Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-10-02 / 40. szám

Elmulaszthatatlan kötelességemnek ismerem, hogy a mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság­nak bejelentsem ama tényt, miszerint Darányi Ignác dr. földmivelésiigyi m. kir. minister úr ő- nagyméltósága meghívásomra szeptember hó 2-án eljött közénk, hogy személyes tapasztalatai alap­ján meggyőződést szerezzen a Tokaj-Hegyalján végbement rekonstruálás munkálatairól. El jött s a látottak megnyugtatták s az általunk eléje terjesztett kívánságok meghallgatásra talá'tak nála. Hazaérkezte után alig pár napra leiratot intézett a gazdasági egyesület elnökéhez, amely­ben kijelenti, hogy az értekezleten eléje "tárt ba­jainkon a rendelkezésére álló eszközökkel segíteni fog. Őexcellenciáját itt időzése alatt, atnl csak megfordult, a vármegye közönsége a legszivélye sebben, lelkesedéssel fogadta. Ezért hálás köszö- netemet fejezem ki egyenként és összesen Zem- plén-vármegye közönségének; de nem mulasztha­tom el egyúttal bejelenteni azt is, hogy a minis tér ur őkegyelmessége sürgönyileg felkért arra, hogy adjam át köszönetét a vármegye közönsé­gének, amit is megtenni kedves kötelességemnek tartok. (Éljenzés.) A vm. alispánja családjában beállott körül­mények folytán, e mai közgyűlésen részt nem ve hét ; helyette a íőjegyző Öméltósága lesz szives a bizottsági tag uraknak jelentését megtenni. Hivatalosan megvizsgáltam az ügykezelést a központban az alispáni hivatalban, a jegyzői kar­nál és az árvaszéknél; a szolgabirói hivatalok legtöbbjénél. Örömmel konstatálom, hogy a köz pontban teljes rendet találtam ; a szolgabirói hi­vataloknál is a bürokratikus dolgok rendben foly­nak. Egyet azonban kívánatosnak sőt szükséges­nek tartok s ez az, hogy a főszolgabirák többször látogassanak el községeikbe. Hogy ezt hiegtehes- sék, első sorban is anyagi helyzetük javítása vá­lik szükségessé. Még egyre kívánok rámutatni. A sztropkó - varannai ut a lefolyt évben oly karba helyezte­tett, hogy alig ismerni reá. A rendbehozatal a főszolgabirák érdemén kívül az uj utbiztosé is. Sikerült kivinni azt, hogy Gesztelytől a sárosi határig mintegy 140 kilométer közút állami keze­lésbe ment át; sikerült az is, hogy eddig éven­ként közúti alapunk 20—25 ftnyi állami segedelem­ben részesült. Ennek köszönhető, hogy nálunk az útadó 6% nál nem emelkedik nagyobbra, pedig a vármegyék legtöbbje 10°/o-ot fizet e címen. Dacára ennek, a mi közutaink elég jók. Egy igen tisztelt barátom a minister ur itt léte alkalmával arról panaszkodott, hogy az utak a Bodrogközön igen roszak. Emlékezhetünk reá mindannyian, hogy 10 évvel ezelőtt milyen gyalázatos állapot ban voltak ott az utak. Mi volt annak az oka? Az, hogy utmesterekiil olyan egyének jutottak be protekció utján, akik Kamcsatkába és nem az utmesteri állásra valók voltak. Ma nagy haladás mutatkozik az utak javítása terén, épp azért vissza­utasítani vagyok kénytelen az emelt vádat. A bodrogközi szolgabirói hivatalnál az ott megejtett hivatalos vizsgálat alkalmával azt ta pasztaltam, hogy az u. n. irodai dolgok teljes rendben folynak. Ezen haladás az ott alkalmazva levő Fischer Lajos br. és Isépy Zoltán szolga- biráknak tudható be. És én örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy erről a t bizottsági tag urakat értesítsem. A szőlők rekonstruálásánál azon szomorú ta­pasztalatra jöttem, hogy az ujjáépitők telette nagy súlyt helyeznek a csemege-szőlő ültetésére. En ezt veszedelmesnek látom s kötelességemnek is­merem arra rámutatni. Mert, ha az óriási ará­nyokban beültetett homoki szőlők teremni kezde­nek : a mi csemege-szőlőink ára igen le fog szál- Iani. Több oldalról hallottam a panaszt, hogy nemcsak kisebb terü'eteken, hanem egész vidé­keken is pusztitnak az egerek. Az ezen állatok által okozható károknak elejét kell vennünk és pedig akként, hogy azok pusztítását ideje korán megkezdjük. Az éljenzéssel fogadott megnyitó után Thuránszky László tb. főjegyző üdvözölte főis pán ur Öméltóságát főispáni székében a hála és ragaszkodás őszinte szavaival. Dókus Gyula cs. és kir, kamarás főjegyző, hivatkozva a földmivelésügyi ministernek a gaz­dasági egyesület elnökéhez intézett leiratára, in­dítványozza, hogy a közgyűlés Darányi Ignác dr. ministernek mondjon jegyzőkönyvi köszönetét, Az éljenzéssel fogadott indítvány egyhangúlag el­fogadtatott. Olvastatott a belügyministernek leirata Ó Felsége a királyné halála alkalmával megnyilat­kozott országos gyászból folyólag Őfelsége a ki­rály által népeihez intézett kiáltványa. A Népeim­hez intézett proklamáció állva felolvastatván, a bizottsági tagok állva hallgatták meg. A kiáltvány plakátokon a legszélesebb körben elterjesztetett. Ezzel kapcsolatosan olvastatott a temetésre ki­küldött bizottság jelentése s Moson vármegye át­irata a részvét feliratok ügyében. Az 1899. évi vármegyei költségvetési elő­irányzatba felvétettek mindazon tételek, amelyek az 18y8. évb.n a ministérium által törölve let­tek. Ekként az államsegély 10,859 fital felemel­tetni kéretett. A költségvetés tárgyalása alkalmi ból Szervíczky Ödön bizottsági tag indítvá­nyozta, hogy a főszolgabirák irodai átalánya leg­alább is 300 ítra emeltessék. A törvényhatósági bizottság akként határozott, hogy az egyes fő­szolgabirák felhivandók arra, miszerint az irodára fordított évi költségükről számadást terjeszszenek be s ennek alapján fog az irodaátalány az egyes főszolgabirák nak kiadatni. A közmivelődési pótadó l°/o-ban állapitta tott meg névszerinti szavazással, egyhangúlag. A Bukovinszky-alapra felügyelő-bizottság­ban két hely üresedésben lévén, arra Hiszem Kálmán és Horváth József egyhangúlag rnegvá lasztattak. A kilépendő, illetve kilépett megyebizott­sági tagok helyére való uj választás határnapjául a f. év október hó 14. napja tűzetett ki. A leg­több adót fizetők 1899. évi névsora tudomásul vétetett, Az alispáni jelentésből, melyet Dókus Gyula cs és kir, kamarás főjegyző olvasott fel, kieme­lendőnek tartjuk : Beérkezett az alispáni iktatóba 13601, ügydarab ; hátrálék maradt 583 darab, a melyből leszámitandók a mostani közgyűlés elé tartozó összes ügyek. Roncsoló toroklob, kanyaró szórványosan bár, de mégis előfordultak; a me­gyei pénztárak rendesen megvizsgáltattak ; az üt­és pótadóknál igen nagy a hátrálék. Behajtásuk szigorúan elrendeltetett. S.-A.-Ujhelyben a város és az ev. ref. egyház hozzájárulásával egy 6—6 osztályú fiú és leány állami elemi iskola emelte­tett, amely október hó folyamán fog ünnepie- sen megnyittatni. A termés általán véve jó volt, az árak azonban igen nyomottak, — indít­ványozza, hogy gróf Andrássy Sándornak, a gaz­dasági egyesület elnökének, főispán Öméltóságá­nak, mint a szőlészeti szakosztály elnökének a gazdaközönség érdekében kifejtett működésükért jegyzőkönyvi köszönet szavaztassék. Egyhangúlag elfogadtatott. Tárgyaltatott az 1899 — 1900. évi költségve­tési előirányzat, A bevétel és kiadás között mu­tatkozó 12 ezer forintnyi hiánylat államsegélyből lesz ledezendő. A vármegyei tisztviselőknek a közgyűlés elé beadott ama kérelme, hogy fizetésük javítása az országgyűlés, a miniszterelnök és a belügyminis- ternél sürgősen kieszközöltessék, Fejes István bi­zottsági