Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-01-14 / 2. szám
Felvidéki ínségeseinknek a belügyi kir. minister, főispánunk közbenjárására, 4000 k. segedelmet utalványozott. Rendelkezésre áll tehát eddig a keresk. ü. ministertől 29,000 k. és a vármegye szegény-alapjából folyósított 2000 k.-val együttesen 35,000 korona. A közig, bizottság f. hó 10-én tartott ülésében alakította meg titkos szavazással albizottságait, u. m. a fegyelmi választmányt, erdőügyi albizottságot, a pót- és utadóügyekben felszólaló küldöttséget, a gyámügyi felebbviteli küldöttséget, a másod-fokú erdei kihágási bíróságot, a mezőgazdasági munkások és munkaadók közt felmerült vitás ügyek elbírálására hivatott albizottságot, a fogházfelügyelő bizottságot, a tanügyi és a tanítói nyugdíjalapra ügyelő választmányt, a kórházakat vizsgáló küldöttségeket és a törvényhatósági központi ipar- tanácsot ; egytől-egyig úgy és ugyanazokból a tagokból, mint volt és a kik voltak az 1899. év folyamán (L. a „Zemplén“ 1900. évi naptára „Hivatalos Rész“-ének 55—58. lapjain) kivévén, hogy az időközben városi számvevővé lett Szőlősi Sándor helyére a kp. ipartanácsba Mliter ny Józsefet választotta. — Ugyanezen az ülésen egészítették ki az 1876. XIV. t.-c. 163. §-a alapján a közegészségügyi bizottságot Szo- kolay Emil kir. műszaki tanácsos, Hönsch Dezső kir. főmérnök és Widder Gyula gyógyszerészből álló tagokkal. A „Mailáth-féle hasonszenvi magánkórház“ napi betegápolás-diját 1 korona 40 f.-ben állapította meg 1900-ra a belügyi kir. minister. Félreértések kikerülése végett tudni kell, hogy a K.-Helmeczen és környékén oly áldásosán működő hasonszenvi kórházban a napi 1 k. 40 f. dijat csak a fizetőképes betegektől, illetve hozzátartozóktól követelik ; a szegény betegek ingyen részesülnek ott orvosi tanácsban és kórházi ápolásban az alapitó néh. Mailáth Antal intenciója szerint. A felvidéki Ínségesek dolgában eljáró központi bizottság, Matolai Etele alispán elnöklete mellett, Katinszky Géza, Meczner Béla és Staut József b. tagokból alakult meg. Ez a közp. bizottság f. hó 10-én d. u. tartotta első ülését. Az erről szóló jegyzőkönyv lapunk következő oldalán egész terjedelmében olvasható. — A sztropkai járásban Degró Péter és Sosztek János lelkészekből, a szinnai járásban pedig Haidinger Ottó, Chinorányi Sándor és Chira Ágoston b. tagokból alakult meg az „ínséges helyi bizottság,“ ott is, itt is a járások főszoi- gabiráinak az elnöklete mellett. A törv. hatósági útadók. 1900. évi ösz- szeirásának lajstromait a f. évre vonatkozó érvényességgel ki kell igazítani. Ebben az irányban legközelebb már intézkedik is az alispán. Már most figyelmeztetjük a községi, illetve körjegyzőket, hogy a mennyiben az útadó-lajstromok a jövő hó legelején eljutnak kezeikhez, legsürgősebb egyébb teendőiket akkorra iparkodjanak elvégezni; mert a szóban levő lajstromok kiigazítása, illetve megszerkesztése halasztást nem tűr és a lehető legrövidebb idő alatt, mint kész munkálat, az alispánnak bemutatandó lesz. kinyitnia, hogy a kicsinyeket visszahívja, de egy szokatlan kíváncsiság vett rajta erőt, hogy őket meglesse. Lement. Hogy lépéseit ne hallják, ő is a pázsiton lépdelt. Amint a bokrokhoz közeledett, hangokat hallott. Közelebb érve, egy fa törzse mögé húzódott. Látta, hogy a gyermekek a gyepen ülnek. A cicával nem törődtek, hanem beszélgettek. — Igen szép a macska, ugy-e; neked is tetszik'? kérdezte Márk, de én jobb szeretem a kutyát. — Loulout ugy-e? — mondta a kis leány, Loulout kis mamánk szerette. — Igen, Loulout, mely oly bátor volt, s mely oly erősen ugatott; de uj mamánk félt tőle s apa eladta. Csend lett. — Szép ruhája volt neki — szólt ismét Márk. — Igen, de nem oly szép, mint a mii mamánk ruhái. — Ah — veté ellen a kis fiú — nem értve e különösséget. Egyszerre csak azt kérdezi a kis leányka: — Mit gondolsz, ha a macska meghalna, apa gyászolna-e ? — Nem tudom — felelt Márk — és egy percig gondolkozva folytatta: de ha ő meghalna, a harmadik mamát nőül venné apa ? A kis leányka lehajtott fejjel ült és okos meggyőződéssel válaszolt: — Ő nem hallhat meg, ő egészséges. Csak a beteg emberek halnak meg. Mama beteg volt. — Add ide a cicát — kérte Márk és újra Elösmerés. A közig, bizottság, f. hó 10-én tartott ülésében és Mailáth József gróf indítványára, Hlavathy József kir. főügyész helyettesnek, a Tokaj-Hegyalján érdekelt S.-A.-Uj- hely elpusztult szőleinek rabnapszámos-erővel történt felujijása körül szerzett kiváló és páratlan buzgalmáért elösmerést szavazott. Éljen ! Árvaszékeink t. i. a vármegyei és s.-a.- ujhelyi városi árvaszékeknek szép tevékenységéről tanúskodik, hogy amott csak 186, amitt csak 32 ügydarab jött át elintézetlenül az 1900. évre. Az általános egészségi állapot az 1899. dec. havában az imitt-amott bemutatkozott tífusz, influenza, vörheny és a légző szervek hüléses állapota miatt jónak nem mondható. hallgattak. — Én jobban szerettem a mamát; ő sohasem szidott bennünket. A macska orrára fújt s felkiáltott: — Pfuj. — Ne bántsd — szólt Mari. — Nyújtsd ide a nyakadat — mondta a fiúcska — nézzük, fogja-e a te álladat is nyalni, mint az övét. És Mimit nővérkéjéhez közelítette, de ez érthetetlen hevességgel visszataszította. — Nem akarom, hogy nyalja, az nem az én cicám. Aztán mintha hevességét megbánta volna, gyöngéden megsimitá. — Nem gonosz, tudom, de mégis csak macska és a macskát nem csókolják, mint az embert. — De — mondta Márk palástolt guny- nyal, mely annyira meglep bennünket gyermekeknél — második mamánk azt mondja, hogy gyermeke, akkor apa egy macskának az apja. E gondolatnál hangosan nevetett Maze ur. Füleiben ez a vigság nagyon furcsán hangzott. A kis leányka nem nevetett, sőt inkább könyek gyűltek szemébe s boszankodva, zokogva kiáltott fel: — Apa nem a macska apja, ő a mi apánk úgy mint mama a mi mamánk volt és mama mikor oly beteg volt, mondta nekünk : — Nem lesz többé mamátok, de apátok mindig lesz. — Miért sírsz — kérdezte Márk — hiszen ő még mindig apánk! De e szavak a helyett, hogy a gyermeket javaslatot a szolgabirói irnoki, esetleg szolga- birói állások szaporítása céljából. 10,000 korona,[munkás-segélyalapok részére. A földmivelésügyi kir. minister értesítette a vármegye alispánját, hogy a közig, bizottság előterjesztése következtében és az 1898. II. t. c. 71. §-a alapján, a Zemplén-vármegyében létesitendő községi munkás-segélyalapok támogatására 5000 ftot, azaz 10,000 koronát utalványozott. Ez a szép államsegély a t. vármegye pénztárába befolyván, most már községeinken van a sor, hogy a törvény idézett szakaszában körülirt „segélyalapok“ létesítéséről saját hatáskörükben gondoskodjanak és igy módot teremtsenek maguknak arra, hogy a szóban levő államsegélyből számukra bizonyos részösszeg kiutal- ványoztassék. vigasztalták volna, szomorúságát csak növelték és keservesen sírva ismételő halkan : — Kedves kis mamám, kedves kis mamám ! Megható volt nézni, mikor a cica a leányka arany nyakláncához kapkodva játszadozott avval, Mari meg gyöngéden, gépiesen simogatta s könyei a fehér szőrre hullottak. Maze ur megilletődve hallgatta mindezt és nagy kedve volt leánykáját megölelni, de egy neme a szégyennek, hogy hallgatózott, visszatartóztatta abban, hogy magát mutassa. Felindulásán alig tudott uralkodni s a hallott társalgás teljesen megzavarta. Halkan visszatért szobájába Szive oly nehéz volt, hogy sem ebédelni, sem aludni nem bírt az éjjel. Mivel a helyzeten segíteni nem lehetett, mert gyermekeit szerette, második nejét meg imádta: elhatározta, hogy Márkot intézetbe, Mariét meg kolostorba adja. Ott kevésbé érzik magukat szerencsétleneknek, mint a szülei házban. * Azóta Maze ur kedveli a macskát a nélkül, hogy tudná miért. Azért-e, mert az állat titokszerüen összeköti őt gyermekeivel, vagy mert gyakrabban gondol reájok és arra is a ki nincs már többé. A szép asszonyka pedig, a kit nem nyugtalanít semmi, vidámon mondja: — Látod — te is szereted az én cicámat! Jöjj, jöjj ide Mimi! kedveském, hogy csókoljam bébémet, kis cicámat. (Franciából.) W. Jani A közadók befizetése vármegyénkben, az 1899. évi eredményt az 1898. évi eredményhez mérve, kedvező volt. Befolyt a múlt egész évben: 1,242,987 ft. 23 kr. (most több, mint 1898-ban: 29,317 ft 19V2 krral) Magában dec.- ben: 123,888 ft. 41 kr. volt a befolyás, most több, mint az 1898. évi dec.-ben: 17,569 ft. 57V2 krral. — Hátrálékban maradt 1899. dec. 31-én: 237,673 ft. 08 kr. (apadt; 21,728 ft. 95 krral a hátrálék) A kedvezőbb eredményt emeli az a körülmény, hogy állami végrehajtót az egész éven át sehol sem kellett alkalmazni. A sikeres tevékenységet kifejtett községi közegeknek elismerésben és pénzbeli jutalomban részesítése iránt a kir. pénzügyigazgató felterjesztést küldött a fináncministerhez. — Hasonlóképp kedvező volt a törv -hat. útadók befizetése is. Befolyt tőkében az 1899. jan—dec. 121,605 ft. 82 kr., vagyis az évi pénzbeli előírás 100%-je; most több, mint az 1898. jan—dec. 8465 ft 64 krral. — Hátrálékban maradt: 36,081 ft. 11 kr. vagyis az egy évi előírásnak 30°/o-je. Kavicsfelosztás kimutatása. Vármegyénk tövényhatósági kiépített közutjaira, melyeknek összes hosszasága már nem kevesebb, mint 682.378 kim., 1900.-ban 12,922 köbméter kavics fog kiosztatni s igy átlagosan minden kilométerre jut 20 köbméter kavics, a mi bizony édes-kevés, de igy is 131, 675 k. 50 f.-be kerül. Vicinális közutak építésére a vármegye felső négy járásában átengedtetett igás és kézi mini- mista erő képében 10, 794 k. értékű törv. h. útadó-segedelem. * *) A bűnvádi uj pörrendta.rtás, mely a rendőri nyomozatok teljesítésével újabb és pedig igen súlyos teendőket ró a szolgabirói hivatalokra, előrelátnatóan lehetetlenné teszi, hogy a közigazgatásnak egyébirányu és napról-napra szaporodó feladatai mellett a szolgabirói hivatalok részéről kellő kiszolgálásban részesüljön. Épp azért felhívta közig, bizottságunk az alispánt, hogy az egyes szolgabirói járások eddigi ügyforgalmának mérlegelésével terjeszszen elő *) Tartozunk e tárgynál annak a kijolontósóvel is, miként a közig, bizottság szives helyesléssel adott nyomatókot annak a fóispáni enuncíációnak, hogy t. i. a kir áll. ép. hivatal vezetője, ki közöltünk teljesen beleélte ma, gát közdolgaink ösmeretóbe s velünk mindig együtt érez- midőn közállapotaink javításán fáradozunk, — úgyszintén a hivatal minden tagja: elösmerésünkre méltó és, érdemes is. Szork. A kir. törvényszéki fogházban volt az 1899 egész évi rabiétszám: 1457, ebben nő: 149. Szabadon bocsátottak az egész év folyamán 116» egyént. Az átlagos napi létszám volt: 298. A raboskodók közt legtöbb volt az olyan, kit súlyos testi sértés elkövetése miatt fosztott meg az igazságszolgáltatás polgári szabadságától. Visszaesés 243 esetben fordult elő. Megbetegedés történt az egész év folyamán 631, halálozás csak 6 esetben, a mi a kitűnő orvosi szakértelmen kívül az önfeláldozó emberszeretet erényét is minden szónál szebben magasztalja Löcherer Lőrinc dr. törvényszéki főorvosban. — A rabélmezés ellen panasz nem volt. — Az újhelyi szőlőterületek felújításához megkivántatott napszámos munkára, kora tavasztól késő őszig, naponta 220—230 rabot alkalmaztak, kik az egész munkaévad folyamán 4929 ft. személyes keresményhez jutottak, azonkívül 8000 ft.-on felül járó az az összeg, melyet keresményeikből a s.-a.-ujhelyi kir. adóhivatalhoz beszállítottak. — Schweitzer János kir. fogházfelügyelőnek — mondotta a kir. főügyész-helyettes terjedelmes jelentésében — a s.-a.-ujhelyi elpusztult szőlők felújítása területén is rendkívüli érdemei vannak. A rendkívüli érdemek pedig rendkívüli jutalomban részeltetendők. S mert ezt igy kívánja a jelen esetben az osztó igazság érdeke is : a tiszta és hamisittatlan közvéleménynek vagyunk szószóli, midőn a derék fogházfelügyelőt előléptetésre, vagy pedig legfelsőbb kitüntetésre ajánlani kellemes kötelességünknek tartjuk. Kivételes nösülés megengedéséért folyamodtak: Hrunyeni János komaróczi, Kascsó György sámogyi, Kukoly Mihály a.-regmeczi, Durkaj József kosaróczi, Jakubik M. András haburai, Győrfi Pál csanálosi, Mojczej János füzesséri, Gordán Mihály őrmezei, Fedorcsik Mihály l.-volyai, Begala András kozmái, Nyem- csik János czábóczi, Gerocs János vásárhelyi, Humenyik Mihály kvakóczi, Tűrik Görgy jan- kóczi, Murnyik Mihály h.-bresztói, Sírokra János szinnai, Donga Mihály haburai, végre Zom- bori Andor s.-pataki lakosok. Folyamodásaik a közig. biz. f. hó 10-én tartott üléséből pártoló véleménynyel küldettek fel a honvédelemügyi kir. ministerhez. Amerikába kivándorolt vármegyénk területéről az 1899. év dec. hó folyamán 210 Folytatás az I. melókleten.
