Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-08-07 / 32. szám

képpen más-más alakban, nagyon is hasznos, a vármegyebeli ref. iskolák részéről pedig éppen kívánatos is, mert ref. egyházkerületünk legújabb, 1895. évi, Dezső Lajos sárospataki tanítóképző igazgató szerkesztette tanterve a beszéd- és értelemgyakorlatokat mint különálló tantárgyat nem ismeri, hanem megköveteli, hogy az oktatás mind a 6 osztályban ne legyen egyéb beszéd- és értelemgyakorlatnál, s éppen itt nyílik kedvező alkalom arra, hogy a ministeri és egyh. tanterv közt levő eltérés kiegyenlítődjék. A könyvecske osztatlan iskolák részére alkalmasnak mutatkozik, a mennyiben a benne foglalt tananyag a rendelkezésre álló csekély tanidő alatt is könnyen s alaposan elvégezhető. Előadásának világosságával, nyelvezete tisztaságával is meg lehetünk elégedve, a gyermek nem igen fog benne oly kifejezéseket, mondatszerkezeteket találni, melyek kívül esnének, értelmi körén, avagy sértenék még romlatlannyelv- érzékét.

Ám vannak e mellett — szerintem — hiányai is, bár dicséretére a szerzőnek nem nagyok és csak csekély számban, amiket inkább lehet elnézésnek, mint botlásnak tekinteni, így pld. még a gyermek nem hallott, talán nincsen fogalma a helységről, s már a 2. §.-ban igy kezdődik: Minden helységben vannak magán és középületek. A úteák között a „köziről is szólhatott volna. Néha a kifejezésben nem elég szabatos. A 0. §-ban : hol a napot reggel fölkelni látjuk, (máskor föl sem kelhet). Ha úgy állok, hogy jobb kezemet kelet felé tartom (helyesebben lett volna igy: hogy jobb oldalom kelet felé esik). Az égtájakat csillag- alakú rajzzal lehet feltüntetni, mely a szél fúrásának irányát mutatja, ezt szélrózsának mondjuk, (helyesen: mely szélkakassal, vagy tengelyén forgó nyílvesszővel összekötve, a szél hívásának stb.) — A 8. §. cimje: A szárazföldek elnevezései hibás, (helyesebben: a szárazföld részei); a 9. $• is jobb címet kaphatott volna igy: a vizekről. A 9. §-ban helytelen : a forrás vize tovább folyván útjában más forrással találkozik, és csermelyt képez. Ritkán eshetik ez meg, inkább talán más forrás folyó vizével egyesül ? Egyes forrás vizéből is lehet csermely. Azon mélyedést, melyben a víz nyugszik, medernek hívjuk. A mederben sohasem nyugszik a viz, mert folyton foly. — A mocsáron sem lábbal, sem hajóval átgázolni nem lehet. — Nem tudom szerző mit akar itt mondani. — A 10. §-ban mondja, ha egy utcán át addig megyünk, mig végére érünk, az át fölösleges. — A 12. §-ban az „esküdtek“ mellé még több megfelelő kifejezést is állíthatott volna, pld. hitesek, tanácsosok. —- A 13. $-ban kár volt meg nem említeni az országos vásárokat, de nagyon jól tette szerző, midőn a gyermekeket a helység különböző rendű és rangú lakóinak ismertetése mellett az osztály- és felekezeti békére, türelemre, szeretetre inti; bizon helyén van ez a mai szociális világban. — A 14. §-ban a többivel együtt megmagyarázhatta volna: a fürdő, vár, rom, vasúti állomás, posta stb jeleit is. — A 15. s?-ban: A járásbíróság a járás nagyobb peres ügyeit intézi el. Biztosan a járás lakóinak; alkalmasint sajtóhiba. Szomotor nevét honnan vette ? — elmaradt, a kimaradt karcsi templom, a karádi zsilip, a leleszi levéltár is fontos. A vidrányi alagút is elég érdemes a fülemlitésre. Ha még felemlítem, hogy az országút és vasúti hálózatnak utaztatási modorban való ismertetése és a törvényszék föl- emlitése is kívánatos lett volna, rámutattam a műben észlelhető hiányokra.

Még egy dolog van, amit — különösen egyh. kerületi tantervűnkre való tekintetből főj kell említenem. Kartársaim, kik 5—6 osztály vezetésével foglalkoznak s ők vannak e vármegyében óriásian túlnyomó számban az osztálytanítók felett, élénken érzik, sajnosán tapasztalják, hogy mily nehéz az osztályoknak csendes foglalkozással való tervszerű ellátása, hogy mennyi időt elvon a csendes foglalkozásra való előkészítés, az írásbeli feladatok átnézése, a közvetetten foglalkozásra kiszabott időből s ezek miatt élénken óhajtják velem együtt, hogy azok a tankönyvek, melyek fogalmazási gyakorlatok készítésére tartalmuknál fogva alkalmasok, mint földrajzi természetrajz, történelem stb. ismétlési kérdésekkel, kivonatozás készítésénél szükséges összefoglaló pontokkal legyenek ellátva, melyek igen alkalmasak lennének arra, hogy egyrészről a tanulók ismereteit öregbítsék, a magolástól s magoltatástól az iskolát megóvják, a tanulók emlékezőtehetségét erősítsék stb., másrészről pedig a fogalmazás, a helyesírás gyakorlásánál megbecsülhetetlen szolgálatot tennének, anélkül, hogy a tanítás drága idejét és különben is erősen igénybe vett fizikai erőnket a csendes foglalkozás hosszas kiszabása, előkészítése folytán fecsérelnünk kellene.

Liebermann kartárs csak lekötelezné a tanítói kart, ha földrajzának 2. kiadását ily ismétlő és a fogalmazási gyakorlatok feladásánál fontos szerepet játszó kisegítő és összefoglaló kérdésekkel bővítené.

Végezetre a munka nyelvezetére nézve van egy pár észrevételem.

Tudjuk azt édes mindnyájan, hogy a magyar nyelv — az irodalmi, a művelt körök nyelve — részint a hibásan gyártott szók divatba, forgalomba jutása, részint az idegen nyelvek sajátságos kifejezéseinek, különös, a mienktől elütő mondatszerkezeteinek szolgai utánzása miatt, mennyire meg van ősi eredetiségében támadva, mennyire megromlott nyelvérzékünk; az idegen szók használata nem árt annyit nyelvünknek, mert ezek a használat révén asszimilálódnak, polgárjogot nyernek. Tessék megfigyelni az úri gyerek beszédét, aki mellett „bonne,“ „gouvernante„ s más csudabogár „terjeszti a civilizációt.“ v már nem „ehetne,“ de éhes, nem „kikap,“ de verést kap, a táblát „eloltja,“ nem íetörüli, nem „fogja be a száját,“ de tartja, nem „kinyitja,“ de felcsinálja a kést. — Szent kötelességünk tehát különösen tanítványaink előtt magunkat úgy kifejeznünk, hogy kifogástalan példa legyen előtte a magyarság tekintetében. Ne keressük az újdonságot! Legyen beszédünk — némely avatatlan szerint — parasztos, annál magyarosabb az ; hiszen azért nem muszáj póriasnak lennünk.

Liebermann könyvét e szempontból is elég sikerültnek tartom. Nem ment ugyan némi ger- manizmustól, de már ezt a korszellem hozta magával, mely annyira átjárta minden ízünket, hogy nagyon nehéz tőle menekülnünk Ilyen kisebb nyelvi hibák: ha mi valamely magas helyről körültekintünk (4. 1.). Lakóhely isme (7. 1.), műfaragászati iskola (12. 1.) Van halász, méhész, de nincs faragász, gazdász. stb. A germánizmus közé tartozik a képez szó használata is. Nem mondja a magyar ember: A Tisza és Bodrog képezi a Bodrogközt, hanem alkotja, csinálja. — Általában az egész könyvből törülni kellene a „képez“ kifejezéseket, úgyszinte a szenvedő alakban szerkesztett mondatokat is mind a cselekvőbe kellene átfordítani. Pld. a 7. lapon : ki községi jegyzőnek neveztetik, ezt igy mondja a magyar gyerek: kit községi jegyzőnek neveznek, vagy kinek neve stb. — A gyermek előtt nagy tekintélye van a nyomtatásnak, az szerinte úgy jó, ahogy van, ő neki: Nyu-Jork (= Nev-Jork,) Stokholm ( Stocholm,) s ha olvassa könyvében a magyartalanságot, jónak tartván, azon módon akarja megtanulni, ami bizony mondom, a legtöbbször nem sikerül neki. A gyermeknek az az épen elég, jó, ami a legjobb. Ezt tartja Dezső Lajos. Es igaza van.

A könyvecske bekötve, csinos kiállításban, tiszta nyomásban jelent meg. Bosszantó, értelem- zavaró sajtóhibára nem akadtam benne; ára (15 kr.) oly potomár, hogy a legszegényebb tanuló is megszerezheti.

Tehát: szóban forgó művecskét, mint amely nagy és nemes célokat elismerésre méltó buzgalommal, dicséretre érdemes avatottsággal szolgál, bátran adhatjuk növendékeink kezébe, mert hiányai, melyek csekély számmal mutatkoznak, egy második kiadásnál könnyen jóvátehetők, mely esetben Liebermann e könyve a gyermekeknek éppen elég jó lesz.

Demjén Kálmán.

Vármegyei Hivatalos Rész.

164. ein. sz. T. Zemplén-vármegye alispánjától.

Hirdetmény.

1. A tekintetes Zemplén-vármegye kezelése alatt levő Bukovinszky József-féle 3000 forintos ösztöndij-alapitvány folyó 1898/í). tanév kezdetétől folyósítandó évi 120 forintot tevő kamat-jövedelmére pályázat nyittatik.

2. Az ösztöndíjban ezúttal a kormányha- tóságilag jóváhagyott szabályrendelet 4. §-a értelmében legalább első középiskolai osztályt végzett Zemplén-vármegyei keresztény születésű, jó erkölcsű és szegénysorsu, jól minősített, éspedig az alapszabályok 6. §-a értelmében első sorban görögkatolikus felekezeti tanuló, ily minőségű pályázó hiányában ágostai hitvallású, esetleg róm. kát. tanuló fog részesittetni.

3. Figyelmeztetnek tehát a pályázni kívánók, hogy a szabályrendelet 9. $-a értelmében keresztlevéllel, továbbá a lefolyt évről iskolai, úgyszintén a község és lelkésze által kiállított és a járási főszolgabíró által láttamozott szegénységi bizo- nyitványnyal felszerelt kérvényeiket alulírotthoz, mint a tekintetes vármegye közönsége által alakított választmány elnökéhez, folyó évi augusztus hó 15. napjáig terjeszszék be; mert ezen határidőn túl netán beérkező pályázatok, á szabályrendeletben megállapított sorrendszerinti kedvezményekben részesittetni nem fognak.

4. Ezen pályázat a vármegye hivatalos lapjában tétetik közzé, és azon kívül a szabály- rendelet 8. §-a értelmében a hitfelekezetbeli felsőbb hatóságokkal is közöltetik.

5. -A.-Ujhely, 1898. július 18.

2—2 Matolai Etele, alispán.

T. Zemplén-vármegye közig, bizottságától. 1188/1654 kb. sz.

Olvastatott a belügyministernek 54532/11. számú intézvénye a pancsovai nagybecskereki és veszprémi állami polgári iskolákkal kapcsolatosan felállított felső kereskedelmi iskolák minősítése tárgyában. Az intézvénynek a „Zemplén,, hivatalos lapban leendő közhírré tétele határoztatottt.

Kelt t. Zemplén-vármegye közigazgatási bizottságának S.-A.-Ujhelyben, 1898. évi július hó 6-án tartott ülésében.

