Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-31 / 31. szám

Mint azt az „Egyetértés“ 1896. évi julius 4-iki 182. számából olvastam a diszfelvonulás körképének megfestése iránt tett inditványo- mat Berzenczey István, Vágó Pál, Margitay Tihamér, Roskovics Ignác, Gertner Kálmán és Zempléni Tivadar urak magukévá tették s jú­nius 24-én tartott értekezletükből egy tervezetet dolgoztak ki, a melyszerint a vármegyék egyen­ként festetnék meg bandériumokat, hogy abból aztán egy egységes egymást kiegészítő körké­pet lehessen majd összeállítani. Egy-egy kép magassága 2 méterre, hossza 5 méterre, átlagos ára 2500 írtra volt tervelve. Az egész nemzeti vagyonnak nyilváníttatnék s a körkép szétosz­tása után az illető vármegyék minden időig kö­telesek lettek volna azt őrizni, úgy hogy bármi­kor újra körképpé lehessen azt alakíthatni. Ezen tervezet alapján Maros-Torda vármegye Ber- zenczy István bizottsági tag indítványára ban­dériumának megfestetését elhatározta s hason intézkedés elhatározása végett a társtörvény­hatóságokat megkereste. Ezen tervezet ellen én felszólaltam s kimutattam, hogy nem lesz meg­valósítható és pedig főleg azért, mert a várme­gyék újabb áldozatokat nem lesznek hajlandók hozni és mert a diszfelvonulásról készítendő kép csak összhangzó kompozieió alapján, egy­séges megfestés mellett lehet hatásos. Egyideü- leg, kiszámítva a költségeket és kimutatva a várható jövedelmet, javasoltam, hogyha más­ként nem lehet, alakítsunk azok, akik résztvet- tünk a diszfelvonulásban egy betéttársaságot, festessük meg a körképet s ha a befektetett tő­kénk visszakerült: ajándékozzuk azt a nemzet­nek. Aranyos-Torda vármegye indítványához, a társtörvényhatóságok hozzá nem járultak, igy a terv elesett. A körkép azonban mégis meg van; mert voltak lelkes hazafiak, akik eszmé­kért rajongani tudnak. A magyar körkép-társa­ság 1897. évi novemberben elhatározta a disz- felvonulást körképben megfestetni s megbízta Eisenhut Ferenc Elek festőművészt a kép kom­pozíciójával és a festés vezetésével, Márk Lajos festőművészt az arcképek, több festőt pedig a részletek megfestésével. Múlt évben megin­dult a nagy munka s kilenc hó után a megbí­zott festőművészek ma már lelki gyönyörrel fogják élvezhetni fáradságos munkájuk után elragadóan szép és fényesen sikerült alkotásuk hatását és fogadhatják megelégedetten a nagy- közönség háláját azon buzgalmukért, hogy a tör­ténelmileg is nevezetes eseményt megörökítve, egy fényes lapot hagytak hátra az utókornak. Hogy és miként készült a körkép, kik fá­radoztak körülte, mennyi időt vett igénybe ? ezt a körkép-társaság fogja majd közzétenni, mert erről adat nem áll rendelkezésemre. Meg kell még említenem, hogy Őfelségéik előtt a tör­vényhozás által bemutatott hódolati jelenet-ké­pet, mint arról a nagym. vallás és közoktatás- ügyi minister 1897. évi január hó 14. és 16-án 65986/1896. és 1328/1897. számok alatt kelt, fentemlitett indítványom folytán hozzá menesz­tett feliratra a vármegyéhez küldött válaszában értesített, Benczúr Gyula, a festő-mester iskola igazgatójának világhírű ecsetje fogja, megbízás folytán, megörökíteni. Ennek a képnek készü­dett és mi hullámoktól átázva szerencsésen visz- sza érkesztünk Siófokra. Az kormányos mon­dogatta is, hogy a