vármegye évenként csak gyújtóért hat ezer koronát küld Linzbe és Augsburgba? Az egész országban elfogy százannyi (6000x100) s ez annyi mint hatszázezerkorona, mely kimegy az országból, pedig benn is maradhatna, sőt ben kellene maradnia. Hatszázezer korona! De ez a legenyhébb találomra való számítás, mert valósággal háromannyi is kimegy, -- s ez csak egy év alatt! (1898-ban pl. egy millió 185 ezer 900 korona). Ez a valóság és ez csak: gyújtóért! Hol van a ruházat, bútorzat, hol vannak a drága szőnyegek, „sifonerek", kendők, a bécsi és a brüsszeli csipkék, mikor a kakastollat külföldről hozatjuk a a kalapra s Angliából vásároljuk a — kutyát is. Vessen hozzá, akinek kedve van, hogy csak évenként, mily tenger pénz megy ki ok- uólkül hazánkból, a mi szegénységünkre, csúfságunkra és szégyenünkre. Sok az ! Rámegy félmilíárd koronára ! Mi egyszerű emberek nem is igen tudjuk, hogy mennyi ez. Ennyivel gazdagodik a külföld évenként. S évenként ennyivel szegényedik a mi országunk. De vájjon meddig tarthat ez igy 1 Ki tudná megmondani ? Félmiiliárd korona! És ez nem is politikai tetem önt a Lausanneban megjelenő havi lapra, a jeles „Bibliothéque et Revue Suizze“-re is Folyó számában egyikét hozta a legjobb cikkelyeknek, melyek után a déiafrikai helyzetről elfogulatlanul iró külföldi lapok bízvást in- dulhatnak.Azok a cikkelyek nemcsak hogy rész- rehajlatlanok, de a körülményeket helyesen ös- merik és mély rokonszenvvel is követik az emberiség jogainak megvédéséért síkra szállt angol törekvést. — Olvassa még a „Chronique Anglaise“-t és a „Chronique Poiitique“-t ugyan ebben a számban. Ezt a folyóiratot ón rendesen olvasom (gyakran a legjobb ángoi Írók tanulmányait tartalmazza), mert úgy tetszik nekem, hogy a frráneia nyelven Írott lapok közül, a mi a részrehajiatlan igazságot illeti, abban bizhatik még leginkább az ember. Ha fölemlíti ezt a tényt, gyakrabban látható lesz majd ez a „Chr. Politique“ a londoni könyvtárak asztalain is. — Mélyen sajnálhatjuk azt a hanyagságot, hogy a külföldi lapokat nem informálták helyesen, rendesen és hogy a nagyközönség nem olvas ángoi lapokat és nagyon gyakran (mint Olaszországban is) az ángoi ügyekről elferdített modorban, fráncia forrásból merítenek. Példa erre a „Secolo XIXJ Genuában. Az egész szerkesztőségben nincs egy ember, a ki ángoi lapot olvasna, vagy látna. Sőt a nekünk kedvező Tribun a Rómában úgy beszél a búrokról, mintha ők már több mint kétszáz óv óta birnák Transvaalt! Kívánatos lenne reszre- hajlatlan történeti pamfieteket szerkeszteni és olcsón áruba bocsátani, mint például a St. pénz. Ezt mi egyes emberek adjuk a szomszédoknak, kényszerítés nélkül, önkénytesen, magán pénztárunkból. Pedig egy kis takarékossági hajlandósággal magunknak is megtarthatnék. A csatád minden egyes tagjának, a haza minden egyes polgárának takarékoskodni kell, hogy a közvagyon romlásnak ne induljon. Hogyan kell takarékoskodni ? Úgy hogy itthon készítsük el az életszükségleteket. A családi otthonban és a nemzeti otthonban. A házi ipart és a honi ipart kell megteremteni, s a meglevőket pártolással ápolni, fejleszteni és erősíteni. Amit a mi földünk megteremhet és megterem, s a mit a mi kezünk megkészithet és megkészit, elégedjünk meg azzal, s tartsuk bűnös dolognak, ha valaki könnyelműen külföldre szórja a pénzt. A magyar föld terményét becsüljük meg s a magyar kéz munkájával elégedjünk meg, vagy ha jobbat akarunk, kérjünk, követeljünk joöbat, de segítsünk is rajta, hogy jobbat készíthessen. Nem jó a mi készítményünk? Hit pl. a stájeri fegyvergyár úgy egyszerre cseppent az égből? Nem. ElőI kezdette volt az is s fokozatosan fejlődött. Hát legyünk türelemmel mi is legalább egy-két esztendeig. Értsük meg, hogy a magyar ipar pártolása nem csupán a magyar embernek a pártolása, hanem nemzeti érdek, s kettős célja van. Az ipar fejlesztésével a nemzeti művelődést emeli s a tékozlás megakadályozásával fenntartja és gyarapítja a közgazdaságot. Kedves honfitársaink ! Mostanában a miniszter urak is kiadták a rendeletet, hogy becsüljük meg drága hazánk földjének terményeit s pártoljak a külföldiek felett hazai gyártmányainkat. Ne várjuk, hogy serkentsenek minket a hazaszeretetre. Legyünk önkénytesek a hazafi- ság dolgában. Erősebb és állandóbb lesz a mi honszerelmünk, ha szabadakaratból jön az, mint ha rendelet sarkalja. Ne csak a hivatalok pártolják a hazai ipart és termelést. A hivatalokban nincs benne minden ember. A társadalom közönségének kell pártolnia. Ebben benne vannak a hivatalok is. Benne van minden ember „kit e föld hord s egével bétakar.“ Egy jobb társadalmat kell teremteni Az emberek gondolkozásmódját, érzését, indulatát, James’s Gazette’s tette „Búrok és Brittek“ c. alatt. Olaszban, franciában nem létezik könyv, melyet külföldi barátainknak ajánlhatnánk. Abszolúte roszul informált és gyakran gonosz érzelmű filléres újságok látják el tudósításokkal a nagyközönséget, Leyds dr. tábora is bal hiedelmeket olt az elmékbe. — Bizony nagy kár, hogy a főhadvezérlet önzetlenül visszautassá Garibaldi kardját. Az a legjobb bizonyítók lett volna arra, hogy mi a szabadságot szeretjük és legjobban meggyőződhetett volna mindenki arról, hogy a mi politikánk csak a szabadságot kívánja. így sem ideje, sem alkalma utána járni a világnak s főképp az olaszoknak, hogy melyik oldalon: a jog, az igazság. Maradtam uram etc. H. C. Nevetséges azt állítani, liogy^ Angolország a szabadságot letiporni akarja. 6 mindenütt a valódi szabadságot védi, de igenis üldözi a hamis, az egyoldalii szabadságot. A búrok pedig a szabadságot csak a maguk részére óhajtják, a többiekkel kényök-kedvök- szerint bánnak. A bent- szü lőttük iránt borzasztóan irgalmatlanok ; rosz- szabb bánásmódban részesülnek, mint a kutyák és az európai gyarmatost alárendeltnek nézik. Ezeknek meg nem engedik a fegyverhordozást, mig ellenben minden búrnak puskája van, melyet a legcsekélyebb oknál fogva ellened szegez. Nem óesáriom a búr nemzetet, de csak bátorságát csodálom, különben ravasz, csaló és kegyetlen. Hányszor tekintetbe sem vették a „fehér lobogó“-t és még nőkre és gyermekekre is tüzeltek! A Zemplén mai ü%áma tizenkét oldal.