tagnak meleg hangú felszólalása után egy­hangúlag pártoltatni határoztatott. Enöklő főispán ur Öméltósága a közgyűlést déli 12 órakor berekesztvén, annak folytatását másnap d e. 9 órára tűzte ki A másnap d. e. 9 órakor kezdetét vett köz­gyűlés d. u. fél 6 órakor ért véget. A főbb tárgyakat a következőkben ismer­tetjük : A főszolgabiráknak megszavazott sorozási átalánya, minthogy arra fedezet nincs, a tartalék alapból fedezendő; Sárospatak 1886—1896. évi számadásainak nehézményei megszüntettetnek; felhivatik azonban a község, hogy vagyonkezelé­sét a szabályrendelet értelmében intézze saját ér­dekében ; ugyancsak Sárospataknak egy ideigle nes díjnak alkalmazása tudomásul vétetett; a bod­rogközi főszolgabírónak K.-Helmeczen való lak­hatása ügyében házvétel lenne szükséges ; a tiszt­viselők hivatalos óráinak megállapítása végett a szabályrendelet-alkotó bizottság utasittatott; a számonkérő szék jelentése tudomásul vétetik ; az árvaszéki pénztárnál egy árvaszéki ellenőri állás rendszeresittetik az állami javadalmazás terhére ; a jegyzői nyugdíjintézet ujonan átdolgozott sza­bályrendelete elfogadtatott; a közkórház telkének csere-szerződése ügyében megállapittattak azon alapok, amelyek az építkezés fedezésére szolgál hatnak ; az őrhajduk lakbére 60 ftra felemeltetett; az őrhajduk részére kiutalt 15—15 ftnyi drága­sági pótlék leírásba hozatni határoztatott; a sze­rencsi járásban egy szolgabirói és egy dijnoki állás rendszeresittetett az állami javadalmazás ter­hére ; a körorvosok járandósága a községek által utólagos negyedévi részletekben szolgáltatandók be a vármegye házi pénztárába. Végül a b.-kisfaludi, velejtei, b.-keresztúri gálszécsi, v-újfalui, terebesi, n.-toronyai, szentesi, m.-zombori, rákóczi, szerencsi, k.-helmeczi, s. a.- ujhelyi, havaji, b.-halászi, udvai, perbenyiki, s.-pa­taki. legenyei, papinai radi, agárdi, golopi, szta- rinai, papinai, tavarnai, mádi, b.-keresztúri, sókuti, m.-laborczi, a.-hrabóczi, kelesei, . megyasszai, tolcsvai, rátkai, Szerencs', gálszécsi, monoki, e.-bényei, k -helmeczi, m. izsépi, a.-hrabóczi, görö ginyei’ trauczonfalusi, viravai, topolovkai, bélyi, b.-halászi, józseffalusi és vég-ardai községek költ­ségvetései, illetve számadásai letárgyaltattak. A több, mint 250 ügydarab letárgyalása ek ként véget érvén, a közgyűlés berekesztetett. Verilatum veritas. Budapest, szeptember 29. Alig van nemzet, mely annyi forradalmon ment volna keresztül, mint a francia. Polgár­háborúk, kultúrharcok tartották folyton izgalom­ban a fráncia nemzetet. — A rémuralom bukása után, a múlt század végén s a jelen század elején, a napóleoni háborúk okoztak szörnyű változásokat a fráncia birodalomban. A monárkia nem volt Ínyükre a könnyü- vérü, szabad szellemű fránciáknak, különben is a sok izgalom skeptikusokká tette őket, nem tudtak többé megbízni egy emberben, lábuk alól elvesztették már úgyszólván az utolsó ta­lajt is, a hitet; a forradalom emberei detroni- zálták az istent, a Panteon oltárára egy színész­nőt helyeztek s annak áldoztak, mint az ész legfőbb képviselőjének. Eszmék szülték a forradalmat s a forra­dalom alatt lappangó eszmék győzedelme min­dig tanulságul szolgált az egész világnak. Sok, sok válságon ment keresztül e nemzet, de igazi tertós békét még mindig nem 'tudott magának alapítani kebelében. A katonai hatalom, mely nem tudta és nem tudja feledni régi megaláztatását, az utóbbi időben oly túlsúlyra jutott Fránciaországban, hogy nem is csoda, hogy erejét néha-néha érez­tetni is akarja saját nemzetével. A boszu sötét árnya eltakarja előlük a se­bet, melyet saját