Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-08-21 / 34. szám

Sátoralj a-Ujhely, 1898. augusztus 20. 34. (1978.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyílt* írben minden garmond * ír dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. SEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEajELENIK: 3^ I ID ZEIGST S .A. 13 3ST ^ IF5. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzet­tel ellátott hirdetmények­ért térmérték szerint min­den négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél ked­vezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzkülde­mények a kiadóhivatalhoz intézendők. Kapunyitás előtt. Közelget az iskolai év kezdete, s pár nap múlva megnyílnak az iskolák. Készí­tik a nagy útra a fiukat, a leányokat, az iskolába menendőket. A vasbikák bömbölnek a szérűkön, pergetik a tiszta búzát. A mamák, a test­vérek a fák hűvös lombjai alatt, készítik, Toldozzák a ruhákat, kötik a harisnyákat . . . Es ez igy megy Nagy-Magyarországon mindenütt. Fiuk, lányok ha ti azt igazán meggon­dolnátok, hogy ez a sok sürgés-forgás nagy részben értetek történik . . . . . . Egyik irótársunk azt mondotta: a házaknak is van leikök. Igen! az egyik csábitón, kacéran mosolyog, mintha bé- akarna hivni, mintha táncra akarna per­dülni ; a másik kevély pózba helyezkedik, sok elijeszt rideg külsőjével . . . Fiuk! ha ti igazán megértenétek, mit fejez ki a verejték apátok arcán, mennyi vágyat, reményt, aggodalmat sző bele anyá­tok, testvéretek a ti harisnyáitokba! Ott ülnek, nézzétek, szótlanul anyáitok, testvéreitek, öltést öltés után tesznek; az egyenes fonalat színes vászonná szövik; ti ezt prózai munkának néznétek, de a fo­nalon ezer és ezer gondolat, óhajtás halad végig . . . . . . így íog a fiú haladni lépésről- lépésre, mint ez érte tett munka; igy fog­nak összekapcsolódni lelkében, díszesen, harmonikusan mindazok a tulajdonságok, erények, melyek az embert emberré te­szik, mint e vászon szálai! Hátha nem? Most ismét az aggodalom, a töprengés testi és lelki épségtek felett halad a fonalon . . . Mikor a kötelesség elöszólitja majd a fiukat, sót az ajtók előtt áll, hogy játszó­terükről, mulatságaikból összegyűjtse őket a különféle tanintézetekbe: haszivök van, ha érezni, gondolkozni tudnak, nem az iskola, TAKCA. A gyémánt-királynő.*) — A „Zemplén* eredeti tárcája. — Irta: Buday Sándorné. Pompás látványt nyújtott Lucia hercegné csodálatos színű ruhájában, mely a holdvilágtól beragyogott köd színével bírt. Ezt a lágyfényü, csodálatos szint Trebilon Giulio alkotta meg különféle színeknek összekeverésével Tintoretto modorában ; ezt a szint küldte el a hercegné Lyonba, s ott szőtték meg e minta után a sely­met, mely mesés hatást tett. E ruhára alkalma­zott Lucia természetes szinü és nagyságú szi­takötőket, melyeknek fátyolszerü szárnyait kékfényü gyémántok képezték, ragyogó sze­meik pedig tűztenyü brilliántokból voltak ; ezek a legdrágább kövekből voltak összeállítva s a nápolyi udvar irigységét is fölköltötték. Giulio festőművész rajzai után készültek ezek is és bámulatos effektust keltettek. Mint valami ra­gyogó fénysugár úgy járt-kelt a hercegné a Riviera-szálló földszinti báltermében a szezon arszlánai és arszlánnői között. Diadalmi indu­*) Mutatvány a jeles Írónőnek „Nolibertek* cimü, a .Képes Családi Lapok* kiadásában újévkor megjelenő regényének XVI. fejezetéből. Szerk. HP AT nem ä nevelésnekgondosan összeállított rend­szere, nem a folytonos gyakorlat, hanem ezek az apró jelek a szülék gondja, verejtéke is — • megtaníthatná őket arra, mi az ö köte­lességük. Mennyi ily figyelmeztetést vihet el az ifjú az iskolákba a szülei házból!! Sajnos azonban, nekünk legalább úgy tetszik, nem ily apró figyelmeztetések, me­lyeket nem is lát, nem is ért meg minden ifjú, hanem egy egész nagy apparátusnak, az iskoláknak a munkája is, mely szerető gonddal kidolgozottan, tervvel, hosszú kép­zéssel, gyakorlattal akarja az ifjút igazi hi­vatását értő emberré alkotni, az eredmény után ítélve, mintha bizony meddőnek mu­tatkoznék ! Az iskolák törekvése az, hogy valódi embereket, testben-lélekben erőseket ne­veljenek. S kint az életben, az iskolákból kikerült nemzedéknél, szellemben, erkölcs­ben, érzésben mintha hanyatlás, dekaden cia mutatkoznék a múltakkal szemben, sőt mintha ez fokról-fokról eiijesztöbb módon jelentkeznék. Különösen egy dolog az, a mi miatt aggodalom száll meg bennünket, s ez a jellemek gyengülése, melyről az újságok nap­nap mellett, különféle címek alatt, számol­nak be. De hát ki annak az oka, hogy a jel­lem pusztulóban van ? Az iskolák? Talán nem!? A jellem hanyatlásának az oka maga a kor, a társadalom. Nekünk úgy látszik, az iskolák mun­káját nem segíti a kor, a társadalom szel­leme, sőt mintha az iskolákkal szemben állana, harcot folytatna a kor irányzata és ebben a harcban a gyengébb fél : az iskolák I Az iskolák fáradságos munkája, a kor ellentétes szelleme miatt, egy egyszerű tömjénáldozattá redukálódik, melynek il­lata elkíséri még az ifjút az iskola kapu­jáig, de a világ oltárán más láng lobog­ván, mint az iskolai katedrákon, az ifjú el­sőbben is azt vizsgálja, melyiknek fénye mellett haladhat biztosabban, melyik igér neki több kényelmességet. És rnert látja, hogy az iskolában ta­nult ideálok követése, életelvek ápolása, a nemes lélek cselekedetéivel való tündök­lés csak kevesek kultusza s ez a kultusz is lenézett, megvetett, vagy legalább nem elég jutalmazó: világos, hogy ha nincs benne elég lelki eró, az erősebbnek, annak a pártnak szolgálatába szegődik, melynek lobogóján a pénz, annak minden egyéni derékséget pótló, felülmúló előnyei, a köny- nyü szerrel boldogulás, a munka nélkül való ság és más hízelgő cimek vannak felírva. E fejetetejére állított morált, e fel­fordult világnézletet kellene tehát rendes, jogos alapjára visszaállítani; a materializ­mus e szennyes áradatának, mely annyi lelket magával ragad, kellene gátat vetni, közösen, a jobbaknak egyesült erejével. A valódi keresztény morált kellene, az őt megillető polcára emelni, az emberiség közös életelvévé tenni! Mindjárt meglátnók, hogy milyen válto­zást idézne ez eló földünkön Ha csupán egyéni derékséggel lehetne célt érni; haezienne egyedül, a kitüntető a jutalmazó, — a talentum, mely most az im- moralitás eszköze, a gazságnak kamatozik, a jó szolgálatába állana! Ha megértené a társadalom, hogy most is, mint minden iskolai év kezdetén, midőn a fiuk lelkében megzendül, a .Han­nibal ante portás« szózata — az egész életre kiható küzdelemben gyüjtenenek föl­tétlenül tiszteletre méltó fegyvereket. Es szüle is nagyobb bizalommal törölné le arcáról a verejtéket. Péter Mihály. lóra lett volna szükség, hogy méltán jelezze Lucia bevonulását a bálterembe, hol bemutatták nékie az idegenebb vendégeket, kik hízelgő tét-. szelgéssel köszöntötték őt; de nem igen időzött egyik csoportnál sem sokáig, hanem folytatta diadalutjáta termen körül, mígnem szemei meg­találták Willyt. A tömeg akkor is bókolt, hi- zelgett, udvarolt a hercegné körül. De II Breton Willy átkarolta Lucia király­női termetét és végig sikamlott vele a parket­ten ; s a hercegnének úgy tetszett, hogy a zene is nagyobb hévvel hangzott, mikor az imádott férfivel, Willy vei, táncolt; élvezett a lelke, midőn szép teste hozzásimult a zene ütemeire, s ké­jes gyönyörrel hajtá csodaszép fejét annak vál- laira, Willy pedig boldogságának lázában majd elszédült, mikor Lucia hullámos keblének, válla­lnak forró bársonya hozzá ért. A túroknak vége volt egyelőre. A her­cegné érzéketlenül fogadta a vendégek tömjéne- zését és csak imádottjában, Willyben, kereste a mélyebb érdeklődést, miközben szemébe tö­mörült egész élete. Valami bájos volt igy Lucia, szépségének varázspontjában. Miután az elcsépelt bókok sab­lonszerű halmazát megunta tovább hallgatni Lucia, kivonult csendesen és észrevétlenül Willyvel a teremből nyíló terrászra. Ennek tár­sasága kárpótolja őt az unalmakért; előttük a park illatozott csodaszerü Maréchal-Niel rózsa- bokraival a holdfényen, melyekből bámulatos nagy példányok voltak csoportosítva a terrász előtt. A hercegné fülében ott tündöklőit egy da­rab a szivárvány elvesztett színéből. Az ég egy­re szórta reájok csillagait, amint ott ültek a nyílt- terrászon. Lucia liliomkeblében szive vágy­va dobbant Willy felé, akinél az ő világának üdvössége rejlett, s kinek most karján boldog, tiszta gyönyört élvezett; forró keble csak úgy reszketett a tiszta gyémántok alatt, amint azok ott rezegtek rajta, nagy gyémántos toll-legye- zőjóvel hajtogatta hevült arcára az illatos fris­seséget, az esti szellő fölcsókolta annak veríté­két. A szunynyadozó menny volt Lucia szivében, melyet kifejezni vágyott, ajkán ittasitó mosoly játszadozott. A tengeren ezüstös viszfény látszott, a park rózsái valami eltitkolt kéjt leheltek kelyheikből az alkonyat homályában; a halk szellő barátságos suhogással vette őket körül. Lucia elragadó hangulatban volt. A gyönyörrel teljes szédületes érzésben, mely most szivét át­járta, meg lehetne őrülni. Willy arcán a nemes szeretet és tisztelet öszbangja ömlött szét és a hercegné érezte, hogy Willy lelkének melege átsugárzik reá; őszintén gyönyörködtek egymás kifogástalanságában és sütkéreztek egymás ke­délyének vidám derűjében és nemes érzelmeik meleg levegőjében. A táncterem rezgő csillárfénye átvilágított a nyitott ajtón. A tömeg moraja szétfoszlott a le­Zemplén mai száma, nyolc oldal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom