Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-08-21 / 34. szám
jav. kiadása 1882., 31 kiadás. 1894. U. ott) — 5 Magyar irálypéldák Tára. Gyakorlati segédkönyv a fogalmazás tanításához, Tanítók számára, valamint magánhasználatra, U ott, 1881. Két rész. — 6 Földrajz, a népiskolák középosztályai számára U. ott, 1884 (3. átdolg. k. 1884., jelenleg 5 kiadás.) — 7, Földrajzi előismeretek Zem- plenmegye ismertetésével. A megyebeli népisko lak II. és III osztálya számára A megye térképével. U. ott, 1884. (3. átd. k. újabb kiadása 1894.) — 8. Főbb héber imák. a héber szó, átellenében levő magyar fordítással; kapcso'atb in a nyilvános isteni tiszteletnél szükséges tudnivalókkal Gyakorlati kézikönyv az imák fordításának az iskolában és otthonvaló gyors begyakorlására. Izr. tanulók számára. Pozsony 1886—86. (2.. jav k. S-A-Ujhely, 1894) Három rész. — 9 A sátoralja-ujhelyi statusquo izr. anyahitközség népiskolájának története. A milléniom emlékére. S-A Ujhely, 1896. K. iskolakönyveit sjját neve alatt s Keleti névvel is adta ki. — Eddig az ismertetés. Ennek folytatásaként közöljük itt szerzőnek Lővy Adolf s.-a, újhelyi könyvkereskedő kiadásában most megjelent újabb iskolakönyveinek címeit: 1 Természetrajz népiskolák számára. 28 ábrával, ára 60 fillér. — 2. Zemplén- vármegye rövid leírása a megyebeli népiskolák számára. A vármegye színezett térképével — 3. Rövid földrajz elemi népiskolák számára. — 4 Rövid népiskolai természetrajz. — 5. Rövid népiskolai természettan. Kérdések és feleletekben. Krűger-Orbán kézikönyve nyomán. Egy egy könyvecske ára 20 fillér. Nyílt levél a szerkesztőhöz. Tekintetes szerkesztő úr! Minthogy a Tanügy-ből kibecsült a Rovatvezető, a t. szerkesztő úr szives engedelmével megfelebbezem ügyemet a „Zemplén“ semleges hasábjaira. Schneider Jakab kartársam a „Tanügy“ rovat vezetője, a Zemplén f. évi 32. számában megjelent „Könyvismertetés“ cimü cikkelyemet a nevezett lap 33. számában oly megjegyzésekkel kisérte, a melyekre kényszerülve vagyok ezennel válaszolni. Sch. úr közleménye két főrészből áll, nevezetesen : 1., hogy nevezett cikkelyem megjelenése a „Tanügyiben nem volt méltányos, mert sem én nem vagyok, sem Liebermann nem tagja a tanítóegyesületnek: 2., hogy másnak Zemp'én vármegyében tanitáskönyvet nincs joga bírálni és ajánlani, csakis a tanitó-egyesület bíráló bizottságának. Végül kijelenti Sch. ur azt is, hogy bírálatom ellen ugyan nincs kifogása, de azért avval egyet nem érthet, mert egy másik már meglevő és régóta használt jó könyv érdeke miatt ezt az én ajánlottam hibás könyvet ő nem pártolhatja. Hát hogy minden olvasó, a ki nem tanító is, tisztán lássa e dolgot, ott kezdem, hogy a földrajzi előismeretek tanítására és Zemplén vármegye ismertetésére eddig csak egy könyv létezett, mely terjedelmes volta miatt csakis egynéhány iskolában volt rövidítés, kihagyás nélkül használható. A ref. iskolák Gérecz földrajzában a szóban levő tanitásanyagot feltalálhatják ugyan, de a más jellegű iskolák, melyek a Gérecz földrajzát nem használhatták, e tekintetben egészen tájékoztató nélkül voltak. Ez állapot megszüntetésére vállalkozott Liebermann, midőn könyvecskéjét megszerkesztette ; de ugyanakkor az a baleset is érte, hogy ama régi, Sch, ur emlegette jó könyv kiadása — kivonata — is megjelent. Tehát van mostan (a Gérecz kálvinista könyvén kívül) 2 honi földrajzunk : a Lidbermanné és (nevezzük meg a gyermeket) a Keleti Sándoré. És minthogy a gyertya arra való, hogy „ne a véka alatt, de mindeneknek világítson“, tehát én vállalkoztam, hogy könyvismertetésemben a Liebermann könyvét a „Zemplén“ asztalára feltegyem és tisztelt kartársaim figyelmét arra felhívjam. Hogy cikkelyemnek a Rovatvezető távollétében t. szerkesztőnk a „Tanügyiben adott helyet, azt ő bizonyosan legjobb belátása szerint tette s abból a tanitásügynek egy szemernyi kára sem esett volt, s irántunk tanúsított figyelméért mi tanítók csakis hálásak lehetünk. Hogy nem vagyok a tanítóegyesület tagja, s még is meg merek jelenni holmi ismertetéssel a tanítóság előtt: ez már, sajnos, az én bűnöm ; no de ezt nem fogja nekem felróni egy felfogulatlan olvasó sem és méltányolva a jóra törekvést, igazat fognak nekem adni abban, hogy a tanítóság ma már, hál’ Istennek, áll olyan szellemi fokon, hogy a maga saját fejével is tud gondolkozni és nem szorul ítéletének meghozatalában egészen a tanító egyesület bíráló-bizottságának verdiktje, kivált ily .esetben, midőn itt van az isk. év kezdete és a hivatalos bírálat még meg nem jelent. A szellemi munka pedig nem szabadalom, nem céhbeli foglalkozás, melyet akármely testületnek joga volna monopolizálni. A „Zemplén“ szerintem egy orgánum, melynek terén illendő tisztességgel mindenki megjelenhet s a kettős vonalat, mely a Tanügy rovatot benne a többitől elválasztja — hiszem — senki és egyikünk sem kívánja olyau sövénynek tekintheti, amely arra való volna, hogy rajta tag és nem tag Arányként „átugorván, nagy mogorván ölre menjen és hajba kapjon a mások örömére és mulatságára. Végül, hogy a L. könyvében javítani valók vannak, bírálatomban én is állítottam, de azt is kénytelen vagyok jelezni, hogy mindazok a hibák, melyeket Sch. ur felsorol, meg vannak az ő ajánlotta ió könyvben is csaknem mindannyian. Megvan péld. a közösjegyző elnevezés, (14. lap) az újhelyi járás“ kitétel (16. lap); találhatjuk mását a jó könyvben is az ilyen szólásoknak : „Gálszécs lakói jó fazekasok“ (18. lap) „ha kimegyünk a községből, látunk“ . . . (6. lap) felemlíti a folyó és folyam közti kii- lömbséget (6 lap), a mi Sch. ur figyelmét kikerülte. Sch. ur azt állítja, hogy a kis- és nagyközség jellegét nem a jegyző személye adja meg, holott ezt így találjuk legvilágosabban a Viski K Bálintnál (17. lap) olyanformán Hajnó- czinál (23. lap.) sőt Csiky is azt mondja (13. lap), hogy több kis község együtt választ egy jegyzőt orvost közgyámot. Melyik jellemző tehát, ha nem e jegyző személye, holott orvos nincs minden körben, de a jegyző elmaradhatatlan ? — Ezek jó részben mondhatók közös hibáknak is, de a K. könyve ezek felett—bár uj lenyomat — nincsen átnézve, e miatt idejét múlta s téves adatokat tartalmaz eléggé bőven, viszont vannak olyan dolgok, is melyeknek felem- litése érdemes lett volna. — Ily idejét múlt adat, hogy Tokajban főrész- malom van ; (bár volna) hogy L.-Mihalinál a Magyar-gácsországi vasút kezdődik ; Szomotor elnevezése is javítani való. — Téves adat, hogy a kákából szatyort kötnek (27. lap, tán gyékényből '?) a Bodrogközi 25 km. (1<8. lap) széles a közgyám járási hivatalnok. (14. lap.) nincs már adó- felügyelő sem. Kimaradt érdemes adat a tokaji kosárkötő-iskola, a konyak- és a gyufagyár, a bereczkii szivattyútelep, a tarczali állami kőbánya és kőzuzótelep ; a karádi zsilip, a b.-keresztúri épületkő-bánya stb. Az sem mindig igaz, hogy a melléktájékok az iskolaszoba szögletei felé esnek (4. lap.) A járások lakosainak száma a szerencsi 40,145 felülmúlja a 3 osztály ismeretkörét. — A könyv végén levő térkép mellé pedig jó lenne egy-egy mikroszkópot is adni, oly apró a nyomása. A tanitásügy megérdemelné, hogy az ilyes hiányokat uj kiadáskor helyre pótolják. Ezért őszinte sajnálattal de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a K. könyve is javításra szorul, tehát Sch, úrral együtt jónak nem mondhatom. Es most, midőn végezek, arra kérem t. kartársaimat tekintsék felszólalásomst olyannak, mely minden mellékes céltól menten csakis a tanitásügy iránt érzett jóakaratból történt. A L. könyvét pedig vizsgálják, bírálják, — több szem többet lát — és észrevételeiket közöljék ővele, ki azokat szívesen veszi és egy újabb kiadásnál föl fogja használni. Demjén Kálmán Közgazdaság. A megrágalmazott konyak-gyár. Van nekünk zempléni magyaroknak, itt a vármegye székvárosában, ami szép Sátoraljaújhelyünkben, az édes mindnyájunk szeme előtt, egy szeretettel becézett, ifjú gyári vállalatunk, a „Tokaj-Hegyaljai Cognac-gyár“ cégjegyzéssel, élő részvénytársasági iparvállalat, — méltó büszkesége a Tokaj Hegyaljának, mert alig nehány évi fennállása után, egyre jobban táguló üzletkörébe ma már nemcsak Galíciának vármegyénk irányában fekvő zónáját vonta be, de általános kedveltséget tudott kivívni nemes ösz- szetételü gyártmányainak Dél-Oroszországban is. Mi sátoralja-ujhelyiek ezt a pár év óta, székvárosunk és szülővármegyénk tőkepénzes és előkelő erőiből szervezkedett „Tokaj Hegyaljai Cognac-gyár“-at igazán szivünkből szeretjük, mert, mint a mustármag, szemmel alig látható piciség volt, mikor a legszolidabb üzleti vállalkozás barázdájába került, s ma már terebélyes fává izmositotta a szakértelem, a szorgalom és a bizalom hatalmas ereje a becsületesség melegágyában. Nos : ezt a mi szeretettel dédelgetett konyakgyárunkat nehány fővárosi lap Nyílttéri közleményében most megrágalmazták. Az esettel, mint értesülünk, folyó hó 18- án tartott ülésén foglalkozott a konyak-gyári igazgatóság s addig is, mig a merénylőtől — ki ő s merre van hazája nem tudjuk — a szenvedett igaztalan s annál bántóbb támadásért a rágalmazót megillető legsúlyosabb büntetés mértékéig törvényes utón magának elégtételt szerezhetne, a nemtelen gyalázkódást önmagától nemes önérzettel visszautasította. Az eset hire és a szenvedett méltatlanság fájdalmasan érintette a mi rokonérzésünket is, — s bár igen jól tudjuk, hogy azok az illusztris férfiak, kik a gyári igazgatóságban a vállalat élén állanak és a kiknek gyémánt-kemény jelleméről az álnok támadás nyilai visszaperegnek oda, ahonnan ellenük fölemelkedtek, a szédelgés sarába, — mégis mint a helyi és a vármegyei közvélemény nevében állásfoglalásra hivatott sajtóorgánum, felemeljük szavunkat, s midőn az igazgatóság és annak minden egyes tagja irányában a méltatlan meghurcoltatás fölött őszinte sajnálatunknak, nemkülönben a történtek dacára irántuk és a felügyeletük s ellenőrzésük