nemzetük testén ejtenek, nem félnek saját nemzetüket pellengére állítani az egész világ előtt, gőgjükben megfeledkeznek minden humanitásról, igazságról s igy történt, hogy a vezérkari klikk előidézte századunk egyik legnagyobb pőrét: a Dreyfus-botrányt. Párisban a legboldogabb emberek egyike volt Dreyfus Alfréd kapitány. Milliomos, tekin­télyes ember, jó katona lévén, előkelő összeköt­tetései okul szolgáltak arra, hogy a mozgósítási terv elárulásának okozójaként őt gyanúsították s a hadbíróság becsempészett, hamisított adatok alapján, felületes ítéletével mártírrá avatta az ártatlan kapitányt. A szegény száműzött már negyedik éve viseli zord magányában a martiromság tövis- koszorúját s csak a hit, a föld felett élő igaz­ságba vetett bizalom adott neki erőt, kitartást sorsa elviseléséhez. Az elitéltnek, az élőhalott Dreyfus kapitánynak felesége, mondhatnék öz­vegye, ki e pár év alatt a kétség pokoli kínjait szenvedte, nem szűnt meg kérésével ostromolni minden fórumot a pörujitás (revízió) végett, hogy férjét, kit mind a sírig szeret s kinek ár­tatlanságáról szentül meg van győződve, kisza­badíthassa az „Ördög-sziget“ pokoli légköréből s becsületében rehabilitálja. De a hadsereg félt a kompromittáltatástól, fátyolt akart vetni az ügyre, fátyolt. mely elta­karja a vezérkar legfőbb ..embereinek bűnös üzel- meit, nem törődve az „Ördög-sziget“-en ártat­lanul-szenvedő ember gyötrelmeivel. Az igazságnak azonban akadtak lelkes apostolai most is, kik minden lehetőt igyekez­tek elkövetni arra, hogy a cselszüvényt kide­rítsék. Az érdeklődő világ figyelemmel kisérte a titáni harcot, melyet az igazság néhány lel­kes bajvívója az igazi összeesküvők jól felsze­relt gárdája ellen vívott. A túlnyomó erőnek már-már kedvezni látszott a szerencse, Zola ébresztő kürtjét elnémítani igyekezett az össze­esküvők frenetikus üvöltése. Az Igaz toliharco­sának, lelkes védőjének emberbaráti nemes mun­kája már-már ereeménytelennek látszott s min­denki azt hitte, hogy az ártatlanul elitéit fog­ságából nem kerül ki többé. De az igazság örök törvénye, hogy győze­delmeskedik minden gonoszon. Justitia isten- asszonyt felébresztette deliriumából a fráncia közvéleményt; válság válságot ért, újabb s újabb cselszövények fedeztettek fel, a mozgósítási terv elárulása a vezérkar legfőbb tisztjeit terheli, a „borderau“ szerzőjeként az ártatlanul elitéltnek legnagyobb ellentanuja Esterházy- Walsin őr­nagy vallja magát; lassan-lassan kibontakozik a cselszövény minden szála, a hamisított, ho­mályos eredeti okiratok helyére világos adatok kerülnek és az igaz, a jog eszméje diadallal foglalja el a rut gonoszság helyét. Az őszi hervadás, az aláhulló levelek másnak múló örömet, az „Ördög-sziget“ lakójá­nak szabadulást jelentenek; s inig az egész világ örömmel tekint az ártatlanul szenvedő szabadu­lása felé, a fráncia nemzet „gloire“-ral veheti körül mártírját, ki diadalra juttatja ismét az örök igazság eszméjét. ZRótih. ZElelC­Hirek a nagyvilágból. Lujza dán királyné, mint udvari körök- nen nevezték „Európa mamája“ meghalt életé­nek 81-ik évében. Az elhunyt királyné Dániá­ban nagy népszerűségnek örvendett, mindenki szerette szívj óságáért, fenkölt szelleméért. Mint anya és felség is mintaszerű volt. Alexandra nevű leánya az ángol trónörökös neje, Dagmár nevű leánya III. Sándor cár özvegye, György nevű fia görög király. Az elhunyt királynét nemzete benső, mély fájdalommal gyászolja. Cán-Tien kínai császárt, mivel népét, az ázsiai nagy-nagy birodalomnak vagy 400 mil­~ Folytatás a^II. mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom