Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-11-06 / 45. szám

Az egyesület ilyformán módot és alkalmat nyújt első sorban azoknak, kik a tegnapi előadásra jegyet már nem kaphattak, másodsorban pedig a kevésbé vagyonos iparos osztályhoz tartozók­nak, hogy az előadásban ók is gyönyörködhes­senek. .Jegyek előreválthatok déli 12 óráig László Béla e. alelnök Rákóczi-utcai könyv- kereskedésében, azontúl a színházi pénztárnál. — Előadás után a Friss-féle étkezőben banket lesz a műkedvelők tiszteletére, melyen nem egyesü­leti tagok is részt vehetnek. — Egy teríték ára: 1 ft 20 kr. Résztvétteli jegyek Werner Miksa e. főpénztárosnál kaphatók. — Öngyilkoság. Kasztner János, posta- és táviróhivatali főtiszt, tegnap reggel fél nyolc órakor, Klastrom-utcai lakásának félreeső helyén forgó pisztolylyal főbelőtte magát. — Azok előtt, a kik ismerték Kasztner egyéniségét, a váratlan eset méltó feltűnést és megdöbbenést keltett. Az volt az első kérdés, mi vihette a pedáns, hangya szorgalmú és példás becsületességü hi­vatalnokot, családi életében a gondos szerető férjet és apát, a társaságban szerény, barátságos modoráért és müveit lelkületéért kedvelt férfit e végzetes elhatározására, a melylyel egyszerre sújtotta a boldogtalan hitvest és árva gyermekét. Előre bocsájtva azt, hogy a kezelésére bízott pénzeket utolsó fillérig a legnagyobb rendben találták, a tragikus esetnek a következő magya­rázata van: Kasztner főtisztet felettes hatósága megbízta, hogy Saláta Erzsébet czéki posta­mesternőtől, a kit hivatali hanyagságai miatt elmozdítottak, a postahivatalt vegye át. A mikor e végből ott megjelent, mint hátrahagyott jelen­tésében megírta, a postamesterné nemcsak, hogy a hivatalt vonakodott átadni, hanem őt durván megtámadta, sértegette, sőt majdnem kilökte. E miatt a direkciótól karhatalmat kért, a mi megadatván, másnap csendőrökkel jelent meg a hivatal átvételére s a közben a postamesternőt csakugyan karhatalommal volt kénytelen előál- littatni, hogy a hivatalt tőle átvehesse. Ekkor ismétlődött a tegnapi jelenet, a postamesterné csak nem szűnt meg erőszakoskodni, folyton sértegette az eljáró hivatalnokot, a kire az annyira hatott, hogy szivgörcsöket kapott és eszméletlenül össze esett s úgy feküdt vagy két óra hosszáig, úgy hogy a czéki biró és csendőrség már azt hitte, hogy meghalt. — Ájulásából felocsúdva elvégezvén funkcióját, elképzelhető izgatott lelki állapotban haza­jött. Mikor az itt időző pósta-igazgatósági tit­kárnak eljárásáról referált, ettől olyasféle vá­laszt kapott, hogy a csendőrségi karhatalom sze­rinte helytelen alkalmazása miatt neki baj ai lehetnek. . . A külömben is már fölzaklatott ke­délyű ember gyönge idegzetére, a ki leghelye­sebben vélt eljárni, a titkár eme kijelentése any- nyira hatott s benne olyan megokolatlan aggo­dalmakat keltett, hogy rendes gondolkozásában egészen megzavarodott, a mit szegény felesége rajta észre is vett. Ezekre a körülményekre ve­zethető tehát az ok, a mely őt, már minden­esetre beszámíthatatlan állapotban, a végzetes tett elkövetésére rábírta. Kasztner János késmárki származású, úri család sarja, 39 éves volt s bol dog családi életet élt nejével, Tliuránszky Irmá­val, a női házi ipar iskola igen előnyösen ismert tanító nőj ével. A szomorú eset az egész városban mély és igaz részvétet költött. — Temetése hétfőn délután fog végbe menni. — Halálozás. Dunay Endréné, szül. Ivanits Etelka életének 43-ik, boldog házassá­gának 21-ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségeknek ájtatvs fölvétele után