Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-10-23 / 43. szám
nincs messze az idő, midőn teljesen magáénak mondhatja majd az épületet. Eddig is több műkedvelői előadás jövedelme, járásunk főszolga- birájának ügybuzgalmából különféle bírságpénzek apasztják a kölcsönt. A folyó óv szeptemberében pedig az eddig oly igen nélkülözött élőkért díszes sodrony- szövetkeritést nyert. Erre Pereszlényi István 25 ftot, városunk nemes törekvésekben gazdag jegyzője, Füzesséry Pál, rendezése mellett létrejött műkedvelői előadásról 60 ftot és Füzesséry György ügybuzgó főszolgabiránk 34 ft bírságpénzt adott át Verner Gyula főbírónak, ki aztán igazi lankadatlan utánnézéssel felállittatá a négy éven oly nehezen nélkülözött kerítést. És most ime igazán befejezett a kisdedek szép otthona s fennen hirdeti a hazafias buzgalom és igazi ügyszeretet követendő nemes példáját! A nemes lelkű adományozóknak és a fáradhatatlan buzgal- mu intézőknek áldozatkészsége ott lobog a haza és emberszeretet oltárán legmagasztosabb áldozatként. Zs. B. Közgazdaság. Waldbott báró könyve, szőlőinek rekonstruálásáról. Ha valamely bajt gyökeresen akarunk gyógyítani, mindenek előtt a baj forrását kell kikutatnunk és annak természetével kell megismerkednünk ; ha igy ezt a forrást, mely a bajt fenntartja, kiapasztanunk sikerül, már a bajt is meggyógyíthatjuk. így voltunk a Hegyalja veszedelmes bajával : a fíllokszera borzasztó pusztításával is, mely sok ezer embert egyedüli kereseti forrásától fosztott meg. De a kormány, a vármegyei gazdasági egyesület szőlészeti szakosztálya, élén buzgó elnökével, Molnár István főispánnal, nemkülönben egyes kitartó és tőkepénzes szőlőbirtokosok ernyedetlen buzgalommal fáradoztak a Hegyalját sújtó baj okát, a fíllokszerát gyökeresen kiirtani. Erre kezdődött az elpusztított szőlők rekonstruálásának nagy munkája. Hogy mennyi fáradságba került ez a szőlőrekonstruálás és micsoda horribilis összegeket fordítottak arra egyes szőlőbirtokosok, bizonyítja többek közt az a Jelentés*) is, melyet Waldbott Frigyes báró az országos gazdasági egyesület megkeresésére abból az alkalomból adott ki, hogy az egyesület számos tagja múlt havi tanulmányutjokon a Tokaj-Hegyalja rekonstruált szőlőit is megtekintette. Felesleges mondanunk, hogy az előkelő szerző csinosan kiállított munkáját, mely sokaknak tanulmányozásul szolgálhat, a legnagyobb gonddal és kiváló szakértelemmel szerkesztette egygye. Érdekesnek tartjuk az 1—49 oldalra terjedő brosürből kivonatot közölni a következőkben. Mielőtt a nemes báró elpusztult szőlőinek megújításához fogott volna, a szakirodalom jelesebb munkáit szorgalmasan tanulmányozta — és nagy figyelemmel kisérte a Hegyalján, különösen pedig a sógora, Maillot báró, úgyszintén a Szabó, Botka, Barzeviczy, Szirmay, Spóner, Görgey, Máriássy, Andrássy gróf, Vay báró és más hegyaljai birtokosok szőlőhegyein foganatosított rekonstruáló munkálatokat. Ez elősorolt urak gyakran találkoztak Maillot báró házánál, hol érdekes és tanulságos eszmecserét folytattak a tállyai szőlő-rekonstruálás fejlődéséről, amely alkalommal a báró a külön-külön fajú szőlővesszők és különböző szőlőfelujitás kedvező és kedvezőtlen mozzanataival ösmerkedett meg, s miután arra a meggyőződésre jutott, hogy a nehéz, nagyon csekély meszet tartalmazó nyiroktalajban a „riparia portalis“ szőlővessző a legnagyobb ellenálló képességgel bir, 1892-ben ő is rászánta magát parlagon hevert szőlőinek ujjátelepitésére. Mindenek előtt vámos-ujfalusi birtokán a l.-tolcsvai vasúti állomással átalellenben szölő- vessző-telepet létesített. A telepnek szánt 7 hold 461 □ ölnyi területet az említett év őszén 70 centiméternyire forgatták és abba a következő tavaszszal Maillot bárótól vett 7000 meggyökerezett és 25,000 metszett „riparia portalis“-t ültettek. A nemesitett vesszőket a báró a tar- ezali állami vincellérképző-intézettől, Mailáth József gróftól és a pozsonyi szőlőmüvelő egyesülettől hozatta; de mivel a saját szőlőtelepén termelt nemes szőlő vesszők teljességgel nem fedezték szükségletét, ezért Újvidékről Adamovich Sándor szőlővesszőtelepéről 73,074 és az aradi állami szőlővesszőtelepről 32,000, összesen tehát még 105,074 meggyökerezett nemes szőlővesszőt hozatott. *) A két illusztrációval, több tabellával és a Kin- csem-szölő térképével (melyet Gnädig Lipót kir. mérnök barátunk készített) ellátott diszos füzetnek teljes cime a következő : , Weinbauhenclit über die bisherigen Resultate bei der Rekonstruktion der eigenen Tokaj-Hegyaljaer VVeiubergo von Friedrich Reicbsfreiherru Waldbott-Ras- senheim. Budapest 1898.“ Szerk. A vámos-ujfalusi szép szőlővesszőtelepnek — melyben 90 féle, a „riparia portalis“-ra oltott szőlővesszőfaj látható már sok látogatója volt. 1895-ben ott voltak a tarczali állami vin- cellérképző-intézet növendékei a tanárjaikkal együtt; ellátogattak oda a vármegyei gazdasági egyesület tagjai is Andrássy Sándor gr. elnök és Molnár István főispán vezetése alatt. Az uj telepítést a báró nem a régi hires szőlőiben, hanem egy a tolcsvai birtokához tartozó, a Tolcsva és B.-Olaszi közt emelkedő an- desit-trachit-kőzetü hegy déli fekvésű területén kezdte, a melyen még sohasem volt szőlő. Midőn 1895-ben, őszszel a terület felforgatását elkezdették, a munkások ott egy edény régi (Zsigmond király idejéből való) ezüstpénzre akadtak, s minthogy a nép akkor azt terjesztette, hogy ott nagy kincset találtak, a báró annak a reménynek adott kifejezést, hogy ez az uj szőlője lesz a kincse és azért elnevezte azt „Kincsem“-nek. A következő év tavaszán folytatták a talaj forgatását és pedig gőzekével. Tokaj-Hegyaljánkon ez volt a gőzekével forgatott első szőlő - teriilet. A „Kincsem‘‘-ben az első szőlővesszőket a báró, a bárónő és gyermekei saját kezeikkel ültették el. A „Kincsem“ leírásában a szerző egész sorát nyújtja a hasznos tudnivalóknak és figyelemreméltó adatoknak. A rekonstruálásra nézve a legszebb reményekkel biztat s igen tanulságos fejtegetéseiből a jövőnek szép képe tárul elénk, mely lelkesít, tettre buzdít s kitörli a lemondást, a maga-megadást a devasztált szőlők még most is habozó tulajdonosainak szótárából. A „Kincsem“ egy részét furminttal ültették be, s e régi nemes szőlőfajrólj szólva, elmondja a szerző, hogy nejének ős nagyatyja Windisch-Griitz herceg, a tokaji asszu bor 1/z literes palackját 5 aranyával adta el, s ő maga is tapasztalta, hogy ipja, Beust báró, barátjának, Vay báró koronaőrnek, 3 aranyat fizetett egy-egy üveg asszuborért. Midőn a szerző családjával a Rajna vidéken időzött, a mi szomo- rodni-borunk ottani rokonait bámulásra ragadta — és a Rajna-vidékiek értenek ám a kitűnő bor méltatásához! A „Kincsem“ magaslatán görög stílben épült pavilion áll, melynek terraszáról gyönyörű kilátás nyílik a Hegyalja középpontjára, egész Tokajig és az áldott Alföldre. E nagyszerű kép láttára szerző egyik rajnavidéki barátja igy kiáltott fel: „Mily gyönyörű ország ez a Magyar- ország“ ! A „Kincsem“ 1896. évi tavasztól 1898. jul. 1-éig összesen 133,066 különféle fajú szőlővesz- szővel birt. Az eddig belefektetett tőke 49,306 frt 74 krra rúg; összes jövedelme eddig persze még csekély volt: 1584 frt. Ha a szerzőnek eddig foganatosított re konstruáló munkálatait összességiiben áttekintjük, megtudjuk, hogy eddig több mint 61 kát. hold szőlőt, részint kézi munkával, részint gőzekével forgattatott föl, s ebből körülbelül 42 hold nemesitett szőlővesszővel van beültetve. Saját szőlővesszőtelepe 1,091,410 db. sima „riparia portalis‘‘-t produkált és 188,347 darabot gyöke- reztetett. E telepen produkáltak még 131,474 oltványt meggyökerezett portalisra, melyekből eddig 31,002 hozzá nőtt, továbbá 162,161 oltványt sima portalisra, melyekből eddig 12,460 hozzánőtt és 58,682 portalist zöldre nemesítettek, ezekből 53,464 hozzánőtt. A rekonstruálással foglalkozók örömére a szerző végül konstatálja, hogy Tokaj-Hegyal- ján a most parlagon heverő szőlőkért kétszer annyit és még többet fizetnek, mint a menynyit a füokszera pusztításai előtt megmunkált és termő szőlőkért adtak. A szerzőt is felszólították, ha nem volna-e hajlandó 51 hold Kincsem-szőlőjét, mely a Hegyalja legszebb szőlőjének tekinthető, 225,000 ftért eladni! A Tokaj-Hegyalja évszázadokon át tartott dicsősége az volt, hogy a borok királyát termesztette. A borzasztó filokszera-katasztrófa után immár serényen látnak a munkához, Hegy- alja-szerte folyik az ujjátelepités áldásos munkája és azért szerző avval biztat, hogy sikerülni fog régi dicsőségünket fenntartani. Ügy legyen! Knopfler Sándor. Megindult a heremagvásárlás. Részint a külföldi, részint a belföldi kereskedők bejárják most a vidékeket és többen felhasználják egyes termelők tájékozatlanságát, miáltal ezen gazdák alacsonyabb árt kapnak magvaikért, mint a jelenlegi piaci helyzetnél jogosan igényt tarthatnak. Részünkről kötelességünknek tartjuk figyelmeztetni az egész gazdaközünséget, hogy ne pocsékolja el olcsó áron lóheremag termését, hanem forduljon bizalommal Mauthner Ödön hírneves budapesti magnagykereskedőhöz, küldjön oda mintát terméséből a mennyiség megnevezésével. Teljesen nyugodt lehet mindenki, hogy okvetetlen megkapja a legmagasabb árt, mert általánosan ismert tény, hogy Mauthnernek óriási forgalma révén a legnagyobb szükséglete van heremagvakból és meg vagyunk győződve, hogy a legszolidabb lebonyolítást is e cégnél találhatják meg a termelők. Vármegyei Hivatalos Rész T. Zemplén-vármcqye k'öziq. bizottsáqától. 1858/2886. kb. sz. Olvastatott a nagyméltóságu kereskedelemügyi ministérium f. évi 41,635. sz. a. kelt intézvénye, melyben arról értesít, hogy a nmgu belügyrainisteriámmal egyetértőleg, a kisipar érdekében a kazánügyi kormányrendelet lső § ának 2-ik bekezdéséből a tiizfelületre vo natkozó megszorítást törölte, úgy, hogy jövőben oly gőzfejlesztők, melyeknek tartalma legfeljebb 100 liter és a melyeknek gőznyomása 10 légkürnyomást meg nem halad, tüzfelü letök nagyságára való tekintet nélkül hatósági felügyelet és ellenőrzés alá nem esnek. Az intózvény másolata a kir. államépité- szeti hivatalnak, a központi jegyzői karnak és a főszolgabiráknak — utóbbiaknak a közönség tudomására juttatása végett kiadatni és a „Zemplén“ hivatalos közlönyben közzé tétetni rendeltetett. Kelt Zemplén-vármegye közigazgatási bizottságának S -A.-Ujhelyben, 1898. évi október hó 10-én tartott ülésében. Molnár főispán. közig. biz. elnök. Másolat. Kereskedelemügyi magyar királyi minister. 41,635—IV. 898. — Valamennyi vármegye és önálló törvényhatósági joggal felruházott város közigazgatási bizottságának. Értesítem a Cimet, hogy a m. kir. belügyminister úrral egyetértőleg a kisipar érdekében a kazánügyi kormány- rendelet 1. § ának 2. bekezdéséből a tüzfelü- letre vonatkozó megszorítást töröltem, úgy hogy jövőben oly gőzfejlesztők, melyeknek tartalma legfeljebb 100 liter és amelyeknek gőznyomá sa(?) légkörnyomást meg nem halad, tüzfelületük nagyságára való tekintet nélkül hatósági felügyelet és ellenőrzés alá nem tartoznak. — Ugyancsak a kisipar érdekében megengedem, hogy oly gőzfejlesztők, melyek 6 cm., vagy ennél kisebb külső átmérőjű forr-csövekből vannak összeállítva s igy a robbanás veszélye ellen igen nagy biztosítékot nyújtanak, tüzfelületük nagyságára való tekintet nélkül egészen 150 liternyi űrtartalomig használtathassanak, anélkül, hogy hatósági felügyelet, vagy ellenőrzés tárgyát képeznék. A fentebbi feltételeknek megfelelő gőzfejlesztők tehát viznyomási próba és ellenőrzési szemle alá nem esnek, és sem e gőz- fejlesztők sem pedig a hozzájok tartozó gőzgépek mellé képesített kezelők alkalmazása nem kötelező. E kedvezmények azonban csak azon esetre bírnak érvénynyel, ha gőzfejlesztők a hivatalbeli elődöm által 1891. évi október hó 31-én 69843. szám alatt kibocsátott körrendeletben elővett biztonsági felszerelvényekkel bírnak, vagyis ha azok a használati nyomásra szerkesztett biztonsági szeleppel és egy feszély- mérvvel vannak felszerelve. Ennek, valamint az űrtartalomnak megállapittatása végett az ily gőzfejlesztők üzembe vétel előtt az illetékes kazánvizsgáló biztosnak bejelentendők, ki ezen rendelet határozatainak megfelelő gőzfejlesztők használatba vételére szóbeli engedélyt ad, s annak jeléül a biztonsági szelepet és emeltyűt lebélyegzi. Budapest, 1898. aug. hó 15-én.Br. Dániel, s. k. T. Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottságának S.-A.-Ujhelyben, 1898. évi szeptember hó 30-án tartott ülésében. 386/12,681. sz. Olvastatott a földmivelésügyi magy. kir. nagyméltóságu minister f. évi 4806/VI—I. ein. szám alatt kelt intézvénye, melylyel a szőlészeti és borászati felügyelőségi kerületek s egyszersmind az állami szőlészeti és borászati szakközegek uj szolgálati beosztását feltüntető kimutatást tudomás végett oly felhívással küldi meg a vármegye közönségének, hogy a törvény- hatósága területén a szőlészeti és borászati szolgálat teljesítésével megbízott szakközeg*) működését a szükséghez képpest hozzá intézett megkeresésekkel, esetleg a nagyméltóságu mi- nisterhez teendő felterjesztésekkel is tevékeny közrehatással előmozdítva és neki a közigazgatási szempontból célszerűeknek és szükségeseknek vélt teendőkre nézve a kívánatos felvilágosításokat és útbaigazításokat megadja. Felhivatnak a járási főszolgabirák, hogy a szőlészeti és borászati felügyelőségi kerületek uj beosztását lehetőleg széles alapon tegyék •) Zemplén és Abauj-Torna- vármegyék területére a szakszolgálat teljesítésével a tarczali in. kir. vincellériskola igazgatósága bízatott meg, Borsod-vármegye területén Klaísz Gyula (lakóhelye : Mezö-Kövesd) Bereg és Ung vármegyék területén Bernhárdt Rezső (lh. Beregszász), Szaboics-vm. területén Heinrich Józsei (lh. Debreczen) a szőlészeti és borászati felügyelők. Szerk,
