Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

nem érhette, mint mikor a vmegye tanítóságának választottjai itt tanácskoznak a tanügy fejlesztéséről, a tanítóság anyagi és szellemi elő- haladásáról. A választmány kifejezést is adott abbeli örömének, hogy S.-A -Ujhelyben, a vármegye székhelyén ily intézet valahára életet nyert, mely hivatva lesz a vmegye különböző vidékéről ide zarándokoló tanítóknak állandó mintául szolgálni, hol látni fogják, hogy az iskolának a tanításon kívül mi szerepe jut társadalmi és vallásfelekezeti szempontból; miként egyesíti a közművelődés, a hazaszeretet nemtője a legkülönféle elemeket rang, osztály és vallásfelekezeti különbség nélkü egy tömör egész- szé, melyből majdan a vallásosságnak felbaráti- és hazaszeretetnek üdve fakad.

Teljes elismeréssel van ezért mindazon tényezők és egyének iránt, kik ez intézmény lé- tesülése érdekében nagy anyagi áldozatot hoztak és személyes befolyásuk egész súlyát vetették közbe. Ezek: S.-A.-Ujhely város közönsége, a ref. hitfelekezet, a magas kormány, Molnár István főispán, Dókus Gyula, Dókus Ernő őméltóságuak, Fejes István és végre Nemes Lajos kir. tanfelügyelő, ki 1882 óta, tehát 16 éven át fáradozott, mig szive legforróbb vágya részben teljesült, mert teljes csak akkor lesz, ha a főcél, t. i. a polgári leányiskola, S.-A.-Ujhely városában annyira nélkülözött intézmény valósulni fog.

A választmány végre üdvözli a tiz tagból álló tantestületet, kik szaporítják az egyesület köteles tagjainak számát és azok élén álló igazgatót, Vágó Gyulát, az egyesület veterán tagját, jelenlegi alelnökét, ki ez évben töltötte be 25 évi tanítói fáradságos működését és kifejezést ad végre abbeli reményének, hogy ez iskola a vmegye tanitó-egyesületnek egyik büszkesége leend..

Álljon itt különben a választmányi gyűlés tárgyilagos lefolyása: Elnök üdvözli a nagyszámban megjelent tagokat, üdvözli a gyűlésen megjelent kir. tanfelügyelő urat, Isten áldását kérve a munkálkodásra, a gyűlést megnyitja.

Elnök megemlékszik a nagy veszteségről, mely hazánkat érte megboldogult Nagyasszonyunk Erzsébet királyné gyászos halálával, kéri utólagos jóváhagyását ama intézkedésének, mely szerint a tanitó-egyesület fájdalmát kifejező részvétiratát a tanfelügyelőség utján a legmagasabb helyre jutatta, indítványozza egyben, hogy a vmegye tanítósága a kegyelet jeléül a lehetőséghez képest „Erzsébet fákat“ ültessen. A választmány állva hallgatta végig elnök előterjesztését és egészében magáévá tette.

Elnök szives örömmel üdvözli Vágó Gyula állami iskolai igazgatót, ki hü munkálkodásban és köztiszteletben 25 évet töltött a tanítói pályán, ki az egyesület közül, jelenleg is mint annak alelnöke sok érdemet szerzett. A választmány jegyzőkönyvileg ad kifejezést ebbeli örömének és a jubilánst egyenkint üdvözölték. Vágó Gyula meghatottan mond köszönetét a nem várt kitüntetésért és a jókivánatokat szívből viszonozza.

Szóba került a módosított alapszabály. Több oldalról történt felszólalás után a választmány kimondta, hogy a módosítás egyes pontjai az időközben kibocsátott miniszteri rendeletek folytán tárgytalanná váltak, igy megmarad a régi alapszabály mellett és annak a tanügyi rovatban való kinyomatását elhatározta.

Nagyobb vitát keltett 10—12 bodrogközi tanítónak azon kérelme, hogy ők ezutánra is mint önálló kör működhessenek. A választmány helyezkedve a közgyűlés ama határozatára, mely szerint az egyesület csupán 2 körben, alsó- és felsőkörben működhetik, a bodrogközi kartársak kérelmének helyet hem adhat.

