Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-09-11 / 37. szám
cikkekre nézve jutányos, olcsó „szabott árak“ lesznek megállapítva, felülfizetések mindazonáltal köszönettel fogadtatnak. Kérjük a közönséget, hogy a bazárra, tánc- mulatságra s vacsorára szóló jegyeket lehetőleg előjegyezni szíveskedjenek Oláh Ignác mérnöksegédnél Király-Helmeczen. A rendezőség. A Zemplén-vármegyei községi és körjegyzők egyesülete S.-A.-Ujhelyben, a vármegyeháza termében, f. é. szept. hó 8-án, Fodor Jenő s.-pataki jegyző elnöklete alatt tartotta ez évi rendes köz- gyűlését Egyesületi elnök a csekély számmal megjelent tagtársakat szívesen üdvözölvén, a közgyűlést midőn megnyitja a jegyzőkönyv hitelesítésére, Kolonay Tamás és Szűcs István jegyzőket kéri felNapirend során tárgyaltatott, a vármegye törvényhatóságának határozata, a jeg3Tzői nyugdíj kérdésében, s e vonatkozalban Hubay Kálmán egyesületi főjegyző előterjesztése. A közgyűlés az előterjesztés mellőzésével határozatilag kimondotta azt, hogy az említett határozattal kilátásba helyezett 0.25°/o-al, valamint a jegyzők részéről folyósítandó 5°/o-al a hiányzó alap megteremtése elérve nem lesz, — mivel ezen %-okból befolyó 6000 ft évi jövedelem a folyó kiadásokra is alig elégséges, s mivel 3—5 év alatt a kiadások összege a 10,000 ftot is meghaladja, továbbá, mert a közigazgatási reform behozatala esetén, több nyugdíjaztatás esete fog fenforogni, s igy a meglévő alap jövedelme teljesen ki lesz merítve; tehát az alap teljesen fel lesz használva s dacára mindezeknek, 5°/o-os súlyos önmegadóztatást vett a jegyzői akr vállaira, esetleg 3—5 év alatt ujabbi 5°/o-nak felemelése fog szükségesnek mutatkozni, felkérte kát a közgyűlés Kolonay Tamás egy. alelnököt, hogy a f. hó 9-én tartandó nyugdij- választmányi ülésben a közgyűlésen ezt az aggodalmát kifejezésre jutatssa, s az alap megteremtését sürgesse, mivel a vármegyék közötti nyug- dijvlszonosság kérdése már szőnyegen van s hihető, hogy Zemplén-vármegye jegyzői nyugdíj ügye, alap hiányában, orgamizálva nem lesz. Felkérte a körgyülés Kolonay Tamást arra is, hogy a nyugdíj szabályrendelet helyenkénti módosítását a választmányi ülésen kérelmezze és az eredményről jelentést tegyen. Az egyesületi alapszabályok módosíttatván, jóváhagyás végett felterjesztetni határoztattak. A jövő évi tavaszi közgyűlés helyéül Ki- rály-Helmecz nagyközség lett kijelölve. Végül midőn elnök, a vármegyeháza termének átengedéséért az alispán úrnak jegyzőkönyvi közönetet nyilvánított, a gyűlést berekesztette. TAN ÜGY. í Zemplén- i/ármspyei Tanitó-EgyesQlet hivatalos rovata. — Rovatvezető : Schneider Jakab, — Kéziratok a rovatvezetőhöz S..A.