Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-12-25 / 52. szám
egyáltalában iskolája nincs, tizenkilenc községben műveletlen és magyarul nem tudó tanítókat alkalmaznak és csak tizenkilenc községben tanitnak jól-roszul magyarul. Ez a statisztikai adat megdöbbentő, mert e szerint a magyar nyelv tanítása 76 község közül csak két községben felel meg a követelményeknek, 74-ben kielégítetlen. Ez a két község Homonna (két iskolával) és még egy másik oázis lehet. Ilyen állapotok uralkodnak Magyar- országon, hol nemzeti érdek parancsolja az iskolát és ilyen állapotok a felvidéken,*) hol a magyarosítás semmi ellentállásra nem talál. Pedig Zemplénben buzgó munkásságot fejtenek ki a tanügyi körök. Kétségtelen, hogy azért mulasztás terheli az egyházi köröket — közvetve talán a tanügyi közigazgatást is (? szerk.) — de a dolog nyitja sokkal mélyebben rejlik. A magyarság erejét teljesen megemésztő közjogi harcokban, az állam mostoha pártfogásában, mely a népoktatásra éppen háromszor annyit költ, mint Budapest a szemétfuvarozás és hótakaritásra Hát még milyen lehet a helyzet Ungban, Beregben, hol miveletlenebb s földhöz tapadtabb a nép és a hol nemzetiségek közé ékelt magyarság nem létezik. A népoktatási törvény értelmében pedig 30 lakó kérésére állami iskola állítandó fel! Hogy pedig a jó iskola a magyarosítás terén mit mivelhet: azt Ujhely, Gálszécs, Nagy-Mihály, Varannó stb. eléggé mutatja. A társadalom a magyarosítás terén szintén közönyös. A Zemplén-vármegyei magyar nyelvet és népnevelést terjesztő egyesület tere nagyon szűk, a „Felvidéki Közmivelődési Egyesület“ pedig csak Szepes-vármegyére terjeszti ki szárnyait. És ne felejtsük el, ha idegen ajkú fiaink kikerülnek az iskolából: családi körükbe térnek vissza és elfelejtik nyelvünket. Visszaesnek oda, honnan az iskola csak oly nehezen tudta őket kirántani. A nyugati egynyelvű kultur államokban is űzött továbbképzés, népegyesületek stb. nálunk nem létesittetnek. Az iparos, a föld népe, a munkás látóköre legföljebb az elemi iskola ismeretéig terjed, idővel ez is, meg a magyar- nyelv is elvész. De műveletlen maga a magyar köznép is. Művelésűkkel épp oly keveset törődünk, mint a nemzetiségiekével. Pedig, ha az idegen nyelvűek körül lennének véve miveit magyar lakossággal : éreznék az innen kiáradó szellem hatalmát s látnák, hogy a magyarság nem csupán számánál, hanem intelligenciánál és miveltségénél fogva is vezető szerepre van hivatva. Ezért kell mivelnünk a magyar fajt... . hogy a magyar nyelvű nép olyan legyen, mint a nap: kihasson messzi vidékre is, hevítsen és világítson! _________ Székely Áron. *) A mi statisztikánk (a „Zemplén“ naptárának hivatalos része) azt mutatja, hogy a vármegye hat felső járása területén 128 községben nincs, ugyanott 203 községben van iskola, tehát a hiány cc. 63%; — és pedig nincs iskola: a sztropkói j. 44, a homonnai j. 38, a szinnai j. 18, a varannai j. 14, a gálszécsi j. 10 és an.-mihályi járásnak 4 községében. E hat j. területén oskola nélkül siny- lik tehát 34,046 lélek! Ezt a számot nem mi födözzük föl; tudja, látja s viaskodik vele már évtizedek óta a tanügyi közigazgatás. És hogy az a szám ma már csak félig olyan ijesztő, mint volt még pár évtizeddel ezelőtt is: ebben minden jóakaratu tényezőnek meg van a maga érdeme. Ismételjük, éspedig legjobb tudomásunk szerint, hogy a legutóbbi lő—20 év o téren egy egész század mulasztását iparkodott jóvátenni s iparkodik helyrehozni, ameny- nyire csak lehet. Ugrás nincs a természetben! Lassan-las- san, mert ezen a téren így haladunk messzire, az 1893. XXVI. t.-c. ben foglalt jótétemény majd csak kiárad és betölti közéletünk tanügyi mezején is az iskola hiányt! Szerk. A természet közepibe ; Hol a testek már véget leltek S kezdődnek már az égi lelkek — Mint azok kapcsoló szeme. Minden világnak kapcsa lettem Es az anyag végső foka, A lények középpontja bennem S az Isten kezdővonala. Testemmel porban henteregvén, A villámnak parancsol elmém .. . Féreg vagyok és isten én ! De lennék bár csodásb teremtmény Honnan eredtem, azt nem sejtném S magamtól nem létezhetém. Te alkotál, Teremtő, engem, Bölcseséged müve vagyok! Királyom s lelkem lelke : Isten, Létet s mindent kezed adott; Igazságod szüksége adja, A sir mélyét, hogy áthidalja A nem múló lét, az enyém; Hogy létem a halálba térjen Es lelkem igy örökre éljen Halhatatlanságod helyén. Megérthetlen, felfoghatatlan, Tudom azt, hogy képzeletem Rajzolni téged árnyékodban — Még arra is erötelen. De ha magasztalás kell néked, A vármegye közgyűléséről. A tárgysorozatnak, helyesebben a dec. 20. és következő napjaira kitűzött közgyűlés elnöki meghívójának 16. pontja, mely szerint a „csongrádi átirat“ is szőnyegre volt kerülendő, szokatlanul nagy számban hozta együvé a bizottsági tagokat. Azok, a kik netalán nagyobb emóciók felköltésére voltak előkészülve és netalán tán hevesebb alkotmányos csete-paté élvezetével gondolták felajzani idegeiket: csalódva távoztak erről a közgyűlésről; mert a „csongrádi átirat“, mely igénytelen véleményünk szerint ma már erősen túlhaladott álláspontot foglal el, minden pro- és kontra-nyilatkozat nélkül, a karácsom béke rezignáló hatása alatt „egyhangúlag tudomásul vétetett“ s ma már ott élvezi örök nyugodalmát ő is a hivatalos iratok kriptájában : az arkivumban . . . És igy maradtunk, mint voltunk: politikai téren is egyességben, békességben. A vármegye Karácsonjának öröm-poharába nem vegyült üröm- csepp. Mindannyian, akik jelen voltunk az ősi teremben, nem gyülölséget, hanem békességet hordozva szivünkben távoztunk. A szivek békességes hangulata édesítse meg a szent Karácson örömeit! * De beszéljen maga a közgyűlés jegyzőkönyve : „Főispán ur Öméltósága a szép számban egybegyült bizottsági tagokat üdvözölvén, az adminisztráció rendes menetéről, a közpénztárak, valamint a főszolgabirák pénzkezelésének kifogástalan állapotáról a bizottságot megnyugtatja; a tisztviselők buzgalmáról elismerő dicsérettel nyilatkozik. — A mezőgazdasági viszonyok kedvező helyzetét, az ez évi jó termést, mely még a felvidéken sem hagyott kívánni valót hátra, megemlítve, a homonnai és a szinnai főszolgabirák buzgalmáról, hogy t. i, a burgonya-fajok fölfrissitésével a felvidék fő táplálékát biztosították, elismeréssel nyilatkozik és ajánlja úgy a hatósági közegeknek, mint a lelkészeknek a szegény nép anyagi gondozását. — Úgy értesülvén továbbá, hogy egy bőter- mésü és jó minőségű zabbal tett kísérletezések meglepő eredményeket mutattak föl; ajánlja, különösen a felvidék lakosainak, hogy a vetéshez szükséges mennyiség adományozása végett a nagyméltóságu földmivelésügyi minister úrhoz folyamodással forduljanak. -- A szőlők felújítása nagy lendületet vett s már is szép eredményeket mutat föl; az ez évi termés ha nem is volt nagyon bő s az árak fényesek, mégis nagy örömére szolgál, hogy egy nem jóbarátjának jóslata — a ki a gazd. egyesület szőlészeti és borászati szakosztálya elnökévé lett megválasztása alkalmával ezt az eljárását kortes-fogásnak jelezve, azt jövendölte, hogy működése eredményhez vezetni nem fog — nem teljesedett be, sőt az ellenkező lett. már eddig is az eredmény. (Éljenzés.) — A borhamisítás megakadályozására a szőlészeti bizottság és hatósági közegek minden lehetőt elkövetnek*) de fájdalom, hogy az eredmény eddig nem kielégítő ; mert az e tárgyban alkotott törvények és Utasítás oly mértékben megköti a hatóság kezét s oly nehézkessé, késedelmessé tette az eljárást, hogy azok alapján alig lehet a bűnösöket megbüntetni (Úgy van!) s ha mégis ellenükben a tiltott cselekmény megállapittatott, a kiszabott bün•) S ebben őket a megvesztegethetetlen és nem befolyásolható helyi sajtó is hathatósan támogatja. Szerk. Az ember lelke mással téged Imádni nem tud, nem lehet: Mint szüntelen’ hozzád repülve És előtted megsemmisülve Ontani hálakönyeket. Oroszból: Máthé Miklós. Karácsom emlékek ... — A „Zemplén“ eredeti tárcája — Valahányszor a Karácson közeledtét érzem, mintegy újra átélvezem azokat az elmúlt jó időket, mikor még oly szivrepesve vártam a Karácsont, melyet oly körben töltöttem, hol szeretet és béke sugárzott minden arcról, hol a mai merev udvariaskodó társadalmi formák helyett jóleső és naiv őszinteség uralkodott s vidámság, jókedv aranyozta be a társaság kedélyét. Lelkem legelrejtettebb fiókjában tartogatom ama karácsom emlékeket, melyeket azok a boldog napok hagytak keblemben. Midőn évente, igy Karácson táján, a képzelet szárnyai elvisznek emlékeim színhelyére, újból és újból átélvezem az ott élvezett gyönyöröket, s lelkem mintegy megifjul azokban az emlékeken. Lelki szemeim előtt újra lejátszódik egy boldogan eltöltött Karácson annak összes előzményeivel együtt... Tisztán látom, mily szép reményekkel néztem a Karácson elébe, kezemtetés oly csekély, hogy azzal alig vannak büntetve ; pedig ha a Tokaj-Hegy alj a borvidékének hitele, a melyet most visszaszereznünk nagy részben már sikerült, ismét elvész: ez sokkal nagyobb kárára lesz a szőlőbirtokosoknak, a kik igen nagy áldozatokat hoztak szőlőik újraépítésével, mint volt, az a virágzás, mely a filok- szera-pusztitásnak esett áldozatul (Úgy van l). — Tudomására jutván annak, hogy különösen N.-Mihály vidékén az őszi vetésekben az egerek felette sok kárt tettek; miután e csapás ellen lehet, még pedig igen olcsón lehet védekezni : ajánlja gazdatársainak, hogy szükséges felvilágosítások és útbaigazítások végett forduljanak a gazdasági egyesülethez, mely készséggel fog felelni kérdéseikre. — Végre a bizottság tagjainak boldog ünnepeket és uj évet kívánva : a közgyűlést megnyitottnak és a tanácskozást megkezdhetőnek jelentette ki. A vármegye főjegyzője Öméltóságát elnöki székén és díszes főispáni állásában a bizottsági egybegyült tagok, úgyszintén a vármegyei tisztikar nevében üdvözölvén, megköszönte a tisztikar nevében Öméltóságának javadalmazásuk javításának sürgetése körül kifejtett buzgóságát; egyszersmind biztosítván jövőben is kitartó és lelkiösmeretes munkásságukról: a hála és szeretet kifejezésével hosszantartó boldog életet kívánt. “ A fölhangzott éljenzés után s napirend előtt Lengyel Endre dr., a napirendhez szólva kérte, hogy első sorban a „csongrádi átirat“ tárgyaltassék. — Mizsák István t. főügyész, a vármegyei szabályrendeletre hivatkozva, kijelentette, hogy az átirat tárgyalásának soronkívülisége ellen ugyan nincs kifogása^ — de midőn, mint most is, választások és a vármegyei köz- igazgatás legvitálisabb érdekei hívják föl első sorban a törvényhatóság ügyködését: a mellett foglalt állást, hogy minden más tárgyat megelőzve a választás és a névszerint való szavazást igénylő ügyek tűzessenek napirendre. (Lengyel dr. 20 bizottsági tag aláírásával névszerinti szavazást kér a tanácskozás sorrendjének eldöntése fölött.) Wiczmándy Ödön biz. tag a tiszti főügyészszel polemizál, a törvényre hivatkozik és a Lengyel indítványát pártolja. A főispán a napirend dolgában megnyugtató kijelentést tévén, t. i. hogy g titkos szavazás formájában eszközlendő választások megtörténte után a „csongrádi átirat“-ot fogja kitűzni napirendre — Lengyel dr. az elnök kijelentésében megnyugodott és indítványát visszavonta. Most következett a közig bizottságból törvény szerint kilépett öt tagnak, úgyszintén a központi választmány 34 tagjának titkos szavazással történt megválasztása, — minek kihirdetett eredményeként közig, bizottsági tagokká lettek ismét: Dókus József, Mailáth József gr., Fejes István, Molnár Béla dr. és uj tagul Sté- pán Gábor helyére, minthogy ő a bizottság elnökéhez intézett levelében kijelentette, hogy a közig, bizottsági tagságtól ez idő szerint visszavonulni kíván, — megválasztatott ’Sennyey Miklós br. A központi választmány tagjaiul megválasztottak : Id. Bajusz József, Ballagi Géza dr., Budai Ákos, Czibur Bertalan, Dókus József, Dókus Ernő, Dókus Gyula, Fejes István, Görgey Gyula (Tállya), Halász József, Kelemen Kálmán, Kun Frigyes, Lehóczky Endre, Lukovics Géza, Lengyel Endre dr, Mailáth József gróf, Mauks Endre, Meczner Béla, Meczner Gyula, Molnár Béla dr., Potoczky Dezső, Reichard Mór, Spilben volt már a meghívás, melyet oly epedve vártam .. Emlékszem még, mint zavarta meg édes reményeimet a csúf időjárás .,. Három heti eső ejtette rémületbe a béke és szeretet alkotójának, Jézusnak, születésnapja után sóvárgó emberiséget. Fekete Karácson lesz, hallatszott mindenütt, fekete karácson lesz, mutatták az esőtől átázott esernyők. Karácson előtt négy nappal még szomorúan ballagtam haza a nagy sárban. Egyik gum- micipő lenn maradt a lábamról s megtelve a talaj piszkos nedűjével eltűnt a sár fekete mélységében, Oda minden reménység! Nem vakációzom, sóhajtottam csendesen, Az idő nem utazásra való. Jó anyám, ki látta csüggedésemet, biztatóan mondogatta: ne félj, az idő még megváltozik, Karáesonra még nagy hó lesz, mely fehérré varázsolja majd a béke ünnepét. Anyám próféciája teljesült, Karácson előtt két nappal lehullott az első igaz tartós hó, vastag palásttal takarva a múlt idő sáros szennnyét. Tehát nem hiába epedtem a karácsom vakáció után. Az időjárás is kedvezett. Karácson első napján tiszta száraz idő hirdette, hogy ma van a béke apostolának születésnapja. — A déli vonat vidáman zakatolva vitte magával a karácsom utasokat, köztük engem is, némelyek szüleikhez, mások rokonaikhoz utaztak, hogy családi körben ünnepelhessék meg a szeretet ünnepét. Engem is elvitt oda, hová már oly rég vá. Folytatta a* I, mellékleten.
