Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-10-16 / 42. szám
TAN ÜGY. A ZemplíHármep Tanitú-Ejyesület hivatalos rovat» — Rovatvezető : Schneider Jakab, — Kéziratok a rovatvezetőhöz S.A.-Ujhelybe küldendők. Oszlassuk a panaszt s ne legyünk utolsók I Ma-holnap egy éve lesz, hogy Ember János a „Néptanítók Lapján“ azt hányta az ösz- szes tanítóság szemére: „hogy sok a panasz a tanítóság hiányos tudása miatt, pedig hát a népiskolai oktatásnak nem az a főbaja. A tudással csak meglennének fönt valahogy elégedve, a főbaj az, hogy gyarlón cselekeszszük a jót, a mit tudunk “ A papok előtt süveget emelve röviden any- nyit említ fel: „hogy a mások dolgába nem szereti magát ártani; de azért vegyék tudomásul, hogy a hitoktatás nem elég szemléleti.“ Mindig vártam, hogy annnyi sok fényes tollú, tehetséges székes fővárosi, vagy vidéki tanítóság közül akad valaki, ki e merész s félig valótlan állítást a maga igaz értékére leszállítja; de mintha csak tétlenségbe estünk volna, hallgatással növesztettük a könnyű hiszékenységet. Előttem szinte megfoghatatlan, hogy némely közismereti cikkbe, mint a nadály belecsip- peszkednek s addig hányják-vetik, hogy utoljára emészthetetlenné válik ; mig egy mindnyáját erősen terhelő panaszt megjegyzés, felvilágosítás nélkül engednek a közvéleménybe átszivárogni. Lehet, hogy a kiknek alapos okuk volna a tudatlanságot hatalmasan és érzékenyen visz- szautasitani, magukat kivételeknek tartják; a többiről meg fel sem tételezik, hogy erre képesek lennének. Őszintén megvallom, nem azért fogtam tollat, hogy egy vidéki sziik tangyi rovat lapján magam az összes tanítóság védőjeként feltoljam, mert erre megbizatást nem nyertem, különben is meg adta rá a választ fenkölt szellemű ministerünk újévi szózatában. Ez pedig mindnyájunk tudatlanságát halomra dönti. Tudatlanok tehát nem vagyunk többé, de a mi kevés jót tudunk, azt gyarlón, tökéletlenül cselekeszszük. Ugyan kérdem, tudakozzuk meg saját lelkiismeretünket, mennyiben lehet igaza ebben Ember János urnák, vagy ez is csak emberi gyarlóság kifolyása ? Én a magam részéről elisemerem és alá- irom. Mást nem merek vádolni, csak mellesleg hozom fel, hogy bizony mi zemplón-vmegyei tanítók gyarlón cselekeszszük azt a jót, a mit tudunk. Nem rég Berecz Károly t. kartársam egy igen üdvös eszme megvalósítására hívta fel e rovat utján a t. kartársakát; de úgy veszem észre, velem együtt süket fülekre talált, mi lehet az okai Megírta Ember János Az egyik vád alól jogosan felmentett kegyelmes ministerünk, most rajtunk áll a sor, hogy amazt tettekkel döntsük meg. T. kartársak ! önök előtt ismeretes az, hogy a hazai tanítóság nem vár parancsot, a legszelídebb utasítást is pontosan igyekszik teljesíteni, s ha még tiz ennyi teendőt akasztanának a nyakába, mint a mennyi van, ha minden ujjára egy-egy foglalkozást bíznának, az ellen sem emel szót; mert tudja, hogy mindez hazája közműveltségének, nemzeti vagyonosodásának érdekében történik. Nem is vetheti a tanítóságnak a világ a szemére, hogy a közügyért nem tesz semmit, vagy kivonja magát minden áldozat alól. Igen is sokat tesz vagyoni állásához mérten egyesekért, úgymint a közügyért, csak saját maga és utódai javára nem gondol, csak ezeket mellőzi, mintha mostoha gyermekei lennének. Pedig, ha igaz az, hogy az égalj a föld termékenységét nagyban fokozza, becsét rendkívül emeli, akkor igaz az is, hogyha a tanítóság magára, utódjára több figyelmet fordítana, az eddigi semminél mutatósabb áldozatot hozna, nagyban emelné erkölcsi és vagyoni erejét. — „Hol a pénz, ott a hatalom.“ „Szegény kamarának bolond a gazdasszonya.“ A közügyért soha’se tettünk s nem is teszünk eleget, de e mellett illő és kötelességünk, hogy magunkról se feledkezzünk meg egészen. A több oldalról történt felhívásra ne legyünk süketek. Ne mondja azt többé senki, hogy szegény, mivel azt úgy sem hiszik el; nem pedig azért, mert ha leégett templomra, uj iskolára, szoborra, árvák karácsont'ájára, tűz és vizkáro- sultak segélyezésére felkeresnek, felszólítanak, szegénységünk dacára is juttatunk 10—20 krt; sőt nagy buzgalmunkban még tanítványaink közt is rendezünk 1—2 ft gyűjtést. A tanítóságnak erősen hangoztatott szegénysége dacára is van annyi módja, hogy önmagáért évente 50—100 fillér áldozatot meghozhat s ha meg nem hozhatná valami rendkívüli ok miatt egyik évben, meghozhatja a másikban, vagy meghozza érette a vagyonosabb, ki szé- gyeletéből sem adna 50 fillért; sőt arra is számíthatunk, hogy a társadalom is felkarol, ha látja életképességünket, megismeri nemes törekvésünk célját. Nem dicsekvésként említem fel, hogy mióta a tanítói pályán vagyok, én is részben azok közá tartozom, kik tudják a jót és még sem teszik; de csak részben, mert postai vevények- kel igazolhatom, hogy az „Eötvös-alapnak“ és az „Országos tanítói árvaháznak“ 50 ftnál többet gyűjtöttem egyszer-máskor. Ha magunk nem vagyunk képesek százakat adni, forduljunk a nagy közönség jószívűségéhez és meg lesz a jó. Nehogy a t. kartársak hosszas és fárasztó zaklatásaimmal türelmüket veszítsék s 10—20 fillér évi áldozattól visszarettenjenek, azért röviden elsorolom, mi az a mit mi tudunk és még sem cseleketzszük, csak aztán használna idézetem, tovább élnék egy évvel. 1. Tudjuk, hogy a tanitó-egyesület csak úgy virágozhat fel, ha abba mindnyájan kötelezően belépünk, a meghívásra pontosan megjelenünk, tagsági dijjainkat felszólítás nélkül befizetjük, helyes eszméinket egymással szeretettel közöljük, még sem teszszük mindnyájan. 2. Tudjuk, hogy a „Zemplén“ cimü lapot minden egyesületi tanító megszerezheti évi 2 ftért s annak tanügyi rovatában nézetét, tapasztalatát nyíltan elmondhatja; de azért nem teszszük. 8. Tudjuk, hogy a köri gyűlések önmagunk mivelésére, panaszaink és sérelmeink megbeszélésére, feltárására vannak szervezve; de arról azért gyakran elmaradunk. 4. Tudjuk, hogy az „Eötvös“-alap azért létesült, hogy abból gyermekeink, árváink, özvegyeink, rokkantjaink istápoltassanak; de azért vajmi kevesen fizetjük az 1 ft évi tagsági dijat. 5. Tudjuk, hogy a magyarországi tanítói árvaház azért épült, hogy abban hátrahagyott neveletlen árváink hajlékot és nevelést kapjanak s igy a társadalomnak hasznos tagjai lehessenek ; de azért idegenkedünk az áldozattól. Azt gondolom, felesleges a többit felsorolnom, e nehány fontosabb tételből mi zemplén- vármegyei tanítók meggyőződhetünk, hogy nagyon is sokat tudunk s annál kevesebbet cselekszünk. T kartársak! Ne engedjük ez évet a nélkül lezajlani, hogy a magnnk oltárára is valamicskét ne áldoznánk! Ha Zemplén-vármegye félezredet tevő tanítója csak 50—50 fillért is elszán, pár évtized alatt tekintélyes tőke felett fog rendelkezni. Bizonyítsuk be uraim, hogy mi tudunk és akarunk tenni. Bizonyítsuk be, hogy eddigi tét- lénségünk akarat, erőnk fokozására használtuk, jövő ténykedésünk méltó lesz a vmegye régi jó híréhez. Tokaj, 1898. okt. 4. Gönczy Bertalan, áll. ig.-tanitó. rovat-vezető postája. Zs. B. Varannó. — Jövő számban legnagyobb készséggel, egész terjedelmében. R.-vezetö. CSARNOK. ßondolofok i. Itt e földön a bánat is Oly jól esik, olyan édes, Ha ma minden lemondás volt, Holnap minden reménynyé les/.. Mint a ruhát változtatjuk, A hol szakad, toldozgatjuk Az időt, Szakad egyszer csak a cérnán S tarthatunk már künn a sírnál Pihenőt. II. Mindenik nap gyorsan elfut, Izibe, Legtöbb ember alig-alig Végzi be. Az egyiknek megállása se lehet, Más meg azon veszi észre, Nem volt elég érkezése Ütni térdén a legyet. Janka líópoltj. % A királyné felköszöntője. A hetvenes é vekben egyre élénk ebbé váltak a gödöllői szézsurok. A királyi-pár résztvett az urlovasok róka- és szarvasvadászatain s ilyenkor ott volt a magyar arisztokrácia szine-java. A királyi család gödöllői otthonában mellőzte a feszes etikettet, a formalitásokat s gyakran volt hivatalos ebédre a szolgabiró, meg Be- niczky Ferenc, az akkori jószágigazgató. Az ilyen polgárias, bizalmas ebédekről kedves kis anekdota forog közszájon. Ráday Pál, gróf,Gödöllőnek a hetvenes években szolgabi- rája, 1873. november havában hivatalos volt ő felségeikhez ebédre. Az egyik szárnysegéd folyton kinálgatta Rádayt borral, úgy hogy a király is észrevette. — Igyék gróf ur! Hiszen, amint a költő mondja: „Egy pohár bor a hazáért meg nem árt!