Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-31 / 31. szám

Melléklet a „Zemplén^ 31. számához. 1898. július 31. így megválik tőlünk a főgimnáziom tudós igaz­gatója : Ormándy Miklós dr., aki 10 éven át mint közéletünknek is tevékeny részese, társa­dalmunknak köztiszteletü alakja, díszes állásában mindenkitől becsülve állott a szép polcon, ahová őt a rend kormányának bizalma emelte. Amidőn távozásán őszintén sajnálkozunk, megemlítjük azt is, hogy a főtisztelendő úr megválik egy­szersmind rektori és direktori tisztétől is és a jövő tanévben, mint tanár, a temesvári piarista-főgim­náziumban fog működni. Utódja Molnár Pál, a kecskeméti ház prefektusa lesz. — Elhelyezték továbbá: Harkay Istvánt Máramaros-Szigetre, Hidegh Mihályt és Rády Józsefet Veszprémbe. Lob Antalt Lévára; Szax Sándor és Dvorak Emil helyettes világi tanárok pedig kiléptek a rend szolgálatából. — A távozók helyébe jönnek: Bartek Lajos Kecskemétről, Hadadi Géza Léváról, Balogh Sándor M.-Szigetről, Eber- hardt Béla Budapestről, Bognár János s.-tanár és Haáz János házi lelkiatya Kolozsvárról. — Ormándy Miklós dr., utódja megérkeztéig, itt marad. — Újhelyi műkedvelők. Az újhelyi ipa­ros ifjak önképző köre, mint halljuk, a jövő augusztus hó első felében, a városi színházban mükedvelőelőadást fognak rendezni. Az előadandó darab A tolonc népszínmű lesz. — Tilos a házalás ! A kereskedelemügyi kir. minister f. hó 10-én kelt 42,125. számú ren­deletével S.-A.-Ujhely nagyközségnek, most már ugyan rendezett tanácsú városnak, a háza­lást tilalmazó szabályrendeletét jóváhagyta. < — Három tüzeset. Ujhelyben az elmúlt héten három tüzeset volt, szerencsére mind cse­kélyebb mértékű. Ma egy hete reggel 4 óra táj­ban Bucskó Mihály Jókai-utcai 604. sz. lakó­házának szalmás fedele gyuladt meg ismeretlen okból s mihamar le is égett, úgy hogy a hely­színére sietett tűzoltóságnak már nem sok dolga akadt. — Kedden délután leégett Szentgyörgyi Dezső városi mérnök szárhegyi borházának zsin­dely teteje. Itt megállapították, hogy a tűzet a rossz kéményből kipattant szikra okozta. — Szerdán reggel pedig a Palotás-utcai Nyeviczkei- féle ház udvarán felhalmazott szalma fogott tüzet kipuhatolhatatlan okból, — szerencsére azonban mielőtt nagyobb baj történt volna eloltották. — Gyógyszertári jog átruházása. A tarczali személyes jogú gyógyszertart annak volt tulajdonosa, özv. Babcsék Józsefné, már régebben eladni óhajtotta; de amennyiben az özvegy tulajdonosnőnek csak haszonélvezeti s nem átruházási joga volt, a belügyminister az átruházást megtagadta. Mint tarczali tudósítónk Írja, a hosszasan vajúdó ügy végre most került döntés alá, u. i. Őfelsége legkegyelmesebb ren­delkezése folytán a gyógyszertár személyes joga átruháztatott Horváth Imre oki- gyógyszerészre. — Egy rendőr garázdálkodása. A minap esti nyolc óra tájban Scholcz Róbert városi rendőr, részeg állapotban eszét vesztve, a Széche- nyi-téren néhány arra haladó jámbor arató tótot minden ok néikül megtámadott, sőt kardot rán­tott rájuk. Szerencsére azonban csak lapos ütés érte őket. A botrányos eset érthetőleg nagy nép- csődülést és izgatottságot keltett s az lett a vége, hogy a garázdálkodó rendőrt bekisérték, lecsukták s másnap a szolgálatból elbocsájtották. — Lopás. Gornyák Szaniszló és Szohaczky Valentin galicziai napszámosok, az építő vasúti állomás munkásai, lakótársak voltak. A minap Gornyák, felhasználva az alkalmat mig lakótársa alszik, nadrágja zsebéből megtakarított 20 forint­ját elcsente. így panaszolta el Szohaczki baját a rendőrség előtt, amire Gornyákot, aki eleinte mindent tagadott keményebben vették elő, mire az elrejtett pénzt előadta. — A tokaji műkedvelők. F. évi aug. hó 6-án az Aranysas szálló kerti helyiségében, a tokaji ágost. evang. egyház toronyalapja ja­vára, tánccal egybekötött műkedvelői előadást rendeznek, mely alkalommal a „Szellemdus hölgy“ és a „Kukli prédikáciák“ 1—1 felvonásos vígjátékok kerülnek színre. Aszerepek betöltésére Tatár Zsigmondné úrnő, Benedek Erzsiké, La- zarek Emma, Méhely Juliska urhölgyek, továbbá Miskovits István, Gyöngyösi Lajos, Székely Farkas, Schönwiesner János, Somogyi János és Róth Bhidics János urak vállalkoztak. — Műkedvelői előadás. A több intelli­gens családot számláló Szacsur községben érde­kes és valóban kedves mulatságot rendezett f. hó 24-én az iskolai nagy szünetet élvező ifjú gyermeksereg, u. i. a „Gyermekcsiny“ cimü egy felvonásos vígjátékot adták elő, még pedig oly precizitással és gyönyörűséggel, hogy öröme telt benne az összes néző közönségnek. Dicséret il­leti első sorban a főrendezőt, Hegedűs Guszti IV. gimn. oszt.-beli tanulót, ki bámulatos ügyes­séggel tanította be társait, továbbá a kis 9 éves Péchy Mártát, „Dinike“ szerepében, de dicséret illeti a többi apró szereplőket is, u. m. Csollák Mariskát, Glantz Artúrt, Henter Olgát és Mikit, kik mindnyájan derekasan állták meg helyűket. A kicsinyek színpadát a gyermekbarát „görög katolikus papbácsi“ készíttette, gondoskodván mindenről, ami ily művészi és kedves előadás felszereléséhez szükséges volt. Jövőre nézve pedig komoly tervbe vette a hazafias érzelmű apró műkedvelő társaság, hogy a nagy vakáció minden vasárnapján egy újabb gyermekszinda- rabot ad elő.. — Éljenek az apró honleányok és honfiak, kik már„zsenge éveikben ily szorgalmas pártolói és terjesztői a művészetnek. — Leánygimnáziom Kassán. A buda­pesti leánygimnáziom a jövő tanévtől kezdve nem lesz többé egyedül álló az országban. A második leánygimnáziomot Kassán fogja fel­állítani Oerevich Emil dr. főreáliskolai igazgató, aki intézetét már szeptemberben megnyitja. A kassai leánygimnáziom magánjellegű lesz s egye­tásra ? Százszor és ezerszer is nem! Hisz ez egyenes harcba hívása a gyöngének az erőssel. És nem találják-e azt, hogy ilyenkor tapsolni a gyöngébb leveretésén és annak a gyönge te­remtésnek a fejét még lejebb szorítani a porba, kíméletlenebb, mint amit asszonynyal szemben csak elkövethetünk. Mindezek után pedig azt a következtetést kéne levonnom, hogy a csábitó megérdemel minden büntetést, amit a földi erő csak mér­het reá. De itt meg kell államink I Meg kell államink, mert jelenlegi esetre alkalmazva a probléma csomópontjához értünk, amit gordiusi módra ketté vágni nem szabad. Wasserthal Sándor kapitány Szebenben ezt igy vágta ketté. És ezért ő sem nem bírája, sem nem megtorlója az ő férji becsületének, hanem egy közönséges gyilkos. Mert, ha biztos tudatában van annak, hogy a csábitó az oka minden bűnnek, ha a csábitó behatolt neje lakosztályába és a védte­len asszonyt férfi erejének előnyével kénysze- ritette a bűnre, akkor annak a csábitónak vére nem mocskolta be az ő lelkét. De, ha nem a csábitót szúrta le, hanem a felesége szeretőjé­nek a piros vére fröcscsent a hálószoba falára, akkor egy vad kíméletlen gyilkossal van dol­gunk. Az sem menti, hogy nem tudott paran­csolni önmagának. Az, aki meglátja maga előtt a bűnös asszonyt, aki látja a feleségét remegni és a karddal kezében hozzá sem nyúl, hanem széjjel vagdalja a felesége kedvesét, az az em­ber tud ítélkezni, az az ember még tud meg­fontolni valamit. És, ha minden megfontolás, minden kérdés nélkül kettévágja a védtelen fér­fit, akkor csak megsértett férfiúi hiúságát le- gyezgeti és ezen az alapon semmiféle emberi és lelki törvény nem ad jogot arra, hogy egy védtelen férfit lemészároljon. Igen! akkor, ha a szerelem adja kezébe a fegyvert, akkor igen. Csakhogy akkor a nótát nem igy szokták ám kezdeni. Othello szereti Desdemonát fekete mór szivének minden csepp vérével. Ez a nagy szerelem ojtja szivébe a féltékenység gyilkos magvát. Es ez a szerecsen egy hitvány keszkenő miatt beleszoritja a leve­gőt szépséges Desdemonája fehér testébe. Hogy ha nem lehet egyedül csak az övé, akkor ne legyen senkié sem. Csak a szerelem az, amely a léleknek jo­got parancsol a gyilkolásra. Ha szerelmes férfi áll boszut, az úgy tesz, mint Otthello tett, meg­öli feleségét és azután, ha tetszik folytatja a kivégzést tovább. ' Ha a házasság szentélyének oltárán nyugvó szerelmemet bemocskolták, elrabolták, akkor csapjon össze a fejem felett a hullám, akkor veszszen minden és veszszek én is. így tesz az a férfi, akinek szerelmes szivébe markol a ve- télytárs. Akit pedig nem a szerelem, hanem férfiúi hiúságának megtiprása vezet boszura, az a felesége szeretőjét öli meg. Es mit ért el ezzel a gyilkolással ? Saját életét gályarabságra, vagy halálra hurcolta. Vagy, ha felmentik s együtt élhetnének is­mét, nem-e volna ez az élet mindkettőjükre a leg- szomorubb, a legsiralmasabb, szinte félelmetes. Hát kapitány ur, érdemes volt-e erre jutni egy kacér asszony miatt. Vagy nem volt kacér asszony, hanem, midőn önnek adta kezét, még ifjú szi­vében nem fogamzott meg az igazi, őszinte és nagy szerelem. Talán a főhadnagy ébresztette azt fel benne először. Talán az asszony nem akarta önnek megvallani, de sajnálta, sirt és kínlódott, hogy az ön felesége és titokban — de nem azért, hogy önt megcsalja, hanem azért, mert a főhadnagyot imádattal szerette — csak azért bukott el. Nem hiszem, hogy lelkében mindezek a kérdések ne torlódnának most ha­lomra, nem hiszem, hogy nem sajnálja azt a mit tett. • És ha feltorlódnak, akkor megszólal ön­lőre csak két csoportból fog állani. Az egyik csoport a polgári és felsőbb leányiskolák négy osztályát végzett növendékek, a másik csoport pedig a hat osztályt végzett növendékek tovább­képzéséről fog gondoskodni. — Szent Kleofás, minő karaván. Le­hettek vagy hatvanan, öreg, apró, fiatal, asszony és leány, a kóbor cigányoknak cundrákba öltö­zött és nem öltözött jeles példányai a személy- és vagyonbiztonságnak ősidők óta] javíthatatlan megrontói. — A csendőrség fogdosta össze, hat szekérre valót, az újhelyi járásban s bekísérte őket a múlt hét csütörtökén Ujhelybe, ahol a főszolgabíró a családfőket, számszerint nyolcat csavargásért tiz-tiz napi elzárásra Ítélt s az asz- szonyokat és rajkókat pedig a csendőrséggel el- kisértették illetőségi községeikbe : Kolbására, B- Szögbe és Nagy-Kövesdre, a hol a lakosságnak valósággal rémei, a kik az enyém és tied közti különbségről velük született tolvaj, dolog-kerülő hajlamaiknál fogva édes keveset tudnak. — Az tizedek óta felvetett cigány-kérdés még mindig megoldatlan, pedig állandóan rászolgál ez a gyü- levészhad, hogy mindig féken tartsák, vagy pe­dig olyan Ördög-sziget félére internálják őket, mert a tapasztalás megmutatta, hogy a velők jóttevő József kir. herceget is cudarul cserben­hagyták. — Fölakasztotta magát. Fehér János tisza-luezi lakost, földműves napszámos, 26 éves nős, egy gyermek atyját, f hó 17-én a hajnali órákban Tisza-Lucon, az u. n. kubikokban (Tisza- parti füzes) egy Ián felakasztva találták, Amint hírlik az illető öngyilkos azért lett, mivel elbe- tegesedvén dolgozni nem birt. — Megkegyelmezés. Dobránszky Adolf csertészi földbirtokos, nyug. cs és kir. udvari tanácsos, felségsértés miatt innen kitiltva, már két évtized óta nem lakhatott csertészi birtokán, s csak levelileg érintkezhetett Csertészen ma­radt családjával; f. hó 21-én azonban, valószínű hogy legfelső kegyelem folytán, 20 évi számű­zés után csertészi birtokára viszaérkezett, s azóta ott van. rl. — A termények állása a felvidéken. Mező-Laborczról Írja tudósítónk, hogy ott és Habura vidékén a mezei összes vetemények igen szépen állanak, különösen a burgonya és ká­poszta, amely a főbb élelmiszerünk, mutat igen szépen. Uj krumplit már kezd adni a termőföld s igy a szegény nép, mely sokat éhezett, köny- nyebben harcolhat a nagy drágasággal. A ke­nyérnek való lisztet és a gabonanemüeket azon­ban még folyton méregdrágán kell fizetnie. Nincs ház, hol nem vettek volna tavaszelőtől fogva élelmi szereket. Vannak szegény földmi- vesek, akik már eddig is 50—60 ftot fizettek csupán kenyérért a boltos zsidónak. — A ta- karmánynemüek s rétek igen roszul állanak, mert a kaszálókat a nap perzselő heve kiégette. Egy-egy kaszás naponta alig tud többet össze­ben a modern ember, aki egész életén keresztül abban a légkörben nevekedett, ahol igen-igen meg kell fontolni a házasságot. Ha pedig már megfontolta, akkor ilyen esetben oldja meg a csomót úgy, hogy adjon a másiknak is fegyvert a kezébe és ha útjában vannak egymásnak, te­gye el egyik a másikat annak rendje és módja szerint. Polgárember vagyok és igy nagyobb el­lensége a párbajnak, mint ön. De egyetlen egy esetben meghajlom ezen középkori maradvány előtt. Valószínűleg tudni fogja azt is, hogy az igazi lovagok, akik a párbajt szalonképessé tet­ték, nem a tyúkszemükért, hanem a női gyen­geség megvédéséért és a szív sértéseiért szok­ták összemérni kardjaikat. Ön bizonyára gyönyörködött a „Paraszt- becsület“-ben. Ugy-e Alfio derék és igazságos parasztember, mert lekéseli Turridut. De előbb beleharap a fülibe, a mi az olasz parasztoknál felszólítás párviadalra. A heroisták önt magasztalják most. Pedig most már ön érzi, hogy ebben a rettenetes drá­mában nem ön a hős, hanem az, akit legyil­kolt. Pedig hát négy tanú és orvos mellett is elvégezhette volna vele ezt a műtétet. És azután hagyta volna a dolgokat folyni a maguk rendje szerint. Hiszen, ha a felesége kacérságból hallga­tott a főhadnagy csábító szavára, akkor higyje el, méltóbb büntetést nem mérhetett volna a csá­bítóra, mint az asszonyt. Mert az az asszony egy félesztendőn belül a kadéttal csalta volna meg a főhadnagyot. De, ha a szerelem vitte a főhadnagyot az ön felesége karjaiba, ha szerették egymást oly végtelenül, hogy szinte vakok voltak a bűn ki­vitelében: akkor önnek sem ember, sem isten előtt nem volt joga a védtelen embert legyil­kolni. Százszorosán nem volt, ha ezt csak fér­fiúi hiúságának miatta tette. 23,

Next

/
Oldalképek
Tartalom