Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-12-18 / 51. szám

nélkül mellőzhetik; másrészt, hogy az emberi nyomor enyhítésére, valláskülönbség nélkül ál­dozatot hoznak. Mindazokat tehát, kik a kon­vencionális B. u. é. k.-t magukon cipelő bilé ták gyártásánál többre becsülik a jótékonyság gyakorását : bizalommal kérjük, szíveskedjenek váltságaikat a „Zemplén“ kiadóhivatalához an­nak idején eljutattak Mi pedig mindazok nevé­ben is, kik uj „évi gratulációikat az újhelyi árva­ház javára megváltják a jövő január 1-én meg­jelenő számunkban kifejezést adunk uj évi kö­szöntésünknek. A „Zemplén“ szerkesztősége és kiadóhivatala ezennel megnyitják az adakozást négy koronával. Ujhely város virilistái. Ujhely ren­dezett tanácsú város képviselőtestülete tegnap d. u. Matolai Etele alispán elnöklete alatt közgyű­lést tartott, amelyen a város legtöbb adót fizető polgárainak, vagyis a képviselőtestület virilis tagjainak névjegyzékét felolvasták és hitelesí­tették. A tagok névsora a következő. Rendes tagok: Windisgrütz Lajos hg., Wallis Gyuláné gfné, Újhelyi Népbank, Katinszky Géza, Juhász Jenő, Dókus József, Reichard Salamon dr., Dókus Ernő, Roth Bernát, Schön Sándor, Bá- nóczy Kálmán, özv. Magdzsár Imréné, Haas Lipót, Haas Bernát dr, Szent-Györgyi Vilmos, Schön Vilmos dr., Magy. állam vasút, Meczner Gyula, Hornyay Ferencné, Ambrózy Nándor, Bessenyei Gáborné, Kincsessy Péter, Újhelyi takarékpénztár, Hönsch Dezső, Szunyoghy Dezső, Rosse József, Teich Zsigmond, Löwy Adolf, Korinko János, Csaszlovszky Jánosné, Haas Fülöp, Mezőssy Menyhértné, Lepesch Jakab, Ligeti József dr., Képes Gyula, Nyomárkay Kálmán, Roth József, Izsépy István, Fejes Ist­ván, Nagy] „Ármin dr., Szepesi Arnold Elek Nyomárkay Ödön dr., Horváth Endre, Steiner Lujza, Bernátli Elemér, Bernátli Aladár, dr., Sándor, Klein Mórné, Guttmann Izrael, Újhelyi Status-quo hitközség, Nagy Lajos Béláné, Os- vath Ferenc, Reichard Gyula, Langermann Ká­roly, Barthos Tivadarné, Bajusz József, Gottlieb Heimann, Lefkovics Mór, Widder Gyula, Dókus Mihály, Zsarnay Lajos, Weinberger Márkusz, Szakácsy Józsefnó, Fridrich Mór, Zinner Henrik, — Póttagok: Schwarcz Farkas, Klein Salamon, Lojcsa András, Wessely Mór, Decsényi Józsefné, Klein Géza, Gottlieb Sámuel, Szent-Györgyi La- josné, Markovitz Miksa, Nyomárkay Paulin, Deutsch Adolf, Smotzer Péter, Olcsváry Fer- dinándné, Marossi (Horovics) János, idb. Nye- viczkey József, Klein Bernát, Kun Frigyes, Csehy Péter, Szedlák János és Főző Péter. — Kinevezések Iíarsa Elemér maros- ludasi járás bírósági aljegyző, kedves földink, az újhelyi törvényszékhez jegyzővé, — Érdeky Jenő újhelyi törvényszéki joggyakorló pedig a sajó-szent-péteri járásbírósághoz aljegyzővé ne­veztetett ki. — Ismerkedőest Ujhely város kaszi­nójának tagjait több tag felkérésére, Dókus Gyula elnök, e hó 10-én a Friss-vendéglő ét­kezőjébe barátságos estére egybehívta. Mintegy 60-an látogattak el erre a kedves alkalomra, kik a terített asztalokat mind elfoglalták. Á pompás hangulatban indult vacsora első fogása után fölállott Dókus Gyula elnök s tudósítónk följegyzése szerint körütbelül a következőket mon­dotta : „Uraim! Tisztelt Tagtársak! Mindenek előtt köszönöm, hogy ily szép számban voltak szí­vesek meghívásomnak engedve eljönni. Örömmel tettem eleget több tagtársam részéről a közgyű­lés befejezésével hozzám intézett egy barátságos összejövetel meghívójának kibocsátása iránt való óhajtásának; mert ezzel egyrészt alkalmat vél­tem szerezni egy kedélyes estét önökkel el­tölteni; másrészt mert reméltem, hogy a válasz­tásoknál mindenkor előfordulni szokott s itt is még netalán meglevő hullámok a kölcsönös érintkezés révén eloszlanak. Meggyőződésem sze­rint minden társadalmi társaskör létcélja: egy kellemes otthon teremtése és a közművelődés terjesztése, létfeltételei: a kölcsönös bizalom és egyetértés ápolása; dísze pedig az egymás iránt tanúsított tisztelet. Ily nézeteket vallva, kívá­nom én a s.-a.-ujhelyi kaszinót vezetni és fej­leszteni. Éhez kérem én a tisztelt tagtársak szives és oszthatatlan támogatását és semmi máshoz ; mert nekem személyes céljaim nin­csenek s ha lennének azt is egész őszintén meg­mondanám, a mennyiben legyenek meggyőződve, hogy nekem ehhez van elegedő erkölcsi és fizi­kai bátorságom : megmondani terveimet és cél­jaimat. Igen uraim én magam elé e társaskör felvirágoztatását tűztem s erre fogok minden erőmből törekedni; ha önök, mint a mit meg­választásom percében is kértem, őszinteséget és bizalmat tanúsítanak irántam, mert e kettő nélkül teremteni s ápolni legnagyobb igyekezet mellett sem lennék képes, társas körünk virág­zóbb életének kezdetét már már most konsta­tálhatom. Az általam felette óhajtott egyetér­tésre ürítem áldomáspoharamat, kívánva, hogy azt mi se zavarja meg s kaszinónk soká, soká virágozzék!“ — A lelkes és szép pohárkö­szöntő szűnni nem akaró éljenzést, zugó taps­vihart keltett, mert a hatásos felköszöntő, mely bizonyos mtiködésirányt szab meg a jövőre nézve, kaszinónk minden tagjának tetszését megnyerte. — Ennek a dikciónak a hatása alatt köszöntötte fel Reichard Soma dr. a kaszinónak közsze­retete elnökét és igen érdemes Dókus Gyulát, mint Ujhely városnak tősgyökeres pol­gárát, a kihez gyermekkora óta a tisztelet, be­csülés fűzi s a kiben jeles tulajdonságainál fogva, megtanulta a tökéletes embert ismerni, ezt „a ki minden nemes jótékony intézménynek s ál­talában a közügyeknek vezetője és társadalmi életünknek is szerepvivője“, — a kinek tapintatos és helyes vezetése alatt csakis virágozhatik és emelkedni fog a városi kaszinó. — A lelkes éljen­zést és tapsokat keltett beszéd után Grünbaum Simon ürített pohárt a választmányért, fölhiva annak tagjait, hogy ne csak titkos érzésekkel, vagy szándékkal támogassák a kaszinó érdekeit, hanem oda mentül gyakrabban el is járjanak. — A tet­széssel fogadott felköszöntőt gyors egymásután­ban követte Barthos József, Székely Elek, Os- váth Ferenc, Vágó Gyula, Szent-Györgyi Vil­mos, Kleszky Gyula, Klimó Menyhért, Klein Artur, Gyarmathy Béla s még többek felkö­szöntője: az elnökre, a békés egyetértésre, a ka­szinó jövendőjére, az állhatosságra stb. Ezen- közökben aztán a lelkes hangulat és jókedv fokról-fokra hágott, a harmóniába semmi dis­szonáns hang nem vegyült. Éjfél után háromra járt az idő, mikor a vidám társaság oszladozni kezdett­— Jegyváltás. Vármegyénk egykor nagy népszerűségnek örvendett, ékesszavu és tollú volt tb. főjegyzőjének, néhai Füzy Kálmán felejthe­tetlen barátunknak bájos és szellemes leányát, Ilonkát, eljegyezte pálóczi Horváth Miklós tart. főhadnagy, beregvármegyei tisztviselő és föld- birtokos, a nagynevű pálóczi Horváth Máriának unokaöcscse. Az ünnepies gyürüváltás a kará­csonyi ünnepek alatt Fényes-Litkén, a boldog menyasszony sógora Petrovay János házánál fog családi körben megtartatni. Sok boldogságot a fiatal párnak! A „Gutglas és Bendetz“ mádi bor­nagykereskedő cégnek egyik társa, abból az alkalomból, hogy tudósítónk hamis borok gyár­tásáért lapunk múlt számában pellengérre állí­totta, mint értesültünk, a e napokban látogatást tett a kiadóhivatalnál és ott kijelentette, hogy a „Zemplén“ ma egy hetes számába tudósí­tónk a cég mádi pincéjében foganatosított ható­sági szemle megtartását elferdítve, az eredményt, pedig túlozva adta elő. Mindössze is csak annyi történt, úgymond, hogy a szerencsi járás fő­szolgabírója a neki gyanúsnak tetszett borok­ból mintákat vett s azokat hivatalos pecsét alatt vegyi elemzés céljából az országos bi­zottsághoz fölküldötte. A müboroknak Mád utcáin éjjelen át történt elfolyatásáról szóló hi- reztelés sem egyéb, mint merő mese, mert a „Gutglas és Bendetz“, cég mádi pincéjében a bor­készletek épp úgy állanak a hatósági szemle után, mint állottak a hatósági betekintés előtt. — Hallottuk még azt is lapunk kiadóhivatalá­tól, hogy a t. cégtárs ur — nevét nem tudjuk — bennünket megfenyegetett, hogy a cég pin­céje szüztiszta becsületének a nyilvánosság előtt történt ama meghurcolásáért sajtóperbe fog ci­tálni. — Ott leszünk ; de addig is tudatjuk t- olvasóközönségünkkel, hogy a mi tudósitónk információja nem az „úgy mondják, úgy halot­tam“ utcai terefere hitelére volt és van alapítva, hanem tudósitónk oly tekintélyes egyén, aki szavahihetőségében egy percig sem enged kétel­kedni senkinek sem megtorolatlanul — Egy­előre ennyit. A szerkesztő. — Kaszinói mulatság. A városi kaszinó, mint értesülünk, a jövő január hóban, vagy február hó elején egy nagy szabású mulatságot szándékozik rendezni. Vájjon közvacsora, bál, vagy műkedvelők szinielőadással egybekötött táncmulatság lesz-e az az alkalom: a fölött a rendező bizottság még nem határozott. — Műkedvelői szini előadás. A s.-a.- ujhelyi iparosok önképző egyesülete mához egy hétre, vagyis Karácsony első napján, a városi színházban, rendes színházi helyárakkal, jóté- konycélu műkedvelői előadást rendez. Ez alka­lommal Tóth Ede népszínműve ,,A Falu Rosz- sza“ kerül színre. A nevezetesebb szerepeket a következő hölgyek és urak töltik be u. m.: Finum Rózsi, a színdarab pacsirtája: Deutsch Honórka; Feledi Boriska: Fetykó Irén; Bátki Tercsi: Csernyiczky Mariska; Tarisznyásné: Pusztai Erzsiké; Csapóné: Kovács Mariska ; Sulyokné: Gyulai Juliska; Gonoszné : Szemán Ilonka. — Feledi Gáspár: Ignáth József; Feledi Lajos: Hlavathy Béla; Göndör Sándor : Friss Heiman; Gonosz Pista: Szőllősy Endre stb. stb. — Je­gyek már a mai naptól kezdve válthatók a „Zem­plén“ kiadóhivatalában : Werner Miksa, egyes, főpénztárosnál. — Az előadást zártkörű tánc- mulatság követi, melyre a meghívók e hét fo­lyamán külön fognak szétkiildetni. — Bor- és pincevizsgálat. Az elmúlt héten, feljelentés következtén Horváth, István szolgabiró, Sehőn Hugó járásorvossal és Schmidt Lajos rendőrtanácsossal, Lőw Wolf újhelyi bor­nagykereskedő pincéjét, melyben a tulajdonos állítása szerint olasz borok vannak elhelyezve és bár semmi bőrgyártásra vagy hamisításra valló anyagot vagy eszközt nem találtak, mind­azonáltal több hordókból mintát vettek, a me­lyet a törvényszabta módon vegyi összetételére nézve meg fognak vizsgáltatni. — Békéi Józsa hegedüvirtuóz hang­versenyére f. hó 14-én, fájdalom, csak kis számú közönség gyűlt össze a vármegye szókházának nagytermében. Nemcsak azért érezzük a fájdal­mat, mert a jótékonycél, t. i. árvaház-alap gya­rapítása, ez alkalommal jótéteményhez nem igen jutott, de azért is, mert a fenomenális tehetségű fiatal hegedümüvésznő egy méltatlan csalódás érzetével formálhat véleményt közönségünk mű- érdeklődéséről, a mit sietünk kimenteni azzal, hogy aznap este éppen útját állotta annak a ked­vezőtlenre fordult időjárás. — De a gyérszámu közönség, melyben erősebb volt a szellemi él­vezet, mint a testi kényelem szeretete és a mely a kellemetlen idő dacára is ellátogatott a hangver­senyre, elragadtatással szól a művész-kisasszony brilliáns hegedüjátékáról, melynek hallgatása valóban fejedelmi élvezetet nyújtott. Fönség és egyszerűség: a szépnek ez a két mértéke az, a mi formát szab a Békéi Józsa k. a. művészetének és annak föltétien tetszést biztosit. Műsorának „piece de resistance“-a Tartini „Ördög Trilla“-ja volt, melyben nemcsak nyirettyűjének varázserejét, de igézetes színező hatalmát is bemutatta. Já­tékában, interpretálásában szinte a Tartini dóvaj koboldjait véltük megelevenedni. — A zongora- kisóretet Molnár-Dohnál Anna úrnő szolgáltatta, még pedig olyan perfektséggel, a minő kíséretet a hegedümüvésznőnek világotjáró kőrútján nem mindenütt szolgáltatott a kedvező alkalom. Effélét akart tolmácsolni az a sok és sürü taps is, a mi játékáért fölhangzott a teremben. — A műsor változatosságához Kucsera Margit urhölgy Weber „Conzerto“-jával, —- Olchváry Ernő ur pedig gordonkán előadott „Magyar-egyveleg‘‘-ével já­rultak. Ügyes, kedves, élvezetes közreműködé­süket zajos tapsokkal honorálta a közönség. — Önzők volnánk az alkalom iránt, ha azzal nem végeznők rövid referádánkat, hogy: a viszonlá- tásra! de már akkor, reméljük, zsúfolásig telt ház előtt! — Országos vásár. A karácsonyi vásár, a mely máskor oly népes szokott lenni, sehogy sem sikerült és pedig a rossz idő miatt, mert, eltekintve attól, hogy az utakat boritó irtózatos sár a közlekedést nagyon megnehezítette, a vá­sárt megelőző éjjel és reggel, először e héten, valóságos hózivatar dühöngött, a mi aztán so­kakat visszatartott a vásártól. Az iparosoknak úgyszólván semmi vásárjuk nem volt, úgy hogy vevő hiányában sokan ki sem pakoltak. Szarvas- marhát mindössze 1435 drbot, lovat pedig 309 et hajtottak eladásra; a szarvasmarhából elkélt 308, a lovakból 62. A sertésvásár eléggé élénk volt. Lopásról a rendőrség nem értesült. — Lemondott szerkesztő. Fölkértek a következő sorok közlésére: A Nagy-Mihályon megjelenő „Felső-Zemplén“ cimü hetilap felelős szerkesztője, Gál Vilmos, a lap szerkesztéséről lemondott. A „Felső-Zemplén“ a szerkesztő-vál­tozás dacára tovább is fenn fog maradni. A szerkesztésért a felelősséget ideiglenesen a ki- adóhivatal vállalta el. — Eljegyzés. Tiszadobi Dobos Gyula m. kir. csendőr-százados, s.-a.-ujhelyi szárnyparancs­nok, e napokban jegyezte el Somlyói és óvári Szilágyi Ilonát, Somlyói és óvári Szilágyi Fe­renc földbirtokos leányát, Nagy-Szeretván. — Nekrolog. F. hó 12-én temették el özv. Dercsényi Kálmánná, szül. Boronkay Tekla u"nőt a legnagyobb részvét mellett Nagy-Mi- hályban, ahol özvegységének utolsó éveit töl­tötte. A megboldogult leánya volt Boronkay Albertnek, 1849-ben Zemplén-vármegye kor­mánybiztosának, hű hitvese Dercsényi Kálmán 1848/49 iki honvéd huszár-századosnak később kir.közjegyzőnek.Mint fiatal serdülőleány élte át a „nagy időket“ és a mig az a nemes ifjú, kit a sors férjéül szánt, Bem-apó mellett Erdélyben harcolt és a csatamezőkön 14 sebet kapott, édes atyja pe­dig mezítelen honvédéink ruházatának, fegyverze­tének kiteremtésén fáradozott; ő és testvérei otthon tépéscsinálással foglalatoskodva bocsá­tottak hő fohászokat a magyarok istenéhez, hogy a hős honvédeket győzelemre vezérelje! — A legodaadóbb gondos nő és édes anya később, aki ezzel és a mindenki iránt tanúsított szives lekötelező bánásmódjával a legáltalánosabb köz­szeretetét és tiszteletet szerezte meg magának. Igaz tisztelőinek óriási száma látható volt teme­tésén, hol, a folyton szakadó eső dacára, nemcsak egész Nagy-Mihály és vidéke, de sőt a messze távol vidékekről is igen sokan jelentek meg, hogy a kiváló honleány koporsójától végső bú­csút vegyenek és utolsó kegyeletüket lerójják. Megható volt látni a gyásztól feketéllő hosszú menetet, az igaz könyeket, melyek a távozónak emlékét megszentelték és azt, hogy a kereske­Folytatás a II. mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom