Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-10 / 28. szám

buzdítván őket a becsületes, szorgalmas mun­kásságra, kilátásba helyezvén a munkás nyugdíj­intézmény általános létesítését már a közel jö­vőben, végezetül pedig a vallásosság és haza- szeretet szent érzéseinek mindenkor való meg­tartására és ápolására buzdította a meghatott munkássereget. Mikor e beszéd után elmullott a taps- és éljenriadal, a dalosok és zenekar rá­zendítették a, Magyar király-indulót. Végezetül, még mielőtt Podleszny fényképész a csoportban ünneplőkről felvételt tett, az ünnep a tűzoltóság diszmenete után véget ért délelőttre. — Délután a műhely személyzete és alkalmazottjai, család­jaikkal, továbbá a városból igen sokan, külön vonaton Szahínczra rándultak, ahol a Forgách grófok régi vára tövében, a vasút mentén elte­rülő kies fekvésű tölgyes erdőben, a figyelmes rendezőség már mindent berendezett és elkészí­tett, hogy a kétezernél is nagyobb számú kö­zönség (vidékről is sokan voltak) Dandás zene­kara, a gyári fuvósbanda mellett és Csernyíczky Mihály terebesi vendéglős jó étele, bora és söre élvezésével jól mulasson késő éjjelig. S ez meg is történt, mert a mulatságról különvonattal csak éjjeli egy óra után tértek haza. Megemlítjük végül, hogy a meghívott vendégeket a M. A V. igazgatósága látta el szívesen. — Ujhely rendezett tanácsú város. A folyó hó elsejével Ujhely, amikor a rendezett tanácsú város képviselőtestületének tagjait meg­választotta, lévén a testület virilis tagjainak névjegyzéke már előzetesen és jogerősen össze­állítva, megszűnt nagyközség lenni, úgy hogy ennek elöljárósága és képviselete már csak pro- vizoriusan intézi a város ügyeit. — Az uj kép­viselőtestület, melynek névsorát lapunk múlt számban már közöltük, f. hó 7-én tartotta ala­kuló közgyűlését Matolai Etele alispán elnök­lete alatt a városháza díszes nagytermében, a mely erre az alkalomra szűknek bizonyult, mert a százharmincöt tagból álló képviselőtestület úgyszólván teljes számban megjelent, közöttük Dókus Ernő, a kerület országos képviselője is. A közgyűlést Matolai alispán az egybegyült s ünneplőbe öltözött városatyák szives üdvözlé­sével nyitotta meg, örömét fejezvén ki afelett, hogy a város polgársága a haladás útjára térve, igyekezett régi s a vármegye legnagyobb és egyszersmind székhelyéhez többé nem illő nagyközségi szervezetéből kivetkőzni. Ezután Pataky Miklós, a közgyűlés jegyzője, felolvasta előbb a virilis képviselők, utána Ballagi Géza dr. vm. biz. tag, mint választási elnök jelenté­sét a választások eredményéről, mely szerint a választás aktusa teljesen rendben folyt le ; és miután a jegyző a megválasztott képviselők jegyzékét is felolvasta, az elnöklő alispán a rendezett tanács képviselőtestületét megala- kultnak nyilvánította. — Ezután indítványozta, hogy a szervezeti szabályrendelet kidolgozására és a képviselőtestület elé elfogadás végett való bemutatására szükebbkörii bizottság küldessék ki, —mire a küldöttség tagjaiul, Dókus Gyula ajánlatára, Hornyay Béla dr. elnöklete alatt, Kossuth János dr., Nagy Ármin dr., Staut Jó­zsef és Szőllősi Artur képv. tagokból álló kül­döttséget bízták meg azzal az utasítással, hogy a szervezeti szabályrendelet tervezetét tizenöt nap alatt mutassák be. Ezután kiküldötték a gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítőit Isépy István és Hornyay Béla dr. személyében, mire az alakuló közgyűlés az elnöklő alispán élteté­sével véget ért. — Villámos vasút ügye. Újságoltuk an­nak idején, hogy Neuwohner és fia engedmény! kaptak a S.-A.-Ujhelyt Sárospatakkal egybekötő villámos helyiérdekű vasút kiépítésére. Az ügy már-már annyiban maradni látszott, mig végre e héten az engedményesek szakértője. Pálmai vállalkozó-mérnök, S.-A.-Ujhelybe érkezett a vasut-vonal tanulmányozása és a helyszinrajz fölvétele végett. A villámos vasút eszméje úgy van kontemplálva, hogy necsak a személy-, de a teherforgalom érdekeit is kiszolgálja Ujhely és Patak között, — továbbá pedig kombinációba vétetett az is, hogy e vasút közbenjárásával Uj­hely üdülni, vagy pedig mulatni vágyó közön­sége kényelmesen kijuthasson nyaranta a „Tor­zsás“ és a „Bodnár-völgy“ pompás, hűvös-árnyas lombsátrai alá. — Mindenből jelesek. A piaristák ve­zetése alatt álló s.-a.-ujhelyi főgimnáziom 1897/98. évi Értesítőjéből néztük ki a minden egyes kö­telező tentárgyból jeles osztályzatot nyert tanuló- ifjak neveit s ide Írjuk, amint következik; a Vili. osztályban : Füzesséry Géza, ifj. Hlavathy Béla, Kolos Henrik, Révész Bódog és Weisz Herman. — A VII. osztályban: Kolos Sátnuel, Novak Béla, és Zavatzky Antal. — A VI, osz­tályban : Duhay Sándpr. Az V. osztályban : Ma- rikovszky László és Pfeiffer Endre. A IV. osztályban : Bakajsza Andor. A III. osztályban : Grűnwald Herman és Juhász Sándor. A II. osztályban : Ambrózy György, Bányász József, Görgey István, Hvozdovits Antal és Wirtschaf­ter Hugó. Az I. osztályban: Bánóczy Béla, Beke József Somogyi Bertalan. — Éljenek ! — Jótékonycólu táncmulatság. A s.-a.-ujhelyi árvaházat pártoló ifjúság, Dókus Gyula cs. kir. kamarás diszelnöksége mellett tombolával egybekötött nyári táncmulatságot rendez. Az erről kiadott meghívó következőképen szól: Meghívó. A s.-a.-ujhelyi árvaházat pártoló ifjúság vigalmi bizottsága 1898. julius hó 17-én, az „Abonyi kert“-ben Dandás Aladár zenekará­nak közreműködése mellett az árvaház javára jótékonycélu zártkörű nyári táncmulatságot ren­dez. Kezdete délután 4 órakor. Belépő-dij sze­mélyenként 2 korona, családjegy 3 korona. Fe- lülfizetések a jótékonycél érdekéden köszönettel fogadtatnak s a „Zemplénében nyugtáztatnak. Ételekről és italokról a rendezőség felügyelete alatt a vendéglős gondoskodik. — Rendezőség: Pet- neházy Sándor, Potoczky Antal, pénztárosok. Hericz Sándor pénztár-ellenőr. Dembinszky Fe­renc, Papácsy Aladár, világposta-ellenőrök. Ste- fáncsik József, Veréb Albert, tombola-ellenőrök. Fodor Vilmos, Szende József, cigánybirók Jászay Antal, Réday Lajos, táncrendezők. — Zemlényi Sándor, Nádasy Gyula, Gárdos Mihály, Miklós Miksa, Schreiner Ferenc, Scholtz Lajos, Szétsényi Lajos, Fehér Kálmán, Henkel Károly, Skultéty Ferenc, Floth J. Ignác, Virágh Gyula, vendég- fogadók. — Henkel Ilona, vendégfogadó-ellenőr. Stefáncsig Ida, Boláry Giza, Moravetz Giza, tom­bola-ellenőrök. Scholtz Irma, Fetyko Irén, Réday Anna, Kriszt Margit, levelező-elárusítók. Szuho- zsa Margit czigánybiró-ellenőr. Dzsobek Mariska táncrondező-ellenőr. — A tombola-játékra való tárgyakat a rendezőség köszönettel fogad, s kéri azokat Hericz Sándor rend. biz. taghoz (lakik: Rákóczy u. 12. sz. a.) küldeni. — Ezen nemes- célú s igen mulatságosnak ígérkező táncmulat­ságra felhívjuk t. olvasóink b. figyelmét. — Áldásos eső. A június hó folyamán uralkodott szárazság után f. hó 6-ára viradó éjjel pompás esőt kaptunk és immár felüdülve néz­nek lankadt kapásnövényeink is a jövendő elé. A szőlő termése, ami kevés mutatkozik, igen jól fejlik, a viritás kedvező időben folyt le, a termés nem szaladt meg Peronoszpóra eddig nem jelentkezett, de a szőlőmoly sok helyen ér­zékeny károkat okozott. A marha- és sertésál­lomány egészséges, a méhek a jó legelőn ugyan­csak gyarapodnak, habár rajzásuk nem volt ki­elégítő Aki iparkodott, ez idén sok és igen jó szénát gyűjthetett. A rozs aratása már kezdetét vette, a búza is sarló alá kerül e napokban. Csak most már adna az Isten kedvezd, meleg s tartósan száraz időt. — Egy