mellett készülő gyártmányok iránt eddigi föltétien bizalmunk változatlanságának adunk a fogyasztó nagyközönség nevében is kifejezést: egyszersmind csodálkozva kérdezzük fővárosi kollégáink közül azokat, akik a „Tokaj-Hegy- aljai Cognac-gyár“ ellen világgá bocsájtott közleménynek b. lapuk hasábjain helyet adtak, összetudják-e egyeztetni a hazafisággal s váljon helyesnek találják-e egy fiatal gyári vállalatot nehéz küzdelmeiben ekként támogatni s a nagy közönséget ily módon biztatni, hogy a honi ipartermékeket a külföldiekkel szemben pártolja. Egyébként pedig ismételve kimondjuk és nyíltan valljuk, hogy a „Nyiltér“-ek dacára a mi szeretett ifjú gyári vállalatunk, a Tokaj- Hegyaljai Cognac-gyár“ iránt érzett bizalmunk teljes, föltétien és változatlan maradt, éspedig annál az egyszerű oknál fogva: hogy mi, „akik a leányt szinről-szinre ösmerjük“ az ellene szórt rágalmakat el nem hiszszük. Becsülete maradt, mint volt előttünk a zempléni közvélemény előtt, a rágalmak dacára is — szeplőtelen ! S.-A.-Ujhely, 1898. aug. 10. A „Zemplén“ szerkesztősége. Vármegyei Hivatalos Rész. 18/143. sz ; T. Zemplén-vdrmegye alispánjától. A 10 főszolgabírónak. Tudomásul vétel, alkalmazkodás és nyilvántartás céljából alábbi keresk. ügyi ministeri rendeletet kiadom. S.-A--Ujhely, 1898. augusztus 11-én. Matolai Etele, alispán. Másolat. Kereskedelemügyi kir. Minister. 46,387/VIII. sz. Valamennyi törvényhatóságnak, (kivéve Temes- vármegyét) Temesvármegye közönségének m. év október hó 4 én tartott közgyűlésében a597/44279, 42826. sz. a hozott szabályrendeletét, melylyel Detta és Lippa községek területén e házaló-kereskedés, a fennálló házalási szabályok 17. § ában és az e jyt kiegészítő későbbi rendeletekben bizonyos vidékek lakóinak biztosított jogok épségben tartása mellett, eltiltatott, fenti szám alatt egyidejűleg jóváhagytam. - Miről címet kellő közhirré- tétel és nyilvántartás végett értesítem. — Buda- desten, 1899. július 25-én. Vörös s. k. államtitkár 3566/98. sz. A varanóijárásfőszolgabirájától. Pályázati hirdetmény. Tripák József, a varannai járás szolgabirói hivatalánál alkalmazásban állott hivatalszolga elhalálozása folytán üresedésbe jött »hivatalszolgai« állásra, mely évi 222 ft évi fizetés és 40 ft ruhaátalány nyal van díjazva, ezennel pályázatot nyitok Ezen állásra a nagyméltóságu m. kir. belügy- ministerium 1896 évi augusztus hó 15-én 3793 ein. szám alatt kiadott körrendeleté értelmében első sorban kiszolgált altiszté « bírván jogosultsággal, oly egyén, ki nem kiszolgált altiszt, csak az esetben fog kineveztetni, ha olyen nem pályáznék. — Pályázati feltételek: 18. életév betölté se, irás, olvasás és a négy számmüvelet bírása, feddhetetlen előélet. Pályázati kérvények a varannói járás szolgabirói hivatalához nyújtandók be, mégpedig legkésőbben 1898. szept, 15-éig azaz szeptember hó tizenötödik napjáig, mely határidőn túl azok elfogadtatni nem fognak. — A kérvények községiilletőségi és születési bizonynyitványal sze- relendők fel. Kelt Varannón, 1898. aug. 12-én, Füzesséry György, főszolgabíró. 4988/98. A bodrogközi j. főszolgabirájától. Körözvény. F. évi aug. hó 9-én egy 8 éves, fehér szőrű, rövid szarvú, jegytelen tehén találtatott Rád községben bitangságban és a községi biró által vétetett gondozásba.