Baross mégis csak Baross és nem holmi gyönge, finnyás parti haj ócska. Siófok maga nem valami fényes fürdő. Ehhez még fiatal is. Körülbelül hat évvel eze­lőtt keletkezett. De már jól tnl van a kezdetle­gesség határain. Fiatal, üde, de még idomai nem teltek. A Balaton partjain gyönyörű faso­roktól övezve, kellemes séta útja van. Kávé­háza, vendéglője mintaszerű. Azonfelül a köz­ségben is jó vendéglői vannak. Csakhogy itt is, mint minden magyar fürdőben, az élet szerfelett drága. Egészen más Balaton-Füred. Itt minden arra emlékeztet, hogy földjét a hótvolé tapossa. Parti sétatéren óriási a személyforgalom. Szebb­nél szebb asszonyok és leányok mozgó kiraka­ta ez. Épületei nagyobb szabásuak, fényesek. Remek villája van itt a hercegprímásnak és sok más pénzes embernek. Kikötőjében fehér lepkék módjára vitorlás yachtok himbálódznak a vizen; közöttük hasalnak, mint valami vas­tag piócák, a vizi biciklik és lustálkodnak a motoros csónakok, melyek oly sebesen szelik a habokat mint a leggyakorlottabb delfin. Für­dője azonban nem oly jó, mint Siófoké. A hul­lámok nem vernek oly erősen, mint itten. Azon­felül a nap is oda tűz, melynek melegségét csak kis mértékben képes enyhíteni a Balaton okozta örökös szellő. De bár ilyen festői is a kép, gyógyító hatású a viz és szüztisztaságu a levegő, mégis csak azt mondom, hogy: „Extra Zemplén non est vita; sí est vita, non est ita1, — mert hát kérem ez a megszokás dolga. Szabó Kálmán. létéiről á nyilvánosság elé tudtommal mi sem szivárgott még ki, vármegyénktől a képhez adatok nem kivántattak, már pedig, nézetem szerint, arról a törvényhatóságok ott lengett 100 darab zászlóinak hű másolatai nem hiányozhat­nak, mert az egyike azon részleteknek, amely nemcsak történelmileg, hanem közjogi szempont­ból is nevezetes esemény lévén a képen okve- tetlenül híven megörökítendő. Nagyon sajnálom, hogy az indítványomban terveit harmadik kép, t. i. az, a melyen a Vér­mezőn történt gyülekezés lett volna megörökí­tendő, megfestve nem lett. Pedig 1 állíthatom, hogy az a jelenet volt a szívre és lélekre legmeg- ragadóbb. A festő ecsetjének ez lett volna leg- háladatosabb tárgy s a néző közönségre pedig legmeghatóbb alkotás; mert azt szóval nem, csak ecsettel leírva s látva lehet a képzeletben megalkotni. Reméllem azonban, hogy ha e jele­netnek egy festőművész tanúja volt, még vala­mikor, a körképen felvett alakok és ruházatok leírásának segítségével, tárgyul fogja válasz­tani. Miután a diszfelvonulás körképe nemcsak szemléleti, de történelmi becsű alkotás is : igen hálás lesz a közönség, ha a tisztelt tulajdonos­társulat a vármegyék megkeresésével, a részt- vettek névsorát beosztásuk, számuk, ruházatuk, felszerelésük és zászlóik leírását, vezetőik és zászlóvivőik neveit magyarázó füzetükben közzé teszik; a körképről pedig szinnyomatot készít­tetvén, módot fognak nyújtani, hogy e rendkí­vül szép alkotásukat otthonunkban is élvezhessük. S.-A.-Ujhely, 1898. július 27. Dókus Gyula. Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottság legközelebb aug. 8-án. d. e. 9 órakor tartja rendes havi ülését. Vásáráthelyezés. A kereskedelemügyi m. kir. minister megengedte, hogy az Abauj-Torna- vármegye területéhez tartozó Forró községben a f. évi aug. 15-ére, illetve október hó 4-ére eső országos vásárok ez évben kivételssen f. évi tizen­egyedikén, illetőleg szept, hó huszonötödikén tartassanak meg. Állami anyakönyvi statisztika. A sá­toralja-ujhelyi állami anyakönyvi hivatal­nál (1898. julius 24-étől jul. 30-áig) a) házassá­got kötött: 5 pár ; b) kihirdettetett: 2 egyén c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 7 eset­ben; d) elhalálozott: 8 egyén. Hírek a nagyvilágból. Miklós cár Károly román királyt, ki nála Ferdinánd trónörökössel látogatást tett, a 18. vologdiai gyalogezred tulajdonosává nevezte ki. Az ezred 1877-ben a román csapatok oldala mellett Plevna előtt igen vitézül harcolt. A házasságtörés problémája. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Óriási tehetségek, a világ legnagyobb drá­maírói nem képesek eligazodni a házasság problémájában. Igénytelen kis körben mozog az egész kérdés és mégis, midőn egy házasságtö­rés csomóját kell megoldani, ötöl-hatol a világ legelső zsenije is. Pedig csak csekélyke három emberrel van dolga. A feleséggel, férjjel meg a csábitóval. Egy előkelő fővárosi lap tárcájában akarta volna megoldani a kérdést egy tehetséges iró ember. Arra a konklúzióra jutott, hogy a nagy­szebeni házasságtörésnek e legújabb drámájá­ban is egyedül az asszonyt terheli a bűn. Is! Tehát minden házasságtörési drámában az asz- szony a bűnös ! ? Nagyon elvetette a sulykot. Mert, ha van kérdés, amelyben az egyes esetekből nem lehet általános konklúziót vonni: úgy ez a kérdés a házasságtörés problémája. Hisz, ha lehetne, akkor nem volna az egész probléma. Akkor nem mondaná az egyik: oldd meg az asszonyt!, a másik : oldd meg a csábitót! Es milyen katekizmusban van az megírva, hogy a csábitó győzelme a természet diadala és hogy a nőerénynek szilárdsága által a kul­túra győz a vad természeten; s azért szabadjon a férfinak csábítani és ne szabadjon a nőnek bukni. Mert, ha bukik, pária ő és a társada­lomból számkivetett, mig a csábitó fejét csak glória övezheti. Hol itt az igazság? hol itt a nő iránti tisztelet, hol itt a női nemnek a piedesztálja ? Hiszen, ha minden csábitót csak dicscsel övedzünk, akkor ezzel a posványba ti­porjuk magát a férfi becsületet, a házasság tisztességét és mindent ami csak tisztességes van ezen a földön. A bécsi birodalmi tanács, császári ren­delet következtében, ülésezésén meghatározatlan időig elnapolta. így a valószínűsége mindjobban távolodik annak, hogy a közgazdasági kiégye- zés ausztria és Magyarország között alkotmányos utón létre jöjjön. Vilmos német császár a kínai császárnak a legmagasabb rendjelt, vagyis a gyémántok­kal ékesített fekete sasrendet adományozta. XIII. Alfonz spanyol király kanyaróban megbetegedett. Az orosz cár a montenegrói fejedelem­nek tüzérségi fölszerelést, forgópisztolyokat és kardokat ajándékozott. Spanyolország: ós Amerika közt a fegyverszünet iránt élénk tárgyalások vannak folyamatban. Hírek az országból. rr Őfelsége a király a szepesmegyei had­gyakorlatok alkalmából ellátogat a csorbái tóhoz is, hol Szent-Iványi Józsefnek lesz vendége. A segesvári csata ötven éves történetének emlékét hazafias kegyelettel ünnepli a mai napon Segesvárnak és vidékének lelkes közönsége. Petőfi Sándor bronz-szobrára koszorút helyeznek, emlékéül annak, hogy a magyar szabadságharc Tirteusz-a a segesvári csatában halt hősi halált. A magyar liturgia. A görög szertartása katolikus magyarok mozgalma, hogy a magyar nyelv oltár-nyelvvé tétessék, a Kárpátoktól le az Alföld szivéig élénk érdeklődést támasztott a görögkatolikusok körében. Fagy júliusban. Szepes-vármegye sz.- szombati járásában július 21., 22. és 27-én éjjel fagy volt, ami a burgonyában és borsóban tett nagyobb kárt. — Máramarosból szintén erősebb júliusi fagyról tettek jelentést. Ott meg a hegyen egy havasi pásztoríiút megfagyott állapotban találtak. Különfélék. — Királyi adomány. Őfelsége, kabinet- irodája utján és főispánunk előterjesztésére, Hla- donik Mihály s.-dricsnai tanítónak 15 frtnyi legkegyesebb adományt küldött. — Kinevezések. Szunyogli Zoltán, az új­helyi törvényszék joggyakorlója, a szegzárdi tör­vényszékhez aljegyzővé kineveztetett. — Révész Emil, polgári és felső kereskedelmi tanító Homon- nán, ugyanahhoz az iskolához a X. fiz. osztály 3. fokozatába rendes tanítóvá neveztetett ki. — Mutáció. Nevezetes szó a piarista ta­nárok életében. Annyit jelent, hogy közülök ki-ki megmarad-e eddigi helyén, avagy jó vagy rósz sorsa más helyre, más városba készteti őt, már t. i. a hogyan a rend kormánya parancsolja, hogy uj állomásán ismét folytassa a tanítás nehéz munkáját, vagy pedig élvezze jól megérdemelt nyugalmát. — Az újhelyi házban meglepő, ed­dig még nem tapasztalt változásokról értesülünk. De meg, hisz ebben a szóban, hogy „csá­bitó“, benne van a titulus viselőjének minden bűne. Lássa csak tisztelt kollegám, hisz ön a kifejezés és annak magvát ellenkezésbe hozza akkor, mikor az asszonyt sújtja morális Ítéle­tével. Vagy talán a csábítás győzelme lehet-e a természet diadala ? Ugyan ? Hát ha én lopásra, gyilkolásra csábitok valakit, akkor csak a gyil­kos, a tolvaj a bűnös ? Hát a csábitó nem ? Tény, hogy az asszony követi el a bűnt, hogy ő gyilkolja meg a férje szivét, hogy ő lopja el a férje és a háza becsületét, de nincs-e a büntető törvénykezés praxisában számtalan eset arra, hogy a csábitó méltóbb büntetést érdemelne, mint az elcsábított. Vagy elfogadjam azt, hogy a nő lelkében él a tilalom, a gát, a korlát és tartózkodás fo­galma, hogy az ő szivébe ojtogatja be a neve­lés, az uzus és az élet az önuralomnak és egy speciális büszkeségnek a magvait. És ezzel el­lentétben elfogadjam-e azt, hogy a csábitgatás a férfinemnek természetes joga. Hát elfogad­ható-e ez a két tendencia igy ? Igenis nem ! Mert, a mi tilalom, a mi gát, a mi korlát a nő részére: azon korlát megvédésének teljes súlyát a gyönge és törékeny asszony vállaíra helyezni kíméletlenség, méltatlanság és kegyetlenség. Segítsen azt megvédeni a férfiú. Vagy megvéd­hetne akkor, ha természetes jog gyanánt dik­táljuk neki a csábítást? Vagy milyen világ az, amelyikben a nevelés, az uzus, az élet az egyik részére az önuralomnak magvait hinti el és ugyanazon társadalom a másiknak természetes jogot ad a csábításra? Hát követelhet-e józan ész ily ellentétes áramlattal egészséges ered­ményt? Ki van zárva! Vagy követelhetjük-e a nőtől annak a bizonyos speciális büszkeségnek a megóvását, az erőt, a tilalmat, midőn ugyan- akkor felhatalmazást adunk a férfinak a csábi- FolyUtá* » mellékleten

Next

/
Oldalképek
Tartalom