“ Ráday meglepetve nyúlt poharához : — Felséges Uram, engedje meg, hogy a költő szavait tovább fűzhessem : „A legelső magyar ember a király!“ Éljen a király! S már üríteni akarták a poharat, a midőn királynénk szólt közbe mosolyogva; — Hadd folytassam én is: „Addig éljen, mig a honnak él!“ Vármegyei Hivatalos Rész 241/898- ein. sz. T. Zemplén-vármegye alispánjától. Hivatalos hirdetmény. S.-A.-Ujhely rendezett tanácsú város képviselőtestülete a szervezési szabályrendeletet f. évi október hó 6—10-én tartott közgyűlésében tárgyalva, megállapította.* *) Ezen szabályrendelet a közgyűlés határozatához képest folyó évi október hó 11-ik napjától a városháza kis tanácstermében közszemlére kitétetett. Erről az adózó közönséget azon figyelmeztetéssel értesítem, hogy az elleni netaláni feleb- bezéseiket az 1886. évi KXII. te. 27. §-a értelmében folyó évi november hó 10-éig a vármegye alispánjához beadhatják. S ■ A.-Ujhely, 1898. évi október 12 én. Alispán helyett: Dókus Gyula, főjegyző. 4738./I—98. sz. A s.-a.-u/helyi J.főszolgabirájától. Valamennyi község burájának. A S.-A.-Ujhely nagyközség szarvasmarhaállományában fellépett száj- és körömfájás miatt a zárlat további intézkedésig el lett rendelve. Ezen körülményt oly értesítéssel teszem közhírré, hogy idegen községbeli szarvasmarhát S.-A -Ujhely város határán keresztül hajtani tilos. S.-A.-Ujhely, 1898. okt. 15. Nemes, szolgabiró. 434420. II. 98. sz. A m kir. pénzügyigazgatóságtól. Körrendelet. Valamennyi kerületbeli községi és körjegyzőségnek. Az ungvári kir. p. ü. igazgatóságnak f. évi október 1-én kelt megkeresése szerint Frank Mihály vállalkozó mérnök 110 frt állami adó s járulékainak hátrahagyásával ismeretlen helyre távozott. Meghagyatik a körjegyző urnák, miszerint Frank Mihályt puhatolja ki, s az eredményt ezen igazgatóságnak 30 nap alatt jelentse fel. S.-a.-Ujhely, 1898. október hó 10-én. Talapkovits Vazul, kir tanácsos, kir. p. ii. igazgató. 2387/1. 98. sz. A szinnai járás főszolgabiráfától. Pályázati hirdetmény. A Durcsinszky László volt papinai körjegyző elhalálozása következtében üresedésbe jött, 600 ft fizetés, 200 ft lakbér s megfelelő illetményekkel javadalmazott papinai körjegyzői állásnak választás utján leendő betöltésére nézve az 1886 évi XXII. t.-cikkben gyökerezett jogom és kötelességemnél fogva ezennel pályázatot hirdetek. A választás határidejéül folyó évi október hó 25-ik napjának d. e. 10 óráját Papina községbe, mint a körjegyzőség székhelyére, kitűzöm, — s pályázni szándékozókat felhívom, hogy kellőleg felszerelt folyamodványaikat folyó évi október hó 20-ik napjáig hivatalomhoz annál inkább adják be, — mert az ezen időn túl érkezett pályázati kérvényeket figyelembe venni nem fogom. Kelt Szinnán, 1898. szeptember hó 26-ik napján. 3—3 Kossuth Elek, főszolgabíró. 5775/ki. 1898, sz. A bodrogközi járás szolgabirától. Körözvény. Folyó évi október hó 5-én Klein Menyhért bolyi lakos kárára 1 drb. másfél éves, szürke szőrű, kissé előrehajlott szarvú üsző elszökött és azóta feltalálható nem volt. Körözését elrendelem azzal, hogy feltalálás esetén hivatalomhoz bejelentés teendő. K.-Helmecz, 1898. évi október hó 12-én. Izsépy, szolgabiró. *) A gyámügyi szab. rendelet okt. 11-ón tárgyaltatott ós fogadtatott - el. Okt. 12-étől közszemlére az is ki- tótetett. Szerk,
