Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-03 / 27. szám
Sátoralja-Ujhely, 1898. július 3. 27. (1971.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 „ Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérbon minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK 13ST ID E IT S-ák. IR IT-A. IF*. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. A kegyelmes asszonyokhoz, — Nyílt levél. — Érdekkel és örömmel olvastam Zemplén- vármegye hivatalos közlönyében a hirt, hogy a Bodrogköz társadalma megmozdult, akcióba lépett, hogy szívből fakadó, igaz és őszinte érzelemtől vezéreltetve a föld népének szociális életébe gyengéd kezekkel belenyúljon. érdekkel és örömmel azért, mivel azok a beteges szociális jelenségek, amelyek a szomszéd vármegyében ütötték föl fejüket és gyógyításra szorultak, ami .vármegyénk határállomásaiba is átcsaptak volt, de meg azért is, mivél a magyar paraszt szociális élete minket mindig és mindenütt érdekel. Államiságunk minden egyes érdek szála ösz- sze van kötve a magyar paraszt, a magyar nép sorsával. Erről annyira meg vagyunk győződve, oly elevenen él bennünk e hit, hogy szivünk verése mindig erősebben dobban, valahányszor a magyar paraszt sorsáról van szó. A tavaszi szociális mozgalmak erős hullámzása, mely mint a Tisza vizének áradata piszkos, zavaros hullámaival az elnyeléssel fenyegete a dús Alföld aranyos kalászszal borított téréit, ugyanazokat az érzelmeket keltette bennünk, mint a minőket ez a dús folyam hatalmas kicsapása szokott még néha-néha előidézni. A különben csendes, medrének korlátain belül mozgó, erőtlennek látszó folyam ilyenkor érezteti velünk ellenállhatatlan, duzzadó erejét, mi benne lakozik és félelem szálíja meg mindazokat, kiket az elnyeléssel fenyeget. Pedig ha a folyam kanyargásait idejekorán figyelemre méltattuk volna, ha útját szabályoztuk, az ágyát, medrét, melyben mozog, szélesítettük és folyásának, erejének megfelelően kényelmesebbé tettük volna : a magyar Alföld bőven termő téréit soha sem fenyegette volna az elnyeléssel. Ilyenformán voltunk mi a szociális mozgalmakkal, mint a Tiszával. Csak akkor kezdtünk mindkettővel valójában foglalkozni, mikor már kicsapott és a piszkos áradat a házunk tájékát nyaldosta . . . A Bodrogköz intelligenciája megértette a korszellem parancsolatát és kész is azt megtartani és megvalósítani. Csak egyet nem értünk: nevezetesen azt, hogy miért kezdik az akciót felülről és nem alulról? Kegyes és kegyelmes asszonyaim! Nem kicsinylem azt az odaadó buzgóságot, a melyet az ügynek szenteltek, mert tudom, hogy a magyar nők kezéből elhintett magot a Mindenható bő áldása szokta megtermékenyíteni, sőt csodálom, hogy a férfiakat megillető munka nehézségei sem rettentették vissza attól, hogy a megcsontosodott közönyből fölrázzák a társadalom tényezőit. De, hogyha a bajok igazi kútforrását ismerik, miként képzelik el azt, hogy csupán csak olvasó-körök alapításával hasznos, vallásos és ismeretterjesztő olvasmányok kiosztásával, fogyasztási és hitelszövetkezetek alapításával fognak a nagy bajon segíteni'? Ha mindezt ismerik, ha a magyar nép javát és boldogítását őszintén óhajtják, ha működésűknek látható eredményében gyönyörködni akarnak — amint, hogy úgy is van — akkor ne elégedjenek meg azzal, hogy népkönytárakat alapítanak és hasznos olvasmánynyal látják el a népet, valamint azzal sem, a mit a társadalom erősebb fele a férfiak kezdeményeztek hitel-szövetkezetek alakításával, hanem kezdjék a pacifikációt alulról. Ha működésűket a siker lehetőségének minden biztosítékával akarják ellátni, mindenek előtt a nép bizalmát kell megnyerniük,*) mert e nélkül sem a közmivelődésre sem az anyagi támogatásra irányuló tevékenységüket megérteni és bizalommal fogadni nem fogják, mert a nép tőlünk egészen el van már idegenedve. Hogy a talajt előkészítsék, fogamzóvá tegyék, szükséges, hogy a nép apró-cseprő, köny- nyen eligazítható ügyes-bajos dolgaiban híven és önzetlenül járjanak el. Az adóügyekben, peres ügyekben, örökösödési, állategészségügyi, mezőrendőri, közmunka, munkás, cseléd, iskola és a mindennapi életben előforduló törvényes intézkedéseink által szabályozott összes ügyekben, melyekben tudatlan és tájékozatlan és melyeknek a nép századrészét sem ismeri, mi ezerféle bajának a kútforrását képezi, mindenki a kit illet türelemmel, szeretettel és anyagi szolgáltatás nélkül, önzetlenül nyújtson fölvilágosi- tást és útbaigazítást.**) *) Biz’ ez a „conditio, sine qua non“ ezt már mi régen, ismételve és sokszor hangsúlyoztuk. Szerk. **) Megnyugtathatjuk a „Nyílt levél“ Íróját, t. kollegánkat, hogy az itt szóba hozottak fölött mi nem búsulunk; mert jól tudjuk, százszor tapasztaltuk, hogy pl. egy Mailáth grófban, a Sennyey bárókban, Andrássy gró fokban, egy Szerviczky-ben, egy Stépán-ban és közigazÁ feladat nem könnyű, de Önök hölgyeim, kik a beteg társadalom sebeit könnyű kezükkel gyengéden tudják érinteni, koszorús költőnk, Jókai Mór nagy és igaz mondása szerint az erősebb fele az emberiségnek és ezúttal ezt be is igazolták. Az összeköttetések ezer szálaival könnyen tunak hatni, édes szavuk bübájával, panaszos hangjuk mélységével az összes faktorokat sokkal könnyebben meg tudják nyerni, mint a hatalom összes, parancsoló, rideg, érzés- telen rendelkezéseivel. A kormányzat összes közegeit a legfelsőtől a legutolsóig, bírják rá arra, hogy első sorban vetkőzzenek ki a bürokratizmus ridegségéből, szálljanak le a nép köznapi életéhez, törekedjenek érzelmet és értelmét megközelíteni és minden irányban megvilágítani; hogy ne utasítsák vissza, ha alkalmatlan időben jönnek, ne zárkózzanak el előlük még sok más teendők közepette se és adjanak az ő ügyeiknek előbbsé- séget mindenek felett, hogy emberszeretettel érdeklődjenek minden iránt a mi rájuk vonatkozik és fontolják meg, hogy ebben az országban minden magyar exisztencíája, még ha egyszerű darócban a legközönségesebb munkát végzi is, legalább is van olyan fontos, mint a percegő hivatalos tollak alatt készülő rovatos táblázatok hii és. megbízható összeállítása. Önök, kegyelmes és kegyes asszonyaim, kik a magyar paraszt hajlékába, otthonába leereszkednek, velük e mindennapi életben érintkeznek, látni és tapasztalni fogják, hogy a magyar köznép a hivatalosan alkalmazott Írnoktól kezdve, föl a legmagasabb polcon álló tisztviselőig, valamennyi iránt bizalmatlansággal viseltetik. Iparkodjanak első sorban ezt a bizalmatlanságot eloszlatni és őket az elhagyott küszöbön át visszavezetni, de úgy, hogy a küszöböt átlépők nyílt ajtókra, és szives fogadtatásra találjanak. Ha ez sikerülni fog Önöknek, a többi köny- nyen és magától fog jönni. És a zempléni nők gatási bizottságunk többi érdemes tagjaiban a népérdekek minálunk lelkes, fáradhatatlan szószólókkal bírnak. — Főispánunk Öméltósága pedig, akinek elfogadó szobája az ügyes-bajos nép előtt mindig nyitva van és akitől egy-egy panaszkodó még soha sem távozott türelmes kihallgat- tatás, megnyugtatás és megnyugvás nélkül, valóságos „édes anyja“ a szegény népnek, — úgyszintén vármegyénknek közszeretetü alispánja is, akinél nyájasabb, s a szegény néphez jóságosabban leereszkedő alispánja aligha van, mert nem is lehet, egy-egy más vármegyének, jgy tehát, legjobb meggyőződésünk szerint, Zemplén vármegyében