Molnár főispán, közig. biz. elnök.

54,532/11. szám. M. kir. belügyminister.

Körrendelet

valamennyi közigazgatási bizottságnak.

Az 1883. évi I. törvénycikkben meghatározott köztisztviselői minősítés szempontjából a középiskolákkal (gimnáziomokkal és reáliskolákkal) egyenrangúaknak tekintendő szakiskolák és tanfolyamok megjelölése tárgyában hivatali elődöm által 1892. évi december hó 15-én 95980. szám alatt kibocsátott körrendelet (m. rend. tára 1892. évi folyam 3080-ik lap) s az ebben szám szerint felsorolva hivatkozott előző hason tárgyú körrendeletek kiegészítéséül közlöm a címmel, hogy a pancsovai, nagy-becske- reki és veszprémi állami polgári iskolákkal kapcsolatosan újabban felállított felső kereskedelmi iskolák minősítési törvény szempontjából a fő- gimnáziomokkal és főreáliskolákkal egyrangu- aknak tekintendők.

Budapesten, 1898. évi június hó 7-én.

Perczel.

17040. sz. T. Zemplén vármegye alispánjától.

Másolat. Kereskedelemügyi m. kir. Ministej'. 44597/VIIÍ. sz. Valamennyi törvényhatóságnak. Zenta rendezett tanácsú városnak 1895. évi július hó 1-én tartott rendes városi képviselő testületi közgyűlésében 453. szám alatt alkotott szabály- rendeletét, mely által a házaló kereskedés nevezett területén — a fennálló házalási szabályok 17. §-ában s az ezen §-t kiegészítő későbbi rendeletekben bizonyos vidékek lakóinak biztosított jogok épségben tartása mellett — eltiItatott, a fenti szám és kelet alatt jóváhagytam.

Mely kereskedelemügyi ministeri intézvényt tudomás vétel végett ezennel közhírré teszem.

S.-A.-Ujhely 1898. július hó 26-án.

Matolai Etele alispán.

3553/11. 98. sz. A s.-a.-ujhelyi főszolgabírájától.

Körözvény.

Folyó hó 1-én a nagy-toronyai határban egy fakó kanca ló bitangságban találtatott. Felkérem a társhatóságot, hogy nevezett ló tulajdonosát járása területén nyomoztatni s feltalálás esetén annak átvétele végett N.-Torony a község birájához utasítani szíveskedjék.

S.-A.-Ujhely, 1898. auguszt 3.

Nemes, szolgabiró.

Nyilt-tér.*)

Búcsú szó!

Egészségem helyreállítása kényszeritett arra, hogy a tulajdonomat képező „Központi kávéház“-tói megváltják; amidőn ezt teszem, elmulaszthatatlan kötelességemnek tartom mélyen tisztelt vendégeim, ösmerőseim s egyáltalán S.-A.-Ujhely és vidéke nagyrabecsült közönségének hálás köszönetét mondani az irányomban mindenkor megnyilvánuló kegyes pártfogásáért, s egyidejűleg tisztelettel kérem, méitóztassanak engem kegyes emlékükbe továbbra is megtartani.

S.-A.-Ujhely, 1898. aug. hó 6.

Mezei Mátyás.

ű „Központi kávéh&z“ volt tulajdonosa.

Adler és Gold kassai czég 1888. év óta az összes nyomtatványain „cs. és kir. kizárólagos szabadalmazott likőrgyár“ jelzést használta a nélkül, hogy arra jogosítva lett volna.

Ezen kihágás miatt a czég tulajdonosa Adler Adolf az ottani hatóság által meg lett büntetve és az összes nyomtatványok megsemmisitése elrendeltetett.

Valóban ez nagyon jellemző ezen urra, miután folyton tiszteletbeli állásokra vadászik és emellett minden alkalommal tisztességére hivatkozik.

_____ y*) Az e rovatban közlöttekórt nem vállal felelősséget a Szerk,