A nap- és fuvardijak érdekében beadott kérvény sorsára elnök jelenti, hogy ez ügy véleményadás céljából jelenleg a vmegyei tanfelügyelőség kezében van, honnan az a tanítóság javára adandó véleménynyel fog remélhetőleg a vmegyéhez visszakerülni.

Elnök jelentése a tagok számáról, a körök megalakításáról, azok munkálkodásáról, számadásairól, tudomásul vétetik.

Kárpáti Péter b.-zsadányi küzs. tanító az egyesület pénztárosa az egyesület javára 20 koronát ajánl fel. A választ, köszönetét szavaz a nemes adakozásért és az összeget valamely pályamunka díjazására fordítja.

A vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felterjesztendő pályatételek kijelölésével a közp. munkabiráló-bizottság bízatott meg, fentartja azonban a tagok jogát, hogy bárki jelölhet tételt és azt az elnök utján a jelzett bizottsághoz beterjesztheti.

A „Zemplén“ tanügyi rovatának íentartása tárgyában a választmány javaslatot tesz a közgyűlésnek ; Seh. J. rovatvezetőnek elismerő köszönetét s.zavaz lelkiismeretes és buzgó munkájáért és a vezetésre továbbra is felkéri.

A körök számadásai sok és behajthatatlan hátrálékokat mutat fel, a választmány a hát- rálékok leírását fogja a közgyűlésnek ajánlani 1897-től visszamenőleg.

A közgyűlés idejéről és helyéről lévén szó, a választmány köszönetét szavaz a tokaji kartársak lelkes és szívélyes meghívásért, nemkülönben a szerencsieknek, de a közlekedési nehézségekre való tekintetből, különösen a felvidékiekre nézve, a választmány a közgyűlés megtartását a központban, S.-A.-Ujhelyben május hónapra határozta.

A vál. köszönettel veszi Érti H. tanfelügye- lőségi tollnok és Sikolya A. tarczali tanító által bejelentett felolvasásokat, de kéri őket az alapszabályokra való utalással, hogy dolgozataikat a közgyűlést megelőzőleg 4 héttel, tehát ápr. hóban az elnökséghez beadni szíveskedjenek.

Berecz K. a.-bereczkei kartársunk életrevaló eszméje és indítványa a „Tanítók háza“ tárgyában, nemkülönben az iskola és tanitók védelme tárgyában alkotandó szabályrendelet, bizottsághoz lett utasítva.

Elnöknek egy pedagógiai könyvtár felállítása tárgyában tett indítványa helyesléssel találkozott, annak helyéül a sárospataki tanítóképző lett javasolva. — Addig is mig ez létesülne, az ottani képző könyvtárosa felkéretik az ajánlott könyvek gondozására; a könyvek gyűjtésére ajánlkoztak: Dezső Lajos, Hodossy B. Vitt J. Beregszászy István és Érti H.

Az állami tanitók és tanitónők mint köteles tagok az egyesületbe való belépésre felkérettek, Vágó Gyula igazgatónak az állami iskola helyiségéért, mint házi gazdának köszönet lett szavazva, a 4 óráig tzrtó gyűlés befejezést nyert.

j£±. rcvat-vezető postája.

D. — Tokaj. Mint láthatja, szives kérelmüket, szívesen juttattam rendelkezési helyére. Mi késik nem múlik.

G. B. — Tokaj. Ügyében még nem intézkedtek fönt. Régi kézirat nem volt kezemnél. Csak prózában dolgozunk.

V. J. — E -Horváti. Szívesen vettem, sorra kerül.

K. L. — Bély. Szóról-szóra másutt közölve volt, reánk nézve nem bir többé az eredetiség jellegével.

CSARNOK

„Felhő Klári.“

(A ,s.-a.-ujhelji iparosok önk. köré‘-nek nov. 5-iki estéje.)

Irta: László Béla.

Fülem zug, ha a zsivajra, szemem szikrázik, ha a fényre és minden tagom fáj, ha a tolongásra gondolok, mely ezen az estén körülvett. Soha annyi drágakövet, drága toaletet és tarfejet egy halmazban városunkban nem /láttam, mint az iparosok ezen estéjén, az árisztokrácia soh sem volt még annyira képviselve a demokrácia körében, mint ezen az estén, soha annyi szép szem nyila szivembe, annyi hegyes könyök oldalamba nem iitődött, mint ezen előadás éjjelén.

Elhatározott szándékom volt a báli riporterek sorába állani, s kimerítő tudósítást írni az iparosok körének e legfényesebb estéjéről; de érett megfontolás után elálltam e szándékomtól. Honnan venném a színeket, hogy kellően ecseteljem e szinpompát, honnan az ismereteket, hogy leírjam e százféle toilettet, én, ki a selymet csak akkor tudom megkülönböztetni más kelmétől, ha az ujjamat végighuzva rajta, érzem, hogy az egyik simább, mint a másik. Honnan tudjam én melyik ruha selyem, melyik atlasz? Hiszen mindakettő fénylik, hogy ítélhessem meg vájjon a csipkék valódiak-e, vagy talmik? midőn a csipkékről csak annyit tudok, hogy azok annál drágábbak, mennél finomabb papirosba vannak göngyölítve.

Nem, báli riporternek gyönge vagyok s legjobb akarat mellett sem nyújthatom olvasóimnak egy fényes est képét. Mert a fény és tolongás leírása még nem báli tudósítás; a fényt elemezni kell, a tolongásban pedig lényeges, vájjon selyem, vagy más féle uszályokat taposunk e rongygyá ?

Tündéri álom volt ez valóban, úgy véltem, hogy furcsa tündéri zenét hallok egy díszes gyülekezetben a virágokéban. Láttam, hogy egyik érzelem sem hagyta idegenül a másikat, s min- deniknek rész jutott az élvezetben. Úgy láttam holdvilág volt, pázsitos dombnak oldalában szu- nyadozott a vadrózsa. Ami szirmot még be nem hullasztott az esti verőfény, az a porszálak arany koronája fölött gyöngéden összeborult, s az alvó virág folytatá nappali dalát, de halkabban, finomabban; álmodott fönszóval s álma illatozó dal, valami alig érezhető, csudás, messze túl a mindennapi durva érzék határán. Ez álmot tenni mélyebbé, boldogabbá gyűltek össze a többi virágok és zengtek a maguk bűbájos hangjain elandalitó karéneket, melyhez a fűzek lombja és a harmatos pázsit lehel kíséretet . . . A hűvös légben oly költemény áradozik, a mely kifejezi a létnek minden titkát, az életnek minden gyönyörét s a küzdelemnek minden keserűségét. Ember ilyet sohasem érzett, hát még hogy Írhatott volna ? Hisz a hideg betű, de már a

kimondott szó is, kíméletlenül letörli az érzelmek legjava hamvát.

Hogy azonban soraim hangulata mégse legyen böjties, elbeszélem az oly nagy sikert ért „Felhő Klári“ szép meséjét. Felhő Klári (Deutsch Honor) s Katica húga (Malártsik Mariska) kora árvaságra jutottak, de jó emberek megkönyörülnek rajtok, özvegy Abáné asszonyom (Csernyiczky Mariska), a jó módban élő istenfélő molnárné magához veszi s fölneveli őket, az özvegyi háznak szomorúságát a két gyermek vidorsága enyhíti. A lányok felnőttek, a darab elején Klári lakodalmába készülnek. — Mielőtt a menyasszonyt látnok, megtudjuk, hogy a nevelő anya özvegygyé lett egyetlen fia: Aba András molnárgazda (Hlavathy Béla) szerelemre gyűlt szép gyámleánya iránt. Rejtegeti a lángot, de az annál jobban emészti kebelét. Nem szól róla, nem is panaszkodik. Előbb a becsület tiltá szólnia, most már késő, mert Klári a Fátyol Ferkó (Friss Heiman) menyasszonya. András azt hiszi tiszta szerelem köté a frigyet, nemes lemondással belenyugszik s nagylelkűen oda adja fele vagyonát hozományul. Ázt hiszi boldoggá teszi vele a leányt. Pedig csalódott. Mi a Klári első jelenetéből sejtjük, később meg is tudjuk, hogy a lány is Andrást szereti, de szegény árva létére nem meri jóltevőjére emelni szerelmes szemét s elfogadja a Ferkó szivét, mert hűnek képzeli azt. Pedig Ferkó nem érdemes rá. Csélesap, könnyelmű fickó. Régebben szerelmi viszonya volt Viola Éva (Fetykó Irén) molnárnéval, s bár most nem akar tudni róla, mint házas ember mégis visszatér hozzá, megcsalva és elhanyagolva angyali feleségét. Éz szelíden tűr s a vendégül érkező András előtt (kinek lángjáról már tud) gondosan leplezgeti a férj hibáit. Gyönyörű jelenet ez. Valamint az is, mikor a férj bántalmai alatt a feleség a szentkép előtt ájtatosan imádkozik s ez magába szállásra bírja a durva férjet is. — Ez most már szemébe mondja Viola Évának, hogy szakítani akar vele. Az özvegy azonban követeli, hogy inkább nejétől váljon el. Később a két nő is találkozik. A kölcsönös gyűlölet kitör, egymásra rohannak s a kétségbeesett és a bosszút lihegő özvegy kikiáltja saját szégyenét. Fátyol Ferkó az imént hamisan esküdött nejének, Klári azonnal távozik s elhagyja a hütelen esküszegőt. Megy Andrással. Ferkó utána siet s visszaköveteli. András engedné is, őt meggyőzte az esperes kenetteljes beszéde. De az asszony bevallja, hogy Andrást szereti s kész vele megosztani az élet minden terhét. Készebb a szégyenre, semhogy férjéhez visszatérjen, a becsületes András azonban nem akar tisztességtelen viszonyt. A megoldás csaknem lehetetlen, ha a házasság felbonthatatlan. S e nehézséggel maga a költő sem tudott igen megküzdeni. Erőszakosan oldja meg a csomót: Fátyol Ferkó feleségére lő s mikor az összerogy, magát lövi agyon. Klárit azonban csak horzsolta a golyó, az Andás szerető karjai közt ébred fel s a legördülő függöny abban a megnyugvásban hagy, hogy a szerető szivek majd a gyászév elteltével elérhetik a rég megérdemelt boldogságot.

Felhő Klárit, Deutsch Honor, olyan művészi kivitelben mutatta be, hogy voltak perceink, midőn alakítását egy gyakorlott művésznőtől láttuk vélni. Dalait, melyeket a közönség ismételni frenetikus tapsviharral követelt — nagyon szépen — bájosan énekelte. — Méltán osztozkodott Klári sikerében partnere Fátyol Ferkó, Friss Heiman, ki a korhely és durva férjet bravúrral alakította. Intelligens felfogásából kifolyóan tudta óriási szerepét ilyen sikerrel megoldani, no meg gyönyörű szép baritonja

— melynek hallatása után a szép közönség ugyancsak tapsra kerekedett — emelte diadalát.

— Aba Andrást, Hlavathy Béla, sok drámai erővel érvényesítette. Csengő, érzésteljes hangja, melylyel sok szép szempárból csalt ki forró könyet, nagyon beillett a megkövetelt hangulatba. Az érdem jutalma, a szép , közönség tapsa nem is maradt el. — Viola Évát, ezt a cudar asszonyt, ki tönkretette előbbiek boldogságát, Fetykó Irén, olyan szép sikerrel mutatta be, olyan művészi tökélylyel, hogy csak gratulálhatunk a szorgalmas műkedvelőnek. Csupa szívvel és lélekkel játszotta szépét, melyet a nagyközönség gyakori kihívása eléggé dokumentált. — Katicát, Malártsik Mariska, kedvesen játszotta, meglátszott rajta még az első fellépés, de jövőre majd többet remélünk. — Rokkánét, Stefáncsik Ida, Abánét, Csernyiczky Mariska, mindkettő a multi előadásról kedves ismerősünk, kik a nagy siker keretét közreműködésükkel ugyancsak teljessé tették. — A férfi szereplők kivétel nélkül mind nagyon beváltak. Tenger Adám, Szőllősy Endre, a molnármester igazi mását mutatta be. Eré- lyessége és kedélyessége nagyon eredeti volt.

— Csik Vendel a kecske szabót, Bokor Nándor, ennek hát Istókot, Ignátli József nagyon komikusán adták, Istók — buta arcának sokat nevetett a közönség — kupiéit pedig élénken ismételtették. Említésre méltó még, mint a ki kedves jelenségnek mutatkozott, a kis Gergő, Komlóssy