Kis- Kun-Felegyházán okt. 31-én elhunyt. Halálát a felejthetetlen szerető hitvesnek férje Dunay Fogadja a tisztelt gróf ur a terület áten­gedéséért és szives figyelméért a társulat meg­bízásából kifejezett köszönetünket. A szép idő és a vadászat iránti előszeretet nagy társaságot vonzott ki a versenyre. Egész kis tábor gyűlt a déli pihenés alatt össze. Azt sem tudtuk, hogy melyik kocsiuál állapodjunk meg, hogy a másikon ülő szép nők hagyományos vendégszeretetét meg ne sértsük. — A kedélyes mulatság Fischer Gusztáv br. vendégszerető há­zánál, hova téára lettünk meghiva, mi azonban egy gazdag lakomává nőtte ki magát, — nyert folytatást, hol a ház úrnője kedves figyelme s kifogyhatatlan szeretetreméltósága még inkább fokozta a társaság jó hangulatát, mi a közös ebéden s a fiatalság által rögtönzött tánccal reggel 4 órakor nyert méltó befejezést. Az aga- rászaton 6 négyes, 24 kettes és 36 hátas lován részt vettek: Andrássy Géza gf. társulati elnök, Marica leányával és Károly fiával, Andrássy Gyula gf., Andrássy Sándor gf., Andrássy Tivadar gf. és neje, Asbas Teofil br., Adriányi Béla, Bernáth Béla, Berzeviczy Béla, Bernáth Zoltán (Ung), Biordi Egon gf., Virgini és Irmici nővéreivel, Cseley Lajos és neje, Dienes Istvánná Marcsa ps Rózsa leányaival, Dókus Gyula társulati tit­Endre, Kir-Helmeczen volt kir. albiró, gyermekei: Etelka, Andor, Ferenc és Sándor siratják, úgy­szintén az öreg szülék és a kiterjedt rokonság. Áldás emlékére! — Országos vásár. Ujhelyben f. hó 3-án és 4-én tartották meg az úgynevezett Imre-vá­sárt. A száj- és körömfájás miatt a szarvasmar­hákra, a sertésvész miatt pedig a sertésekre Ujhelyben tudvalévő, hogy zárlat van. Ezért sem szarvasmarhát, sem sertést nem volt szabad e vásárra felhajtani. Ez a körülmény elképzelhe­tőleg felényire apasztotta a különben legnépe­sebb országos vásárt, a minek leginkább az iparosok és kereskedők vallották kárát. A rend­őrség 14 zsebtolvajt — köztük nehány notórius zsiványt — helyezett a vásár idejére dutyiba s ennek a preventív intézkedésnek meg is volt az eredménye, mert mindössze egy lopásese­tet jelentettek be a rendőrségnek. Áz eladásra kínált lovak száma 528 volt, a melyből elada­tott 153. — Honfoglalás korabeli sírok. Takar­mányrépa bevermelésével foglalkozó karcsí pa­rasztok a Bodrogközön, az úgynevezett Eperjes- szög-tanyán, egy homokdomb oldalán, honfog­laláskori sírokra találtak, melyekből kardpen- gék, kengyelvasak, ló zabolák (ezek között egy pár remek számba menő tipusz) nyílhegyek, pikkelyszerü fémlemezkék, fibulák és hasonlók kerültek napfényre. A sírokban ott találták porla- dozó csontmaradványait az ezer évvel ezelőtt ottan elföldelt vitézeknek s mellettük a harci paripák egész csontvázait is A síroknak szak­szerű föltárását e napokban fogják megkezdeni. Az előkészületek megtétele céljából Dókus Gyula, vármegyénk minden irányban buzgón fáradozó főjegyzője, kinek igen gazdag magán régiséggyüjteményében sok-sok becses lelet nyer gondos menedékhelyet, Eperjesszögre utazott. Az eperjesszögi ős-sirok föltárásáról annak idején az „Adalékok“ hasábjain fogunk beszámolni. — A kanyaró járvány Ujhelyben pár nap alatt egyre terjed s ma már járványszerü jelleget öltött. E miatt a hatóság az állami és felekezeti iskolák két alsó osztályát — és mert a veszedelmes betegség különösen az izr. vallásu gyermekek között lépett fel ;— az izr. iskoláknak valamennyi osztályát, egyelőre négy hétre be­záratta. — Eljegyzések. Somogyi János, m. á.’ v. hivatalnok, eljegyezte Vass Imre s.-pataki ügy­védőnek szép és kedves leányát, Gizellát. — Ifj. Kososak János, laski gör. kát. kántortanitó, eljegyezte Zékány Mariskát, Zékány Tivadar szées-kereszturi gör. kát. kántor tanító kedves eányát. (Btt.) — Szökött rab elfogatása. A múlt hé­ten a rendőrség egy magát Major Ferenc, Sá­rospatakon szolgálatban álló kocsisnak valló egyént tartóztatott le, mert hat darab vadonat uj téli kabát volt birtokában s poton áron ki- nálgatta eladásra. Hogy a kabátokat hol és kitől lopta, azt még be nem vallotta, azt azonban már kinyomozták, hogy az elfogott egyén nem az a kinek vallja magát, hanem Juhász János, a szerencsi rendőrség börtönébél megszökött tolvaj. — A varannai műkedvelők ez idén újra színre hoznak egy pár darabot. A jótékony­ság érdekében működő fiatalság igy egy-egy jó estét magának is szerez, mert az előadásokat rendesen tánc követi, melynél aztán kevés a műkedvelő közöttük. r. 1. — Lopás. Bleier Mór ócskás Rózsa-utcai lakása udvarán egy ferslógban tartotta eladásra szánt s a 2-iki vásárra kikészített ócska ruháit. A vásár napján virradóra az ócska ruha kész­kár és neje, Miss Dalia (Anglia), Fűzy Ilona, Fónagy József (Budapest), Fischer Gusztáv br., Fischer Lajos br., Ganzaugh Miklós, Görgey Pál, Gáy János, Hadik-Barkóczy Endre gf. és neje, Hoyos Sándor gf. Mária leányával és Vik­tor fiával, Hoyos Alex gf., Horváth Miklós, Hi­szem Kálmán, Jendrasik Alfréd és neje (Buda­pest), Kovács Gábor dr., Kazinczy Ottika, Kos­suth Mihály, Lónyay Gábor gf. és neje, Lel­bach Keresztély (Bácska), Molnár Béla dr. és neje, Mauks Árpád és neje Juliska leányukkal, Molnár János dr., Malonyay Tamás, Malcher Béla, Moskovitz Géza, özv. Nemthy Ödönné Mariska Sári és Anikó leányaival, Nemthy Jó- zsef és neje, Okolicsányi Olga, Orosz Miklós (Szabolcs), Pintér István és neje, Puttyné Hoyos Mária gfné, Payzoss Marinka és Anna, Villiam Saurim (Wels, Anglia), Spillenberg József, So- mossy Sándor, Szalay Béla, Szemere Gáspár, Szemere Vilma, Tahy Gyurka, Thuránszky Tihamér, Vécsey Alfonz br., Wersebe Hartvig br. és Vladár Emil társulati alelnök. S -A.-Ujhely, 1898. nov. 2. Dókus Gyula, titkár. letnek nagyobb részét ismeretlen tolvajok el­lopták. így hát az ócskásnak ugyancsak rósz vásárja volt A rendőrség és csendőrség a tet­teseket nyomozza, máig azonban csak odáig jutottak, hogy azt hiszik, hogy a lopást cigá­nyok követték el. — Az újságírók sorsjátéka iránt a magyar tásadalom összes rétegeiben a legmele­gebb érdeklődés és rokonszenv nyilvánul. — Testületek és intézetek, méltányolva az újság­írói sorsjáték céljának egyfelől hámanitarius, másfelől kulturcélu és mindenképnn nemzeti természetét, a-legszívesebb jóindulattal támogat­ják az annak megvalósítására irányozott törek­véseket. Valóban példátlan ez a jelenség a sors­játék terén. A katolikus főpapság magatartása igazán jellemző arra a felfogásra, mely az újság­írói sorsjátéknál uralkodik. Újabban Schlauch dr. nagy-váradi bíboros püspök 30o db. sors­jegyért 150 ftot, Samassa egri érsek hasonló­képpen 300 db. sorsjegyért 150 ftot, Hornig veszprémi püspök 200 db. sorsjegyért 100 ftot küldött be a sorsjáték kezelőségének. Az új­ságírói sorsjáték különben oly kiváló nyere­mény-kilátásokat nyújt, melyek ezt a sorsjáté­kot páratlanná teszik. Tekintettel arra, hogy egy 50 kros sorsjegygyei hat húzáson lehet játszani egy húzáson való részvétel körülbelül csak 8 krba kerü. Ezzel szemben áll az, hogy ugyan­azzal az egy sorsjegy gyei olyan hat főnyere- mznyre van kilátás, melynek összege nem ke­vesebb mint 20,000 korona. — A sorsjáték kezelősége, mely eddig csak intézetek és testületek számára küldötte meg a sorsje­gyeket, most az ország kiváló magánosainak is megkönnyíti a sorsjegyek megszerzését az által, hogy nekik ezeket megküldi E végből óhajtandó, hogy azok, kik a sorsjáték kezessé­gétől a küldendő 10 drb. sorsjegyet megkapják, ezeket megtartsák és az értők járó összeget a sorsjáték kezélőségének (Budapest, VI., Kossuth Lajos-utca 1. sz. a.) mielőbb megküldjék. — A kínai szerkesztők egy dologban jóval felülmúlják európai kollégáikat: az ud­variasságban. Ha ugyanis valaki Kínába kéz­iratot küld be akármilyen heti-, vagy napilaphoz, hasznavehetetlenség esetében hasonló elbűvölően szeretetreméltó levél kíséretében küldik vissza neki: „Dicsőséges fivére a napnak és a hold­nak 1 Lásd alázatos szolgádat a porban színed előtt. Megcsókolva lábad nyomát is és alázato­san könyörgöm, had élhessek és beszélhessek. Tiszteletreméltó kéziratod az Ég kegyelméből reánk árasztotta fényességét! Gyönyörrel olvas­tuk hát végig. Atyáim porladó csontjaira mon­dom, hogy ilyen pátosz, ilyen magasan szár­nyaló gondolatok még nem akadtak kezem ügyébe 1 Reszketve küldöm hát vissza neked! Mert ha ezt a kincsetérő müvet kinyomatnám, elkápráztatná az még a császár szemét is, úgy hogy mérték gyanánt állítaná fel s megparan­csolná nekem, hogy soha semmit se nyomassak ki többé, a mi nem egyenértékű vele. Pedig én jártas vagyok az irodalomban s tudom, hogy 10,000 év múlva sem lelünk oly müvet, mely a tiéddel vetekedhetnék. Mit tegyek hát? 10,000 évig folyton bocsánatért esedezem! Lásd, fejem lábaid elé hajtom; ám büntess meg tetszésed szerint. Szolgádnak szolgája: a szerkesztő “ — A kínai szerkesztők e levél szerint csakugyan nagyon udvariasak, de udvariasságukat felül­múlja leleményességük. Mert jól tudják a cop- fos redaktor urak, hogy a kik üzenetüket egy­szer elolvasták, többé aligha háborgatják kéz­iratokkal. — Budapestre szóló megbízások pon­tos elintézésére vállalkozik egy vármegyénkben is előnyösen ösmert úrnő, ki nemcsak hivatalos ügyekben szerez és küld tudósításokat, de a főváros legelőkelőbb kereskedő cégeivel fenálló öszeköttetései révén előnyös bevásárlásokat esz­közöl. Bizalommal kéri tehát mindazokat, kiknek elintézendő ügyleteik vannak Bpesten, fordulja­nak hozzá, ki szerény jutalék mellett a legpon­tosabban és leglelkiösmeretesebben jár el min­den megbízatásában. Cime: kiadóhivatalunkban megtudható. — M. kir. osztálysorsjegyek. A ki osz­tálysorsjegyeket akar vásárolni, az forduljon köz­vetlenül a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank váltóüzletéhez (Budapest, Dorottya utca 1). Ez az intézet minden tekintetben legnbgyohb biz- tonságot nyújthat. Miután közvetlenül a húzás előtt (1898. november 17-én és 18-án) az em­lített pénzintézet rendszerint túl van terhelve megrendeléseknél, a mennyiben a közönség nagy része ezen előkelő intézettől szerzi be sorsjegyeit, ajánlatos lesz a sorsjegyeket nála már most meg­rendelni, a mig készlet el nem fogyott. — Harmadik niagy. kir, szál». «■>/,(álv- sorsjáték. A harmadik játék első húzása november (hó 17. és 18-án lesz és a sorsjegy vásárló közönséget figyel­meztetjük, hogy megrendeléseivel minél inkább siessen, miután a vásárlási kedv a mostani sorsjátékhoz általában igen nagy és a sorsiegykészlet gyorsan elfogy. Különösen felhívjuk olvasóink figyelmét Török A. és Társa buda­pesti bankház hirdetésére, miután a cég szigoruau pontos és figyelmes kiszolgálásban részositi vevőit, azonkívül a Folytatás a II. mellékleten,

Next

/
Oldalképek
Tartalom