színész halála. Az újhelyi szín­padról is jól ismerték Csiszér Kálmánt, Csóka Sándor színtársulatának a múlt években a mi színpadunkon is kedvelt tagját. Mint miskolczi tudósítónk jelenti, a még csak a 30-as években járó Csiszér két napi betegség után ott meghalt. Felesége Cs. Radó Rózsika és kis leánykája siratja. — A „Zemplén“ fekete táblája. Habár az úgynevezett „uszoda-egylet“ öltözőfülkéit te­temesen szaporította és egy modern zuhanyt is állított fel, a látogatás a meleg napokban, a ta­valyihoz mérten, csökkent, Oka ennek a veze tőség azon intézkedése, hogy a zuhonyozásért külön 6 kr. dijjat szedet. Ezen intézkedés, te­kintettel az amúgy is elég magas árakra, elked­vetleníti a közönséget, s visszatartja a látoga­tástól. P. Gy. — A félszázados évforduló emléke. A szabadságharc félszázados évfordulójának ha­talmas művészi emléket emelt három képiró- müvész: Vágó Pál, Spányi Béla és a lengyel Styka Jan Megfestették Nagy-Szebennek 1849. március 11-ikén Bem által történt bevételét. 120 méter hosszú és lő méter magas óriási vásznon elénk varázsolták Bem apó egyik legszebb dia­dalát, a magyarok első győzelmét az osztrák­orosz szövetségen. Szemünk előtt foly le az ütközet, magunk is benne vagyunk a csata he- véban és mi is érezzük, hogy győzelem lesz a vége ennek a tusának, olyan reménykedve né­zünk a „hős lengyel “-re, a veres-sipkásokra, a halálmegvető székelyfölkelőkre, a száguldó hu­szárokra. — Fényes táborkara élén vizsgaszem­mel kiséri a harc minden mozzanatát a hős vezér. Amodább kaszás góbék kapnak össze a szuro- nyos muszkával. Jobbra Koburg Vilmos huszárok fergetege szalajtja meg a muszka ágyukat, futva közéig végső rohamra a veres-sipkás 11. zászló­alj. Él, mozog, küzd minden alak, hullámzik az egész had s hogy teljes legyen az illúzió, mű­vészi kéz csalóka földdel kötötte össze a vász­nat, a festett fű-fa összeolvad az igazival és nem tudod, melyik a művész s melyik a természet munkája. — Végezetül maradt, a ki nekünk leg­kedvesebb. Különváltan, a győzelem reményétől lelkesülten hatalmas lován ül Petőd Sándor, a szabadságharc Tyrtaeusa, a szabadság dalosa, a szabadságért elvérzett költő. Magyar-lengyel mű­vészi hév egy képre hozta a magyar-lengyel testvériség két legnagyobb alakját, Petőfit és Bem-apót. — Aki látta ezt a képet csak egy mon­dani valója van, hogy t. i. Pesten jártában senki el ne mulaszsza megnézni a Bem-Petőd körképet! — Nagy idők tanúja. Homonnáról Írja tudósítónk: Kecskolszky Antal nyugalmazott 1848/49-iki honvéd-huszár főhadnagy 78 éves korában, junius 30-án, végelgyengüléskövetkez­tében elhunyt. — A sokunktól, tisztelőitől, szív­ből megsiratott öreg urat a 48 már mint katonát érte. A közös hadsereg kötelékéből mint huszár­őrmester lépett a honvédség táborába s a Görgey hadtestébe állt. Számos ütközőiben s mindenütt vitézül vett részt, miglen Világosnál letette a fegyvert. Súlyos sebet is kapott, mely testi ere­jét egyre apasztá. A fogságot és üldözést, hogy kikerülte, súlyos megsebesülésének tulajdonít­hatta. A vihar lezajlása, s egészsége némi ja­vulása után csendbiztos lett. Később a homonnai „takarék“ pénztárosa és az „Adria“ társ. ügyvi­vője; 2 évvel ezelőtt, mint 48-as honvéd, nyug­díjáztatott s azóta csendes magányban élt. — Temetése, kifejezett óhajtása szerint, julius 2-án d. u. történt gör. kát. szertartás szerint A temetést Kutka István homonnai esperes-lelkész Fesztóry Sándor és Petrasovics Jenő munkács e. m. papnövendékek segédletével elejétől végig magyar nyelven végezte, hogy a közkivánalom- nak, de meg az elhunyt jeles hazafi végső óhaj­tásának mindenben eleget tegyen. Szívhez szóló, hazafias szép beszédet is tartott Kutka espe­res a koporsó fölött. Utolsó bucsucsók után a tengernyi nép elkísérte az elhunytat utolsó út­jára. A hatóságok úgy mint a magánemberek, mégpedig valláskülönbség nélkül, teljes számban jelentek meg. A megboldogultnak hiilt tetemei a gör. kát. templomkertben adattak át az anya­földnek a dicső feltámadás boldog reményében. Legyen emléke örök, nyugodalmas boldog! — Vasúti hidavatás. A Tokaj és Raka- maz között elterülő térségen nem messze egy­mástól, lentebb pedig már egymást keresztezve, húzódik az állami közút és a m kir. államvasut vonala. E két útvonalon élénk sürgés-forgás ész­lelhető mostanában. A közút régi fahidjait ugyanis korszerű vashidakkal cserélik ki, magát az út­testet pedig az egész vonalon jóval magasabbra emelik, hogy a legmagasabb árvízkor se állhas- son'be az az eset, mely már többször megtör­tént, hogy t. i. Tokaj és Rakamaz között, kivált a tavaszi áradás idején feltolult viz miatt ten­gelyen nem lehetett közlekedni, hanem csak gyalogosan, úgy is csak a vasúti töltés oldalán. É munkálat végrehajtása a Kikinday Gyula kir. főmérnök felügyelete mellett s a Deutsch S. építő­mérnök vállalatában immár közeledik befeje­zéséhez A vasuttöltés irányában egy hid meg­hosszabbításán dolgoznak. Ezelőtt jó hosszú fa- hidak voltak a vasút testébe építve, egynek „száz öles hid“ volt a neve, de ezeket vagy 9—10 évvel ezelőtt, mikor vasúiddal helyettesítették, rövidebbekre vették. Nos most kitűnt, hogy e kes­keny nyílású hidak nem biztosítják az újabb keletű átmetszések s medertisztogatások miatt sebesebb menetű árvíz kellő gyorsaságú lefolyá­sát, hanem viztorlódásokat okoznak. Ennek el­kerülése végett szélesítik most a „100 öles“ nyí­lását. E munkát megelőzve mellék-vasutat (ki­térőt) építettek, melynek egy üresen hagyott sza­kaszába vert cölöpzetre a pályatestből reá von­tatták a 3 szakaszban épített vasúidat, is. E kitérőn jártak a vonatok mindaddig,mig a tervezett hid-toldalék el nem készült. A kitérőnek a fővo­nal sínéivel való összekapcsolása, a hídnak uj helyére való beállítása e hó 4-én történt meg, amely rlkalommal a személyvonatok átszállással közlekedtek. A mérnöki számítás nem mondott csütörtököt: az eleve elkészült nyílásba a hídnak mind a három szakasza oly pontosan belemasi- rozott, mint-a parancsolat, a bekepcsolások meg­történte után az uj vasúti hid jól kiállotta a te- her-próbát, pedig a teljesen megtöltött mozdo­nyok rajta állva és keresztül futva ugyancsak megkínozták. Át is adták aztán csakhamar (az ideiglenes forgalomnak. A hídépítést a Greger- sen-cég végezte. — Eljegyzés. Milch Dezső cs. és kir. tart. hadnagy Homonnán eljegyezte Büchler Herminkét, Büchler Kálmán kedves és szere­tetreméltó leányát. — A vécsei nagy tűz okozóját, amint tudósítónk értesül, Szabó Mihály gálszécsi csen­dőr elfogta. A gyújtogató egy Tinkó Mihály nevű czábóczi születésű 9 éves koldusgyerek. Vasárnap délután, mikor a tiiz keletkezett, a faluban koldult és, amint mondják, midőn egy vé- csi asszony vonakodott a koldusgyerek kivánsá- tág teljesíteni, hogy t i. adjon neki az ebédlő csa- család előtt volt derejéből, az udvarra ment, és ott égő szivarcsutkáját a száraz szalmára dobta, mely is egy pillanat alatt lobbot vetve tőle a mellette levő szalmakazal is tüzet fogott, s pár negyedóra múlva az erős széltől felkor­bácsolt lángok összecsaptak az egész falu fö­lött. Szabó csendőr a gélszécsi járásbírósághoz kisérte be a gyujtogatót, aki ott egész nyíltan bevallotta bűnét. A faluról falura őgyelgett kol- dusfiu iskolába sohasem járt, semmiféle neve­lésben nem részesült, Istenről, vallásról, erkölcs­ről semmi fogalma és csak azt tudja, hogy a ke­reszt előtt''kalapot kell emelni, mert ezt csavar­Folytatás a II. mellékleten,

Next

/
Oldalképek
Tartalom