a „hatalom parancsoló, rideg, érzéstelen rendelkezéseidről szó nincs és nem is lehet! Szerk. TARGA. £1 pata-fii iieztße-n, — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — A vénülő fák megzúgnak fölöttünk, A mint mi: ketten, köztük elmegyünk. Sok év után im, rám ismernek újra S beszélik régi, bús történetünk Megérezik, hogy im, betelt az álom, A múlté lett a köny, a küzdelem. Nem volt hiába! Öreg fáknak árnyán Együtt járhatsz te végre én velem. Igen! A vén kert régi fái árnyán Hol gyermek-emlék int rám szüntelen. Hol kis padommal — amelyen tanultam — Az álmok helyét sorra föllelem. Im : itt tanúltam, itt meg egymagámban Álmodtam rólad, szőve terveket Dal lett belőlük, egy madár dalolt el Hozzájuk néha édes éneket. Mi bennem sirt, azt nem mondtam ki másnak, Tanúm nem volt rá: egymagám csupán. Elszálló sóhajom akadt csak ott fel A vénülő fák zöld lomb-sátorán. Es ott maradt, hogy onnan súgja majd meg — Neked talán — nagy, titkos bánatom, Mit eltakartam, hogy ne sértse durván Se resztvevés, se gyáva szánalom. ~ JJjF* A. Magam kívántam elviselni titkon Bohó gyerekként mind mi fájt nekem, Árulómmá lett elszállt sóhajtásom, Mely ott beszélt a lombon, levelem Alattuk jártál; itt hallottad ugy-e Beszélni hozzádvágyó lelkemet S a rád hajló fák lombja ritmusából Tanúltad el az én szerelmemet. Most itt vagyok. A korhadó öreg fák — Hogy együtt látnak — elmondják nekünk A hallgatás, a vágyódás meséjét: A mi széppé vált, bús történetünk S mig áhítattal elhallgatjuk őket Oly édes az mit összegondolok . . . Lelkemnek ifjú, édes, szép reménye Találd ki azt, hogy: kik a boldogok! Zombory Andor. K Bucsu-est. — A „Zemplén* eredeti tárcája. — Seyfried Józsefnek, a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék volt kitűnő elnökének, a pestvidéki törvényszék elnökévé történt kineveztetése alkalmából a kir. törvényszék, kir. ügyészség, a kir. járásbíróságok, a törvényszék területén működő kir. közjegyzők és az ügy védői kar fényesen sikerült bucsu-estét rendeztek junius 25-én, a Bock-féle vendéglő kerthelyiségében, ahol ez alkalommal a megjelölt testületek képviseletében közel száz főből álló társaság gyűlt egybe, hogy búcsút vegyen a nagytehetségü, párjátritkitó szorgalmú, humánus gondolkozásu elnöktől, akit, mint a magasabb birói-kar egyik legérdemesebbjét, kiváló képességeinek kifejtésére alkalmasabb állás betöltésére léptetett elő a királyi kegy. Nem e helyűvé tartozik ugyan Seyfried József egyéniségének méltatása, nagy és sokoldalú jogászi tudásának értékelése, emberi jeles tulajdonságainak kiemelése, — ám ebben a rövid krónika keretében sem zárkózhatunk el annak a ténynek konstatálása elől, hogy az ő vezetése alatt a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék, a kassai kir. ítélőtábla területén működő kir. törvényszékek között, az első helyre küzdötte fel magát. Mint elnöklő jogász pedig úgy a polgári, felebb- viteli, valamint a büntetőtanács élén, igazán mintáját nyújtotta a gyors, éles fölfogás, rengeteg tudás, magas koncepció, higgadt, bölcs, em- beries vezetés révén tündöklőén kiváló, elnöklő excellens bírónak. Sokra hivatott ember és általános jogászkörökben az a felfogás, hogy mostani előrelépése csak egy közbenső lépcsőfok hivatottságának valódi érvényesüléséhez. A bucsu-est hangulata, a magas színvonalra emelkedett szebbnél-szebb üdvözlő pohárköszöntők sorozata frappáns megnyilatkozása volt egy kiváló ember iránt érzett tiszteletnek, nagyrabecsülésnek és szeretetnek, valamint a távozása miatt érzett őszinte sajnálkozásnak. Kulin Ödön kir. ítélőtáblái biró tolmácsolta a törvényszék Zemplén mai száma tiz oldal.
