Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-11-13 / 46. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK Ívű I ÜST ID IE ÜST S .A. IS IT -A. jE\ Sátoralja-Ujhely, 1898. november 13. 46. (1990.) Huszonkilencedik évfolyam. — ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyllttórben minden garmond sor dijja 20 kr. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. A tél nyomora. Még melegít kicsinyt a nap sugara, de a hervadás rég beköszöntött már. A reggeli stlvitő szél erdő kopasz ágainak, mező letarolt virágainak hirdeti, hogy nem sokára bevonul az év legzordonabb, nyomort és nélkülözést hozó időszaka. Már csak kis idő s téli hólepel borítja hegyeinket, mezőinket, puszta s kopár lesz minden. De hiába kesergünk ezen, a múlandóság rendje, a természet törvénye ez. Nem is bennüuket illet, poétának dolga az; tekintsük inkább a tél meztelen sivárságát, mely nyomort és nélkülözést hoz a szegénynek, betegséget, bánatot százezreknek. Mit fessem a tél nyomorát, mindnyájan ismerjük azt, éhséget,r hideget és munkahiányt hoz egyszerre. És mindenütt igy vau az, hol erősebben, hol gyengébben végtelen szenvedéseknek válnak osztályrészeseivé embertársaink. A fővárosi népség a csatornák piszkos üregébe, pinceodukba, harminc-negyvenet is magában foglaló lakásokba vonói. És nézzünk csak itt széjjel utcán jártunkban, mennyi szenvedő arcot látunk majd! (A kicsinyek azok otthon maradnak, mert kijönniük nincs miben.) Ha a paloták lakói tudnák azt, hogy amennyi a pompa és a fény, százannyi a baj és szenvedés, nem oly vigan ülnék lakomáikat, hanem felkeresnék őket miazmás lakásaikban, ott a nyomor tanyáján. Es a szegényügyön nem segíthet senki más, csak a társadalom. Város, vármegye ezzel nagyon, de nagyon keveset törődik, törvényhozásunk meg éppen semmitsem. Indemnitáson hónapokig, kiegyezésen évekig vitatkoznak, tengeri szörnyetegekre, uj csövű fegyverekre milliókat szavaznak meg, de még a kultúrára is csak morzsa jut, iskolákra, hogy derék Wlassicsunk egy millió hitelt kér, ujjongunk és örömünkben két kézzel nyújtjuk azt, a szegényügy azonban törvényhozásunkban felszínre sem kerül. Parlamentünk csak közjogi politikával foglalkozik, szociális politikával semmit sem, pedig ajtónkon zörget a szociálizmus és süvít már a társadalmi forradalom szele. Vármegye, város lendítsen talán? Szörnyű rósz a közigazgatás. Egy pár állást kell szervezni, — majd jönnek a szegények azután. Vagy a külföld példájára járásonkint munkás-szegény- és betegsegitő-pénztárakat állítsunk talán? Nem úri passzió az, csinálja azt a porosz és az osztrák. Feszítse meg tehát a társadalom erejét és segítsen embertársaink nyomorán. A hidegségnek, mely ellen oly sokan keresnek enyhet, az éhségnek és munka- hiánynak, mely ellen most nincsen orvosság — enyhítése mind rajtunk fekszik. Lépjenek sorompóba a nöegyesületek! Ki ért jobban a szenvedés csillapításához, mint a női szív? Keressék fel a nyomort lakóhelyén és ne feledkezzenek meg róluk a vigság „estély“-ein. Iskolás szegény gyermekeknek állítsanak népkonyhát! íme áldásosán működik városunkban is egy. Kezdetben sok bajjal küzdött ez is, de terebélyes fává kezd válni már is . . . most már száznak enyhít nyomorán. Hogy örül annak a szegény fiúnak a lelke, midőn meleg étel után nyúl! Hogy piroslik arca, midőn felmelengeti bágyadt gyenge testét! Kövessék ez áldásos egyesület példáját. Vegyék kezébe az ügyet neves egyének és áldani fogják még emléküket is. Mert nemcsak a csatatéren teremnek nagyok, nemcsak a politikai életben vannak vezérek. A jótékonyság vezetői is dicsők, nagyok. Segítsünk hát másokon és magunkon segítünk. Mert minden a világon összefügg, a világegyetem törvénye ez, lánc-sor az egész mindenség, melyben, ha az egyik szem meglazul, bomlik a másik is; igy hoz nyomort a munkahiány és a hideg, a nyomor pedig a betegség csirája, ez pedig nem tekinti, ki szegény vagy gazdag, mindenkit egyaránt ér. Magunkon segítsünk hát. Kétszer ad, ki gyorsan ad! Székely Áron. Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottság legutóbb nov. 8-áu tartotta rendes havi ülését Molnár István főispán elnöklésével. Rövidre összevont tudósításunk ez : Amerikába kivándorolt vármegyénkből az ez évi október hó folyamán 50 egyén, ellenben haza jöttek Amerikából 32-en. — Nagy figyelemmel hallgatták a homonnai j. főszolgabirájá- nak havi jelentését, mely beillik a járás közállapotairól szóló, mondhatjuk, lelkes emlékiratnak is. Kiemelkedett ez emlékiratnak az a pontja, mely a járás iskola nélkül szűkölködő 36 községének igazán szánandó értelmi elmaradottságát vázolja. Azokban a községekben „vad gomba módjára nőnek föl a gyermekek.“ — 19 községében a járásnak kontárok kezére van bízva a serdülő nemzedéknek értelmi gondozása és igy a járásnak csak 19 felekezeti iskolájában megy jól-rosszul a népoktatás ügye. Úgy ebben, mint a mezőgazdasági szakösmeretek népszerűsítése ügyében is hathatós intézkedéseket kért a fő- szolgabiró. Kérése, természetesen, élénk rokon- szenvet ébresztett s a mindkét irányban legcélszerűbbnek ígérkező rendelkezések megtétettek. — Kosinszky Viktor érdemeiről — a ki, mint már lapunk múlt számában újságoltuk, a tar- czali m. kir. vinclérképző intézet igazgatói székéből felügyelővé Aradra helyeztetett át és az állami kezelésbe átvett szőlőojtványtelepek ügyeinek igazgatásával bízatott meg — főispánunk teljes méltánylattal szólván s elösmeréssel emelvén ki azt, hogy a Tokaj-Hegyalja rekonstruálása körül a távozó igazgatónak maradandó érdemei vannak, — fölirat intéztetett a földmivelésügyi kir. ministerhez, hogy az Arad-vidéki állami szőlőojtványtelep felügyelőségének hatáskörét az eddiginél jobban kitágítani és a hozzá folyamodó közönség érdekében az uj felügyelőnek bürokr Az angol, francia és az osztrák esküdtszék. Irta: Finkey Ferenc dr. (Folytatás és vége.) Az esküdszék ezen két formájának rövid vázlata is kétségtelenné teszi hogy az esküdtszék igazi jelentősége s annak perrendtartási előnyei az angol jurynél sokkal inkább megvannak, mint a franciánál. Az angol jurynél nincs kísérlet téve a tény és jogkérdés elkülönítésére, az esküdtekhez nem intézteinek külön kérdések, hanem azt kell eldönteniük, hogy a vádlevél alapján bűnösnek látját-e a tettest vagy nem. A franczia jury ellenben csak a ténykérdés felett ítél, t. i. az elnök által feltett kérdésekre ad feleletet, a mely kérdések azt tartalmazzák, el kö vette tett-e a cselekmény, milyen cselekménynek legyen az minősítve s bűnös-e a tettes ez vagy ama bűncselekményben. Világos tehát, hogy a franczia esküdtek is tényleg nemcsak a tény, de a jogkérdést is eldöntik, de világos másfelől, hogy az ő feladatuk sokkal nehezebb, mint az angol juryé és sokszor olyan, a melyet laikus észszel meg sem oldhatnak. A bíróság elnöke adhat fel nekik oly bonyolódott kérdést, melyhez szólani sem tudnak s azt csak az elnök beszédéből, melyben a bizonyítást összegezi, s az általa kiemelt momentumok alapján fogják megoldani. A másik lényeges különbség, mely az angol jurynek előnyére, a franciának pedig hátrányára írandó, az, hogy az angol jury lelkiismerete és a törvény szerint Ítél, a biró tehát ítélethozatal előtt megmagyarázza nekik a törvényt s inti őket, hogy a törvény felibe ők sem emelkedhetnek. Eellenben a francia jurynek nem is szabad ítéleténél a törvényre gondolnia, a bíróság elnöke nem is tesz említést a törvényről, az esküdteknek csak józan eszök, lelkiis- inaretök, ösztönük szerint kell feleletet adni a nehezebb, bonyolultabb ténykérdésekre is. Az angol jury Ítélete tehát feltétlenül alaposabb s megnyugtatóbb leend, mert az esküdtek csak olyan felett döntenek, a mihez épen jól értenek s ebben is a törvény szerint járnak el, a francia jury pedig csak érzelmei után indul s igy a vádlott és védő érzékeny beszédei, a vádlott szánalomra gerjesztő alakja s magatartása elegendők lesznek a felmentésre, valamint az utca pressziója elég az elitélésre.1) Az esküdtszék azon nagy előnye is tehát, hogy a polgárok a jury utján a törvényt, a jogot tanulják megismerni és tisztelni, csupán az angol jurynél történhetik meg, mert csak itt ismerik meg az esküdtek a törvényt, — a frán- cia esküdteknek épen nem is szabad azt megismerniük, hogy ne a törvény szerint ^ítéljenek, ') Erre élénk példa a nem rég lefolyt első Zola-per. — a törvényt náluk csak a hivatalnok-bíróságnak szabad ismernie. Az angol jury ítélkezési módja is alaposabb, mint a fránciáé. Ott mind a 12 esküdt egybehangzó szavazata szükséges az ítélet kimondásához, s a szavazás köztük élőszóval történik, hogy igy egymást meggyőzhessék s kölcsönösen felvilágosíthassák s ha mind a 12-en megtudtak egyezni, ez saját lelkiismeretükre is legnagyobb mérvben megnyugtató lesz. A frán- cia jury pedig már egyszerű szótöbbséggel marasztaló ítéletet hozhat s a szavazás titkosan megy, igy ha szemben egymással megegyeztek is, a szavazás meglepő eredményekek mutathat fel s midőn 7 tag szavazott az elitélésre és a vádlott ez alapon elítéltetett, a 7 szavazó lelkiismerete bizonyosan nem lesz megnyugtatva, mert csak egynek kellett volna nemmel szavazni s a vádlott felmentetik. A legfőbb különbség végül, hogy az ángol esküdtbiróság két eleme a laikus és a hivatalnok elem, nem ellentétben áll egymással, hanem közös erővel igyekszik megtalálni az anyagi igazságot. A laikus elem és a biró tehát itt nem bizalmatlankodnak egymással szemben, nem hatalmi szempontból ellenőrzik egymást, hanem a büntetés fontos és nehéz kérdésének eldöntéséhez járul mindkét elem azzal, a mihez ő jobban ért s igy megkönnyítik az igazság helyes kiszolgáltatását egymásnak. A fráncia jurynél ilyen bizalmas együttműködés nincs. Az esküdtek ellen- őrzik a bíróságot, hogy oly ügyben ne ítéljen, Ä Zemplén mai száma ti zenkét: okiul.