-Ujhelybe küldendők. Felkérjük mindazon t. tanító-egyesületi tag urakat, kik lapunkért előfizetéssel hátralékban vannak, szíveskedjenek azt hozzánk mielőbb beküldeni. Tisztelettel: a kiadóhivatal. A gazdasági ismétlő iskolák. Irta : Gönczy Bertalan, megbízott gazdasági isk. tanító. A „Néptanítók Lapja“ 98. évi 27. száméinak vezércikkében Halász Ferenc a gazdaság Ismétlő iskolák életbeléptetését, felkarolását, fej- esztését és megszilárdítását oly kiváló vonásokkal ecsetelte, hogy a kinek nem volt alkalma azt elolvasni, avagy kikerülte figyelmét, az ezen iskolák fontos szervezetével bizonyosan nem barátkozott meg, annak fejlesztése és megszilárdítása szivében erős és tartós gyökeret nem vert. Hogy pedig ezen figyelemre méltó közlemény sokak előtt ismeretlen, onnan gyanítom, hogy mint szaklapi közlemény csak kivételes helyekre jár, s ott sem részesül mindenütt abban a megillető méltatásban, melyet megérdemelne. Hogy a t. olvasó ezen közleményből kifolyó aggodalmam megértse, szerény nézetem becses figyelmére méltassa, nem vélek felesleges munkát végezni, ha Halász Ferenc cikkének első és második bekezdését szórul-szóra ide ig- tatom, talán e lapok hasábjain sokaknak megadatik a mód arra, mire eddig komolyan nem is gondoltak. Ha a megyében egyetlen egy meg- szivelésre talált, nem hiába fáradtam Álljon tehát itt a bevezető közlemény. A népoktatási intézmények legifijabb ága a gazdasági ismétlő iskola az 1897/98. tanévben lépett életbe, már is nagy népszerűségnek örvend, hova tovább jobban felkarolják ; mert mig egyfelől Dr. Wlassics ministerünk ezen egyik korszerű alkotása hivatva van a gyakorlati népoktatás által a jövő élet foglalkozását értelmessé s tudatossá tenni, ez által népünk könnyebb megélhetését előmozdítani, nem csekélyebb hivatása más felől a nemzeti népnevelést megszilárdítani s az életre kihatóvá tenni. Ezen úgy közgazdasági, mint népnevelési szempontból egyaránt nagy fontosságú intézményt becses támogatásban részesíti Darányi földmivelési minister azzal, hogy egészen tárcája terhére gondoskodik a néptanítók gazdasági kiképzése, az iskolák felszerelése s a tankönyv felől. Az 1897/8 tanévben összesen 428 gazdasági ismétlő iskola nyílt meg, s az ezekben működő tanítók számára 16.222 ft tiszteletdij engedélyeztetett államsegélyként. A f. évben a földmivelési minister 500 néptanító kiképzése felől gondoskodik, s igy bizton remélhető, hogy a gazdasági ismétlő iskolák száma a jövő iskolai évben megkétszereződik.“ Ha ezen statisztikai adatokkal bizonyított közleményt az ember figyelmesen átolvassa, reménybeli végcélját maga elé varázsolja, szive lángra lobban, s áldja azt az éles elmét, mely ezen korszerű alkotást létre hozva, s becses támogatásban részesíti. Valamint azonban a jó leves úgy lesz Ízletes és tápláló, ha az a salak részektől szűrés, habozás által megtisztittatik, azonképen a gazdasági ismétlő iskola is akkor fogja hathatósan népünk könnyebb megélhetését előmozdítani, a nemzeti népnevelést megszilárdítani, ha az őt gátló, szabad terjedését akadályozó még mindig óriásnak nevezhető szikla daraboktól megfosz- tatik, s vezetése értelmes, jó akaró, főleg tett erős emberekre bizatik. Ilyen óriási sziklafalnak nevezhető első sorban az 1868. évi XXXVIII. t. c. 20-ik, s az 1894. évi XII. t. c. 43-ik §-ának végrehajtása, másod sorban a gazdasági tanítók alapos kiképzése. Mig a két elsőt a legrövidebb idő alatt a legszigorúbb erélylyel és pontossággal nyélbe nem ütik, s az utolsóra az eddigi csekély kiképzésnél nagyobb gondot nem fordítanak, reménységünk szép hajnalát hej, de gyakran fogja felhő borítani, s százszor eszünkbe jut naplementéig ama régi közmondás: „Kevés jó többet ér, mint sok rósz, s hamar munka ritkán jó.“ Tapasztalatból állítom, hogy tőgyökeres magyar népünk minden ujjitásnak ellensége, a népnevelésért, a nagyobb városokat leszámítva, nemhogy nem rajong, de ha ráhagynák, minden iskolát belehetne zárni s magtárnak alakítani, pedig nagyon érzi ennek hiányát, lépten-nyomon megadja az árát. Annak látása, tudása, hogy a mívelt ember könnyebb munkával több pénzt keres, jobban él, tisztességesebben ruházkodik, néha-néha egy kis kényelmet is megenged magának ; sőt takarékoskodva szép földi vagvonra teszen szert, fásult szivét hidegen hagyja, s gyermeke jövő boldogságát legkisebb gondjai közé sorozza. Az elöljáróság rendeletéit fitymálva hallgatja, a törvényt fonák felfogásával, rósz értelmezésével kijátsza, a jót utálja, a rendet, nem tűri, a fegyelmet kikacagja, a bűnt, mint édes gyermekét dédelgeti, a művelt embernek minden szavát hazugságnak tartja, szóval: malaca, borja minden, fia, leánya nulla, amazoknak gyógykezelése végett orvost hivat, emezeket házilag kuruzsolja. Ha fogyatékos táplálkozás, rongyoskodás, rósz levegő, fűtés, világítás hiánya vagy bővöl- ködése dacára erős szervezete következtében eléri a 6 éves életkort, előbb egy-két évig liba és sertés legeltetésre kihasználja, s csak mikor jól elkorcsosult, szivét a métely, lelkét a gonoszság teljesen elfoglalta, száján hazugsággal vegyes szitok és rut röhögés jelennek meg és ismétlődnek, — 8—9 éves korában kényszerülve adja iskolába, iskolai idejének nagyobb részét azonban otthon tölti, s mikor 12 éves korában elhagyja a mindennapi iskolát, alig vehető emberszámba. Tessék most a legtöbb helyen egy tanteremben, egy tanító vezetése mellett 70 80 ilyen rakoncátlan természetű, ferde kinövésü, hiányos előképzettségű tanulókkal a gazdasági ismétlő iskola első osztályát megkezdeni és sikeresen befejezni. Szerintem lehetetlen és képtelenség mindaddig, valameddig a népoktatási törvény 20-ik §-nak végrehajtása által a szervezeti tanterv Ill-ik szakasz 10-ik pontja értelmében abba olyan 12 évet betöltött tanulók nem kerülnek, kik legalább folyékonyan tudnak Írni és olvasni. A gazdasági ismétlő iskolák fejlődését célzó, alapját zsenge korában megingató, veszélyeztető elemektől itt az ideje, hogy alaposan megrostáljuk és kitisztítsuk, nehogy a kikelet, sokat ígérő gyenge növényzetet csirájában megfolytsa, vagy fejlődésében hátráltassa. Ha nem segítünk magunkon, isten sem segít meg. Ilyen óriási sziklafalnak nevezhető másodsorban az 1894. évi Xll-ik t. c. 43-ik §-nak kérlelhetlen végrehajtása, mert valamint növény talaj nélkül, azonképpen gazdasági ismétlő iskola faiskola hiányában fel nem állhat. Ami a háznak az alap, az a gazdasági ismétlő iskolának a faiskola. Faiskola nélkül az egész szervezet homokra épült vár, az egész tanítás szemfényvesztés és komédia. Az 1898. évi 51.563-ik számú magas ministen rendelet azt is tartalmazza és meghagyja, hogy az állami elemi iskolákkal kapcsolatos gazdasági ismétlő iskolák tanulói számára a községek által kiadott faiskolákon kívül az állami iskoláknál létező házikert is felhasználható gyakorlati célra. E tekintetben tehát mind ott, hol a községnek még nincs faiskolája, de az állami elemi iskoláknál van, némileg meg van köny- nyitve a haladás. Nézetem szerint az volna a legcélhozvezetőbb, ha minden állami és más jellegű iskola faiskolával köttetnék össze, és pedig azért; mert ez által nemcsak a kezelés, felügyelet, ellenőrzés lenne egyöntetűbb, de minden percnyi idő megtakarittatnék, egészsége senkinek nem veszélyeztetnék, a produkció lényes haladást eredményezne. (Vége köv.) A felső hegyaljai ref. tanítói kör több évi szünetelés után — f. évi augusztus 23-án O.-Liszkán tartotta alakuló közgyűlését nt. Bálint Dezső s.-pataki lelkész és a.-zempléni ref. egyházmegyei tanügyi bizottság elnökének előlülése mellett. A gyűlés — a vakáció miatt — nem volt ugyan valami népes, mindazáltal eléggé fontos munkát végzett, Megalakulván a kör tisztikara, letárgyaltuk s csekély módosítással elfogadtuk az elnök készítette alapszabályokat, melyet legközelebbi gyűlésén az alsó-zempléni egyházmegye fog tárgyalni és jóváhagyni. Az alapszabálynak különös említésre érdemes ama pontja, mely egy köri énekkar felállításáról rendelkezik, mely kórus templomi s temetési szertartások díszét emelni lenne hivatva. A tisztikar igy alakult meg: egyházi elnök: Bálint Dezső sárospataki lelkész, világi elnök : Búza János spataki tanár; alelnök: Demjén Kálmán tokaji, jegyző: Sulyok János e.-bónyei, könyv- és pénztáros: Glagyi Károly o.-liszkai tanító, ki az énekkar szervezésére és vezetésére is megbízatást nyert. Tiszteletbeli taggá választottuk Abaházy József o.-liszkai lelkészt és Csécsi Nagy Pál nyug. tanítót. Pártoló tagként a körbe lépett — 5 írt egyszer s mindenkorra a dija — Kárpáthi Péter b.-zsadányi közs. tanító. Közgyűlés után a magyar vendéglőben közös ebéd fejezte be a jövendő iránt táplált reménységek között lefolyt gyűlés, melynek helyéül a jövő évre Tolcsva van kitűzve. CSARNOK A Vén gesztenye.*) Puszta ágát messze nyújtva, Templom falra, kerti útra Árnyat vetve éldegél, Pár lépéssel túl a rácson Élemedett jó barátom: Nyájas ajkú gesztenyém. Régi úr és régi szolga ; Múlt időkről hejh de szólna, Hogyha nyelve lenne már! Hogyha volna lombja, éke S napsugártól menedékre Lelne benne a madár! Ámde már a vén töveknek Fejsze-élet méregetnek, Sújtja törzsét nagy csapás. Hozzá méltón, mért nem érte, Hogy ne lenne férfi vétke, Égből szállott villanás ? 1 Bámész hadból nagy csoportba, Őgyelegve, ácsorogva Összejőnek gyermek, agg; Szólni róla egy se’ átall, Más érzés, más felfogással Ezt is, azt is mondanak. Őszbe hajló öreg ember Sok bizony-nyal, Istenem-mel Adja erre, arra is: „így nézett ki minden ága, Már kis iskolás korába,“. . . Megjárta még maga is! Jósolgatják: ölbe vágva, Törzse, galylya, vastag ága Összevéve mennyit ad ? ! Szóbeszéddel lesz belőle, *) A s.-a.-ujhelyi ev. ref. egyháznak uj díszes parókiája immár impozánsan magasodik ki a Petőil-ú'cán. Kétszázados esztenye állott, többek között, az építkezés útjában. Azok egyikéről szól e rövidke vers, melyet még a’f. évi február hó 22-én irtára. Á szarze.